Végül csak elengedtem

a gyereket másfél órát "lógni", mielőtt szépen megnéztem a két iskolatársnak a fészbuk profilját, hogy még is miket csinálnak a neten, mit raknak ki - semmit - milyen képeket, mit írnak stb.stb. mert ők nem osztálytársak csak a napköziben ismerkedtek össze egy két éve és igazándiból csak messziről láttam őket egy szót nem váltottam velük. Szeretem tudni  és szerintem természetes is, hogy amíg nem a középiskola felső határát súrolja, addig igen is legyen rálátásom, hogy milyen gyerekekkel barátkozik az én gyerekem. Azt viszont elmondtam neki, hogy ok elmehet és fél ötkor találkozunk a főutca fagyizója előtt, de amennyiben akár csak két percet késik - és ha nem telefonál, hogy miért -  akkor egy időre elfelejtheti a bandázást. Gyerekkoromban nálunk az volt a szabály, hogy elmehettem mindenhova, én mondtam meg hány órára érek haza, viszont ha késtem akkor következő alkalommal nélkülem buliztak a haverok. Ez jó volt, betartható, fegyelemre és figyelemre tanított és a szüleim nem aggódtak. Akkor még ugye mobiltelefon sem volt, tehát jobb volt, ha időben indulok haza. De így legalább kölcsönös volt a bizalom és mindig mindenhova eljutottam. Az én gyerekem 4.27 perckor tűnt fel az utca végén és pont fél ötre ért a kocsihoz a két iskolatárssal, akik nevetgéltek meg köszöntek és egy szavam sem lehet, mert a gyerek mindent úgy tett, ahogy megbeszéltük. 
Mivel nekem volt egy órám eddig, előtte elmentem friss zöldségért, mert kitaláltam, hogy megfőzöm a ragulevest, vettem gombát, meg friss répát, karfiolt, ezt azt, de mire hazaértünk már semmi kedvem nem volt nekiállni. Majd ma. 
Az az igazság, hogy fáradt vagyok így csütörtökre, mert a héten fél négykor, legkésőbb négykor kelek, mivel sosem tudhatom, hogy nagy hóra ébredek e és ha későbbre tenném az időpontot lehet nem végeznék a hólapátolással. Nálunk még mindig minden fehér nem olvadt el az udvarban sem, kint az úton sem, pedig a hegy másik oldalán már minden ismét zöld. :/ Ha hétvégére tényleg olyan hideg lesz, ahogy mondják akkor meg egy darabig még ezt fogjuk nézni, pedig ezt már nagyon nem szeretném. Mérhetetlenül türelmetlen vagyok már, annyira vágyom a jó időre és az egy szál pulcsis, félcipős reggelekre....


Megjegyzések

  1. A nagy szigorúság, a percekért adható büntetés semmire sem jó, pontosabban csak arra, hogy a gyerek kiókumálhatja miként járhat túl őse eszén.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése