Ugrás a fő tartalomra

Végül csak elengedtem

a gyereket másfél órát "lógni", mielőtt szépen megnéztem a két iskolatársnak a fészbuk profilját, hogy még is miket csinálnak a neten, mit raknak ki - semmit - milyen képeket, mit írnak stb.stb. mert ők nem osztálytársak csak a napköziben ismerkedtek össze egy két éve és igazándiból csak messziről láttam őket egy szót nem váltottam velük. Szeretem tudni  és szerintem természetes is, hogy amíg nem a középiskola felső határát súrolja, addig igen is legyen rálátásom, hogy milyen gyerekekkel barátkozik az én gyerekem. Azt viszont elmondtam neki, hogy ok elmehet és fél ötkor találkozunk a főutca fagyizója előtt, de amennyiben akár csak két percet késik - és ha nem telefonál, hogy miért -  akkor egy időre elfelejtheti a bandázást. Gyerekkoromban nálunk az volt a szabály, hogy elmehettem mindenhova, én mondtam meg hány órára érek haza, viszont ha késtem akkor következő alkalommal nélkülem buliztak a haverok. Ez jó volt, betartható, fegyelemre és figyelemre tanított és a szüleim nem aggódtak. Akkor még ugye mobiltelefon sem volt, tehát jobb volt, ha időben indulok haza. De így legalább kölcsönös volt a bizalom és mindig mindenhova eljutottam. Az én gyerekem 4.27 perckor tűnt fel az utca végén és pont fél ötre ért a kocsihoz a két iskolatárssal, akik nevetgéltek meg köszöntek és egy szavam sem lehet, mert a gyerek mindent úgy tett, ahogy megbeszéltük. 
Mivel nekem volt egy órám eddig, előtte elmentem friss zöldségért, mert kitaláltam, hogy megfőzöm a ragulevest, vettem gombát, meg friss répát, karfiolt, ezt azt, de mire hazaértünk már semmi kedvem nem volt nekiállni. Majd ma. 
Az az igazság, hogy fáradt vagyok így csütörtökre, mert a héten fél négykor, legkésőbb négykor kelek, mivel sosem tudhatom, hogy nagy hóra ébredek e és ha későbbre tenném az időpontot lehet nem végeznék a hólapátolással. Nálunk még mindig minden fehér nem olvadt el az udvarban sem, kint az úton sem, pedig a hegy másik oldalán már minden ismét zöld. :/ Ha hétvégére tényleg olyan hideg lesz, ahogy mondják akkor meg egy darabig még ezt fogjuk nézni, pedig ezt már nagyon nem szeretném. Mérhetetlenül türelmetlen vagyok már, annyira vágyom a jó időre és az egy szál pulcsis, félcipős reggelekre....


Megjegyzések

  1. A nagy szigorúság, a percekért adható büntetés semmire sem jó, pontosabban csak arra, hogy a gyerek kiókumálhatja miként járhat túl őse eszén.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Tegnap amikor talán sokan még a

konyhában sürögtek és készültek az ünnepi fogások vagy épp úton voltak beszerezni az utolsó pillanatban az ajándékokat, nos mi már feltett lábbal csak élveztük az ünnep első napját. Nem volt semmi különös a napban így visszagondolva, minden ment a maga útján. 23-án este feldíszítettük a fát, hogy másnap már a fényekre ébredjünk. Régóta így van ez nálunk, mindig előző este öltöztetjük díszbe a fenyőt. Délben jött az ebéd, így rendeltem addigra már szépen megterítettünk, nagyon nagyon finom volt minden. Rengeteg maradt még a következő napokra a hidegtálhoz és a kétféle salátához még hozzá sem nyúltunk. Ebéd után mentünk a szüleimhez és ott találkoztunk a húgommal és a lányokkal. Sajnos ez a karácsony már nem olyan mint volt még pár évvel ezelőtt is. Bár már minden rendben, mindenki jól van, élhetnék csendben, szépen az életet, de  ennek ellenére szinte csak a panaszkodást hallgattuk a szüleimtől - anyukám látványosan szenvedett, sok voltunk neki, meg látszott rajta, hogy csak kényszer …

Nálunk mára

"lecsengett" a karácsony. Ma már csak itthon leszünk és egész nap a pihenésről fog szólni. Tervben volt a mozi, de idén először nem találtunk semmi olyat, amit igazán megnéznénk így ez most elmaradt.  Tegnap Kecskeméten voltunk, ez volt a gyerek plusz karácsonyi ajándéka. Még sosem vezettem egyhuzamban ennyit főleg a férjem nélkül - Balatonig igen - és az út is csak Dunaföldvárig volt ismerős. Előző nap persze aludni sem igazán tudtam, mert állandóan felébredtem, hogy tudtam hosszabb út vár rám, ráadásul a visszaút pedig már sötétben lesz, télen. Először vezettem gps segítségével  - waze  a telefonon  - és megmondom őszintén teljesen jól ment minden, ez egy jó kis program nagyon könnyedén alakult minden, kifejezetten jó út volt. Este fél tizenegyre értünk haza és nagyjából csak beájultunk az ágyba. Teljesen elfáradtam, de ez főleg annak köszönhető, hogy nem szeretek sötétben vezetni, na nem mintha magamban nem bíznék, de bármi történhet. Na, de nem történt semmi, minden jó …

Ma még

biztosan odaérünk a munkahelyünkre, de hogy holnap mi lesz azt még nem tudom. Holnapra intenzív havazást mondanak, ami itt a hegy északi oldalán kb. dupla annyit jelent, mint ami máshol általában esik. Amikor bezzeg itthon vagyunk szabadság van és téli szünet az iskolában plusz tíz fok napokig. :/ Akkor nem lenne baj se a rossz idő, se a sok hó, mert nem kell menni sehova. Előre látom nem szeretem hét lesz ez, legalább is ami az időjárást illeti. Elég változékonynak mondják. Mindenesetre reggel beszaladok a boltba és feltankolok ebből, abból, gyereknek elfogyott a kenyér, tej, de fogyóban van a gyümölcs, zöldség is, felvágott ez az.  De ma még napsütés lesz, bár elég hideg van és ki is tart a héten állítólag. A hétvége huss megint eltelt, mintha nem is lett volna. Mindegy, legalább beljebb vagyunk a januárban, előrébb járunk.  Nekem ez a hónap az egész évből, ami nem kedves, nem szeretem, hosszú minden szempontból, az ünnepek után kis üresség is van az emberben. Teljes nyűgnek érzem …