Ugrás a fő tartalomra

Ma egyedül leszek

fél tizenkettőig a munkahelyemen, juhúúúúúúúú. Ketten szabadságon lesznek, egyik kolléganő pedig akkor fog beesni, úgy hogy csend, nyugalom, béke szigetére érek be majd. Szeretem ezt. 
Egyelőre a hó nem esik, kinézve az ablakon azt látom, hogy az út tiszta és ahogy kimentem a teraszra most olyan hidegnek sem érzem a levegőt, mint pl. tegnap. Kiváncsi vagyok, hogy a hétvégére mondott hideg megérkezik e majd, remélem azért minket itt délen elkerül. Hátha megmaradnak így majd a kis virágaim.
Levest ennék. Ritkán, de akkor nagyon. Valami jó kis ragulevesen gondolkodom, apróra vágott csirkemellel, megpirítva, bele mindenféle zöldség, répa, paszternák, borsó, gomba, kelbimbó, zöldbab, mindenféle zöldségek, aztán a végén egy kis tárkony....hmmm. A zöldségkészletem kifogyóban, így lehet elugrom napközben és megveszem a hozzávalókat, délután pedig megfőzöm. Meg ismét itt van a fejemben a bruschetta. Az olyan finom és egyszerű. Szépre pirított teljes kiőrlésű kenyér, szeretem pl. a Lidlben frissen megsütött olivás ciabattát, azt vékonyra szelve átpirítom és ráhalmozom a fokhagymás apróra vágott paradicsomot, pici olívaolajjal megöntözve. Mondjuk ezt inkább ebédre a kenyér miatt, nem kifejezetten vacsorára. Szeretem az olasz ételeket. Pár hozzávalóból nagyon finom dolgokat készítenek, jó tőlük tanulni.
Ma már szerda. Egész szépen eltelt ez a hét is, már hét közepe van. Jövő héten pedig március, egy lépéssel közelebb a tavaszhoz. Valami lehet a levegőben, mert megjelent pár hangya a lakásban, itt ott és nálunk tavasz közeledtével pár napra mindig megjelennek, úgy hogy szerintem időjárás ide vagy oda, van valami a levegőben...
A cserépbe ültetett tulipánjaim bújnak elő, kíváncsi leszek lesznek e rajtuk virágok.








Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kicsit rosszul érintett

hogy szombat reggel tíztől vasárnap este fél hétig nem volt víz a faluban. Nem is értem, hogy gondolták annak ellenére sem, hogy biztos nem szórakozásból tartott ilyen hosszú ideig, amíg megcsinálják, de a végén már majdnem a hajamat téptem. Nem tudnék már a civilizációban lévő dolgok nélkül akár csak egy hétig is élni.  Viszont, így legalább méregből lenyírtam mindenhol a füvet és még jó, hogy kimentem a leghátsó részig, mert álmomban nem gondoltam volna, hogy két hét alatt ilyen nagyra megnő kint is, ott ahol elvileg akár egy hónapig sincs vele gond....hát most a sok eső és a reggeli, esti pára meghozta a gyümölcsét, jó nagy volt. Úgy hogy háromtól este fél hétig mindenhol végeztem vele, medencét is tisztítottam a hétvégén, fürödtünk is - még jó, hogy az idő ezt megengedi, így azért félkomfort érzés megvolt szombat esti lefekvésnél - aztán mikorra beértem már volt víz.  Most már csak apróságokat kell megint csinálni kint, mindjárt jobb is a kedvem. Nekem csak azért volt szimpatikus…

Tegnap jött velem szembe

hogy a hétvége után csak az első öt nap nehéz az újabb hétvége előtt....hát kb. így érzem én is most. Bizonyos dolgok borzasztóan rányomják a bélyegüket a napjaimra, bár igyekszem nem folyton a gondokon rágódni, azért csak csak eszembe jut, mi lenne jó, hogy lenne jó....Talán ezért is kelek fel mostanában minden reggel még fáradtabban, mint ahogy lefeküdtem és érzem, hogy mindenhol csomók vannak rajtam, olyan jól esne egy erős masszírozás tetőtől talpig. Valamit szednem kellene az őszi fáradtság ellen, körül is nézek ma. A kerten nem kell gondolkodnom, most mindennel végeztünk olyan jó kilépni az ajtón és látni a rendet, meg úgy hazajönni, ahogy kinyílik a kapu csak a szépet látjuk.  Ma szülőire megyek, elég húzós napom lesz. Hazahozom a gyereket, időm nem lesz arra sem, hogy bejöjjek a házba és már megyek is vissza. Aztán hazajövök - ki tudja mikor, első találkozás az ofővel - és nekiállok főzni, mert még az is lehet, hogy a férjem holnap már itthon lesz. Reggel meg gyorsan be kell …

Ha valaki azt gondolná hogy

ezt az őszt vártam sajnos el kell, hogy szomorítsam mert nem. Én a szép napos, csendes, színes őszt várom még mindig nem ezt a már harmadik napja esős, szürkét. Borzasztó, hogy mennyire sok eső esett, gyakorlatilag egy teljes havi, már szinte sehogy sem szívja be rendesen a föld. A fű nő, lenyírni nem lehet, semmit sem lehet csinálni kint, szép lassan amennyi időt beletettünk a gyerekkel a szabadság utolsó pár napjaiba, hogy mindent rendben és szépen hagyjunk majd itt, mikor kezdődik az iskola, nos az lassan eltűnőben van. Hát mindegy, ez van majd talán lassan elmúlik. Jó lenne ma délután már futni is menni, kicsit kiszellőztetni a fejem, vasárnap voltam utoljára, szóval már hiányzik is. Nem tudom másnál  hogy van, de nekünk ez az iskolai évkezdés - illetve minden iskolai évkezdés - sem sikerült nem rohanósra, nem kapkodósra sikerülni, pedig időben kelünk, előző este előkészíteni mindent, este berakja a gyerek a táskába a cuccot....még is. Nekünk kell legalább egy hónap, ezzel telik …