Ugrás a fő tartalomra

Esőre ébredtem és azt hiszem

ez a bosszú a tegnapi lustaságomért. Na de sebaj, mert úgy látom mintha tisztulna az ég és megnéztem a radarképet is, talán később kisüt a nap. Nekem már nap nélkül is jó minden csak az eső álljon el, mert mára halasztottam minden kinti munkát. Szóval mantrázom magamban, hogy pár órát kapjak ma, hogy amit elterveztünk tegnap a gyerekkel azzal végezzünk. Nem akarok olyan lenni, mint akinek soha nem jó semmi, úgy hogy nem is kesergek azon, hogy miért nem szedtem össze magam tegnap délután és csináltam meg amit kellett volna, mert biztos oka volt, hogy nem.
Esik, rendíthetetlenül. A tegnap tunyulásom és fél hétig alvásom után most tettre kész vagyok. Már sütöttem a gyerek reggelire friss, pizzás csigát jó sok sajttal. Langymelegen ette, épp akkor kelt fel amikor készen lett. Két nagyot evett egy pohár tejet ivott hozzá, szerintem késői ebédünk lesz. :)
Amúgy bolognai spagettit tervezek, nyilván ez is a gyerek kérésére. Én még nem tudom mihez lenne majd kedvem.
Remélem délutánra jobb idő lesz. Tele vagyok tervekkel. Egyelőre csak itt bent takaritgattam, összepakoltam a konyhát, megnéztem mi van a hűtőben és a fagyasztóban, mit lehet majd szépen sorban kienni, lassan előtérbe kerülhetnek inkább majd a friss zöldségek, gyümölcsök ahogy egyre jobb idő lesz majd úgy fog érni minden a kertben. A friss gyümölcsökhöz sajtokat, piacon vett ricottát képzelek el, nagy szelet piros dinnyét a fetához.  Erről a dinnyés fetás dologról pedig Nigella könyve jutott eszembe, amit egy recept beküldős versenyen nyertem még anno a Stahl konyhája műsorban, abban van egy dinnyés fetás recept, elő is fogom venni délután és megnézem. Szeretem azt a könyvet. Most azt gondolom fogok vetni ezt azt a kertbe. Nem nagy dolgokat, pár tök és cukkini magot, egy kis spenótot, amivel valószínű elvagyok késve, de szerintem az bármikor előbújik, egy kis zsázsa magot szórok el, az van is itthon, fogok venni pár paradicsom palántát, talán paprikát is, bár azokkal itt talán egyszer mentünk valamire, általában nem sikerül. Nem akarok nagy konyhakertet - régen az volt - mert többnyire nyáron is egyedül vagyok, így a fűnyírás és a befőzések mellett nem tudnék még azzal is foglalkozni. Inkább piacra járok.
Közben kisütött a nap! Éljen :) Megyek is megnézem mi újság odakint. :)







Megjegyzések

  1. Én meg száraz időben, de nedves fűben kezdtem a napot.Cipőcsere gumicsizmára, aztán jött némi eső. Annyi,de annyi munka lenne, s a gyümölcsös részt hanyagolom. Jó munkálkodást neked. Tudod,a Nigelláról mindig az jut eszembe odaállt a kamerák elé a pulóvereiben. Én nem tudom más hogy csinálja, nekem mindig ráfröcskölődik, cseppen valami a pólómra, ha nincs előttem kötény. Más biztosan ügyesebb. Őt meg mindig irigyeltem emiatt.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Olyan jó hűvös

volt reggel ötkor, mikor már futottam hogy csuda. 15 fok, annyira szerettem. Tegnap is voltam, meg ma reggel is (és már jó régóta rendszeres) és végre ott vagyok, hogy már ismét a mindennapok része lett a sport és hát ez jó. Sokat küzdöttem azért, hogy megint itt tartsak, megdolgoztam érte. És többé nem is engedem el - és remélem egy sérülés se lesz, mint mikor abbahagytam - mert a visszakapaszkodás borzasztó nehéz, sokkal nehezebb, mint a semmiből elkezdeni.  Négy kiló mínusznál tartok, legalább is mikor utoljára mértem magam asszem úgy egy (másfél?) hete, nem is szoktam általában a ruhák úgy is mutatják. De centiben is biztos, hogy már kevesebb mert a nadrágokon, főleg combon és derékban már érzem. Nem sok a négy kiló, de erőt ad az biztos.  Tegnap csináltam lecsót, most raktam bele padlizsánt is.  Nem mertek szólni semmit, ezt most a kedvemre főztem. Na jó, azért került bele egy kis kolbász is, így egálban vagyunk.  Én kipiszkálom a kolbászt,ők nekem adják a padlizsánt. :) Esik. I…

Ahogy

Molnárilonka is írta, úgy én is rájöttem, hogy a nyári (meg a téli is) dolgozós napokban nem az utazást, nyaralást várja az ember, hanem csak magát a szabadságot. Hogy otthon lehessek, hogy kedvemre csinálhassak ezt azt, mindig valami apróságot vagy éppen ha úgy van kedvem semmit. Most is, ahogy itt ülök mennyire jól esne kiszakadni a melóból. Amúgy minden rendben. Mennek a napok, már július közepe van lassan. Borzasztó gyorsan telik a nyár. A gyerek tizedikén lett 16 éves.  Én meg simán felkelek fél ötkor futni, aztán simán összerittyentek valami ebédet a népnek, simán letudom a hajnalra eltervezett dolgaimat. Látom ismét a változást a tükörben, úgy hogy elég sok erő és elhatározás van még bennem a sport iránt. Sosem fogom többet abbahagyni, borzasztó nehéz visszakapaszkodni, sokkal nehezebb, mint elkezdeni. Azt is észrevettem, hogy a sikerélmény miatt több a pozitív gondolat bennem.  És hogy semmi sem tántorít el semmitől. Legalább is azoktól a dolgoktól,amiket kitalálok magamnak. …

Fejben már próbáltam

párszor összerakni egy értelmes bejegyzést ide a blogra, de megmondom őszintén valahogy nem tudok írni semmiről. Semmi újról ami figyelmet érdemelne.
A nyaralás talán még sosem sikerült ilyen jóra, mint idén és talán most volt az első olyan, amikor a hét napos balatoni "hálidéj" kevésnek bizonyult. Máskor már 3-4 éjszaka után jönnénk haza, most meg senki sem akart igazából. Az idő tökéletes volt, napsütés és 27-28 fok a víz 26 fokos szóval tényleg perfekt. Egyszer esett csak az eső, mondjuk akkor egy két órát intenzíven, de ennyi. Augusztusban folytatása következik ez már biztos.
Az biztos, hogy itthon a kertnek a mi távollétünk nagyon is soknak bizonyult, mert gyakorlatilag annak ellenére, hogy úgy mentünk el otthonról, hogy mindenhol lenyírtuk a füvet és rendet raktunk kb. csatatérré változott az egész. Ez részben annak tudható be, hogy itt percről percre változott az idő, hol sütött a nap, hol meg szakadt az eső és a pára megtette hatását, minden megnőtt mint a gomba. Az…