Ugrás a fő tartalomra

Ha mind

együtt lennénk -ami már nyolc éve nincs- akkor ma roskadásig teli asztallal várnám a körülöttem ébredőket. Csipkés szélű tálra helyezném a gondosan felvágott sonka szeleteket, mellé félbevágott főtt tojásokat raknék, mosolygós piros retket és zöldhagymát, paradicsom pirulna a tálcán. Finom foszlós kalács lenne a hozzávaló és kancsóban gyümölcslé. Frissen őrölt kávé tejszínnel és habbal. Minden megvan hozzá itthon viszont ezt a sokaságot majd ebédre tálalom, helyette reggelire gyerek kívánságára gofri van és nutella, házi baracklekvár és tejszínhab eperrel.
Fura, hogy lassan nem tudok elképzelni sem egy közös ünnepet, olyan messze vagyunk már tőle. Gyerekkoromban, mikor a család nagyjából csak karácsonykor volt együtt biztos voltam benne, hogy majd az én családom nem ilyen lesz. Nagy közös ünnepek és reggelik, ebédek, vacsorák voltak az álmaimban, ahol mindig tele volt mindennel az asztal. Mára már a tele asztal adott a többi valahol..Na, de nem búslakodom, bármilyen hihetetlen is ugye mert ez egy szomorú blog  azért nincs rossz kedv, az összes ünnepet bepótoljuk akkor amikor ismét együtt leszünk, akkor lesz terített asztal, meg együtt evészet, közös ebédek és vacsorák, remélhetőleg már kint a teraszon vagy a befejezett pergolában a tó mellett. :)
Szembejött velem pár kép, tavaly ilyenkor itt ilyen kert volt már:








Idén meg kb. két mandulafa virágzik éppen, pár nárcisz. A tulipánoknak még csak itt ott látszik a zöld feje az aranyeső sem nyílt ki a meggyfák pedig nem hogy virágoznának, de még olyan kicsik a rügyek, hogy jó pár hét kell hozzá, hogy valami legyen belőlük és az orgonán sincs még egy darab zöld levél sem. Nem tudom tavaly volt e korán tavasz vagy idén van nagyon későn, inkább az utóbbi azt hiszem. Reggel még esett az eső, most ki kibújik a nap erőlködik az idő, hogy ismét a szebbik felét mutassa, ha már ünnep van ugye.
Hogy mi lesz ma a program nem tudom, elmegyünk a nagyszülők felé majd később, addig még gyorsan összepakolom a reggeli gofri sütés maradékát a konyhába, a sütésben segített a gyerek, gyanítom a pakolás már rám marad. :) De nem baj, szeretem.


Megjegyzések

  1. Van ennek a csendes ünneplésnek jó oldsala is. Legalább nem hajtod túl magad! Bár azt hiszenm szívesebben tennéd azt. A kert majd meglátod egy pillanat alatt kivirul Inkább az lesz a nehéz, hogy elmarad az átmenet. Télből egyből a nyárba érkezünk majd. Nálunk még a hóvirág most is virágzik. Az ibolya alig.
    Kellemes Ünnepet!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Nektek is. :) Végül is igaz, szinte már úgy is érzem, hogy nem csináltunk semmit, pedig már három napja itthon vagyunk. Az idő péntek kivételével nem is volt jó, akkor azért tettünk vettünk, tegnap már esett, ma pedig hideg van és elég nagy szél. Holnap állítólag jobb lesz, holnap kicsit kimozdulunk. :)

      Törlés
  2. Hm, én is azt érzem, hogy nem csináltunk semmit, és ennek a tudata nagyon piszkál... amikor megláttam a fotóidat - és nem olvastam el az írásod - kezdtem sokkot kapni, hogy nálatok már ilyen virágzás van...? :) de látom, hogy nem... egy-két virág már kinyílt itt nálunk, de a zord időben valahogy olyan "hiteltelenek" szegények.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kicsit rosszul érintett

hogy szombat reggel tíztől vasárnap este fél hétig nem volt víz a faluban. Nem is értem, hogy gondolták annak ellenére sem, hogy biztos nem szórakozásból tartott ilyen hosszú ideig, amíg megcsinálják, de a végén már majdnem a hajamat téptem. Nem tudnék már a civilizációban lévő dolgok nélkül akár csak egy hétig is élni.  Viszont, így legalább méregből lenyírtam mindenhol a füvet és még jó, hogy kimentem a leghátsó részig, mert álmomban nem gondoltam volna, hogy két hét alatt ilyen nagyra megnő kint is, ott ahol elvileg akár egy hónapig sincs vele gond....hát most a sok eső és a reggeli, esti pára meghozta a gyümölcsét, jó nagy volt. Úgy hogy háromtól este fél hétig mindenhol végeztem vele, medencét is tisztítottam a hétvégén, fürödtünk is - még jó, hogy az idő ezt megengedi, így azért félkomfort érzés megvolt szombat esti lefekvésnél - aztán mikorra beértem már volt víz.  Most már csak apróságokat kell megint csinálni kint, mindjárt jobb is a kedvem. Nekem csak azért volt szimpatikus…

Tegnap jött velem szembe

hogy a hétvége után csak az első öt nap nehéz az újabb hétvége előtt....hát kb. így érzem én is most. Bizonyos dolgok borzasztóan rányomják a bélyegüket a napjaimra, bár igyekszem nem folyton a gondokon rágódni, azért csak csak eszembe jut, mi lenne jó, hogy lenne jó....Talán ezért is kelek fel mostanában minden reggel még fáradtabban, mint ahogy lefeküdtem és érzem, hogy mindenhol csomók vannak rajtam, olyan jól esne egy erős masszírozás tetőtől talpig. Valamit szednem kellene az őszi fáradtság ellen, körül is nézek ma. A kerten nem kell gondolkodnom, most mindennel végeztünk olyan jó kilépni az ajtón és látni a rendet, meg úgy hazajönni, ahogy kinyílik a kapu csak a szépet látjuk.  Ma szülőire megyek, elég húzós napom lesz. Hazahozom a gyereket, időm nem lesz arra sem, hogy bejöjjek a házba és már megyek is vissza. Aztán hazajövök - ki tudja mikor, első találkozás az ofővel - és nekiállok főzni, mert még az is lehet, hogy a férjem holnap már itthon lesz. Reggel meg gyorsan be kell …

Ha valaki azt gondolná hogy

ezt az őszt vártam sajnos el kell, hogy szomorítsam mert nem. Én a szép napos, csendes, színes őszt várom még mindig nem ezt a már harmadik napja esős, szürkét. Borzasztó, hogy mennyire sok eső esett, gyakorlatilag egy teljes havi, már szinte sehogy sem szívja be rendesen a föld. A fű nő, lenyírni nem lehet, semmit sem lehet csinálni kint, szép lassan amennyi időt beletettünk a gyerekkel a szabadság utolsó pár napjaiba, hogy mindent rendben és szépen hagyjunk majd itt, mikor kezdődik az iskola, nos az lassan eltűnőben van. Hát mindegy, ez van majd talán lassan elmúlik. Jó lenne ma délután már futni is menni, kicsit kiszellőztetni a fejem, vasárnap voltam utoljára, szóval már hiányzik is. Nem tudom másnál  hogy van, de nekünk ez az iskolai évkezdés - illetve minden iskolai évkezdés - sem sikerült nem rohanósra, nem kapkodósra sikerülni, pedig időben kelünk, előző este előkészíteni mindent, este berakja a gyerek a táskába a cuccot....még is. Nekünk kell legalább egy hónap, ezzel telik …