Ugrás a fő tartalomra

Ma végre eljutottunk

anyukámhoz, iszonyatosan le van fogyva én erről nem is írok többet, mert még mi sem tudunk sokkal többet, de azt tudom, hogy bármilyen is a viszonyunk a szüleinkkel ne akarjuk őket kórházban tudni, se megöregedni látni. Amúgy nagyon szép a kórház, csodálkoztam is, mintha tegnap adták volna át, új minden és az igazgatóhoz tartozó szobában van - persze ezt intéztük és ebbe ne menjünk bele - bent van fürdő, wc és még tv is van, szóval azért nem unatkozik. Meg vittünk neki egy csomó olvasnivalót, meg amit kívánt, pedig igazán pont azért van bent, mert nem tud enni szinte semmit....csont és bőr. Vannak még vissza vizsgálatok.
A Duna parti séta elmaradt így, mert mára volt megbeszélve a gyerek külön matekja, neki háromra kellett menni, így nem sok időnk maradt. Most lettem készen a mézes chilis csirkeszárnyakkal, mire hazajön frissen melegen várja. Nem is ebédelt még, csak bekapott egy fánkot.
Amúgy pedig mindenhol olvad már, na ezért érdemes volt esni a hónak, éppen csak annyi ideig volt, amíg megint minden víz és sáros lett, többek között a kocsim is, mintha valami erdőből értünk volna haza annyira. Ezt utálom a télben, amikor olvad. 
Egyszerűen nem tudom hova lett a hétvége, megint itt a vasárnap délután és mindjárt vége. :( Annyira vágyom már a friss tavaszi illatokra, a kinyíló krókuszokra, nárciszokra, hogy el nem tudom mondani. Jobb lenne a kedvem, ha már látnék körülöttem valami ilyesmit, ha zöldelleni kezdene minden, ha estig kint lehetne lenni és tenni venni...biztos vissza térne belém az élet, mint abba a sok kis növénybe, amelyek szintén ezt várják , szerintem már nagyon nagyon. 

Megjegyzések

  1. Remélem anyukád hamar jobban lesz és tudnak segíteni neki.

    A másik meg, hogy te atyaééééég fánk.....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ne is mondd, imádom. De megálltam nem ettem. :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Úgy érzem lassan

ez a blog tényleg az utolsókat rúgja. Tegnap is elkezdtem írni, de aztán félbehagytam mert olyan kis semmiségekről szólt volna, hogy maximum a visszaemlékezéseimre lett volna jó, ha mondjuk 20 év múlva olvasnám. Na, akkor csodálkoztam volna rá, hogy jéééé ezen a napon sem történt semmi  ez és ez történt velem, velünk.  Nem tudom van e értelme még minden nap vagy két naponta ugyan olyan dolgokról vagy sokszor nagyon hasonlókról írni, én is unom saját magamat. Hosszú ez a január.  Eszembe is jutott, hogy szerintem sokkal jobb lenne januárban téli szünetet tartani az iskolákban, mert decemberben annyi történés van, kezdve a télapóval meg a karácsonyi készülődéssel itthon is, iskolákban is, hogy az úgy is hamar elmegy, pörög mindig van valami, amit lehet várni, amire lehet készülni. Aztán hirtelen vége és a következő hónap általában lassú, szürke és hideg és hirtelen üres. Látom ezt a gyereken is mármint, hogy olyan semmilyen ebben az időszakban. Ő is lassú és időnként türelmetlen, meg f…

Vannak olyan dolgok

amik pár éve, hónapja még hogy úgy mondjam kiakasztottak. Ma már tudok vállat rándítani és nem foglalkozni vele. Ilyen egy egy munkahelyi dolog is, sőt időnként több munkahelyi dolog. Nem megyek bele a részletekbe, de pont tegnap ilyen nap volt és annyira, de annyira röhejes, hogy emberek képesek megsértődni apró dolgon (amiben ő hibázott,de még ő sértődik meg)  olyannyira, hogy nem köszön, sőt még a szemedbe se néz....én ezt már vicc kategóriába sorolom. Pláne akkor, ha onnan közelítjük meg a dolgot, hogy akár a gyereked is lehetne. Már csak ugye illemből is. A tiszteletet direkt nem írom, mert azt egyáltalán nem várom el, hogy is tehetném? Nem vagyok én senki csak egy dolgozó a sok közül. Mondjuk ezen kb. öt másodpercig fenn tudok akadni, mert azért na de mire kettőt fordulok már le is szarom van ejtve. Akinek nem volt gyerekszobája, annak nem volt gyerekszobája, bárhogy is akarja bizonyítani. Úgy elképzelem, mikor látom a gyűrűt az ujján és valószínű pár hónap múlva esküvő is lesz…

A hétvégi tavasz

huss elröpült, ma hajnalban már határozottan hűvös van és a szél is fúj. A tegnap vízparti sétálás elmaradt, volt itt víz elég majdnem egész nap szakadt az eső. Így végül maradt a kuckózás, meg az olvasás, filmnézés és mivel a gyerek inkább az apjával játszott neten, mint hogy a menjünk moziba kérdésre igennel feleljen, én elég jól haladok a kiválasztott könyvemmel. Amiről azt hittem majd jobb lesz, de egyelőre várom hogy beinduljon. Épp ott tettem le tegnap este, mikor talán elindul valami úgy hogy talán van remény. Mostanában nem igazán kötött le egy könyv sem annyira, hogy le se tudjam tenni úgy látszik a fülszöveg részekre mennek a kiadók, mert sorozatban sikerül belenyúlnom olyanba, ami a futottak még kategóriába sorolható, egyszer olvasós vagy többszöri nekifutásra sikerül a végére érnem, mert mindig félbehagyom. Pedig elvileg majd mindegyik jónak ígérkezik. Vagy én vagyok sokszor türelmetlen. Most, hogy belengette az idő a tavaszt már én is kezdek türelmetlen lenni és várom a …