Ugrás a fő tartalomra

Pihenni megy a blog. (és én is)

Úgy döntöttem a blog nyugovóra tér. Egyrészt kifogytam a szavakból, nincs mit mutatnom magamból meg már nem is akarok, így is sokkal többször sokkal többet mutattam és írtam, mint amit anno elképzeltem és gondoltam, ezt utólag nagyon nagyon bánom, bevallom és sokszor félreérthetőek a dolgok amiket írok, hát kérem ilyen a nem való világ, ez itt kérem a net és én is csak itt lebegek. Egyébként is a blogom leginkább a negatív dolgokat sugározza, ahogy ma valaki írta, bár szerintem a pozitívból még is csak több van itt, ha végig olvasnám a régi dolgokat biztos megtalálnám - nem fogom -  és hát nem lehet ugye mindig csak a rózsaszín lepkéket kergetni, tegye azt Coelho vagy Oravecz Nóra ők "azért vannak". Szóval bezárok, ennyi volt, szép volt, jó volt, de elég volt. :) Ez meg itt túl hosszúra sikeredett. :) 
Köszönöm, hogy eddig olvastatok, este becsukódik a kapu. :)

Megjegyzések

  1. Ne már, Tamara!!
    Nagyon sajnálnám,ha tényleg így tennél; nekem ezért is életszerű a blogod,mert nem csak a happy van benne megjelenítve;hanem a napi gondok,ügyes-bajos dolgok,amelyek a mindennapi életben szembe jönnek;Nálatok meg hatványozottan is,hisz' egyedül viszed a családi ház/gyerek/háztartás/munkahely projektet szinte éven által...
    Hiányoznál így ismeretlen Ismerősként,ötletadóként a főzés és kertészkedés terén(is..)
    Gondold meg... :)
    Üdv:Marcsi


    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Marcsi, köszönöm. Végig gondoltam igen, kell a pihenés. Úgy gondolom ahogy te, nem mindig lehet minden rózsaszín azzal csak áltatjuk magunkat. Igyekszem, de igen nyolc éve egyedül küzdök és nyilván többen vagyunk így, meg vannak olyanok is akik pl. elváltak és azért, de én nem elváltam, hanem így alakult. Sok mindent írhatnék erről is, hogy igazán mit gondolok róla, de ezt is igyekeztem méltósággal viselni, hiszen mi választottuk a mi döntésünk volt. A mindennapokban két lábbal állok a földön, igyekszem mindenhol megfelelni, elvégezni, a lehető legjobban megcsinálni, nem panaszkodni, pedig sokkal többet tudnék. Az, hogy most megírtam, hogy mennyire elegem van ezekből a napokból, mikor a tavaszt várom és ennyire kitekeredett amit írtam, mondjuk nem gondoltam volna. Hogy ebből az jön le, hogy én csak panaszkodom és elmegy mellettem az élet. Pedig nem is írtam az igazi panaszaimról, hogy pl. kedd óta nem tudok mosni, mert befagyott a kivezető csövem és még esélyem sem volt felolvasztani a minusz húsz fokban, hogy kézzel mosok, hogy nincs tévénk sem már egy hete, nem mintha nagyon nézném, sőt inkább be sem kapcsolom, de van egy gyerekem is, akinek persze fontos lenne időnként, hogy két hete mióta itt egy egy nap kivételével szinte mindig esik a hó azóta én reggel négykor már az utcán vagyok, hogy lapátoljam a havat, hogy utána időben tudjam a többi dolgot elvégezni, mielőtt elindulunk itthonról, ugyan is helyettem senki nem fogja becipelni a fát és reggel begyújtani és a hideg miatt szintén ugyan így este begyújtani, hogy én rohangálok a gyerekkel orvoshoz, felvételizni, külön órára, fogadó órára, szülőire, ide oda, hogy igen szeretnék elmenni végre futni, de ez az év elsősorban a gyerekről szólt, legalább is amíg nincs vége ennek a tovább tanulási mizériának, mert lehet hogy hülye vagyok, de most az az első, ennek ellenére igen, szeretnék elmenni futni és megyek is, ahogy tudok időt szakítani, egyébként ez fent van az instagram oldalamon, nyilván ide is kellett volna írni, mert akkor talán nem az jön le, hogy én csak írok róla, de minek, több időt szánni magamra, de nem tudok, mert akkor máshol lemaradok, máshogy kell bepótolni és arra már nem marad időm, sem energiám, mert az energiámat rettenetesen leszívta ez az utóbbi két igen kemény téli hét, ami ebben a megyében van. És igen, tudom hogy mások is élnek egyedül, de majd ha papíron is egyedül leszek, akkor befogom a számat, mert akkor az lesz az életem. És lehet, hogy vidáman kellet volna bejönnöm a minusz 20 fokból és élvezettel szürcsölni a forró levest, meg enni a süteményt, de momentán baromira nem tudom élvezni, hogy tíz percre lakunk több nagyvárostól és a mai napig! kedd óta nem járt erre hókotró, se semmilyen takarító brigád, busz se egy napig. Ja, akkor is megkaptam, hogy másoknak eszébe se jut otthon maradni, mondjuk nekik biztosan nem okoz gondot a fél méteres hóbuckákon keresztül kievickélni, de szerintem nem is tudták mi van itt , nekem sajnos ez még mindig gondot okoz. Majd szólok a férjemnek, hogy idén terepjáróra gyűjtsünk csak a jólétem miatt. Igen, pikírt vagyok és most kicsit dühös is, mert túl sokat írtam magamról és arról mit érzek jelen pillanatban és soha, de soha többet nem fogok ilyet tenni. Szerintem egyébként arányban vannak a jó és a kicsit búsabb bejegyzésem, egyik oldalra sem billen a mérleg és annak ellenére, hogy néha kiborul a bili, de az életem azért halad előre és minden napban találok valamit ami jó. Például az előző bejegyzésem végén totál pozitivan zártam le a dolgot, néztem a jó oldalát, majd ha elolvad a hó csónakázunk. :) A blog pedig pihenni fog. :) Köszönöm Marcsi.

      Törlés
  2. Nagyon fogsz hiányozni nekünk, de a döntésedet tiszteletben tartom/tartjuk.

    Sok sikert a fiadnak, Neked pedig kiegyensúlyozott, boldog életet kívánok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt nem írtam, hogy örökre, de egy darabig biztos nem. :) Köszi.

      Törlés
  3. Sajnálom, de úgy érzem ezért egy idő után visszatérsz. Éveket töltöttél itt. Azért, ha kiírtad ami bántott azért is jó, mert megkönnyebbülhettél tőle. Örülök,ha meggondolnád magad, majd valamikor. Ölellek.

    VálaszTörlés
  4. Ha az ember sorolja az úgynevezett "negatív" dolgokat, tulajdonképpen a megoldásra szánt listát bővíti és keresi a módját azok megoldására. Innen már pozitívnak mondható a hozzáállás. Ha az ember nem sorolja fel a megoldandó feladatokat, azok ott lebegnek attól, viszont a rózsaszín felhőkkel eszük ágában sincs továbbállni. Szerintem aki hessegteti a problémákat és folyton szépeket mantráz magában, pontosan az a negatívista, mert nem akar tudomást venni róluk.
    Én is folyton kikapom a magamét a blogomon, negatívista, áruló (mint magyar), stb stb., fájt egy időben, de hozzászoktam. Sikerült azokra koncentrálnom, akiknek esendőségemben is jelentek valamit, ha nem mást, legalább mint ellenpélda.
    El szoktam olvasni bejegyzéseid, mert életszerűek voltak. Hátha kipihened magad... :-)

    VálaszTörlés
  5. Ugyan ritkám írtam Neked (amit most még jobban sajnálok), de nagyon szíven ütött, hogy bezárod a blogot, mert én ennek ellenére minden nap olvastalak, amikor írtál! Örültem a jó kis ötleteidnek, mert sok volt, például a Lidlis tavaszi virághagymákat neked köszönhetem, amik még nem bújtak ki, de szerintem nemsokára előbújnak ők is :) ! Azért a sorok között azt olvasom, hogy talán nem a végleges állapot ez és remélem is, hogy visszatérsz rövidesen, de ha nem, akkor nyilván azt is elfogadom, bár hiányozni fogsz! Azért másokat még remélem olvasni fogsz, engem a csaladmorzsak@cafeblog.hu-n találsz meg, hátha nem szakadunk el teljesen :) ...
    Sok sikert a fiadnak a felvételihez, tudod, egy cipőben járunk :) ! Örülnék, ha maradnál :) , ölellek :) !!!

    VálaszTörlés
  6. Azért vagyunk itt egy jó páran, akik "úgy szeretünk, ahogy vagy" (from Bridget Jones). Minden bejegyzésedet olvastam, különösen szerettem az egészséges menüról és a lakás/ház rendezésről szólókat.
    Ne vedd a szívedre, hiszen a negatív hozzászólás csak egy embertől jött. Egyetértek Veled: én is unom a telet a tavaszban, utálom a hólapátolást és várom a tavaszt!
    Köszönöm az eddigieket, és szívesen olvaslak újra, ha visszatérsz.
    Ismeretlenül: Zsuzsa, Budapestről.

    VálaszTörlés

  7. Kedves Tami, írtam egy hosszú-hosszú kommentet Neked, aztán úgy gondoltam, most úgysem vagy abban a hangulatban, hogy bárki bármi okosságot dumáljon :), így csak írom a lényeget: remélem, mihamarabb visszajössz, és tovább olvashatunk. Én szeretném, és várlak.

    VálaszTörlés
  8. Én hiányolnálak
    Tetszik, hogy a boldogságot keresed és találod az életedben. Mint mind szeretnénk.
    Ki így, ki úgy. De ne befolyásolja az érzéseidet, hogy más mit gondol. A te életed, követed a saját álmodat. Mindenkiét úgysem követheted. :D
    A "papíron" rész megijesztett, remélem, nincs baj.
    Ha az instát viszed tovább, ott követlek, ide meg várunk, ha szeretnél írni megint. :)

    VálaszTörlés
  9. Én is ritkán szóltam hozzá a blogodhoz, de mindennap olvastalak. Ha valamilyen ok
    miatt nem írsz egy nap, már akkor is nagyon hiányzol. Szóval, bár azt illik írni, hogy
    tiszteletben tartjuk a döntésedet, (mást nem is tehetünk) de én nagyon reménykedem,
    hogy a szünet max. mondjuk egy hétig tart. Már egy előző alkalommal is írtam, hogy
    én például szeretem a "reform" receptjeidet, én is átalakítottam az étkezésemet és
    minden ötlet jól jön. Szerintem soha nem "adtad" ki magad annyira, nagyon
    családra tartozó dolgokat, vagy intimitásokat soha nem írtál, szóval emiatt ne tegyél
    magadnak szemrehányást. Én pl. szeretnék tudni a fiad felvételijéről, nem olyan régen
    jártunk hasonló cipőben mi is, két gyerekkel.
    Várlak vissza,
    Erika

    VálaszTörlés
  10. Hiányozni fogsz, de megértem a döntésed. Sajnálom.

    VálaszTörlés

  11. Én nem éreztem azt, hogy a blogból túl sok negatívum áradna. Sőt. Nyilván, az élet legtöbbünknek nem egy habos torta, mindennapos problémák adódnak, amelyből némelyik nem olyan, mint a filmekben, hogy max 2-3 óra, de a film végére mindenképpen megoldódik, élünk velük, küzdünk velük. Maga a pihi nem rossz ötlet, de remélem, nem lesz belőle semmi. :) UI: Ami még eszembe jutott, nekem írta már évekkel ezelőtt kommentelő, hogy adhatnék többet magamra...akárhogy is értette.... Jót vihogtam rajta, aztán ment tovább minden. És ha már írok hozzászólást: drukkolok a nagyfiúnak továbbtanulásilag. :)

    VálaszTörlés
  12. Éld meg a pillanatot, sokkal boldogabb lesz az életed/életetek, ne mindig az időt zavard előre, most hideg van, most meleg van, most nincs zöld, most nagy a sár, most meg olvad és víz van mindenhol, most futni kellene, na már megint nem futok, pedig az mennyire jó......)))) mert mindeközben elszalad az élet melletted.
    Figyelmedbe ajánlom, hogy olvasd vissza irományaidat, mert érthetetlen módon szinte mindegyikbe csak a panaszod megy, és nem érzékelhető a boldogságod, ill. csak nagyon-nagyon ritkán.
    A hólapátolást pedig fogd fel edzésnek a tiszta, szép levegőn, majd az utána jól megérdemelt melegben levésnek, finom teával és sütivel...
    Gyönyörű, szép fotókat készítettél, jó ránézni a cicára, a havas padra, szóval mindegyik kép a szépséget, békét közvetíti.
    Látom, hogy igazán csak azokat a hozzászólásokat szereted, melyek egyetértenek veled, pedig nem biztos - tapasztalatból mondom sajnos - hogy azok e legőszintébbek...)))
    Szóval nem bántani akartalak, csak gondoltam rávilágítok, mert talán Te nem látod...))

    VálaszTörlés
  13. Kedves Tamara! Azt hiszem még sosem írtam, pedig régóta napi olvasód vagyok. Nem tudom, nekem nem tűnik negatívnak ez a blog egyáltalán! A kisebb-nagyobb problémákkal mindannyian küzdünk, és szívünk joga, hogy azt írjunk a blogunkba, ami épp kikívánkozik. Ha panasz, akkor az, ha öröm, akkor az. A hétköznapokhoz mindegyik hozzátartozik. Számomra példakép vagy, ahogy egyedül helytállsz, és amilyen pedánsan vezeted a háztartásodat. Szerintem csupa pozitív dolog, ahogy mindenről gondoskodsz, az egészséges étkezéstől kezdve a közös programokig. A döntésedet sajnálom, de természetesen megértem, és csatlakozom a visszavárók táborához. :)

    VálaszTörlés
  14. Hiányozni fognak az írásaid. Mihamarabb visszavárlak!

    VálaszTörlés
  15. Sajnálom, hogy így döntöttèl, remèlem, hogy meggondolod magad minèl előbb.

    VálaszTörlés
  16. Veled kezdem minden napomat, ismeretlenül de őszintén mondom, hiányozni fognak a hétköznapi szösszenetek, a pinterestes fotók, úgy minden.

    VálaszTörlés
  17. Én nagyon sajnálom és remélem hamar meggondolod magad. Várlak vissza. :) ♥

    VálaszTörlés
  18. Te vagy az egy egyetlen blogger, akit olvasok. Önző leszek, mi lesz így velem? Mindennap ott voltam veled a házban, szurkoltam a kiskutyának, hogy benn aludhasson, a fiadnak, hogy könnyű legyen a felvételije, neked a mindennapok elviselésében.... 🙁

    VálaszTörlés
  19. Szerintem írnom sem kell, hogy mindig olvaslak, mert bizonyára tudod már ennyi év távlatából. A reggeli kávéhoz hozzátartozik a blogod és nekem nagyon hiányozna. Azért használom a feltételes módot, mert bízom benne, hogy nem fejezed be az írást. A zárt blog se lenne rossz alternatíva, tudnád, kit engedsz be. Minket, akik már évek óta veled kezdjük a napot és szurkolunk neked, veled örülünk, vagy tőled inspirálódunk. Nem szabad ezt abbahagyni! ♥

    VálaszTörlés
  20. Kedves Tami!
    Annamari csak őszinte volt, nem bántott Téged.
    Katalin az, aki fröcsög, rosszindulatúan megbélyegez.
    Az ő stílusa és a megjegyzései bántóak.
    Jóérzésű ember nem él vissza azzal, hogy ide (is) bejárása van.
    Várlak vissza: Ali

    VálaszTörlés
  21. Nagyon nagyon regota en is veled kezdem a napomat, es en pont azert szerettelek meg ennyire ismeretlenul is, mert annyira eletszeru minden bejegyzesed, nem az a csopogos, hazudos nagyotmondo. Valaki felvetette a zart blog lehetoseget, ami szerintem jo megoldas lehet, ha meg van egyaltalan van kedved irni nekunk. De hidd el, hogy nagyon sokan szeretnek teged, veled vagyunk gondolatban szamos helyen a vilagban (en pl Ausztraliabol)
    es egy kedves klassz kis blogos csapat var vissza teged!!! Pihenj egy kicsit es utana hagy oruljunk meg veled egyutt!!!! Kata

    VálaszTörlés
  22. ÓÓÓ, ne mááár!-( tegnap már lehidaltam, mikor rádkatt, aztán semmi...-(
    Pont azért szerettem hozzád járni, mert sztem nem volt nyavalygós blog... valahogy egyensúlyban volt az egész, harmóniában... Jó csodálni a kertedet, olvasni a lakberendezési posztjaidat, a főzőseket, a könyvesről meg már ne is beszéljünk-))
    Aki meg azt mondja, hogy az élet mindig csak happy, az hazudik... persze igyekszik az ember mindig a szépet, meg a jót meglátni, de igenis vannak időszakok, amikor besokall... de ez teljesen normális... egyébként meg mindig azok osztják az észt, akik nem hordanák a cipődet...
    Szóóóval, csak ez miatt ne zárj be!!! Elégedetlenkedők mindig vannak, mindenkinek nem lehet megfelelni... ha valakinek nem tetszik, amiket írsz, mert negatív, stb... akkor ott jobb oldalt fent van az a kis x :D ennyi...
    Pihenj kicsit, pár nap és reméljük végre tényleg megjön a tavasz, és akkor mindent máshogy fogsz látni-)) Remélem a jó idővel Te is visszatérsz!!-)
    Ha meghívóssá tennéd, gondolj rám-) (moly)
    Minden szépet Neked, jó töltekezést!!-)♥

    VálaszTörlés
  23. Várlak vissza! Hiányozni fogsz! 💝
    Meghívós blog esetleg? Gondolkozz rajta! 😘

    VálaszTörlés
  24. Sajnálom, de elfogadom, a te döntésed.
    Már csak téged olvaslak, meg Tobbert.
    Majd gyere vissza. Puszi

    VálaszTörlés


  25. Be ne zárj!!! ha viszont mégis úgy döntenél, szeretnék veled tartani.

    Lélegezz mélyeket, emeld fel a fejedet és éld úgy az életed, ahogy Neked jó. Az meg, hogy egy-két ember hogy lát, milyennek? hát tudod, ahogy írta már előttem valaki itt: nyugodtan vegye fel a cipődet, hordja egy jó darabig aztán legyen véleménye.
    Ölellek.

    VálaszTörlés
  26. Muzsi Attilával értek egyet. Nem érdekes, hogy ki mit gondol. Az a fontos, hogy a probléma leírása már félig megoldja a gondod, mert igenis sokat számít az, hogy kiírod magadból!
    Másik dolog az, hogy sokan vagyunk, akik naponta a te soraidból merítünk erőt, étket, és megoldást a saját problémáinkra.
    Részemről megértem a fáradtságodat és az elégedetlenségedet. Hidd el, hogy fontos vagy ! Mindig vannak elégedetlenkedők, de az a lényeg, hogy sokkal többen vannak azok, akik kedvelnek itt lenni. Ha megnézed a statisztikádat a számok is bizonyíthatják, hogy így van. Szerintem nem a blogod a baj, hanem az a sok nehézség, ami az életeddel együtt a mindennapjaidat képezi.
    Tami!
    Önző dög vagyok! Légyszíves ne hagyd abba, mert mocskosul fogsz hiányozni!
    Na ezt nem finomkodtam agyon.
    :o)))
    Várlak .

    VálaszTörlés
  27. Határmenti rajongó2018. március 5. 7:11

    Minden reggelemet a munkahelyen Veled kezdem. Nagyon jó olvasni, és mivel én is hasonló cipőben járok (kisváros kontra falu), mindig találtam pozitív dolgot, nem igaz, hogy nyavalyogsz. Ugyanígy hiszem, hogy mindegy hol lakik az ember, a napi kis jó dolgok (pl. nagyon finom kaják) szebbé tesznek mindent, és kellenek. Én egyedül élek, de átérzem, hogy milyen az, ha van is párod, de a mindennapokban nincs segítség. Én is szoktam néha emiatt depis lenni. Kérlek, ne vedd el a kis örömömet, ami életben tart! :) A blogod. Nagyon várlak vissza, pont így, pont ebben a formában, és szurkolok. Töltődj! Az is kell. :)

    VálaszTörlés
  28. "Ha engedünk a nyomásnak, hogy mindenáron boldogok legyünk, az az önsegítő őrület. Az a mód, ahogy az önsegítő könyvek tanítják az embereket arra, hogyan kell megtalálni a boldogságot, az érzelmeket egy káros perspektívába állíthatja - véli Brinkmann. Az alapgondolat, hogy bárki képes magát boldognak érezni, arra utal, hogy a boldogtalan emberek a felelősek a saját szerencsétlenségükért.

    Végső soron a negatív érzelmek fontos és egészséges szerepet töltenek be abban, hogy megértsük és reagálni tudjunk a bennünket körülvevő világ hatásaira. A bűntudat és a szégyen elengedhetetlen az erkölcsi érzékhez. A harag pedig legitim válasz az igazságtalanságra. A szomorúság segít feldolgozni a tragédiát."

    https://www.hazipatika.com/psziche/harmoniaban/cikkek/pszichologus_a_pozitiv_gondolkodas_kovetkezmenye/20170309164038

    VálaszTörlés
  29. Tami! Azt azért írd meg, hogy sikerült a felvételi és melyik suliba jutott be Á. meg persze majd, hogy tetszik-e neki! És, hogy mekkora és milyen lesz a halastó meg ilyenek:) Szóval, ha szép lesz újra az idő és benned is kisüt a nap én várom majd, hogy írj bár azt gondolom, hogy aki eddig olvasott és ismer az tudja, hogy milyen vagy és magadért olvas,a meg olyanok, hogy néha elfogynak, néha meg túlcsordulnak pont mint az érzelmek is. Visszavárlak!

    VálaszTörlés
  30. Kedves Tami!

    Én is gyakran veled kezdem a reggeleket! Nagyon szeretem olvasni az írásaidat és nagyon drukkolok a fiadnak a felvételin, neked a hétköznapokban és mindenben, amit csak eltervezel. Engem kifejezetten lelkesít a te lelkesedésed, szerintem egyáltalán nem a negatívum árad. Ki nem várja már a tavaszt? Én is naponta többször nézem meg a neten, hogy még mindig plusz fokokat írnak-e a hét közepétől. Szerintem nagyszerűen helyt állsz egyedül hónapokon át, aki meg kötözködik azokkal ne foglalkozz! Nem érdemes. Remélem hamarosan újra jelentkezel majd. Addig is minden jót, Klára

    VálaszTörlés
  31. Szia Tami!

    Bar ezer eve ismerjuk egymast, de sajnos a tavolsag miatt most mar csak az Interneten tudjuk tartani a kapcsolatot. Minden nap olvastam a blogodat, igy tudtam mi tortenik Veled/Veletek, orultem az oromeidnek es veled ereztem a nem tul jo napokon. Lecci, ne hagyd abba!! Puszi Kanadabol!

    VálaszTörlés
  32. Tami, kérlek ne zárd be hosszú idöre a blogod, nagyon hiányoznál! Ahogy elöttem már írták páran, ne törödj egy-két kritikus kommenttel, ne vedd a szívedre, rázd le magadról, ha nem találod építőnek, és menj tovább. Jól csinálod, amit csinálsz, milyen sokan szeretünk Téged, lásd fentebb, ne hagyd abba! Napközben többször eszembe jutott, este megnézem, írtál-e az Oscarról, már vártam, mikor kerülök ide, erre ez fogadott :-(
    Gondold át kérlek, visszavárunk, a főzős tippjeidet, receptjeidet, a szorgos, házimunkás napirendedet, minek hatására én is gyorsabban haladtam itthon :-)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kicsit rosszul érintett

hogy szombat reggel tíztől vasárnap este fél hétig nem volt víz a faluban. Nem is értem, hogy gondolták annak ellenére sem, hogy biztos nem szórakozásból tartott ilyen hosszú ideig, amíg megcsinálják, de a végén már majdnem a hajamat téptem. Nem tudnék már a civilizációban lévő dolgok nélkül akár csak egy hétig is élni.  Viszont, így legalább méregből lenyírtam mindenhol a füvet és még jó, hogy kimentem a leghátsó részig, mert álmomban nem gondoltam volna, hogy két hét alatt ilyen nagyra megnő kint is, ott ahol elvileg akár egy hónapig sincs vele gond....hát most a sok eső és a reggeli, esti pára meghozta a gyümölcsét, jó nagy volt. Úgy hogy háromtól este fél hétig mindenhol végeztem vele, medencét is tisztítottam a hétvégén, fürödtünk is - még jó, hogy az idő ezt megengedi, így azért félkomfort érzés megvolt szombat esti lefekvésnél - aztán mikorra beértem már volt víz.  Most már csak apróságokat kell megint csinálni kint, mindjárt jobb is a kedvem. Nekem csak azért volt szimpatikus…

Nos az biztos, hogy

én többet az életben nem eszek vacsorára fokhagymás pirítóst. Ezt amúgy sem kellett volna, mert ilyet reggelire eszik az ember ugye ch miatt, még akkor is ha teljes kiőrlésű kenyérből készül, de a fokhagyma  miatt meg pláne nem. De hát mit tegyek, ha tegnap végre 10 év után vettem egy új kenyérpirítót a Lidlben, (az előző kb. akkor adta meg magát) szép türkiz vagy milyen színben és muszáj volt kipróbálni mindjárt. Hajnali négy óta vagyok fent, mert fáj tőle a gyomrom, egy húsz perces kínlódás után meg inkább fel is keltem az ágyból is és nem forgolódtam tovább.  A tegnapi nap a gyerek elmondása szerint tök jó volt, mert voltunk moziban, ebédelhetett a Burger Kingben, aztán pedig végre vettünk pár dolgot a suliba is, cipőt, öltönyt, pár pólót, nadrágokat, új táskát....és még nincs meg minden. Nem szálltunk el, mindenből a se nem olcsó se nem túl drága dolgot választottuk, minőségben is, márkában is a tartósat, mert szerintem az olcsó húsnak híg a leve egy gyereknél jobban érvényesül é…

Tegnap jött velem szembe

hogy a hétvége után csak az első öt nap nehéz az újabb hétvége előtt....hát kb. így érzem én is most. Bizonyos dolgok borzasztóan rányomják a bélyegüket a napjaimra, bár igyekszem nem folyton a gondokon rágódni, azért csak csak eszembe jut, mi lenne jó, hogy lenne jó....Talán ezért is kelek fel mostanában minden reggel még fáradtabban, mint ahogy lefeküdtem és érzem, hogy mindenhol csomók vannak rajtam, olyan jól esne egy erős masszírozás tetőtől talpig. Valamit szednem kellene az őszi fáradtság ellen, körül is nézek ma. A kerten nem kell gondolkodnom, most mindennel végeztünk olyan jó kilépni az ajtón és látni a rendet, meg úgy hazajönni, ahogy kinyílik a kapu csak a szépet látjuk.  Ma szülőire megyek, elég húzós napom lesz. Hazahozom a gyereket, időm nem lesz arra sem, hogy bejöjjek a házba és már megyek is vissza. Aztán hazajövök - ki tudja mikor, első találkozás az ofővel - és nekiállok főzni, mert még az is lehet, hogy a férjem holnap már itthon lesz. Reggel meg gyorsan be kell …