Ugrás a fő tartalomra

Ma egyedül leszek

fél tizenkettőig a munkahelyemen, juhúúúúúúúú. Ketten szabadságon lesznek, egyik kolléganő pedig akkor fog beesni, úgy hogy csend, nyugalom, béke szigetére érek be majd. Szeretem ezt. 
Egyelőre a hó nem esik, kinézve az ablakon azt látom, hogy az út tiszta és ahogy kimentem a teraszra most olyan hidegnek sem érzem a levegőt, mint pl. tegnap. Kiváncsi vagyok, hogy a hétvégére mondott hideg megérkezik e majd, remélem azért minket itt délen elkerül. Hátha megmaradnak így majd a kis virágaim.
Levest ennék. Ritkán, de akkor nagyon. Valami jó kis ragulevesen gondolkodom, apróra vágott csirkemellel, megpirítva, bele mindenféle zöldség, répa, paszternák, borsó, gomba, kelbimbó, zöldbab, mindenféle zöldségek, aztán a végén egy kis tárkony....hmmm. A zöldségkészletem kifogyóban, így lehet elugrom napközben és megveszem a hozzávalókat, délután pedig megfőzöm. Meg ismét itt van a fejemben a bruschetta. Az olyan finom és egyszerű. Szépre pirított teljes kiőrlésű kenyér, szeretem pl. a Lidlben frissen megsütött olivás ciabattát, azt vékonyra szelve átpirítom és ráhalmozom a fokhagymás apróra vágott paradicsomot, pici olívaolajjal megöntözve. Mondjuk ezt inkább ebédre a kenyér miatt, nem kifejezetten vacsorára. Szeretem az olasz ételeket. Pár hozzávalóból nagyon finom dolgokat készítenek, jó tőlük tanulni.
Ma már szerda. Egész szépen eltelt ez a hét is, már hét közepe van. Jövő héten pedig március, egy lépéssel közelebb a tavaszhoz. Valami lehet a levegőben, mert megjelent pár hangya a lakásban, itt ott és nálunk tavasz közeledtével pár napra mindig megjelennek, úgy hogy szerintem időjárás ide vagy oda, van valami a levegőben...
A cserépbe ültetett tulipánjaim bújnak elő, kíváncsi leszek lesznek e rajtuk virágok.








Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Úgy érzem lassan

ez a blog tényleg az utolsókat rúgja. Tegnap is elkezdtem írni, de aztán félbehagytam mert olyan kis semmiségekről szólt volna, hogy maximum a visszaemlékezéseimre lett volna jó, ha mondjuk 20 év múlva olvasnám. Na, akkor csodálkoztam volna rá, hogy jéééé ezen a napon sem történt semmi  ez és ez történt velem, velünk.  Nem tudom van e értelme még minden nap vagy két naponta ugyan olyan dolgokról vagy sokszor nagyon hasonlókról írni, én is unom saját magamat. Hosszú ez a január.  Eszembe is jutott, hogy szerintem sokkal jobb lenne januárban téli szünetet tartani az iskolákban, mert decemberben annyi történés van, kezdve a télapóval meg a karácsonyi készülődéssel itthon is, iskolákban is, hogy az úgy is hamar elmegy, pörög mindig van valami, amit lehet várni, amire lehet készülni. Aztán hirtelen vége és a következő hónap általában lassú, szürke és hideg és hirtelen üres. Látom ezt a gyereken is mármint, hogy olyan semmilyen ebben az időszakban. Ő is lassú és időnként türelmetlen, meg f…

Vannak olyan dolgok

amik pár éve, hónapja még hogy úgy mondjam kiakasztottak. Ma már tudok vállat rándítani és nem foglalkozni vele. Ilyen egy egy munkahelyi dolog is, sőt időnként több munkahelyi dolog. Nem megyek bele a részletekbe, de pont tegnap ilyen nap volt és annyira, de annyira röhejes, hogy emberek képesek megsértődni apró dolgon (amiben ő hibázott,de még ő sértődik meg)  olyannyira, hogy nem köszön, sőt még a szemedbe se néz....én ezt már vicc kategóriába sorolom. Pláne akkor, ha onnan közelítjük meg a dolgot, hogy akár a gyereked is lehetne. Már csak ugye illemből is. A tiszteletet direkt nem írom, mert azt egyáltalán nem várom el, hogy is tehetném? Nem vagyok én senki csak egy dolgozó a sok közül. Mondjuk ezen kb. öt másodpercig fenn tudok akadni, mert azért na de mire kettőt fordulok már le is szarom van ejtve. Akinek nem volt gyerekszobája, annak nem volt gyerekszobája, bárhogy is akarja bizonyítani. Úgy elképzelem, mikor látom a gyűrűt az ujján és valószínű pár hónap múlva esküvő is lesz…

A hétvégi tavasz

huss elröpült, ma hajnalban már határozottan hűvös van és a szél is fúj. A tegnap vízparti sétálás elmaradt, volt itt víz elég majdnem egész nap szakadt az eső. Így végül maradt a kuckózás, meg az olvasás, filmnézés és mivel a gyerek inkább az apjával játszott neten, mint hogy a menjünk moziba kérdésre igennel feleljen, én elég jól haladok a kiválasztott könyvemmel. Amiről azt hittem majd jobb lesz, de egyelőre várom hogy beinduljon. Épp ott tettem le tegnap este, mikor talán elindul valami úgy hogy talán van remény. Mostanában nem igazán kötött le egy könyv sem annyira, hogy le se tudjam tenni úgy látszik a fülszöveg részekre mennek a kiadók, mert sorozatban sikerül belenyúlnom olyanba, ami a futottak még kategóriába sorolható, egyszer olvasós vagy többszöri nekifutásra sikerül a végére érnem, mert mindig félbehagyom. Pedig elvileg majd mindegyik jónak ígérkezik. Vagy én vagyok sokszor türelmetlen. Most, hogy belengette az idő a tavaszt már én is kezdek türelmetlen lenni és várom a …