Ugrás a fő tartalomra

Amúgy meg olyan

minden mindegy alapon működöm most éppen. Se túl vidám, se túl bús hangulatom nincs csak teszem a dolgom, ahogy kell. Ettől meg idegzsábám lesz, mert megint azt érzem, hogy minden különösebb történés nélkül rohannak el tőlem messze a napok.
Most, hogy jobban belegondolok még talán a hétvégén nézett és itt ajánlott sorozat is rátett egy lapáttal. Jobban mondva, hogy nézés közben tudatosult még inkább, hogy de jó annak, aki mer lépni egyet az ismeretlenbe a saját életében és belemer vágni abba, amit szíve szerint igazán szeretne. Hiába mondja a többség, hogy mindenki megteheti csak akarni kell, meg bízni magunkba, meg kitartónak lenni, meg elkötelezettnek, meg tenni kell érte, meg blablablabla....szerintem azért a többségnek ez nem adatik csak úgy meg, főleg ha már ott van egy két három gyerek és nem egyedülálló, hanem egy család "nyűgje, baja" nehezedik a vállára és nem fiatal és nem csak magáért kell aggódni, meg tenni, meg ilyenek. És szerintem a többség, aki hangoztatja, hogy egyszer élünk az életben az se vág bele csak úgy semmibe ilyen alapon. Mondjuk én úgy működök - mert ötleteim vannak, hajaj de még mennyi, amikről leginkább nem is beszélek, mert vagy hülyének néznek vagy csak fájdítom a szívem vele, szóval lennének ötleteim, ha lenne x olyan plusz félretett forintom (nem kevés) amit erre tudnék szánni és még az se lenne baj, ha éppen nem úgy jönnének össze a dolgok, ahogy eltervezném. Tudom, így nem lehet gondolkodni már az elején, hogy ha elbuknám, de amúgy meg egy üzleti tervben ugye mindennel kalkulál az ember. A helyzet az, hogy jelen pillanatban nem úgy áll a családi költségvetés, hogy ha nem sikerül valami akkor azt minden gond nélkül átléphetnénk. Az ember ilyen gondolatok miatt időnként tényleg el tud szomorodni. Na, ez pl. pont az a helyzet, amikor eszembe jut, hogy bár csak elölről kezdődhetne ilyen szempontból az életem, mert biztos, hogy bizonyos helyzetekben fiatal koromban merészebb lettem volna.
Amúgy engem az órás mizéria mára csinált ki. Tegnap már fél kilenckor ágyban voltam, mert olyan fáradt lettem estére és ennek ellenére ma reggel alig tudtam felkelni. Úgy látszik én ma fogom megérezni az ezzel járó felfordulást.
Még mindig nincs húsvéti hangulatom, sem ünnepi, sem semmi ilyesmi. Vettem egy sós húsvéti kalácsot, mert sütni nincs kedvem. Szerintem az édesség tiramisu lesz, veszek majd teljes kiőrlésű babapiskótát -  a manner ezerszer finomabb, mint a tömény, gejl cukrosak - xilitet és majd azzal. Azon gondolkodom, hogy lehet most nem a hagyományosat készítem el, hanem epreset.
Én leginkább a húsvéttól azt várom, hogy jó idő legyen és minél többet legyünk majd kint végre, sőt ha olyan lesz az idő, akkor megejtem az első fűnyírást is. Igen, nálunk ilyen nagy lett a fű a sok víz és a mostani napsütés miatt, hétvégén simán lehetne egyet nyírni.
Ma hozzák majd a megrendelt rózsát kíváncsi vagyok nagyon, hogy milyen lesz, mert még sosem rendeltem semmilyen növényt internetről, de bízom benne, hogy nem fogok csalódni és akkor tuti nem állít meg semmi, hogy legyen még pár netes virágom. :) Vagy ritka gyümölcsfám. Pl. kivim vagy mézbogyóm, meg szeretnék majd még egy datolyaszilvát is - ha már látom, hogy amit vettünk ősszel az megmaradt, mert most még semmit sem látok rajta - mert azt olvastam, hogy ha kettő van sikeresebbé tehetjük, hogy termőre forduljon a fa.

mézbogyó (kép google)




Megjegyzések

  1. Kicsit irigykedem mindig azokra, akik azt mondják, hogy semmit nem csinálnának másnként, ha újrakezdenék, mert vagy nagyon jó és szép életük van, vagy tényleg el tudják fogadni azt, amit rosszul tettek, dehátezvanalapon, vagy olyan jó és elfogadó életszemléletük van, ami tényleg tiszteletet érdemel. Én spec - szégyen nem szégyen - egy csomó dolgot másként csinálnék, és nem is foghatom rá mindenre azt, hogy "de persze a mai eszemmel", mert akkor és ott anno is több eszemnek kellett volna lenni, vagy jobban előretekinteni, vagy ilyenek.
    Sajnos vannak olyan dolgok, amit már - akárhogy is akarnánk, vagy valamilyen okból lenne rá lehetőségünk - nem tudunk megvalósítani, mert azt teljes valójából AKKOR ÉS OTT kellett vagy lehetett volna (csak ott meg egyéb lehetőségek nem voltak meg...). Szóval értem, amit írsz.
    Én már sokat rendeltem növényt netről (DMkert), és eddig talán az összes szép volt, és meg is éledt. Tavaly ültettem így a somot (kis helyes, most virágzik) , a naspolyát (az is növöget) és az áfonyát, ez meg szépen nekiállt bokrosodni. De már vannak kétéves növényeim is, a magnólia pl. gyönyörű. (ezt a mézbogyót én is régóta nézegetem már)
    Húsvét. Hát, a kereszténység legnagyobb ünnepe, elsősorban. Persze, ezzel együtt várjuk a tavaszt már, de nagyon... Szóval szuper lenne, ha szép idő jönne erre a hétvégére, mégha ezekben a napokban nem szoktunk elmenni messzebb - mármint nagyot kirándulni vagy ilyenek, de jó lenne egy pulcsis-mellényes-napsütéses délutáni bicajozás a környéken...

    VálaszTörlés
  2. Tudom, hogy a kereszténység ünnepe, de mi nem ezt ünnepeljük vagy inkább úgy fogalmazok, hogy bizonyos vallással nem értünk egyet, így átsiklunk felette. De ebbe nem is megyek bele, mert tekintettel vagyok másokra, akik viszont mélyen hisznek. :) A mézbogyót mindenképpen megrendelem vagy veszek, mert annyira tetszik meg jókat olvasok róla, adok neki egy esélyt, viszont az áfonyám nem maradt meg jó pár éve volt, azóta nem kisérleteztem velem. Lehet újból kellene?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pont erről írtam - mármint vallás-témában is- hogy ez így működik. Ez a lényeg, hogy tiszteletbe tartsuk a másik nézetét, igen. :) Jaaj, Te, de mennyi mindenkinél meg nem így működik, áááá....

      Törlés
    2. Van amikor nem megy, az ember nem nyelhet le mindig mindent szerintem, mert az egészsége sínyli meg. A méreg ilyen téren is terjed az emberben.

      Törlés
    3. Oké, most olyanra gondoltam, amikor attól én, hogy a másik hogy gondolkodik, sem több sem kevesebb nem leszek. Szóval addig gondoltam, azt, hogy azt gondol, amit akar. De amikor már valamilyen úton-módon megzavar, vagy bánt, akkor perszehogy nem szabad lenyelni a bántást. Á, nem tudom jól megfogalmazni, talán érted így is, mert azért ebben hasonlóan gondolkodunk.
      Jut eszembe, áfonya - mikor írtam, azon gondolkodtam, hogy az első ültetés asszem, nekem sem maradt meg. Ez most tényleg helyes kis bokor, de hogy fog-e teremni....?

      Törlés
  3. No, hát igen. Gyerek (ek) mellett már nem olyan egyszerű új dolgokba belevágni. Nem lehetetlen, de akkor meg mást kell kiadni a kezünkből. Egy seggel több lovat nem lehet megülni. Egyedüli gyerek vagyok, anyukám egyedül nevelt fel, mert nevelőapám csak 15 éves koromba lett. Anyukám ennek ellenére úgy tudott nagy karriert befutni, hogy egyrészt önellátó, jó és toleráns gyerek voltam másrészt alig láttam őt. Ha lett volna férje, több gyerek és még háztartást kellett volna vezetnie, akkor nem így állna ahogy most. Én pont ezért próbálok sokat lenni a gyerekekkel és inkább lemondok most mindenről, mert hiába voltam megértő gyerek sokszor vágytam volna az otthonosságra. Ettől még néha nagyon hiányzik, hogy felnőtt dolgokat csináljak, elérjek valamit. Talán, ha az anyákat jobban elismernék azért, hogy anyák könnyebb lenne.

    .

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyetértek :) Én leginkább a gyerek előtti időt sírom vissza, abból is azt amikor épp megismertem a férjem. Várhattunk volna talán egy kicsit, de végül is benne voltam a korban, hogy legyen végre gyerek. :) Most meg kicsi "öregnek" érzem magam ahhoz, hogy túl nagy dologba belevágjak. Vagy lehet, hogy épp fordítva lenne, ez fiatalítana meg igazán? :)

      Törlés
    2. Minél nagyobb lesz a gyereked annál jobban rá fogsz érni szerintem. Én legalábbis ebben reménykedem a sajátjaimat tekintve. :D

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mit is írhatnék?

Vannak történések - rosszak - de arról nem szeretnék.
Ami jó az az, hogy végre tegnap felkerült a nyelvvizsga eredmény és hát s i k e r ü l t és olyan nagyon örülök és büszke vagyok rá és ő is olyan boldog. :) Kellett ez a löket, önbizalom növelő és hát nem titkolom kis előny talán majd a gimiben....
És a tanár írt neki egy kis üzenetet természetesen angolul,  amit most iderakok magamnak is, hogy mindig visszatudjam olvasni, mert ez olyan jó dolog.
"ÁDÁM! Congratulations. I am really happy about your result, and I am proud of you. You have developed the most during the last two years, and you were the most hardworking student of the group. Welldone, great job. I wish all the best for your future. If you have problems with grammar in the future, I will help you. Take care bye: J"
És amit a gyerekem válaszolt, arra még büszkébb vagyok és teljesen megvagyok hatva tőle (még akkor is, ha van benne pici hiba) :
Thank you for helping us. And thank you for the candy :D. When I g…

Mindenhol jó de a legjobb

természetesen otthon. Végre itthon vagyunk, mert úgy döntöttünk pénteken késő délután, hogy inkább hazajövünk, mint hogy másnap korán keljünk, úgy is 10-ig el kell hagynunk az apartmant. Pont olyan idő volt, amilyet szerettem volna. Nem volt túl meleg, olyan 24 fok körül mindig, bár a tűző nap ezt időnként melegebbnek éreztette. Minden nap tudtunk fürödni, illetve a fiúk én inkább olvastam, ha jól emlékszem három könyvet is kiolvastam egy hét alatt. Egy éjszaka esett az eső, meg kicsit délelőtt aztán hirtelen kisütött a nap és jó idő lett,  -amúgy pedig a Balatonnál szerintem mindig nyár van, még télen is - ezen kívül minden nap jó volt, nem dőlt rólunk a víz a kánikulától, hálisten de pont arra volt elég, hogy legyen fürdés meg napozás és kirándulás. Finomakat ettünk, kipróbáltunk új helyeket is. Azt szeretem ezekben a napokban, hogy a Balatonnál lelassul az idő. Ahogy odaérünk amellett, hogy megcsapja az orromat az a semmi máshoz nem fogható számomra nagyon jó víz illat valahogy mi…

Ötkor keltem

és azóta már lement egy mosás, kitakarítottam a spájznak használt nagy beépített szekrényemet,  a hűtőt is átnéztem, aztán bepakoltam a mosogatógépet. Na nem azért, mert én ilyen kisangyal vagyok, hanem mert nem tudtam tovább aludni. De jó ez, mire a gyerek felébred pár dolgon már túl is leszek. Úszott minden már napok óta, annyi helyre kellett menni, minden napra jutott egy egy intézni való, úgy hogy ráfér a házra egy alapos rendrakás.  Mától ketten vagyunk ismét, ez könnyebbség is meg nem is. Háztartást vezetni két főre, főleg ha abból az egyik egy kamasz lényegesen egyszerűbb. Az enyém nem egy "nagy igényű" gyerek, elvan bármilyen kaján, ha van mellette elég gyümölcs, elkészített limonádés és némi rágcsálnivaló. Úgy hogy most pár hónapig könnyű dolgom lesz az ebédet majd rendelem hétköznap vagy esetleg valami egyszerűt fogok összedobni. Csak semmi flanc. :) Ennek jegyében ma rántott cukkini lesz és valami zöldséges rizs, bulgur és van van házi majonéz is hozzá, férjem cs…