Ugrás a fő tartalomra

Tegnap végre

eljutottam futni is. Nagyon kiosztottam saját magam, mert mindig elfelejtem, hogy futni milyen jó. Nagyon nehéz elindulni, mindig győzködnöm kell magam. Illetve nem is, amikor öt évvel ezelőtt - már öt?? - elkezdtem, akkor nagyon bennem volt a lendület, találtam fészbukon egy jó kis futós csoportot, nagyon motiváló tudott lenni, hogy ott olvashatom kiből mi lett, mennyi súlyfelesleggel kezdte vagy csak azért, mert akart magának rendszeresen valami sportot. Ki honnan indult, hova jutott, milyen versenyre jár vagy csak hobbi szinten, de rendszeresen, erőn felül teljesíti a maga által kigondolt célokat. Mentem sokszor minden nap, de egy héten ötször biztosan. Nagyon hamar meg is látszott az eredmény, számomra az egyik legjobb alakformáló sport, hamar jött a sikerélmény, a centik lefaragása könnyen ment, rettenetesen bennem volt az ezt akarom csinálni dolog. Rövid időn beül két ruhaméret lement rólam, úgy hogy szinte észre sem vettem csak a képeken láttam viszont, amik közben készültek rólam. Kilóban nem sok változás volt, persze ment le, de centikben sok és kisimult a hullámos combom, megemelkedett a löttyedt fenekem.  Mire kezdtem megbarátkozni az új énemmel, addigra egyik nyáron beütött a krach, annyira meghúzódott a vádlim, hogy még hetekkel később is bicegtem és fájt a bal lábam. Próbáltam közben futni, de alig pár méter után újból ez történt, úgy hogy nem mehettem. Még mindig bennem van az a nagyon rossz érzés, ami olyan volt, mintha egy nagyon vastag kötelet próbálna valaki eltépni és aztán hirtelen sikerül is. Rossz, bennem van még mindig. De már nem tántorít el, inkább jobban figyelek. Figyelek a bemelegítésre és a levezetésre, ilyenkor kicsit guggolok, hajlítok, nagyon lassan kocogok, inkább gyors gyaloglok, majd úgy kezdem el a futást. Amit, hogy visszakanyarodjak az elejéhez nem értem, miért nem próbálom beiktatni ismét véglegesen a napjaimba?  Még ha fél órát, akkor is. Mert amikor hazaérek a futásból, akkor nagyon tudok pörögni. Kétszer annyi mindent megtudok csinálni itthon, mint általában. Mindenhez van erőm, kimennek a fejemből a hülye gondolatok, úgy érzem mindent letudok győzni. Megcsinálom az addig halogatott dolgokat, kifordítom a négy sarkából a világot és közben az jár a fejemben, hogy igen, elmentem, legyőztem a tunyaságom, a kényelmességem, a ráérünk még gondolatomat, egyszóval legyőztem magam. Jó lenne, ha végleg így maradna, mert ez egy elég jó kis énidő lehetne megint, ami ráadásképpen nagyon hamar még a gyümölcsét is meghozza. 
Egyébként milyen jól tettem, hogy tegnap elmentem, mert ma reggel ahogy felkeltem és kinéztem az ablakon azt láttam, hogy már megint minden fehér. :( Hó esett hajnalban, szerencsére nem sok, de fehér az udvar. Nem is mondok semmit, úgy is tudjátok.
Ma már sajnos munka, de így hogy a hétfő kiesett annyira talán nem lesz hosszú a hét. 
Annyira szeretném, ha már minden nap igazi tavaszi idő lenne, jó idő, olyan egy szál pulcsis, félcipős. Amikor reggel kinyitjuk az ajtót, érezni szeretném a fű fanyar zöld illatát, azt amikor a levegőben először söpör végig feltartóztathatatlanul az a semmihez sem fogható igazi friss tavaszi levegő, ami kisöpör minden télit, itt ott már érezni lehet a korai gyümölcsfák első virágainak illatát, amikor már repked egy egy bogár, kezd felébredni minden és mindenki, amikor kilehet nyitni jó sokáig az ablakokat, beengedni a lakásba a kinti jó illatokat. Jó lenne este úgy lefeküdni, hogy másnap pikpak erre ébrednék. 


Megjegyzések

  1. Ahogy írsz a futásról, istenbiz meghozod az ember kedvét hozzá...:) - nekem most a legvisszatartóbb erő, hogy látnak, hogy futok... egyszerűen nincs olyan hely, ahol ne botolnék bele valakibe - sötétben meg nem akarok futni.
    Itt is szállingózik, most én sem szeretném, hogy essen valahogy...

    VálaszTörlés
  2. Talán jobban elindulnál futni, ha volna társ a futásban, ha ketten mennétek, így inspirálnátok egymást. Egyedül én nem is mennék, ill. a térdem miatt már nem is tudom bevállalni, elég a túrázás meg a biciklizés nyáron, de mikor futottam, mindig egy ismerőssel mentem. Jött értem, pár házzal feljebb lakott és együtt indultunk, úgy sokkal jobb volt. Egyébként irigylem a futókat, mindig arra gondolok, már nem bírnék lefutni egy km-t, ill. a végére biztos szörnyethalnék :D

    VálaszTörlés
  3. A leírásod alapján szinte már én is kedvet kapok a futáshoz, de persze nem fogok nekiállni. :-)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mit is írhatnék?

Vannak történések - rosszak - de arról nem szeretnék.
Ami jó az az, hogy végre tegnap felkerült a nyelvvizsga eredmény és hát s i k e r ü l t és olyan nagyon örülök és büszke vagyok rá és ő is olyan boldog. :) Kellett ez a löket, önbizalom növelő és hát nem titkolom kis előny talán majd a gimiben....
És a tanár írt neki egy kis üzenetet természetesen angolul,  amit most iderakok magamnak is, hogy mindig visszatudjam olvasni, mert ez olyan jó dolog.
"ÁDÁM! Congratulations. I am really happy about your result, and I am proud of you. You have developed the most during the last two years, and you were the most hardworking student of the group. Welldone, great job. I wish all the best for your future. If you have problems with grammar in the future, I will help you. Take care bye: J"
És amit a gyerekem válaszolt, arra még büszkébb vagyok és teljesen megvagyok hatva tőle (még akkor is, ha van benne pici hiba) :
Thank you for helping us. And thank you for the candy :D. When I g…

Mindenhol jó de a legjobb

természetesen otthon. Végre itthon vagyunk, mert úgy döntöttünk pénteken késő délután, hogy inkább hazajövünk, mint hogy másnap korán keljünk, úgy is 10-ig el kell hagynunk az apartmant. Pont olyan idő volt, amilyet szerettem volna. Nem volt túl meleg, olyan 24 fok körül mindig, bár a tűző nap ezt időnként melegebbnek éreztette. Minden nap tudtunk fürödni, illetve a fiúk én inkább olvastam, ha jól emlékszem három könyvet is kiolvastam egy hét alatt. Egy éjszaka esett az eső, meg kicsit délelőtt aztán hirtelen kisütött a nap és jó idő lett,  -amúgy pedig a Balatonnál szerintem mindig nyár van, még télen is - ezen kívül minden nap jó volt, nem dőlt rólunk a víz a kánikulától, hálisten de pont arra volt elég, hogy legyen fürdés meg napozás és kirándulás. Finomakat ettünk, kipróbáltunk új helyeket is. Azt szeretem ezekben a napokban, hogy a Balatonnál lelassul az idő. Ahogy odaérünk amellett, hogy megcsapja az orromat az a semmi máshoz nem fogható számomra nagyon jó víz illat valahogy mi…

Ötkor keltem

és azóta már lement egy mosás, kitakarítottam a spájznak használt nagy beépített szekrényemet,  a hűtőt is átnéztem, aztán bepakoltam a mosogatógépet. Na nem azért, mert én ilyen kisangyal vagyok, hanem mert nem tudtam tovább aludni. De jó ez, mire a gyerek felébred pár dolgon már túl is leszek. Úszott minden már napok óta, annyi helyre kellett menni, minden napra jutott egy egy intézni való, úgy hogy ráfér a házra egy alapos rendrakás.  Mától ketten vagyunk ismét, ez könnyebbség is meg nem is. Háztartást vezetni két főre, főleg ha abból az egyik egy kamasz lényegesen egyszerűbb. Az enyém nem egy "nagy igényű" gyerek, elvan bármilyen kaján, ha van mellette elég gyümölcs, elkészített limonádés és némi rágcsálnivaló. Úgy hogy most pár hónapig könnyű dolgom lesz az ebédet majd rendelem hétköznap vagy esetleg valami egyszerűt fogok összedobni. Csak semmi flanc. :) Ennek jegyében ma rántott cukkini lesz és valami zöldséges rizs, bulgur és van van házi majonéz is hozzá, férjem cs…