Ugrás a fő tartalomra

Amúgy meg olyan

minden mindegy alapon működöm most éppen. Se túl vidám, se túl bús hangulatom nincs csak teszem a dolgom, ahogy kell. Ettől meg idegzsábám lesz, mert megint azt érzem, hogy minden különösebb történés nélkül rohannak el tőlem messze a napok.
Most, hogy jobban belegondolok még talán a hétvégén nézett és itt ajánlott sorozat is rátett egy lapáttal. Jobban mondva, hogy nézés közben tudatosult még inkább, hogy de jó annak, aki mer lépni egyet az ismeretlenbe a saját életében és belemer vágni abba, amit szíve szerint igazán szeretne. Hiába mondja a többség, hogy mindenki megteheti csak akarni kell, meg bízni magunkba, meg kitartónak lenni, meg elkötelezettnek, meg tenni kell érte, meg blablablabla....szerintem azért a többségnek ez nem adatik csak úgy meg, főleg ha már ott van egy két három gyerek és nem egyedülálló, hanem egy család "nyűgje, baja" nehezedik a vállára és nem fiatal és nem csak magáért kell aggódni, meg tenni, meg ilyenek. És szerintem a többség, aki hangoztatja, hogy egyszer élünk az életben az se vág bele csak úgy semmibe ilyen alapon. Mondjuk én úgy működök - mert ötleteim vannak, hajaj de még mennyi, amikről leginkább nem is beszélek, mert vagy hülyének néznek vagy csak fájdítom a szívem vele, szóval lennének ötleteim, ha lenne x olyan plusz félretett forintom (nem kevés) amit erre tudnék szánni és még az se lenne baj, ha éppen nem úgy jönnének össze a dolgok, ahogy eltervezném. Tudom, így nem lehet gondolkodni már az elején, hogy ha elbuknám, de amúgy meg egy üzleti tervben ugye mindennel kalkulál az ember. A helyzet az, hogy jelen pillanatban nem úgy áll a családi költségvetés, hogy ha nem sikerül valami akkor azt minden gond nélkül átléphetnénk. Az ember ilyen gondolatok miatt időnként tényleg el tud szomorodni. Na, ez pl. pont az a helyzet, amikor eszembe jut, hogy bár csak elölről kezdődhetne ilyen szempontból az életem, mert biztos, hogy bizonyos helyzetekben fiatal koromban merészebb lettem volna.
Amúgy engem az órás mizéria mára csinált ki. Tegnap már fél kilenckor ágyban voltam, mert olyan fáradt lettem estére és ennek ellenére ma reggel alig tudtam felkelni. Úgy látszik én ma fogom megérezni az ezzel járó felfordulást.
Még mindig nincs húsvéti hangulatom, sem ünnepi, sem semmi ilyesmi. Vettem egy sós húsvéti kalácsot, mert sütni nincs kedvem. Szerintem az édesség tiramisu lesz, veszek majd teljes kiőrlésű babapiskótát -  a manner ezerszer finomabb, mint a tömény, gejl cukrosak - xilitet és majd azzal. Azon gondolkodom, hogy lehet most nem a hagyományosat készítem el, hanem epreset.
Én leginkább a húsvéttól azt várom, hogy jó idő legyen és minél többet legyünk majd kint végre, sőt ha olyan lesz az idő, akkor megejtem az első fűnyírást is. Igen, nálunk ilyen nagy lett a fű a sok víz és a mostani napsütés miatt, hétvégén simán lehetne egyet nyírni.
Ma hozzák majd a megrendelt rózsát kíváncsi vagyok nagyon, hogy milyen lesz, mert még sosem rendeltem semmilyen növényt internetről, de bízom benne, hogy nem fogok csalódni és akkor tuti nem állít meg semmi, hogy legyen még pár netes virágom. :) Vagy ritka gyümölcsfám. Pl. kivim vagy mézbogyóm, meg szeretnék majd még egy datolyaszilvát is - ha már látom, hogy amit vettünk ősszel az megmaradt, mert most még semmit sem látok rajta - mert azt olvastam, hogy ha kettő van sikeresebbé tehetjük, hogy termőre forduljon a fa.

mézbogyó (kép google)




Megjegyzések

  1. Kicsit irigykedem mindig azokra, akik azt mondják, hogy semmit nem csinálnának másnként, ha újrakezdenék, mert vagy nagyon jó és szép életük van, vagy tényleg el tudják fogadni azt, amit rosszul tettek, dehátezvanalapon, vagy olyan jó és elfogadó életszemléletük van, ami tényleg tiszteletet érdemel. Én spec - szégyen nem szégyen - egy csomó dolgot másként csinálnék, és nem is foghatom rá mindenre azt, hogy "de persze a mai eszemmel", mert akkor és ott anno is több eszemnek kellett volna lenni, vagy jobban előretekinteni, vagy ilyenek.
    Sajnos vannak olyan dolgok, amit már - akárhogy is akarnánk, vagy valamilyen okból lenne rá lehetőségünk - nem tudunk megvalósítani, mert azt teljes valójából AKKOR ÉS OTT kellett vagy lehetett volna (csak ott meg egyéb lehetőségek nem voltak meg...). Szóval értem, amit írsz.
    Én már sokat rendeltem növényt netről (DMkert), és eddig talán az összes szép volt, és meg is éledt. Tavaly ültettem így a somot (kis helyes, most virágzik) , a naspolyát (az is növöget) és az áfonyát, ez meg szépen nekiállt bokrosodni. De már vannak kétéves növényeim is, a magnólia pl. gyönyörű. (ezt a mézbogyót én is régóta nézegetem már)
    Húsvét. Hát, a kereszténység legnagyobb ünnepe, elsősorban. Persze, ezzel együtt várjuk a tavaszt már, de nagyon... Szóval szuper lenne, ha szép idő jönne erre a hétvégére, mégha ezekben a napokban nem szoktunk elmenni messzebb - mármint nagyot kirándulni vagy ilyenek, de jó lenne egy pulcsis-mellényes-napsütéses délutáni bicajozás a környéken...

    VálaszTörlés
  2. Tudom, hogy a kereszténység ünnepe, de mi nem ezt ünnepeljük vagy inkább úgy fogalmazok, hogy bizonyos vallással nem értünk egyet, így átsiklunk felette. De ebbe nem is megyek bele, mert tekintettel vagyok másokra, akik viszont mélyen hisznek. :) A mézbogyót mindenképpen megrendelem vagy veszek, mert annyira tetszik meg jókat olvasok róla, adok neki egy esélyt, viszont az áfonyám nem maradt meg jó pár éve volt, azóta nem kisérleteztem velem. Lehet újból kellene?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pont erről írtam - mármint vallás-témában is- hogy ez így működik. Ez a lényeg, hogy tiszteletbe tartsuk a másik nézetét, igen. :) Jaaj, Te, de mennyi mindenkinél meg nem így működik, áááá....

      Törlés
    2. Van amikor nem megy, az ember nem nyelhet le mindig mindent szerintem, mert az egészsége sínyli meg. A méreg ilyen téren is terjed az emberben.

      Törlés
    3. Oké, most olyanra gondoltam, amikor attól én, hogy a másik hogy gondolkodik, sem több sem kevesebb nem leszek. Szóval addig gondoltam, azt, hogy azt gondol, amit akar. De amikor már valamilyen úton-módon megzavar, vagy bánt, akkor perszehogy nem szabad lenyelni a bántást. Á, nem tudom jól megfogalmazni, talán érted így is, mert azért ebben hasonlóan gondolkodunk.
      Jut eszembe, áfonya - mikor írtam, azon gondolkodtam, hogy az első ültetés asszem, nekem sem maradt meg. Ez most tényleg helyes kis bokor, de hogy fog-e teremni....?

      Törlés
  3. No, hát igen. Gyerek (ek) mellett már nem olyan egyszerű új dolgokba belevágni. Nem lehetetlen, de akkor meg mást kell kiadni a kezünkből. Egy seggel több lovat nem lehet megülni. Egyedüli gyerek vagyok, anyukám egyedül nevelt fel, mert nevelőapám csak 15 éves koromba lett. Anyukám ennek ellenére úgy tudott nagy karriert befutni, hogy egyrészt önellátó, jó és toleráns gyerek voltam másrészt alig láttam őt. Ha lett volna férje, több gyerek és még háztartást kellett volna vezetnie, akkor nem így állna ahogy most. Én pont ezért próbálok sokat lenni a gyerekekkel és inkább lemondok most mindenről, mert hiába voltam megértő gyerek sokszor vágytam volna az otthonosságra. Ettől még néha nagyon hiányzik, hogy felnőtt dolgokat csináljak, elérjek valamit. Talán, ha az anyákat jobban elismernék azért, hogy anyák könnyebb lenne.

    .

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyetértek :) Én leginkább a gyerek előtti időt sírom vissza, abból is azt amikor épp megismertem a férjem. Várhattunk volna talán egy kicsit, de végül is benne voltam a korban, hogy legyen végre gyerek. :) Most meg kicsi "öregnek" érzem magam ahhoz, hogy túl nagy dologba belevágjak. Vagy lehet, hogy épp fordítva lenne, ez fiatalítana meg igazán? :)

      Törlés
    2. Minél nagyobb lesz a gyereked annál jobban rá fogsz érni szerintem. Én legalábbis ebben reménykedem a sajátjaimat tekintve. :D

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Úgy érzem lassan

ez a blog tényleg az utolsókat rúgja. Tegnap is elkezdtem írni, de aztán félbehagytam mert olyan kis semmiségekről szólt volna, hogy maximum a visszaemlékezéseimre lett volna jó, ha mondjuk 20 év múlva olvasnám. Na, akkor csodálkoztam volna rá, hogy jéééé ezen a napon sem történt semmi  ez és ez történt velem, velünk.  Nem tudom van e értelme még minden nap vagy két naponta ugyan olyan dolgokról vagy sokszor nagyon hasonlókról írni, én is unom saját magamat. Hosszú ez a január.  Eszembe is jutott, hogy szerintem sokkal jobb lenne januárban téli szünetet tartani az iskolákban, mert decemberben annyi történés van, kezdve a télapóval meg a karácsonyi készülődéssel itthon is, iskolákban is, hogy az úgy is hamar elmegy, pörög mindig van valami, amit lehet várni, amire lehet készülni. Aztán hirtelen vége és a következő hónap általában lassú, szürke és hideg és hirtelen üres. Látom ezt a gyereken is mármint, hogy olyan semmilyen ebben az időszakban. Ő is lassú és időnként türelmetlen, meg f…

Vannak olyan dolgok

amik pár éve, hónapja még hogy úgy mondjam kiakasztottak. Ma már tudok vállat rándítani és nem foglalkozni vele. Ilyen egy egy munkahelyi dolog is, sőt időnként több munkahelyi dolog. Nem megyek bele a részletekbe, de pont tegnap ilyen nap volt és annyira, de annyira röhejes, hogy emberek képesek megsértődni apró dolgon (amiben ő hibázott,de még ő sértődik meg)  olyannyira, hogy nem köszön, sőt még a szemedbe se néz....én ezt már vicc kategóriába sorolom. Pláne akkor, ha onnan közelítjük meg a dolgot, hogy akár a gyereked is lehetne. Már csak ugye illemből is. A tiszteletet direkt nem írom, mert azt egyáltalán nem várom el, hogy is tehetném? Nem vagyok én senki csak egy dolgozó a sok közül. Mondjuk ezen kb. öt másodpercig fenn tudok akadni, mert azért na de mire kettőt fordulok már le is szarom van ejtve. Akinek nem volt gyerekszobája, annak nem volt gyerekszobája, bárhogy is akarja bizonyítani. Úgy elképzelem, mikor látom a gyűrűt az ujján és valószínű pár hónap múlva esküvő is lesz…

A hétvégi tavasz

huss elröpült, ma hajnalban már határozottan hűvös van és a szél is fúj. A tegnap vízparti sétálás elmaradt, volt itt víz elég majdnem egész nap szakadt az eső. Így végül maradt a kuckózás, meg az olvasás, filmnézés és mivel a gyerek inkább az apjával játszott neten, mint hogy a menjünk moziba kérdésre igennel feleljen, én elég jól haladok a kiválasztott könyvemmel. Amiről azt hittem majd jobb lesz, de egyelőre várom hogy beinduljon. Épp ott tettem le tegnap este, mikor talán elindul valami úgy hogy talán van remény. Mostanában nem igazán kötött le egy könyv sem annyira, hogy le se tudjam tenni úgy látszik a fülszöveg részekre mennek a kiadók, mert sorozatban sikerül belenyúlnom olyanba, ami a futottak még kategóriába sorolható, egyszer olvasós vagy többszöri nekifutásra sikerül a végére érnem, mert mindig félbehagyom. Pedig elvileg majd mindegyik jónak ígérkezik. Vagy én vagyok sokszor türelmetlen. Most, hogy belengette az idő a tavaszt már én is kezdek türelmetlen lenni és várom a …