Ma végre eljutottunk

anyukámhoz, iszonyatosan le van fogyva én erről nem is írok többet, mert még mi sem tudunk sokkal többet, de azt tudom, hogy bármilyen is a viszonyunk a szüleinkkel ne akarjuk őket kórházban tudni, se megöregedni látni. Amúgy nagyon szép a kórház, csodálkoztam is, mintha tegnap adták volna át, új minden és az igazgatóhoz tartozó szobában van - persze ezt intéztük és ebbe ne menjünk bele - bent van fürdő, wc és még tv is van, szóval azért nem unatkozik. Meg vittünk neki egy csomó olvasnivalót, meg amit kívánt, pedig igazán pont azért van bent, mert nem tud enni szinte semmit....csont és bőr. Vannak még vissza vizsgálatok.
A Duna parti séta elmaradt így, mert mára volt megbeszélve a gyerek külön matekja, neki háromra kellett menni, így nem sok időnk maradt. Most lettem készen a mézes chilis csirkeszárnyakkal, mire hazajön frissen melegen várja. Nem is ebédelt még, csak bekapott egy fánkot.
Amúgy pedig mindenhol olvad már, na ezért érdemes volt esni a hónak, éppen csak annyi ideig volt, amíg megint minden víz és sáros lett, többek között a kocsim is, mintha valami erdőből értünk volna haza annyira. Ezt utálom a télben, amikor olvad. 
Egyszerűen nem tudom hova lett a hétvége, megint itt a vasárnap délután és mindjárt vége. :( Annyira vágyom már a friss tavaszi illatokra, a kinyíló krókuszokra, nárciszokra, hogy el nem tudom mondani. Jobb lenne a kedvem, ha már látnék körülöttem valami ilyesmit, ha zöldelleni kezdene minden, ha estig kint lehetne lenni és tenni venni...biztos vissza térne belém az élet, mint abba a sok kis növénybe, amelyek szintén ezt várják , szerintem már nagyon nagyon. 

Megjegyzések

  1. Remélem anyukád hamar jobban lesz és tudnak segíteni neki.

    A másik meg, hogy te atyaééééég fánk.....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ne is mondd, imádom. De megálltam nem ettem. :)

      Törlés

Megjegyzés küldése