Ugrás a fő tartalomra

Ha mind

együtt lennénk -ami már nyolc éve nincs- akkor ma roskadásig teli asztallal várnám a körülöttem ébredőket. Csipkés szélű tálra helyezném a gondosan felvágott sonka szeleteket, mellé félbevágott főtt tojásokat raknék, mosolygós piros retket és zöldhagymát, paradicsom pirulna a tálcán. Finom foszlós kalács lenne a hozzávaló és kancsóban gyümölcslé. Frissen őrölt kávé tejszínnel és habbal. Minden megvan hozzá itthon viszont ezt a sokaságot majd ebédre tálalom, helyette reggelire gyerek kívánságára gofri van és nutella, házi baracklekvár és tejszínhab eperrel.
Fura, hogy lassan nem tudok elképzelni sem egy közös ünnepet, olyan messze vagyunk már tőle. Gyerekkoromban, mikor a család nagyjából csak karácsonykor volt együtt biztos voltam benne, hogy majd az én családom nem ilyen lesz. Nagy közös ünnepek és reggelik, ebédek, vacsorák voltak az álmaimban, ahol mindig tele volt mindennel az asztal. Mára már a tele asztal adott a többi valahol..Na, de nem búslakodom, bármilyen hihetetlen is ugye mert ez egy szomorú blog  azért nincs rossz kedv, az összes ünnepet bepótoljuk akkor amikor ismét együtt leszünk, akkor lesz terített asztal, meg együtt evészet, közös ebédek és vacsorák, remélhetőleg már kint a teraszon vagy a befejezett pergolában a tó mellett. :)
Szembejött velem pár kép, tavaly ilyenkor itt ilyen kert volt már:








Idén meg kb. két mandulafa virágzik éppen, pár nárcisz. A tulipánoknak még csak itt ott látszik a zöld feje az aranyeső sem nyílt ki a meggyfák pedig nem hogy virágoznának, de még olyan kicsik a rügyek, hogy jó pár hét kell hozzá, hogy valami legyen belőlük és az orgonán sincs még egy darab zöld levél sem. Nem tudom tavaly volt e korán tavasz vagy idén van nagyon későn, inkább az utóbbi azt hiszem. Reggel még esett az eső, most ki kibújik a nap erőlködik az idő, hogy ismét a szebbik felét mutassa, ha már ünnep van ugye.
Hogy mi lesz ma a program nem tudom, elmegyünk a nagyszülők felé majd később, addig még gyorsan összepakolom a reggeli gofri sütés maradékát a konyhába, a sütésben segített a gyerek, gyanítom a pakolás már rám marad. :) De nem baj, szeretem.


Megjegyzések

  1. Van ennek a csendes ünneplésnek jó oldsala is. Legalább nem hajtod túl magad! Bár azt hiszenm szívesebben tennéd azt. A kert majd meglátod egy pillanat alatt kivirul Inkább az lesz a nehéz, hogy elmarad az átmenet. Télből egyből a nyárba érkezünk majd. Nálunk még a hóvirág most is virágzik. Az ibolya alig.
    Kellemes Ünnepet!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Nektek is. :) Végül is igaz, szinte már úgy is érzem, hogy nem csináltunk semmit, pedig már három napja itthon vagyunk. Az idő péntek kivételével nem is volt jó, akkor azért tettünk vettünk, tegnap már esett, ma pedig hideg van és elég nagy szél. Holnap állítólag jobb lesz, holnap kicsit kimozdulunk. :)

      Törlés
  2. Hm, én is azt érzem, hogy nem csináltunk semmit, és ennek a tudata nagyon piszkál... amikor megláttam a fotóidat - és nem olvastam el az írásod - kezdtem sokkot kapni, hogy nálatok már ilyen virágzás van...? :) de látom, hogy nem... egy-két virág már kinyílt itt nálunk, de a zord időben valahogy olyan "hiteltelenek" szegények.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Úgy érzem lassan

ez a blog tényleg az utolsókat rúgja. Tegnap is elkezdtem írni, de aztán félbehagytam mert olyan kis semmiségekről szólt volna, hogy maximum a visszaemlékezéseimre lett volna jó, ha mondjuk 20 év múlva olvasnám. Na, akkor csodálkoztam volna rá, hogy jéééé ezen a napon sem történt semmi  ez és ez történt velem, velünk.  Nem tudom van e értelme még minden nap vagy két naponta ugyan olyan dolgokról vagy sokszor nagyon hasonlókról írni, én is unom saját magamat. Hosszú ez a január.  Eszembe is jutott, hogy szerintem sokkal jobb lenne januárban téli szünetet tartani az iskolákban, mert decemberben annyi történés van, kezdve a télapóval meg a karácsonyi készülődéssel itthon is, iskolákban is, hogy az úgy is hamar elmegy, pörög mindig van valami, amit lehet várni, amire lehet készülni. Aztán hirtelen vége és a következő hónap általában lassú, szürke és hideg és hirtelen üres. Látom ezt a gyereken is mármint, hogy olyan semmilyen ebben az időszakban. Ő is lassú és időnként türelmetlen, meg f…

Vannak olyan dolgok

amik pár éve, hónapja még hogy úgy mondjam kiakasztottak. Ma már tudok vállat rándítani és nem foglalkozni vele. Ilyen egy egy munkahelyi dolog is, sőt időnként több munkahelyi dolog. Nem megyek bele a részletekbe, de pont tegnap ilyen nap volt és annyira, de annyira röhejes, hogy emberek képesek megsértődni apró dolgon (amiben ő hibázott,de még ő sértődik meg)  olyannyira, hogy nem köszön, sőt még a szemedbe se néz....én ezt már vicc kategóriába sorolom. Pláne akkor, ha onnan közelítjük meg a dolgot, hogy akár a gyereked is lehetne. Már csak ugye illemből is. A tiszteletet direkt nem írom, mert azt egyáltalán nem várom el, hogy is tehetném? Nem vagyok én senki csak egy dolgozó a sok közül. Mondjuk ezen kb. öt másodpercig fenn tudok akadni, mert azért na de mire kettőt fordulok már le is szarom van ejtve. Akinek nem volt gyerekszobája, annak nem volt gyerekszobája, bárhogy is akarja bizonyítani. Úgy elképzelem, mikor látom a gyűrűt az ujján és valószínű pár hónap múlva esküvő is lesz…

A hétvégi tavasz

huss elröpült, ma hajnalban már határozottan hűvös van és a szél is fúj. A tegnap vízparti sétálás elmaradt, volt itt víz elég majdnem egész nap szakadt az eső. Így végül maradt a kuckózás, meg az olvasás, filmnézés és mivel a gyerek inkább az apjával játszott neten, mint hogy a menjünk moziba kérdésre igennel feleljen, én elég jól haladok a kiválasztott könyvemmel. Amiről azt hittem majd jobb lesz, de egyelőre várom hogy beinduljon. Épp ott tettem le tegnap este, mikor talán elindul valami úgy hogy talán van remény. Mostanában nem igazán kötött le egy könyv sem annyira, hogy le se tudjam tenni úgy látszik a fülszöveg részekre mennek a kiadók, mert sorozatban sikerül belenyúlnom olyanba, ami a futottak még kategóriába sorolható, egyszer olvasós vagy többszöri nekifutásra sikerül a végére érnem, mert mindig félbehagyom. Pedig elvileg majd mindegyik jónak ígérkezik. Vagy én vagyok sokszor türelmetlen. Most, hogy belengette az idő a tavaszt már én is kezdek türelmetlen lenni és várom a …