Ugrás a fő tartalomra

Nos, végre elérkezett

egy lazább hét. Vége a heti városba autózásoknak, a felkészítőknek az iskolában, egyedül csak a külön matek tanárunk maradt és marad még év végéig és ki tudja meddig. Ezt az egyet szeretem, mert annyira összhangba kerültek a gyerekkel, olyan könnyen és jól oldja meg a feladatait, úgy magyarázza el neki, hogy végre nem stresszelve megy be az óráira, hanem lazán azzal a tudattal, hogy ő tudja. Ráadásul itt lakik a faluban, tőlünk nagyjából 50 méterre, gyakorlatilag az utca másik oldalán pár házzal odébb. Nagy könnyebbség ez. Azért még mindig eszembe jut a szombat reggel, hogy a gyerek betegen ment helytállni és ezt rajtunk kívül nem is tudja más, felmerül az emberben, ha javítják a kis dolgait, ők ezt nem tudják csak azt látják, hogy van amiben nem teljesített úgy, ahogy vajon mit gondolnak akkor? Igazából nem jó érzés, bár nem is számít, de azért mennyire kiszámíthatatlan és igazságtalan tud lenni az élet. Én nem említem, de őt bántja azt látom, mert tegnap este lefekvésnél is megemlítette, hogy miért pont vele történt. No, de mindegy is már.
Most már csak az angol nyelvvizsga előkészítő van heti két plusz órában a suliban, de azt szereti és várja mindig.
Reggel felkelve első dolgom az volt, hogy kinézzek az ablakon esett e nálunk is a hó, de szerencsére elkerült minket. Most már nem várom, esett volna akkor, amikor itthon voltunk szabadságon, esett volna karácsony előtt és után, de most már olyan sok virágom kibújt a földből, még mindig virágzik a japánbirs, rügyeznek a bokrok, most már azt kérem akkor inkább ne legyen semmi, se nagy fagy, se sok hó, eső meg már pláne ne, mert csak kosz és sár marad utána, tavaszra meg nem marad meg semmi szép növényem. Azt jósolják egyébként a hét közepére akár 10 fok is lehet.  Az előbb voltam kint, hát most mínuszok röpködnek még, azt biztos. A férjeméknél baromi sok hó esett, három méter már és ott meg csak szakad és szakad....ha az hirtelen elkezd olvadni, akkor árvíz lesz, ezt jósolják ott. A házat, ahol az étterem és a szállásuk van úgy kellett körbeásni, a szobájuk ablakán már ki sem lehetett látni, magasabb már a hó. 
Tegnap nem csináltunk semmit, kitakarítottam a kocsimat, majd levitte a fejem a hideg szél, de magamra csuktam az ajtót és port töröltem odabent, meg lesikáltam a kárpitra tett műanyag lábtartót, tele volt sárral, meg kosszal. A teraszról lepakoltam az asztalt, székeket és ott is felsöpörtem és felmostam. Jó volt kicsit kint mozogni, de még jobb volt visszamenni a meleg szobába. 
Jó lenne még a mai napon itthon lenni, nagyon.






Megjegyzések

  1. Tegnap reggel én is hangos "B+" felkiáltással köszöntöttem a behavazott utcát, de végül estére el is olvadt mind. Pont ugyanazt mondtam, mint te, hogy ha nem esett decemberben, most már hagyjuk is az egészet, felőlem jöhet a tavasz. :) Persze, tudom, a bacik meg a kártevők, és kéne pár hét mínusz, de igazából egyetlen porcikám sem kívánja.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Olyan jó hűvös

volt reggel ötkor, mikor már futottam hogy csuda. 15 fok, annyira szerettem. Tegnap is voltam, meg ma reggel is (és már jó régóta rendszeres) és végre ott vagyok, hogy már ismét a mindennapok része lett a sport és hát ez jó. Sokat küzdöttem azért, hogy megint itt tartsak, megdolgoztam érte. És többé nem is engedem el - és remélem egy sérülés se lesz, mint mikor abbahagytam - mert a visszakapaszkodás borzasztó nehéz, sokkal nehezebb, mint a semmiből elkezdeni.  Négy kiló mínusznál tartok, legalább is mikor utoljára mértem magam asszem úgy egy (másfél?) hete, nem is szoktam általában a ruhák úgy is mutatják. De centiben is biztos, hogy már kevesebb mert a nadrágokon, főleg combon és derékban már érzem. Nem sok a négy kiló, de erőt ad az biztos.  Tegnap csináltam lecsót, most raktam bele padlizsánt is.  Nem mertek szólni semmit, ezt most a kedvemre főztem. Na jó, azért került bele egy kis kolbász is, így egálban vagyunk.  Én kipiszkálom a kolbászt,ők nekem adják a padlizsánt. :) Esik. I…

Ahogy

Molnárilonka is írta, úgy én is rájöttem, hogy a nyári (meg a téli is) dolgozós napokban nem az utazást, nyaralást várja az ember, hanem csak magát a szabadságot. Hogy otthon lehessek, hogy kedvemre csinálhassak ezt azt, mindig valami apróságot vagy éppen ha úgy van kedvem semmit. Most is, ahogy itt ülök mennyire jól esne kiszakadni a melóból. Amúgy minden rendben. Mennek a napok, már július közepe van lassan. Borzasztó gyorsan telik a nyár. A gyerek tizedikén lett 16 éves.  Én meg simán felkelek fél ötkor futni, aztán simán összerittyentek valami ebédet a népnek, simán letudom a hajnalra eltervezett dolgaimat. Látom ismét a változást a tükörben, úgy hogy elég sok erő és elhatározás van még bennem a sport iránt. Sosem fogom többet abbahagyni, borzasztó nehéz visszakapaszkodni, sokkal nehezebb, mint elkezdeni. Azt is észrevettem, hogy a sikerélmény miatt több a pozitív gondolat bennem.  És hogy semmi sem tántorít el semmitől. Legalább is azoktól a dolgoktól,amiket kitalálok magamnak. …

Fejben már próbáltam

párszor összerakni egy értelmes bejegyzést ide a blogra, de megmondom őszintén valahogy nem tudok írni semmiről. Semmi újról ami figyelmet érdemelne.
A nyaralás talán még sosem sikerült ilyen jóra, mint idén és talán most volt az első olyan, amikor a hét napos balatoni "hálidéj" kevésnek bizonyult. Máskor már 3-4 éjszaka után jönnénk haza, most meg senki sem akart igazából. Az idő tökéletes volt, napsütés és 27-28 fok a víz 26 fokos szóval tényleg perfekt. Egyszer esett csak az eső, mondjuk akkor egy két órát intenzíven, de ennyi. Augusztusban folytatása következik ez már biztos.
Az biztos, hogy itthon a kertnek a mi távollétünk nagyon is soknak bizonyult, mert gyakorlatilag annak ellenére, hogy úgy mentünk el otthonról, hogy mindenhol lenyírtuk a füvet és rendet raktunk kb. csatatérré változott az egész. Ez részben annak tudható be, hogy itt percről percre változott az idő, hol sütött a nap, hol meg szakadt az eső és a pára megtette hatását, minden megnőtt mint a gomba. Az…