Ugrás a fő tartalomra

Könyveshétfő

kép és leírás: libri.hu
Theresa besokallt, és elszánta magát a változásra.

Torkig lett basáskodó lányával meg az unokáival, s mivel idő előtt nyugdíjazták,
eladja londoni házát, és a francia Riviérára költözik.

A Nizzával összeépült Bellevue-sur-Mer képeslapra kívánkozó városka, a Földközi-tenger
partvidékének gyöngyszeme, a maga csodás villáival, zsúfolt kávéházaival és a türkizkéken
csillogó víztükörrel. Egykor művészeknek és íróknak nyújtott menedéket, most különc rock
bálvány és hollywoodi filmsztár otthona, s mint azt Theresa hamarosan fölfedezi, egy
összetartó expatrióta társaságé.
Carol, a végtelenül elbűvölő amerikai szépasszony és túlontúl rajongó férje, David.
Sally, a hajdani brit tévésztár.
A heves természetű, sikeres üzletasszony, Sian, és kicsapongó ausztrál költő férje.
A csípős nyelvű Zoe, akinek meglepően fiatal az arca, és nem veti meg a fehérbort.
És a sármos Brian, aki megragadja Theresa tekintetét.

Miközben Theresa beilleszkedik a tengerparti élet kellemes ritmusába, örömmel fogadja az új
barátságokat és a szabadságot. Az élet azonban sosem olyan egyszerű, mint amilyennek
látszik, s amikor számos szekrényből kezdenek kihullani csontvázak, Theresa azon
elmélkedik, hogy a francia Riviérán csakugyan olyan szép-e az élet, amilyennek első látásra tűnt?

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nyár...

Futással akartam

kezdeni a napomat, de miután már lassan a harmadik napja ébredek fel hajnalban fejfájással letettem róla. Hogy a meleg készít most ki ennyire vagy valami más miatt van már nem tudom, de hajnali négy óta vagyok fent, bevettem már gyógyszert, ittam kávét talán lassan jobb lesz. Borzasztóan érzem magam attól, hogy elkezdődött ez a hét, semmi kedvem kimozdulni a még viszonylag hűvös lakásból és elkezdeni a hétfőt. Minden porcikám tiltakozik ellene, talán ezért is van az egész rossz közérzetem. Az irodában nincs egy rohadt légkondi sem, megfulladunk már a melegben, ha meg bekapcsoljuk a ventilátort nem hiszem, hogy baromi egészséges lenne, ha a pofánkba  arcunkba tolja a felkavart poros levegőt.  Minden nyűgöm, minden rossz történés ami az utóbbi jó pár hétben volt most terített be igazán, elfáradtam rendesen. Heteket, sőt hónapokat szeretnék pihenni - anyukámat agydaganattal műtötték,  a sokk és a műtét után felváltva megyünk a húgommal hozzá, intézzük a bevásárlást, főzést,  amit kell. …

Ez a hét nekem

úgy elment, hogy észre sem vettem és már itt a péntek. Nem mintha nem örülnék neki, sőt. Az egész hetem az ügyintézésekről, futkosásokról szólt, alig,szinte semmit sem pihentem. Itthon is volt mit csinálni délutánonként, tegnapelőtt is fél tízkor értünk be a kertből.
Tegnap viszont akkora felhőszakadás volt, hogy még a kórházban is állt a víz a bejáratnál. Bokáig ért mindenhol, kint az utcákon tűzoltók szivattyúzták. Még a fürdő területén is kis tavak keletkeztek vagy egy órán keresztül szakadt, már semmi sem állta az útját nem bírták elvezetni sem a csatornák. Katasztrófa. Itthon hálisten nem történt ilyen, bár itt is esett rendesen. Persze ma süt a nap, de tenni semmit nem tudok egyelőre, mert a fű alatt még minden vizes, sáros a kert. Nem baj, majd apránként megcsinálom, nem fogok ezen agyalni csak azért bosszant, mert az idő miatt kb. az ember ahogy a végére ér szinte kezdheti elölről, mert a párás levegő miatt még jobban nő minden. Fű és gaz főleg.
A gyereknek most pakoltam össz…