Ugrás a fő tartalomra

Szerintem karácsony

után nagyon hamar elteltek a hetek a januárról már nem is beszélve. Jövő hét közepére a február is itt lesz, még is annak ellenére, hogy tényleg ebben az évben éreztem először, hogy nem nyűglődöm a hosszúra, illetve a nem hosszúra nyúlt január miatt most még is ez az utolsó teljes hét tűnik a legesleghosszabbnak a hónapból. Ezen a héten semmi sem tűnik túlságosan jónak, se a hangulatom, se a munkámat nem szerettem, se azt, ahogy kinézek. Bárhogy is próbálkozom most "letagadni" pár évet a koromból valahogy ezen héten nem ment. Kialvatlan vagyok már így a hét közepére, hiszen minden nap 4-5 között keltem, kora este már fáradt vagyok az arcom meg olyan színtelen és fakó. Kicsit most nem érzem magamban azt a komfort érzetes dolgot, mint amit szoktam. Nyúzott vagyok, este beesem az ágyba, napok óta nem is volt erőm olvasni, vár rám több darab könyv és szeretnék is, de nem megy. 
Nem tagadom várom már a tavaszt, nagyon. Hiányzik az igazi tavaszi napsütés az új illatok, a sok zümmögő bogár, a feléledő kert. Bár nem volt bajom az idei téllel, tényleg egy szavam nem lehet panaszra engem megkímélt az időjárás, nem kellett havat lapátolnom (még) és amiatt sem kellett félnem, hogy érünk el a gyerekkel a suliba, munkahelyre és haza, szóval nekem minden klappolt. Még is bennem van már az a nagyon tavasz várós dolog, tudjátok amikor az ember szívét úgy megdobogtatja az első igazi tavaszi madárcsicsergés, amikor kilehet tárni az ablakokat, kicsit tavasziasra varázsolni a lakást, függönyöket mosni amiket kint a szél fúj szárazra, amikor előtérbe kerülnek a pasztell színek mindenhol, amikor bármerre is nézünk mindenhol friss harsogó zöld fogad és olyan igazi tavaszi fű és föld illat. Az első fűnyírás, na arra még azért várni kell. Amikor először rakjuk ki a kerti bútorokat és nyitjuk ki a napernyőt. A napernyőt azt nagyon szeretem, nem tudom máshogy leírni, de nekem valahogy egyberakja az udvart, otthonossá válik a kint. A napernyő azt jelzi, hogy alá lehet ülni, napozóágyban feküdni, ott pihenni, onnan nézelődni a napernyő lelassítja a dolgokat. A napernyő ad ezeknek az érzéseknek egy keretet, összefogja őket. Micsoda hülyeségeket tudok írni. :)
Az ember előveszi a lengébb ruháit, a klassz kötött kardigánokat és pulcsikat, amikor elég egy félcipő, új frizura, hamvas rózsaszínes szájfény, harsogóbb, frissebb illatú parfüm ami jobb kedvre derít reggelente.
Amikor az első igazi tavaszi nap után hazaérünk a munkából és kinyílik a kapu és beállva az udvar két oldalán ott vannak a virágzó bokrok és végig a tulipánok, nárciszok fogadnak, a rózsák friss zöld levelei ahhoz fogható szívdobogtatóbb érzés nem igazán van. Az első igazi tavaszi napon az ember tényleg úgy érzi, hogy minden lehetséges. 


Megjegyzések

  1. Ami neked a napernyő, az nekem a szúnyoghálóajtó:) Ha az fenn van, akkortól már sokkal szebb a világ, nyitva lehet hagyni sarkig a bejárati ajtót és kell is és világosabb lesz a ház és én sokkal boldogabb mert az már tényleg a tavaszt és a jó időt jelenti nálunk:) Amúgy nekem is nagyon hosszú már ez a hónap főleg, hogy még tegnap is kaptunk csekket és megérkezett a megrendelt avon csomagom is:) Szóval lehetne már jövőhét vége.

    VálaszTörlés
  2. Hát úgy összességében mindent leírtatok, ami nyűgös - nekem is....! :D (még a havi költségvetés túllépése is bennvan, anyám...!) Nyűgös vagyok, fáradt és utálom, hogy az "öregecske-vagyok-érzést" nem tudom megugorni. Szóval várok valamit, ami huss, kisöpri ezt a car érzést, tőlem lehet akár a tavasz is (na jó, egy deli herceg jobban jönne...:D ), csak változzon már valami, jó irányba, ezt is hozzáteszem, mert ez a hülye Sors, még képes és félreérti, aztán csupa rossszaság jön... szóval nem, kéremszépen, jöjjön a tavasz, a mosoly, a lengősruha, a herceg (ez t persze magamra értem :D ) , hogy megépüljön idén a kerítésem, és kibővítsem a teraszt, és kiüljünk, és repessssen a szívem. Nnna :) ennyit várok ettől az évtől. Ha még utazni is elmehetek, az már plusszpont, kéremszépen.

    VálaszTörlés
  3. Nálunk meg az a pillanat, amikor 'KIKŐLTÖZÜNK' a teraszra : kirakom a virágokat, veszek párat még, tavasziakat és kihozzuk a napágyakat, felszereljük a bogárhálót : na onnan, imádom azt az időszakot, egészen addig amig ezt forditott sorrendben össze nem rámoljuk... szép volt ábrándozni, de közben még csak január van, és hátravan a számomra leghosszabb téli hónap, február. Addig is : virágzik az amariliszom, vettem jáccintot és nárciszt is, alig várom, hogy kivirágozzanak... de fönt van még pár égősor is, amit még karácsonykor raktunk föl - de jól esik még néha fölkapcsolni, hangulatvilágtásnak :-)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kicsit rosszul érintett

hogy szombat reggel tíztől vasárnap este fél hétig nem volt víz a faluban. Nem is értem, hogy gondolták annak ellenére sem, hogy biztos nem szórakozásból tartott ilyen hosszú ideig, amíg megcsinálják, de a végén már majdnem a hajamat téptem. Nem tudnék már a civilizációban lévő dolgok nélkül akár csak egy hétig is élni.  Viszont, így legalább méregből lenyírtam mindenhol a füvet és még jó, hogy kimentem a leghátsó részig, mert álmomban nem gondoltam volna, hogy két hét alatt ilyen nagyra megnő kint is, ott ahol elvileg akár egy hónapig sincs vele gond....hát most a sok eső és a reggeli, esti pára meghozta a gyümölcsét, jó nagy volt. Úgy hogy háromtól este fél hétig mindenhol végeztem vele, medencét is tisztítottam a hétvégén, fürödtünk is - még jó, hogy az idő ezt megengedi, így azért félkomfort érzés megvolt szombat esti lefekvésnél - aztán mikorra beértem már volt víz.  Most már csak apróságokat kell megint csinálni kint, mindjárt jobb is a kedvem. Nekem csak azért volt szimpatikus…

Tegnap jött velem szembe

hogy a hétvége után csak az első öt nap nehéz az újabb hétvége előtt....hát kb. így érzem én is most. Bizonyos dolgok borzasztóan rányomják a bélyegüket a napjaimra, bár igyekszem nem folyton a gondokon rágódni, azért csak csak eszembe jut, mi lenne jó, hogy lenne jó....Talán ezért is kelek fel mostanában minden reggel még fáradtabban, mint ahogy lefeküdtem és érzem, hogy mindenhol csomók vannak rajtam, olyan jól esne egy erős masszírozás tetőtől talpig. Valamit szednem kellene az őszi fáradtság ellen, körül is nézek ma. A kerten nem kell gondolkodnom, most mindennel végeztünk olyan jó kilépni az ajtón és látni a rendet, meg úgy hazajönni, ahogy kinyílik a kapu csak a szépet látjuk.  Ma szülőire megyek, elég húzós napom lesz. Hazahozom a gyereket, időm nem lesz arra sem, hogy bejöjjek a házba és már megyek is vissza. Aztán hazajövök - ki tudja mikor, első találkozás az ofővel - és nekiállok főzni, mert még az is lehet, hogy a férjem holnap már itthon lesz. Reggel meg gyorsan be kell …

Ha valaki azt gondolná hogy

ezt az őszt vártam sajnos el kell, hogy szomorítsam mert nem. Én a szép napos, csendes, színes őszt várom még mindig nem ezt a már harmadik napja esős, szürkét. Borzasztó, hogy mennyire sok eső esett, gyakorlatilag egy teljes havi, már szinte sehogy sem szívja be rendesen a föld. A fű nő, lenyírni nem lehet, semmit sem lehet csinálni kint, szép lassan amennyi időt beletettünk a gyerekkel a szabadság utolsó pár napjaiba, hogy mindent rendben és szépen hagyjunk majd itt, mikor kezdődik az iskola, nos az lassan eltűnőben van. Hát mindegy, ez van majd talán lassan elmúlik. Jó lenne ma délután már futni is menni, kicsit kiszellőztetni a fejem, vasárnap voltam utoljára, szóval már hiányzik is. Nem tudom másnál  hogy van, de nekünk ez az iskolai évkezdés - illetve minden iskolai évkezdés - sem sikerült nem rohanósra, nem kapkodósra sikerülni, pedig időben kelünk, előző este előkészíteni mindent, este berakja a gyerek a táskába a cuccot....még is. Nekünk kell legalább egy hónap, ezzel telik …