Ugrás a fő tartalomra

Tegnap elküldte

a férjem, hogy milyen idő várható a hátralevő februári napokban és márciusban is. Azt hittem viccel, mikor azt mondta, hogy havazás és -10, -15 fok is akár. Ma reggel mertem csak megnézni és hát azt kell, hogy mondjam, egyáltalán nem viccelt, mert ha hinni lehet az amúgy szerintem teljesen bizonytalan időjárás előrejelzésnek valóban tél lesz. Már holnaptól. Abban  még azért kicsit reménykedem, hogy ez a tél leginkább a hegyekben valószínűbb, de nagyon nem áltatom magam, mert egyrészt itt van a Tenkes a fenekünkben, úgy hogy...másrészt meg külön megnéztem Pécs és környékét és hát igen, ide is ezt írják. Tulajdonképpen nem tudom mit csodálkozom és főleg miért vártam a csodát, meg legfőképpen a tavaszt, hiszen most már jó pár éve az van, hogy tél közepén itt a tavasz, aztán meg bekeményít az idő. Tudom, ne legyek türelmetlen, de szerintem így február vége felé, márciusban meg már főleg mindenki vágyik a jó időre, a friss fű illatú levegőre és a napsütésre. 
Elég rosszul aludtam éjjel, többször is fent voltam és aztán már nem is kínlódtam, hanem felkeltem fél négy előtt tíz perccel. Ma csak túlélni szeretnék, minden más nem érdekel. Elég semmittevősre sikeredett a hétvége, tényleg nem csináltunk semmit, kivéve a szombati kertészkedést, de azon kívül csak úgy lézengtünk. Mondjuk most már ránk férne valami program, hétvégéig kiderül mi lesz az időjárással és majd kitalálunk valamit. 
Nem igazán tudok mit írni annyira nem történik semmi. Aminek igazából most örülök, nem baj, ha csak úgy csordogálnak a napok. 





Megjegyzések

  1. Most gyorsan ránéztem az időképre... fura, de ott meg nappalra plusz fokokat mutat, éjjelre mondjuk -10-et is látok...viszont holnap, holnaputánra 8 meg 7centi havat ígér-(

    VálaszTörlés
  2. Ma reggelre ide ért a hóesés :( Olyan hihetetlen, mert tegnap még a verőfényes napsütésben sétáltam haza és egészen jól sikerült elhitetnem magammal, hogy nem lesz itt már hideg, hó ....tévedtem :(

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Végre itt

van megint egy hosszú hétvége, borzasztóan jólesik ez a két egymást követő kevés dolgozós hét. Az idő remélem olyan szép marad, mint eddig volt, bár most ahogy megnéztem a kinti hőmérőt csak kilenc fokot mutat, eddig minden reggel jóval tíz felett volt.
November van, hihetetlen. Még csak tegnap volt nyár, de tényleg néha ezt érzem most pedig az utolsó hónap karácsony előtt...Ahogy eddig volt, gondolom most is gyorsan elfognak múlni ebben a hónapban is a hetek és hiphop itt lesz a számomra az év legkedvesebb ünnepe. Azt még nem tudom milyen lesz, eddig úgy van hárman leszünk, de gyanítom lesz még itt változás....de ez csak valami megérzés. 
Tegnap korán reggel ment a férjem a húgomhoz, már bent vannak az új csövek és vezetékek a konyhában, le is lett glettelve. Későn ért haza, majdnem hét óra volt, jó fáradtan, de a munka legrosszabb részének vége van. Ne mondom, hogy boldog volt, de most már könnyebben lehet haladni.
Sokáig akartam ma aludni, hát megint nem jött össze. Úgy látszik az…

Amit ma illetve tegnap

megtehetsz, ne halaszd mára. Mert hiába beszéltem a férjemnek, hogy a tegnap szépen felrakott tetőt - amiről egyébként azt hittem, hogy már oda van csavarozva - csavarozza oda, ha pár darabbal is, de ne hagyja úgy mára, mert mi van ha szél lesz és....na, szél lett és szépen le is fújta kb. a felét. Ezek ilyen egymásba csúsztatható lemezek, amivel könnyű dolgozni és nagyon strapabíró. Akkora szél volt és van most is időnként, hogy még a súlyként rárakott téglákat, meg vékonyabb gerendát is levitte. Úgy hogy kétszer dolgozik ugyanazzal... Mára ideért a hideg, jócskán lehűlt a levegő, de hidegebbnek érezzük a szél miatt. Ez már a kuckós, könyvezős, teázós időszak, szeretem. A cserépkályhák jó melegek, gyertyát gyújtottam, a párologtatóból vérnarancsos illóolaj illata száll, jó itthon.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A film nagyon jó volt, érdemes megnézni. Azt hiszem a közös mozizás egyébként már nem …

Végül

nem mentünk ma semerre. A döntés nem az enyém volt, de egyáltalán nem bánom, hogy így alakult, mert amikor épp minden bajom van sok kedvem nincs a hosszú utazásokhoz. Minden évben október végén elmegyünk Dunaföldvárra, férjem ott született. És minden évben mikor ott vagyunk valahogy az motoszkál a fejemben, hogy ott is szívesen laknék. A Duna, a régi macskaköves utcák, kis házak valahogy mindig elvarázsolnak. Elhalasztottuk, jövő hét végére is jó időt mondanak. Így most sülnek a csirkecombok a sütőben, hozzá majd fűszeres krumplit készítek, párolt zöldséget és sok sok házi savanyúság lesz még. Anyósom házi csalamádéja és mindenféle bedobálós zöldsége világbajnok minden évben.  Délután elugrunk húgomhoz, felmérjük a házát. Ugyan is nagy fába vágjuk a fejszénket a férjemmel, felszeretnénk újítani lassan az egészet. Két gyereket nevel egyedül - tartásdíj természetesen ímmel ámmal érkezik - és az évek alatt eléggé leromlott az állapota a lakásnak, úgy hogy az idei projekt aminek karácson…