Ugrás a fő tartalomra

Könyveshétfő

kép és leírás: libri.hu
Lucy ​Muir elhagyja a férjét, ami súlyos bonyodalmakhoz vezet.
Mindketten séfek, a város egyik legjobb éttermének a tulajdonosai, így nem tűnik könnyűnek az osztozkodás. Ugyanakkor tény: egy magára kicsit is adó nő nem tűrheti el a végtelenségig, hogy megcsalják, ellopják a receptjeit, és hogy alávaló módon viselkedjenek vele.
Egy éjszaka, amikor Lucy válaszokat keresve rója autójával Wooloomooloo utcáit, véletlenül rábukkan egy öreg, megüresedett épületre, ami valamikor Sydney legdivatosabb étterme volt: a Fortune. Az egyik pillanatban még az elhagyatott étterembelsőt bámulja a poros ablaküvegen át, a másikban már az újranyitást kezdi tervezgetni.
Amikor Lucy beindítja a Fortune konyhájának öreg tűzhelyét, felfedez egy ottfelejtett, piros kötésű könyvecskét az egykori, híres-hírhedt tulajdonos, Frankie Summers receptjeivel. Miközben a könnyeit hullatva végigolvassa, milyen hozzávalókból készült a francia hagymaleves, megpróbálja elképzelni, milyen lehetett a Fortune a fénykorában. És ekkor valami különös dolog történik: Lucy mellett, a konyhapulton megjelenik Frankie. Lucy szinte látja, talán meg is tudná érinteni…
Ez a heves természetű séf, akinek két szenvedélye volt – az ételek és a nők –, talán hozzásegítheti Lucyt ahhoz, hogy kifőzzön magának egy jobb életet. De megvan ehhez a bátorsága?
Meglepő, érdekes fordulatokkal teli, lenyűgöző regény, amely rámutat, hogy minden egyes nap egy újrakezdés.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Úgy érzem lassan

ez a blog tényleg az utolsókat rúgja. Tegnap is elkezdtem írni, de aztán félbehagytam mert olyan kis semmiségekről szólt volna, hogy maximum a visszaemlékezéseimre lett volna jó, ha mondjuk 20 év múlva olvasnám. Na, akkor csodálkoztam volna rá, hogy jéééé ezen a napon sem történt semmi  ez és ez történt velem, velünk.  Nem tudom van e értelme még minden nap vagy két naponta ugyan olyan dolgokról vagy sokszor nagyon hasonlókról írni, én is unom saját magamat. Hosszú ez a január.  Eszembe is jutott, hogy szerintem sokkal jobb lenne januárban téli szünetet tartani az iskolákban, mert decemberben annyi történés van, kezdve a télapóval meg a karácsonyi készülődéssel itthon is, iskolákban is, hogy az úgy is hamar elmegy, pörög mindig van valami, amit lehet várni, amire lehet készülni. Aztán hirtelen vége és a következő hónap általában lassú, szürke és hideg és hirtelen üres. Látom ezt a gyereken is mármint, hogy olyan semmilyen ebben az időszakban. Ő is lassú és időnként türelmetlen, meg f…

Vannak olyan dolgok

amik pár éve, hónapja még hogy úgy mondjam kiakasztottak. Ma már tudok vállat rándítani és nem foglalkozni vele. Ilyen egy egy munkahelyi dolog is, sőt időnként több munkahelyi dolog. Nem megyek bele a részletekbe, de pont tegnap ilyen nap volt és annyira, de annyira röhejes, hogy emberek képesek megsértődni apró dolgon (amiben ő hibázott,de még ő sértődik meg)  olyannyira, hogy nem köszön, sőt még a szemedbe se néz....én ezt már vicc kategóriába sorolom. Pláne akkor, ha onnan közelítjük meg a dolgot, hogy akár a gyereked is lehetne. Már csak ugye illemből is. A tiszteletet direkt nem írom, mert azt egyáltalán nem várom el, hogy is tehetném? Nem vagyok én senki csak egy dolgozó a sok közül. Mondjuk ezen kb. öt másodpercig fenn tudok akadni, mert azért na de mire kettőt fordulok már le is szarom van ejtve. Akinek nem volt gyerekszobája, annak nem volt gyerekszobája, bárhogy is akarja bizonyítani. Úgy elképzelem, mikor látom a gyűrűt az ujján és valószínű pár hónap múlva esküvő is lesz…

A hétvégi tavasz

huss elröpült, ma hajnalban már határozottan hűvös van és a szél is fúj. A tegnap vízparti sétálás elmaradt, volt itt víz elég majdnem egész nap szakadt az eső. Így végül maradt a kuckózás, meg az olvasás, filmnézés és mivel a gyerek inkább az apjával játszott neten, mint hogy a menjünk moziba kérdésre igennel feleljen, én elég jól haladok a kiválasztott könyvemmel. Amiről azt hittem majd jobb lesz, de egyelőre várom hogy beinduljon. Épp ott tettem le tegnap este, mikor talán elindul valami úgy hogy talán van remény. Mostanában nem igazán kötött le egy könyv sem annyira, hogy le se tudjam tenni úgy látszik a fülszöveg részekre mennek a kiadók, mert sorozatban sikerül belenyúlnom olyanba, ami a futottak még kategóriába sorolható, egyszer olvasós vagy többszöri nekifutásra sikerül a végére érnem, mert mindig félbehagyom. Pedig elvileg majd mindegyik jónak ígérkezik. Vagy én vagyok sokszor türelmetlen. Most, hogy belengette az idő a tavaszt már én is kezdek türelmetlen lenni és várom a …