Ugrás a fő tartalomra

A felkelésben új

csúcsot döntöttem. Fél négy óta vagyok fent, mármint úgy fent, hogy fel is keltem. Kijöttem, elindítottam a mosogatógépet, mert tegnap bepakoltam, de aztán jól el is felejtettem, csináltam egy kávét majd bekapcsoltam a tévét, ilyenkor szoktam megnézni mi is van benne, de legalább ebben nem csalódtam, nem ért meglepetés, mert semmi. Aztán kinyitottam a laptopot, olvasgattam blogokat, nézegettem pinteresten és instán inspiráló képeket, most meg pötyögök. Ha ez így folytatódik az alvással szerintem szerdára már kidőlök. Tegnap végleg elpakoltam a fehér téli dekorációmat, volt még pár belőle itt a könyvespolcon és előszedtem pár tavasziasabbat. Egy szürke, türkizkékes csigát és egy fehér kék csíkos kacsát, kis üvegvázát, szintén türkizkék kis szalaggal. A pakolászás közben eszembe is jutott, hogy nagyon régen voltam nézelődni mármint dekoráció ügyben, ha jól emlékszem karácsony előtt még valamikor novemberben talán. Talán péntek délután, mikor korán végzünk elsétálunk a gyerekkel.
Nem tudom mit is írhatnék, jó lenne, ha már délután lenne. Egyébként pedig borzasztó, hogy már reggel fél hatkor ezt írom, pedig még el sem kezdődött a nap. Nem jól van ez így, tudom tudom. Mondjuk azt is tudom, hogy a fele legalább azért van, mert már nagyon vágyom az igazán tavaszi időre. Az áprilisra pl. Na jó, nem szaladok ennyire előre.
Na és azt azért még leírom, hogy árulnak itt a faluban egy házat, ahol tavaly tavasszal mi is voltunk, mert innen kaptunk tavirózsát. Nagyon sok német, osztrák, holland, olasz és francia él a faluban. Jönnek, mennek, egymásnak adják a kilincset, felújítanak, lehet tőlük tanulni, legalább is ami a ház körüli rendet illeti, pár magyar embernek itt körülöttünk is. Szeretik ezt a csendes falut, ami három városhoz is 10-15-20 percre van és még is csendes, erdőkkel és tóval körülvett völgyben van. És hát azt kell, hogy mondjam egy álom amit a tulaj csinált, aki egyébként egy egyedülálló idős hölgy. A kertet volt szerencsénk élőben látni, hát valami elképesztő. Azok a rózsák! Sokukat Angliából rendelte. Olyan erős rózsaillat volt mindenhol, amikor mi ott voltunk, hogy azt nem lehet leírni. A fűszeres kert és a sok bokor és a magas ágyások, ahol megterem az eper, paprika, paradicsom, tök. Mindent egymaga csinált a tulaj. A házon alakítgatnék, ráfér belül egy felújítás, de a kert és a növények! Még bőven elférne egy két gyümölcsfa, kerti pergola, bokor, lehet alakítgatni kedvünkre. Na, ilyesmit én is eltudnék képzelni itt nálunk. És ezt mind ez az egyedül élő idős 70 év körüli hölgy gondozza.  Ah, csodaszép.

















További képek és leírás: http://www.ungarn-immo.biz/immobilienangebote/bauernhausferienhaus/bauernhaus-in-bisse.php








Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kicsit rosszul érintett

hogy szombat reggel tíztől vasárnap este fél hétig nem volt víz a faluban. Nem is értem, hogy gondolták annak ellenére sem, hogy biztos nem szórakozásból tartott ilyen hosszú ideig, amíg megcsinálják, de a végén már majdnem a hajamat téptem. Nem tudnék már a civilizációban lévő dolgok nélkül akár csak egy hétig is élni.  Viszont, így legalább méregből lenyírtam mindenhol a füvet és még jó, hogy kimentem a leghátsó részig, mert álmomban nem gondoltam volna, hogy két hét alatt ilyen nagyra megnő kint is, ott ahol elvileg akár egy hónapig sincs vele gond....hát most a sok eső és a reggeli, esti pára meghozta a gyümölcsét, jó nagy volt. Úgy hogy háromtól este fél hétig mindenhol végeztem vele, medencét is tisztítottam a hétvégén, fürödtünk is - még jó, hogy az idő ezt megengedi, így azért félkomfort érzés megvolt szombat esti lefekvésnél - aztán mikorra beértem már volt víz.  Most már csak apróságokat kell megint csinálni kint, mindjárt jobb is a kedvem. Nekem csak azért volt szimpatikus…

Nos az biztos, hogy

én többet az életben nem eszek vacsorára fokhagymás pirítóst. Ezt amúgy sem kellett volna, mert ilyet reggelire eszik az ember ugye ch miatt, még akkor is ha teljes kiőrlésű kenyérből készül, de a fokhagyma  miatt meg pláne nem. De hát mit tegyek, ha tegnap végre 10 év után vettem egy új kenyérpirítót a Lidlben, (az előző kb. akkor adta meg magát) szép türkiz vagy milyen színben és muszáj volt kipróbálni mindjárt. Hajnali négy óta vagyok fent, mert fáj tőle a gyomrom, egy húsz perces kínlódás után meg inkább fel is keltem az ágyból is és nem forgolódtam tovább.  A tegnapi nap a gyerek elmondása szerint tök jó volt, mert voltunk moziban, ebédelhetett a Burger Kingben, aztán pedig végre vettünk pár dolgot a suliba is, cipőt, öltönyt, pár pólót, nadrágokat, új táskát....és még nincs meg minden. Nem szálltunk el, mindenből a se nem olcsó se nem túl drága dolgot választottuk, minőségben is, márkában is a tartósat, mert szerintem az olcsó húsnak híg a leve egy gyereknél jobban érvényesül é…

Tegnap jött velem szembe

hogy a hétvége után csak az első öt nap nehéz az újabb hétvége előtt....hát kb. így érzem én is most. Bizonyos dolgok borzasztóan rányomják a bélyegüket a napjaimra, bár igyekszem nem folyton a gondokon rágódni, azért csak csak eszembe jut, mi lenne jó, hogy lenne jó....Talán ezért is kelek fel mostanában minden reggel még fáradtabban, mint ahogy lefeküdtem és érzem, hogy mindenhol csomók vannak rajtam, olyan jól esne egy erős masszírozás tetőtől talpig. Valamit szednem kellene az őszi fáradtság ellen, körül is nézek ma. A kerten nem kell gondolkodnom, most mindennel végeztünk olyan jó kilépni az ajtón és látni a rendet, meg úgy hazajönni, ahogy kinyílik a kapu csak a szépet látjuk.  Ma szülőire megyek, elég húzós napom lesz. Hazahozom a gyereket, időm nem lesz arra sem, hogy bejöjjek a házba és már megyek is vissza. Aztán hazajövök - ki tudja mikor, első találkozás az ofővel - és nekiállok főzni, mert még az is lehet, hogy a férjem holnap már itthon lesz. Reggel meg gyorsan be kell …