Ugrás a fő tartalomra

A felkelésben új

csúcsot döntöttem. Fél négy óta vagyok fent, mármint úgy fent, hogy fel is keltem. Kijöttem, elindítottam a mosogatógépet, mert tegnap bepakoltam, de aztán jól el is felejtettem, csináltam egy kávét majd bekapcsoltam a tévét, ilyenkor szoktam megnézni mi is van benne, de legalább ebben nem csalódtam, nem ért meglepetés, mert semmi. Aztán kinyitottam a laptopot, olvasgattam blogokat, nézegettem pinteresten és instán inspiráló képeket, most meg pötyögök. Ha ez így folytatódik az alvással szerintem szerdára már kidőlök. Tegnap végleg elpakoltam a fehér téli dekorációmat, volt még pár belőle itt a könyvespolcon és előszedtem pár tavasziasabbat. Egy szürke, türkizkékes csigát és egy fehér kék csíkos kacsát, kis üvegvázát, szintén türkizkék kis szalaggal. A pakolászás közben eszembe is jutott, hogy nagyon régen voltam nézelődni mármint dekoráció ügyben, ha jól emlékszem karácsony előtt még valamikor novemberben talán. Talán péntek délután, mikor korán végzünk elsétálunk a gyerekkel.
Nem tudom mit is írhatnék, jó lenne, ha már délután lenne. Egyébként pedig borzasztó, hogy már reggel fél hatkor ezt írom, pedig még el sem kezdődött a nap. Nem jól van ez így, tudom tudom. Mondjuk azt is tudom, hogy a fele legalább azért van, mert már nagyon vágyom az igazán tavaszi időre. Az áprilisra pl. Na jó, nem szaladok ennyire előre.
Na és azt azért még leírom, hogy árulnak itt a faluban egy házat, ahol tavaly tavasszal mi is voltunk, mert innen kaptunk tavirózsát. Nagyon sok német, osztrák, holland, olasz és francia él a faluban. Jönnek, mennek, egymásnak adják a kilincset, felújítanak, lehet tőlük tanulni, legalább is ami a ház körüli rendet illeti, pár magyar embernek itt körülöttünk is. Szeretik ezt a csendes falut, ami három városhoz is 10-15-20 percre van és még is csendes, erdőkkel és tóval körülvett völgyben van. És hát azt kell, hogy mondjam egy álom amit a tulaj csinált, aki egyébként egy egyedülálló idős hölgy. A kertet volt szerencsénk élőben látni, hát valami elképesztő. Azok a rózsák! Sokukat Angliából rendelte. Olyan erős rózsaillat volt mindenhol, amikor mi ott voltunk, hogy azt nem lehet leírni. A fűszeres kert és a sok bokor és a magas ágyások, ahol megterem az eper, paprika, paradicsom, tök. Mindent egymaga csinált a tulaj. A házon alakítgatnék, ráfér belül egy felújítás, de a kert és a növények! Még bőven elférne egy két gyümölcsfa, kerti pergola, bokor, lehet alakítgatni kedvünkre. Na, ilyesmit én is eltudnék képzelni itt nálunk. És ezt mind ez az egyedül élő idős 70 év körüli hölgy gondozza.  Ah, csodaszép.

















További képek és leírás: http://www.ungarn-immo.biz/immobilienangebote/bauernhausferienhaus/bauernhaus-in-bisse.php








Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Úgy érzem lassan

ez a blog tényleg az utolsókat rúgja. Tegnap is elkezdtem írni, de aztán félbehagytam mert olyan kis semmiségekről szólt volna, hogy maximum a visszaemlékezéseimre lett volna jó, ha mondjuk 20 év múlva olvasnám. Na, akkor csodálkoztam volna rá, hogy jéééé ezen a napon sem történt semmi  ez és ez történt velem, velünk.  Nem tudom van e értelme még minden nap vagy két naponta ugyan olyan dolgokról vagy sokszor nagyon hasonlókról írni, én is unom saját magamat. Hosszú ez a január.  Eszembe is jutott, hogy szerintem sokkal jobb lenne januárban téli szünetet tartani az iskolákban, mert decemberben annyi történés van, kezdve a télapóval meg a karácsonyi készülődéssel itthon is, iskolákban is, hogy az úgy is hamar elmegy, pörög mindig van valami, amit lehet várni, amire lehet készülni. Aztán hirtelen vége és a következő hónap általában lassú, szürke és hideg és hirtelen üres. Látom ezt a gyereken is mármint, hogy olyan semmilyen ebben az időszakban. Ő is lassú és időnként türelmetlen, meg f…

Vannak olyan dolgok

amik pár éve, hónapja még hogy úgy mondjam kiakasztottak. Ma már tudok vállat rándítani és nem foglalkozni vele. Ilyen egy egy munkahelyi dolog is, sőt időnként több munkahelyi dolog. Nem megyek bele a részletekbe, de pont tegnap ilyen nap volt és annyira, de annyira röhejes, hogy emberek képesek megsértődni apró dolgon (amiben ő hibázott,de még ő sértődik meg)  olyannyira, hogy nem köszön, sőt még a szemedbe se néz....én ezt már vicc kategóriába sorolom. Pláne akkor, ha onnan közelítjük meg a dolgot, hogy akár a gyereked is lehetne. Már csak ugye illemből is. A tiszteletet direkt nem írom, mert azt egyáltalán nem várom el, hogy is tehetném? Nem vagyok én senki csak egy dolgozó a sok közül. Mondjuk ezen kb. öt másodpercig fenn tudok akadni, mert azért na de mire kettőt fordulok már le is szarom van ejtve. Akinek nem volt gyerekszobája, annak nem volt gyerekszobája, bárhogy is akarja bizonyítani. Úgy elképzelem, mikor látom a gyűrűt az ujján és valószínű pár hónap múlva esküvő is lesz…

A hétvégi tavasz

huss elröpült, ma hajnalban már határozottan hűvös van és a szél is fúj. A tegnap vízparti sétálás elmaradt, volt itt víz elég majdnem egész nap szakadt az eső. Így végül maradt a kuckózás, meg az olvasás, filmnézés és mivel a gyerek inkább az apjával játszott neten, mint hogy a menjünk moziba kérdésre igennel feleljen, én elég jól haladok a kiválasztott könyvemmel. Amiről azt hittem majd jobb lesz, de egyelőre várom hogy beinduljon. Épp ott tettem le tegnap este, mikor talán elindul valami úgy hogy talán van remény. Mostanában nem igazán kötött le egy könyv sem annyira, hogy le se tudjam tenni úgy látszik a fülszöveg részekre mennek a kiadók, mert sorozatban sikerül belenyúlnom olyanba, ami a futottak még kategóriába sorolható, egyszer olvasós vagy többszöri nekifutásra sikerül a végére érnem, mert mindig félbehagyom. Pedig elvileg majd mindegyik jónak ígérkezik. Vagy én vagyok sokszor türelmetlen. Most, hogy belengette az idő a tavaszt már én is kezdek türelmetlen lenni és várom a …