Ugrás a fő tartalomra

Ma végre eljutottunk

anyukámhoz, iszonyatosan le van fogyva én erről nem is írok többet, mert még mi sem tudunk sokkal többet, de azt tudom, hogy bármilyen is a viszonyunk a szüleinkkel ne akarjuk őket kórházban tudni, se megöregedni látni. Amúgy nagyon szép a kórház, csodálkoztam is, mintha tegnap adták volna át, új minden és az igazgatóhoz tartozó szobában van - persze ezt intéztük és ebbe ne menjünk bele - bent van fürdő, wc és még tv is van, szóval azért nem unatkozik. Meg vittünk neki egy csomó olvasnivalót, meg amit kívánt, pedig igazán pont azért van bent, mert nem tud enni szinte semmit....csont és bőr. Vannak még vissza vizsgálatok.
A Duna parti séta elmaradt így, mert mára volt megbeszélve a gyerek külön matekja, neki háromra kellett menni, így nem sok időnk maradt. Most lettem készen a mézes chilis csirkeszárnyakkal, mire hazajön frissen melegen várja. Nem is ebédelt még, csak bekapott egy fánkot.
Amúgy pedig mindenhol olvad már, na ezért érdemes volt esni a hónak, éppen csak annyi ideig volt, amíg megint minden víz és sáros lett, többek között a kocsim is, mintha valami erdőből értünk volna haza annyira. Ezt utálom a télben, amikor olvad. 
Egyszerűen nem tudom hova lett a hétvége, megint itt a vasárnap délután és mindjárt vége. :( Annyira vágyom már a friss tavaszi illatokra, a kinyíló krókuszokra, nárciszokra, hogy el nem tudom mondani. Jobb lenne a kedvem, ha már látnék körülöttem valami ilyesmit, ha zöldelleni kezdene minden, ha estig kint lehetne lenni és tenni venni...biztos vissza térne belém az élet, mint abba a sok kis növénybe, amelyek szintén ezt várják , szerintem már nagyon nagyon. 

Megjegyzések

  1. Remélem anyukád hamar jobban lesz és tudnak segíteni neki.

    A másik meg, hogy te atyaééééég fánk.....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ne is mondd, imádom. De megálltam nem ettem. :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Végre itt

van megint egy hosszú hétvége, borzasztóan jólesik ez a két egymást követő kevés dolgozós hét. Az idő remélem olyan szép marad, mint eddig volt, bár most ahogy megnéztem a kinti hőmérőt csak kilenc fokot mutat, eddig minden reggel jóval tíz felett volt.
November van, hihetetlen. Még csak tegnap volt nyár, de tényleg néha ezt érzem most pedig az utolsó hónap karácsony előtt...Ahogy eddig volt, gondolom most is gyorsan elfognak múlni ebben a hónapban is a hetek és hiphop itt lesz a számomra az év legkedvesebb ünnepe. Azt még nem tudom milyen lesz, eddig úgy van hárman leszünk, de gyanítom lesz még itt változás....de ez csak valami megérzés. 
Tegnap korán reggel ment a férjem a húgomhoz, már bent vannak az új csövek és vezetékek a konyhában, le is lett glettelve. Későn ért haza, majdnem hét óra volt, jó fáradtan, de a munka legrosszabb részének vége van. Ne mondom, hogy boldog volt, de most már könnyebben lehet haladni.
Sokáig akartam ma aludni, hát megint nem jött össze. Úgy látszik az…

Amit ma illetve tegnap

megtehetsz, ne halaszd mára. Mert hiába beszéltem a férjemnek, hogy a tegnap szépen felrakott tetőt - amiről egyébként azt hittem, hogy már oda van csavarozva - csavarozza oda, ha pár darabbal is, de ne hagyja úgy mára, mert mi van ha szél lesz és....na, szél lett és szépen le is fújta kb. a felét. Ezek ilyen egymásba csúsztatható lemezek, amivel könnyű dolgozni és nagyon strapabíró. Akkora szél volt és van most is időnként, hogy még a súlyként rárakott téglákat, meg vékonyabb gerendát is levitte. Úgy hogy kétszer dolgozik ugyanazzal... Mára ideért a hideg, jócskán lehűlt a levegő, de hidegebbnek érezzük a szél miatt. Ez már a kuckós, könyvezős, teázós időszak, szeretem. A cserépkályhák jó melegek, gyertyát gyújtottam, a párologtatóból vérnarancsos illóolaj illata száll, jó itthon.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A film nagyon jó volt, érdemes megnézni. Azt hiszem a közös mozizás egyébként már nem …

Végül

nem mentünk ma semerre. A döntés nem az enyém volt, de egyáltalán nem bánom, hogy így alakult, mert amikor épp minden bajom van sok kedvem nincs a hosszú utazásokhoz. Minden évben október végén elmegyünk Dunaföldvárra, férjem ott született. És minden évben mikor ott vagyunk valahogy az motoszkál a fejemben, hogy ott is szívesen laknék. A Duna, a régi macskaköves utcák, kis házak valahogy mindig elvarázsolnak. Elhalasztottuk, jövő hét végére is jó időt mondanak. Így most sülnek a csirkecombok a sütőben, hozzá majd fűszeres krumplit készítek, párolt zöldséget és sok sok házi savanyúság lesz még. Anyósom házi csalamádéja és mindenféle bedobálós zöldsége világbajnok minden évben.  Délután elugrunk húgomhoz, felmérjük a házát. Ugyan is nagy fába vágjuk a fejszénket a férjemmel, felszeretnénk újítani lassan az egészet. Két gyereket nevel egyedül - tartásdíj természetesen ímmel ámmal érkezik - és az évek alatt eléggé leromlott az állapota a lakásnak, úgy hogy az idei projekt aminek karácson…