Ugrás a fő tartalomra

Szerintem karácsony

után nagyon hamar elteltek a hetek a januárról már nem is beszélve. Jövő hét közepére a február is itt lesz, még is annak ellenére, hogy tényleg ebben az évben éreztem először, hogy nem nyűglődöm a hosszúra, illetve a nem hosszúra nyúlt január miatt most még is ez az utolsó teljes hét tűnik a legesleghosszabbnak a hónapból. Ezen a héten semmi sem tűnik túlságosan jónak, se a hangulatom, se a munkámat nem szerettem, se azt, ahogy kinézek. Bárhogy is próbálkozom most "letagadni" pár évet a koromból valahogy ezen héten nem ment. Kialvatlan vagyok már így a hét közepére, hiszen minden nap 4-5 között keltem, kora este már fáradt vagyok az arcom meg olyan színtelen és fakó. Kicsit most nem érzem magamban azt a komfort érzetes dolgot, mint amit szoktam. Nyúzott vagyok, este beesem az ágyba, napok óta nem is volt erőm olvasni, vár rám több darab könyv és szeretnék is, de nem megy. 
Nem tagadom várom már a tavaszt, nagyon. Hiányzik az igazi tavaszi napsütés az új illatok, a sok zümmögő bogár, a feléledő kert. Bár nem volt bajom az idei téllel, tényleg egy szavam nem lehet panaszra engem megkímélt az időjárás, nem kellett havat lapátolnom (még) és amiatt sem kellett félnem, hogy érünk el a gyerekkel a suliba, munkahelyre és haza, szóval nekem minden klappolt. Még is bennem van már az a nagyon tavasz várós dolog, tudjátok amikor az ember szívét úgy megdobogtatja az első igazi tavaszi madárcsicsergés, amikor kilehet tárni az ablakokat, kicsit tavasziasra varázsolni a lakást, függönyöket mosni amiket kint a szél fúj szárazra, amikor előtérbe kerülnek a pasztell színek mindenhol, amikor bármerre is nézünk mindenhol friss harsogó zöld fogad és olyan igazi tavaszi fű és föld illat. Az első fűnyírás, na arra még azért várni kell. Amikor először rakjuk ki a kerti bútorokat és nyitjuk ki a napernyőt. A napernyőt azt nagyon szeretem, nem tudom máshogy leírni, de nekem valahogy egyberakja az udvart, otthonossá válik a kint. A napernyő azt jelzi, hogy alá lehet ülni, napozóágyban feküdni, ott pihenni, onnan nézelődni a napernyő lelassítja a dolgokat. A napernyő ad ezeknek az érzéseknek egy keretet, összefogja őket. Micsoda hülyeségeket tudok írni. :)
Az ember előveszi a lengébb ruháit, a klassz kötött kardigánokat és pulcsikat, amikor elég egy félcipő, új frizura, hamvas rózsaszínes szájfény, harsogóbb, frissebb illatú parfüm ami jobb kedvre derít reggelente.
Amikor az első igazi tavaszi nap után hazaérünk a munkából és kinyílik a kapu és beállva az udvar két oldalán ott vannak a virágzó bokrok és végig a tulipánok, nárciszok fogadnak, a rózsák friss zöld levelei ahhoz fogható szívdobogtatóbb érzés nem igazán van. Az első igazi tavaszi napon az ember tényleg úgy érzi, hogy minden lehetséges. 


Megjegyzések

  1. Ami neked a napernyő, az nekem a szúnyoghálóajtó:) Ha az fenn van, akkortól már sokkal szebb a világ, nyitva lehet hagyni sarkig a bejárati ajtót és kell is és világosabb lesz a ház és én sokkal boldogabb mert az már tényleg a tavaszt és a jó időt jelenti nálunk:) Amúgy nekem is nagyon hosszú már ez a hónap főleg, hogy még tegnap is kaptunk csekket és megérkezett a megrendelt avon csomagom is:) Szóval lehetne már jövőhét vége.

    VálaszTörlés
  2. Hát úgy összességében mindent leírtatok, ami nyűgös - nekem is....! :D (még a havi költségvetés túllépése is bennvan, anyám...!) Nyűgös vagyok, fáradt és utálom, hogy az "öregecske-vagyok-érzést" nem tudom megugorni. Szóval várok valamit, ami huss, kisöpri ezt a car érzést, tőlem lehet akár a tavasz is (na jó, egy deli herceg jobban jönne...:D ), csak változzon már valami, jó irányba, ezt is hozzáteszem, mert ez a hülye Sors, még képes és félreérti, aztán csupa rossszaság jön... szóval nem, kéremszépen, jöjjön a tavasz, a mosoly, a lengősruha, a herceg (ez t persze magamra értem :D ) , hogy megépüljön idén a kerítésem, és kibővítsem a teraszt, és kiüljünk, és repessssen a szívem. Nnna :) ennyit várok ettől az évtől. Ha még utazni is elmehetek, az már plusszpont, kéremszépen.

    VálaszTörlés
  3. Nálunk meg az a pillanat, amikor 'KIKŐLTÖZÜNK' a teraszra : kirakom a virágokat, veszek párat még, tavasziakat és kihozzuk a napágyakat, felszereljük a bogárhálót : na onnan, imádom azt az időszakot, egészen addig amig ezt forditott sorrendben össze nem rámoljuk... szép volt ábrándozni, de közben még csak január van, és hátravan a számomra leghosszabb téli hónap, február. Addig is : virágzik az amariliszom, vettem jáccintot és nárciszt is, alig várom, hogy kivirágozzanak... de fönt van még pár égősor is, amit még karácsonykor raktunk föl - de jól esik még néha fölkapcsolni, hangulatvilágtásnak :-)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Úgy érzem lassan

ez a blog tényleg az utolsókat rúgja. Tegnap is elkezdtem írni, de aztán félbehagytam mert olyan kis semmiségekről szólt volna, hogy maximum a visszaemlékezéseimre lett volna jó, ha mondjuk 20 év múlva olvasnám. Na, akkor csodálkoztam volna rá, hogy jéééé ezen a napon sem történt semmi  ez és ez történt velem, velünk.  Nem tudom van e értelme még minden nap vagy két naponta ugyan olyan dolgokról vagy sokszor nagyon hasonlókról írni, én is unom saját magamat. Hosszú ez a január.  Eszembe is jutott, hogy szerintem sokkal jobb lenne januárban téli szünetet tartani az iskolákban, mert decemberben annyi történés van, kezdve a télapóval meg a karácsonyi készülődéssel itthon is, iskolákban is, hogy az úgy is hamar elmegy, pörög mindig van valami, amit lehet várni, amire lehet készülni. Aztán hirtelen vége és a következő hónap általában lassú, szürke és hideg és hirtelen üres. Látom ezt a gyereken is mármint, hogy olyan semmilyen ebben az időszakban. Ő is lassú és időnként türelmetlen, meg f…

Vannak olyan dolgok

amik pár éve, hónapja még hogy úgy mondjam kiakasztottak. Ma már tudok vállat rándítani és nem foglalkozni vele. Ilyen egy egy munkahelyi dolog is, sőt időnként több munkahelyi dolog. Nem megyek bele a részletekbe, de pont tegnap ilyen nap volt és annyira, de annyira röhejes, hogy emberek képesek megsértődni apró dolgon (amiben ő hibázott,de még ő sértődik meg)  olyannyira, hogy nem köszön, sőt még a szemedbe se néz....én ezt már vicc kategóriába sorolom. Pláne akkor, ha onnan közelítjük meg a dolgot, hogy akár a gyereked is lehetne. Már csak ugye illemből is. A tiszteletet direkt nem írom, mert azt egyáltalán nem várom el, hogy is tehetném? Nem vagyok én senki csak egy dolgozó a sok közül. Mondjuk ezen kb. öt másodpercig fenn tudok akadni, mert azért na de mire kettőt fordulok már le is szarom van ejtve. Akinek nem volt gyerekszobája, annak nem volt gyerekszobája, bárhogy is akarja bizonyítani. Úgy elképzelem, mikor látom a gyűrűt az ujján és valószínű pár hónap múlva esküvő is lesz…

A hétvégi tavasz

huss elröpült, ma hajnalban már határozottan hűvös van és a szél is fúj. A tegnap vízparti sétálás elmaradt, volt itt víz elég majdnem egész nap szakadt az eső. Így végül maradt a kuckózás, meg az olvasás, filmnézés és mivel a gyerek inkább az apjával játszott neten, mint hogy a menjünk moziba kérdésre igennel feleljen, én elég jól haladok a kiválasztott könyvemmel. Amiről azt hittem majd jobb lesz, de egyelőre várom hogy beinduljon. Épp ott tettem le tegnap este, mikor talán elindul valami úgy hogy talán van remény. Mostanában nem igazán kötött le egy könyv sem annyira, hogy le se tudjam tenni úgy látszik a fülszöveg részekre mennek a kiadók, mert sorozatban sikerül belenyúlnom olyanba, ami a futottak még kategóriába sorolható, egyszer olvasós vagy többszöri nekifutásra sikerül a végére érnem, mert mindig félbehagyom. Pedig elvileg majd mindegyik jónak ígérkezik. Vagy én vagyok sokszor türelmetlen. Most, hogy belengette az idő a tavaszt már én is kezdek türelmetlen lenni és várom a …