Ugrás a fő tartalomra

Amúgy meg olyan

minden mindegy alapon működöm most éppen. Se túl vidám, se túl bús hangulatom nincs csak teszem a dolgom, ahogy kell. Ettől meg idegzsábám lesz, mert megint azt érzem, hogy minden különösebb történés nélkül rohannak el tőlem messze a napok.
Most, hogy jobban belegondolok még talán a hétvégén nézett és itt ajánlott sorozat is rátett egy lapáttal. Jobban mondva, hogy nézés közben tudatosult még inkább, hogy de jó annak, aki mer lépni egyet az ismeretlenbe a saját életében és belemer vágni abba, amit szíve szerint igazán szeretne. Hiába mondja a többség, hogy mindenki megteheti csak akarni kell, meg bízni magunkba, meg kitartónak lenni, meg elkötelezettnek, meg tenni kell érte, meg blablablabla....szerintem azért a többségnek ez nem adatik csak úgy meg, főleg ha már ott van egy két három gyerek és nem egyedülálló, hanem egy család "nyűgje, baja" nehezedik a vállára és nem fiatal és nem csak magáért kell aggódni, meg tenni, meg ilyenek. És szerintem a többség, aki hangoztatja, hogy egyszer élünk az életben az se vág bele csak úgy semmibe ilyen alapon. Mondjuk én úgy működök - mert ötleteim vannak, hajaj de még mennyi, amikről leginkább nem is beszélek, mert vagy hülyének néznek vagy csak fájdítom a szívem vele, szóval lennének ötleteim, ha lenne x olyan plusz félretett forintom (nem kevés) amit erre tudnék szánni és még az se lenne baj, ha éppen nem úgy jönnének össze a dolgok, ahogy eltervezném. Tudom, így nem lehet gondolkodni már az elején, hogy ha elbuknám, de amúgy meg egy üzleti tervben ugye mindennel kalkulál az ember. A helyzet az, hogy jelen pillanatban nem úgy áll a családi költségvetés, hogy ha nem sikerül valami akkor azt minden gond nélkül átléphetnénk. Az ember ilyen gondolatok miatt időnként tényleg el tud szomorodni. Na, ez pl. pont az a helyzet, amikor eszembe jut, hogy bár csak elölről kezdődhetne ilyen szempontból az életem, mert biztos, hogy bizonyos helyzetekben fiatal koromban merészebb lettem volna.
Amúgy engem az órás mizéria mára csinált ki. Tegnap már fél kilenckor ágyban voltam, mert olyan fáradt lettem estére és ennek ellenére ma reggel alig tudtam felkelni. Úgy látszik én ma fogom megérezni az ezzel járó felfordulást.
Még mindig nincs húsvéti hangulatom, sem ünnepi, sem semmi ilyesmi. Vettem egy sós húsvéti kalácsot, mert sütni nincs kedvem. Szerintem az édesség tiramisu lesz, veszek majd teljes kiőrlésű babapiskótát -  a manner ezerszer finomabb, mint a tömény, gejl cukrosak - xilitet és majd azzal. Azon gondolkodom, hogy lehet most nem a hagyományosat készítem el, hanem epreset.
Én leginkább a húsvéttól azt várom, hogy jó idő legyen és minél többet legyünk majd kint végre, sőt ha olyan lesz az idő, akkor megejtem az első fűnyírást is. Igen, nálunk ilyen nagy lett a fű a sok víz és a mostani napsütés miatt, hétvégén simán lehetne egyet nyírni.
Ma hozzák majd a megrendelt rózsát kíváncsi vagyok nagyon, hogy milyen lesz, mert még sosem rendeltem semmilyen növényt internetről, de bízom benne, hogy nem fogok csalódni és akkor tuti nem állít meg semmi, hogy legyen még pár netes virágom. :) Vagy ritka gyümölcsfám. Pl. kivim vagy mézbogyóm, meg szeretnék majd még egy datolyaszilvát is - ha már látom, hogy amit vettünk ősszel az megmaradt, mert most még semmit sem látok rajta - mert azt olvastam, hogy ha kettő van sikeresebbé tehetjük, hogy termőre forduljon a fa.

mézbogyó (kép google)




Megjegyzések

  1. Kicsit irigykedem mindig azokra, akik azt mondják, hogy semmit nem csinálnának másnként, ha újrakezdenék, mert vagy nagyon jó és szép életük van, vagy tényleg el tudják fogadni azt, amit rosszul tettek, dehátezvanalapon, vagy olyan jó és elfogadó életszemléletük van, ami tényleg tiszteletet érdemel. Én spec - szégyen nem szégyen - egy csomó dolgot másként csinálnék, és nem is foghatom rá mindenre azt, hogy "de persze a mai eszemmel", mert akkor és ott anno is több eszemnek kellett volna lenni, vagy jobban előretekinteni, vagy ilyenek.
    Sajnos vannak olyan dolgok, amit már - akárhogy is akarnánk, vagy valamilyen okból lenne rá lehetőségünk - nem tudunk megvalósítani, mert azt teljes valójából AKKOR ÉS OTT kellett vagy lehetett volna (csak ott meg egyéb lehetőségek nem voltak meg...). Szóval értem, amit írsz.
    Én már sokat rendeltem növényt netről (DMkert), és eddig talán az összes szép volt, és meg is éledt. Tavaly ültettem így a somot (kis helyes, most virágzik) , a naspolyát (az is növöget) és az áfonyát, ez meg szépen nekiállt bokrosodni. De már vannak kétéves növényeim is, a magnólia pl. gyönyörű. (ezt a mézbogyót én is régóta nézegetem már)
    Húsvét. Hát, a kereszténység legnagyobb ünnepe, elsősorban. Persze, ezzel együtt várjuk a tavaszt már, de nagyon... Szóval szuper lenne, ha szép idő jönne erre a hétvégére, mégha ezekben a napokban nem szoktunk elmenni messzebb - mármint nagyot kirándulni vagy ilyenek, de jó lenne egy pulcsis-mellényes-napsütéses délutáni bicajozás a környéken...

    VálaszTörlés
  2. Tudom, hogy a kereszténység ünnepe, de mi nem ezt ünnepeljük vagy inkább úgy fogalmazok, hogy bizonyos vallással nem értünk egyet, így átsiklunk felette. De ebbe nem is megyek bele, mert tekintettel vagyok másokra, akik viszont mélyen hisznek. :) A mézbogyót mindenképpen megrendelem vagy veszek, mert annyira tetszik meg jókat olvasok róla, adok neki egy esélyt, viszont az áfonyám nem maradt meg jó pár éve volt, azóta nem kisérleteztem velem. Lehet újból kellene?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pont erről írtam - mármint vallás-témában is- hogy ez így működik. Ez a lényeg, hogy tiszteletbe tartsuk a másik nézetét, igen. :) Jaaj, Te, de mennyi mindenkinél meg nem így működik, áááá....

      Törlés
    2. Van amikor nem megy, az ember nem nyelhet le mindig mindent szerintem, mert az egészsége sínyli meg. A méreg ilyen téren is terjed az emberben.

      Törlés
    3. Oké, most olyanra gondoltam, amikor attól én, hogy a másik hogy gondolkodik, sem több sem kevesebb nem leszek. Szóval addig gondoltam, azt, hogy azt gondol, amit akar. De amikor már valamilyen úton-módon megzavar, vagy bánt, akkor perszehogy nem szabad lenyelni a bántást. Á, nem tudom jól megfogalmazni, talán érted így is, mert azért ebben hasonlóan gondolkodunk.
      Jut eszembe, áfonya - mikor írtam, azon gondolkodtam, hogy az első ültetés asszem, nekem sem maradt meg. Ez most tényleg helyes kis bokor, de hogy fog-e teremni....?

      Törlés
  3. No, hát igen. Gyerek (ek) mellett már nem olyan egyszerű új dolgokba belevágni. Nem lehetetlen, de akkor meg mást kell kiadni a kezünkből. Egy seggel több lovat nem lehet megülni. Egyedüli gyerek vagyok, anyukám egyedül nevelt fel, mert nevelőapám csak 15 éves koromba lett. Anyukám ennek ellenére úgy tudott nagy karriert befutni, hogy egyrészt önellátó, jó és toleráns gyerek voltam másrészt alig láttam őt. Ha lett volna férje, több gyerek és még háztartást kellett volna vezetnie, akkor nem így állna ahogy most. Én pont ezért próbálok sokat lenni a gyerekekkel és inkább lemondok most mindenről, mert hiába voltam megértő gyerek sokszor vágytam volna az otthonosságra. Ettől még néha nagyon hiányzik, hogy felnőtt dolgokat csináljak, elérjek valamit. Talán, ha az anyákat jobban elismernék azért, hogy anyák könnyebb lenne.

    .

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyetértek :) Én leginkább a gyerek előtti időt sírom vissza, abból is azt amikor épp megismertem a férjem. Várhattunk volna talán egy kicsit, de végül is benne voltam a korban, hogy legyen végre gyerek. :) Most meg kicsi "öregnek" érzem magam ahhoz, hogy túl nagy dologba belevágjak. Vagy lehet, hogy épp fordítva lenne, ez fiatalítana meg igazán? :)

      Törlés
    2. Minél nagyobb lesz a gyereked annál jobban rá fogsz érni szerintem. Én legalábbis ebben reménykedem a sajátjaimat tekintve. :D

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kicsit rosszul érintett

hogy szombat reggel tíztől vasárnap este fél hétig nem volt víz a faluban. Nem is értem, hogy gondolták annak ellenére sem, hogy biztos nem szórakozásból tartott ilyen hosszú ideig, amíg megcsinálják, de a végén már majdnem a hajamat téptem. Nem tudnék már a civilizációban lévő dolgok nélkül akár csak egy hétig is élni.  Viszont, így legalább méregből lenyírtam mindenhol a füvet és még jó, hogy kimentem a leghátsó részig, mert álmomban nem gondoltam volna, hogy két hét alatt ilyen nagyra megnő kint is, ott ahol elvileg akár egy hónapig sincs vele gond....hát most a sok eső és a reggeli, esti pára meghozta a gyümölcsét, jó nagy volt. Úgy hogy háromtól este fél hétig mindenhol végeztem vele, medencét is tisztítottam a hétvégén, fürödtünk is - még jó, hogy az idő ezt megengedi, így azért félkomfort érzés megvolt szombat esti lefekvésnél - aztán mikorra beértem már volt víz.  Most már csak apróságokat kell megint csinálni kint, mindjárt jobb is a kedvem. Nekem csak azért volt szimpatikus…

Nos az biztos, hogy

én többet az életben nem eszek vacsorára fokhagymás pirítóst. Ezt amúgy sem kellett volna, mert ilyet reggelire eszik az ember ugye ch miatt, még akkor is ha teljes kiőrlésű kenyérből készül, de a fokhagyma  miatt meg pláne nem. De hát mit tegyek, ha tegnap végre 10 év után vettem egy új kenyérpirítót a Lidlben, (az előző kb. akkor adta meg magát) szép türkiz vagy milyen színben és muszáj volt kipróbálni mindjárt. Hajnali négy óta vagyok fent, mert fáj tőle a gyomrom, egy húsz perces kínlódás után meg inkább fel is keltem az ágyból is és nem forgolódtam tovább.  A tegnapi nap a gyerek elmondása szerint tök jó volt, mert voltunk moziban, ebédelhetett a Burger Kingben, aztán pedig végre vettünk pár dolgot a suliba is, cipőt, öltönyt, pár pólót, nadrágokat, új táskát....és még nincs meg minden. Nem szálltunk el, mindenből a se nem olcsó se nem túl drága dolgot választottuk, minőségben is, márkában is a tartósat, mert szerintem az olcsó húsnak híg a leve egy gyereknél jobban érvényesül é…

Tegnap jött velem szembe

hogy a hétvége után csak az első öt nap nehéz az újabb hétvége előtt....hát kb. így érzem én is most. Bizonyos dolgok borzasztóan rányomják a bélyegüket a napjaimra, bár igyekszem nem folyton a gondokon rágódni, azért csak csak eszembe jut, mi lenne jó, hogy lenne jó....Talán ezért is kelek fel mostanában minden reggel még fáradtabban, mint ahogy lefeküdtem és érzem, hogy mindenhol csomók vannak rajtam, olyan jól esne egy erős masszírozás tetőtől talpig. Valamit szednem kellene az őszi fáradtság ellen, körül is nézek ma. A kerten nem kell gondolkodnom, most mindennel végeztünk olyan jó kilépni az ajtón és látni a rendet, meg úgy hazajönni, ahogy kinyílik a kapu csak a szépet látjuk.  Ma szülőire megyek, elég húzós napom lesz. Hazahozom a gyereket, időm nem lesz arra sem, hogy bejöjjek a házba és már megyek is vissza. Aztán hazajövök - ki tudja mikor, első találkozás az ofővel - és nekiállok főzni, mert még az is lehet, hogy a férjem holnap már itthon lesz. Reggel meg gyorsan be kell …