Ugrás a fő tartalomra

Ma egyedül leszek

fél tizenkettőig a munkahelyemen, juhúúúúúúúú. Ketten szabadságon lesznek, egyik kolléganő pedig akkor fog beesni, úgy hogy csend, nyugalom, béke szigetére érek be majd. Szeretem ezt. 
Egyelőre a hó nem esik, kinézve az ablakon azt látom, hogy az út tiszta és ahogy kimentem a teraszra most olyan hidegnek sem érzem a levegőt, mint pl. tegnap. Kiváncsi vagyok, hogy a hétvégére mondott hideg megérkezik e majd, remélem azért minket itt délen elkerül. Hátha megmaradnak így majd a kis virágaim.
Levest ennék. Ritkán, de akkor nagyon. Valami jó kis ragulevesen gondolkodom, apróra vágott csirkemellel, megpirítva, bele mindenféle zöldség, répa, paszternák, borsó, gomba, kelbimbó, zöldbab, mindenféle zöldségek, aztán a végén egy kis tárkony....hmmm. A zöldségkészletem kifogyóban, így lehet elugrom napközben és megveszem a hozzávalókat, délután pedig megfőzöm. Meg ismét itt van a fejemben a bruschetta. Az olyan finom és egyszerű. Szépre pirított teljes kiőrlésű kenyér, szeretem pl. a Lidlben frissen megsütött olivás ciabattát, azt vékonyra szelve átpirítom és ráhalmozom a fokhagymás apróra vágott paradicsomot, pici olívaolajjal megöntözve. Mondjuk ezt inkább ebédre a kenyér miatt, nem kifejezetten vacsorára. Szeretem az olasz ételeket. Pár hozzávalóból nagyon finom dolgokat készítenek, jó tőlük tanulni.
Ma már szerda. Egész szépen eltelt ez a hét is, már hét közepe van. Jövő héten pedig március, egy lépéssel közelebb a tavaszhoz. Valami lehet a levegőben, mert megjelent pár hangya a lakásban, itt ott és nálunk tavasz közeledtével pár napra mindig megjelennek, úgy hogy szerintem időjárás ide vagy oda, van valami a levegőben...
A cserépbe ültetett tulipánjaim bújnak elő, kíváncsi leszek lesznek e rajtuk virágok.








Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Végre itt

van megint egy hosszú hétvége, borzasztóan jólesik ez a két egymást követő kevés dolgozós hét. Az idő remélem olyan szép marad, mint eddig volt, bár most ahogy megnéztem a kinti hőmérőt csak kilenc fokot mutat, eddig minden reggel jóval tíz felett volt.
November van, hihetetlen. Még csak tegnap volt nyár, de tényleg néha ezt érzem most pedig az utolsó hónap karácsony előtt...Ahogy eddig volt, gondolom most is gyorsan elfognak múlni ebben a hónapban is a hetek és hiphop itt lesz a számomra az év legkedvesebb ünnepe. Azt még nem tudom milyen lesz, eddig úgy van hárman leszünk, de gyanítom lesz még itt változás....de ez csak valami megérzés. 
Tegnap korán reggel ment a férjem a húgomhoz, már bent vannak az új csövek és vezetékek a konyhában, le is lett glettelve. Későn ért haza, majdnem hét óra volt, jó fáradtan, de a munka legrosszabb részének vége van. Ne mondom, hogy boldog volt, de most már könnyebben lehet haladni.
Sokáig akartam ma aludni, hát megint nem jött össze. Úgy látszik az…

Amit ma illetve tegnap

megtehetsz, ne halaszd mára. Mert hiába beszéltem a férjemnek, hogy a tegnap szépen felrakott tetőt - amiről egyébként azt hittem, hogy már oda van csavarozva - csavarozza oda, ha pár darabbal is, de ne hagyja úgy mára, mert mi van ha szél lesz és....na, szél lett és szépen le is fújta kb. a felét. Ezek ilyen egymásba csúsztatható lemezek, amivel könnyű dolgozni és nagyon strapabíró. Akkora szél volt és van most is időnként, hogy még a súlyként rárakott téglákat, meg vékonyabb gerendát is levitte. Úgy hogy kétszer dolgozik ugyanazzal... Mára ideért a hideg, jócskán lehűlt a levegő, de hidegebbnek érezzük a szél miatt. Ez már a kuckós, könyvezős, teázós időszak, szeretem. A cserépkályhák jó melegek, gyertyát gyújtottam, a párologtatóból vérnarancsos illóolaj illata száll, jó itthon.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A film nagyon jó volt, érdemes megnézni. Azt hiszem a közös mozizás egyébként már nem …

Végül

nem mentünk ma semerre. A döntés nem az enyém volt, de egyáltalán nem bánom, hogy így alakult, mert amikor épp minden bajom van sok kedvem nincs a hosszú utazásokhoz. Minden évben október végén elmegyünk Dunaföldvárra, férjem ott született. És minden évben mikor ott vagyunk valahogy az motoszkál a fejemben, hogy ott is szívesen laknék. A Duna, a régi macskaköves utcák, kis házak valahogy mindig elvarázsolnak. Elhalasztottuk, jövő hét végére is jó időt mondanak. Így most sülnek a csirkecombok a sütőben, hozzá majd fűszeres krumplit készítek, párolt zöldséget és sok sok házi savanyúság lesz még. Anyósom házi csalamádéja és mindenféle bedobálós zöldsége világbajnok minden évben.  Délután elugrunk húgomhoz, felmérjük a házát. Ugyan is nagy fába vágjuk a fejszénket a férjemmel, felszeretnénk újítani lassan az egészet. Két gyereket nevel egyedül - tartásdíj természetesen ímmel ámmal érkezik - és az évek alatt eléggé leromlott az állapota a lakásnak, úgy hogy az idei projekt aminek karácson…