Ugrás a fő tartalomra

Megfogadtam, hogy

mindennap ahogy hazaérek először az aktuális dolgaimat fogom megcsinálni. Nem nyitom ki a laptopomat, nem állok neki olvasni, nem fogok semmi mást csinálni csak az előre betervezett tennivalókat. Minden más utána jön. Nem akarom, hogy elússzon minden, hogy kicsússzanak a dolgok a kezeim közül, mert ezek is közrejátszottak abban, hogy most így megrekedtem. Szóval munka után itthon is első a "munka." Úgy hogy tegnap mikor hazaértünk fogtam és megcsináltam a tésztába tekert virsliket, komolyan nem tartott 15 percnél tovább, talán még annyi sem. Csak felvágtam 5 részre a tésztát, betekertem a virsliket, tojással megkentem és megszórtam reszelt sajttal. Közben bemelegedett a sütő és már tolhattam is be. Aztán ültem csak le egy kávéra, zenét hallgattam, majd amíg sültek a tekercsek felporszívóztam a nappalit és a hálót. Elpakoltam a tiszta ruhákat - jut eszembe mosóport is kell vennem el ne felejtsem -  tettem vettem. A virslik után beraktam a mikroba a brokkolit, pár perc alatt roppanós lett, aki nem fél a mikrótól az nyugodtan párolja meg ott, s o h a nem fő szét, szerintem így a legjobb megcsinálni.  Utálom ha vízben túlfőzik, szerintem az egyik legrosszabb dolog a világon egy elázott, víz ízű brokkoli. Csak berakom egy mély tálba, nagyon pici vizet rakok az aljára, tehát semmiképpen se lepje el a brokkolit, éppen csak a gőz miatt kell a víz és így tényleg pár perc az egész. Kikevertem egy nagyobb tejfölt két tojással, jó sok reszelt sajtot raktam bele, só, bors. A brokkolit beraktam egy kis vajjal kikent jénaiba, majd ráöntöttem ezt a tejfölös cuccot, reszeltem még rá sajtot, raktam rá füstölt mozarellát is és jól megsütöttem a sütőben. Mára még maradt ezt viszem ebédre a munkahelyemre is.
Ma már nem úszom meg a bevásárlást, nem csak a hűtő üres, a gyümölcs is elfogyott, ma reggel megcsinálom az utolsó smooothiemat és a kutyának, macskáknak is ma még jut reggeli, de vacsora már nem fog, úgy hogy bármennyire is húzni akartam csütörtökig - mostanában akkor intézzük, mert péntek rövid nap és akkor korán jövünk haza nem töltjük az időt boltban - inkább ma megyünk majd délután.
Ma van végre az utolsó januári nap. Nem tudom mit várok a februártól, talán hogy egy lépéssel közelebb legyünk a tavaszhoz, csak ennyit. Na meg, hogy rövid hónap lesz. Ez nagyon jó.
Este bezuhantam az ágyba, már megint nem tudtam olvasni. A kutya napok óta felébreszt - talán már egy hete ez van - éjjelente az ugatásával. Ül a kapuban és szórakoztatja a falut, egyedül ugat minden más kutya leszarja  alszik, nem foglalkozik vele. Van, hogy kétszer is kimegyek bezavarni a házába, tegnap is kimentem. Hálisten csak egyszer. Szóval eléggé le vagyok amortizálódva, na. Nem csoda, hogy már a péntek délutánt várom, de azt nagyon.







Megjegyzések

  1. Ilyen virslis cuccot én is szoktam készíteni, valóban nagyon egyszerű, szeretjük. A brokkolit ki fogom így próbálni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Már megvettük a következő adaghoz a dolgokat :D

      Törlés
  2. Nagyon sok próbálkozásom volt a brokkolival, de valamiért képtelen vagyok megkedvelni az ízét.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen sokan vannak így vele. Vagy ige vagy nem. Én azt mondom, hogy sokan azért nem, mert amit írtam vagy vizes nagyon vagy íztelen. Kár szegényért, mert több benne a vitamin, mint a karfiolban. Egyébként sokáig én sem csíptem :)

      Törlés
    2. Mindkettőt szeretem, de a karfiolt nagyon szeretem nyersen is "ropogtatni".

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Olyan jó hűvös

volt reggel ötkor, mikor már futottam hogy csuda. 15 fok, annyira szerettem. Tegnap is voltam, meg ma reggel is (és már jó régóta rendszeres) és végre ott vagyok, hogy már ismét a mindennapok része lett a sport és hát ez jó. Sokat küzdöttem azért, hogy megint itt tartsak, megdolgoztam érte. És többé nem is engedem el - és remélem egy sérülés se lesz, mint mikor abbahagytam - mert a visszakapaszkodás borzasztó nehéz, sokkal nehezebb, mint a semmiből elkezdeni.  Négy kiló mínusznál tartok, legalább is mikor utoljára mértem magam asszem úgy egy (másfél?) hete, nem is szoktam általában a ruhák úgy is mutatják. De centiben is biztos, hogy már kevesebb mert a nadrágokon, főleg combon és derékban már érzem. Nem sok a négy kiló, de erőt ad az biztos.  Tegnap csináltam lecsót, most raktam bele padlizsánt is.  Nem mertek szólni semmit, ezt most a kedvemre főztem. Na jó, azért került bele egy kis kolbász is, így egálban vagyunk.  Én kipiszkálom a kolbászt,ők nekem adják a padlizsánt. :) Esik. I…

Ahogy

Molnárilonka is írta, úgy én is rájöttem, hogy a nyári (meg a téli is) dolgozós napokban nem az utazást, nyaralást várja az ember, hanem csak magát a szabadságot. Hogy otthon lehessek, hogy kedvemre csinálhassak ezt azt, mindig valami apróságot vagy éppen ha úgy van kedvem semmit. Most is, ahogy itt ülök mennyire jól esne kiszakadni a melóból. Amúgy minden rendben. Mennek a napok, már július közepe van lassan. Borzasztó gyorsan telik a nyár. A gyerek tizedikén lett 16 éves.  Én meg simán felkelek fél ötkor futni, aztán simán összerittyentek valami ebédet a népnek, simán letudom a hajnalra eltervezett dolgaimat. Látom ismét a változást a tükörben, úgy hogy elég sok erő és elhatározás van még bennem a sport iránt. Sosem fogom többet abbahagyni, borzasztó nehéz visszakapaszkodni, sokkal nehezebb, mint elkezdeni. Azt is észrevettem, hogy a sikerélmény miatt több a pozitív gondolat bennem.  És hogy semmi sem tántorít el semmitől. Legalább is azoktól a dolgoktól,amiket kitalálok magamnak. …

Fejben már próbáltam

párszor összerakni egy értelmes bejegyzést ide a blogra, de megmondom őszintén valahogy nem tudok írni semmiről. Semmi újról ami figyelmet érdemelne.
A nyaralás talán még sosem sikerült ilyen jóra, mint idén és talán most volt az első olyan, amikor a hét napos balatoni "hálidéj" kevésnek bizonyult. Máskor már 3-4 éjszaka után jönnénk haza, most meg senki sem akart igazából. Az idő tökéletes volt, napsütés és 27-28 fok a víz 26 fokos szóval tényleg perfekt. Egyszer esett csak az eső, mondjuk akkor egy két órát intenzíven, de ennyi. Augusztusban folytatása következik ez már biztos.
Az biztos, hogy itthon a kertnek a mi távollétünk nagyon is soknak bizonyult, mert gyakorlatilag annak ellenére, hogy úgy mentünk el otthonról, hogy mindenhol lenyírtuk a füvet és rendet raktunk kb. csatatérré változott az egész. Ez részben annak tudható be, hogy itt percről percre változott az idő, hol sütött a nap, hol meg szakadt az eső és a pára megtette hatását, minden megnőtt mint a gomba. Az…