Ugrás a fő tartalomra

Mennék mennék

innen el, de nagyon. Vétek minden nap, amit ilyen időben a munkahelyen tölt az ember. Ha nyernék a lottón nem vágynék nagy dolgokra, nem gondolkodnék kacsalábon forgó palotákról, ilyen olyan autókról, kézzel fogható, beakasztom a többi közé dolgokról. Csak és kizárólag arra használnám, hogy szabad legyek. 
Szabadon utazhassak, bármikor, bárhova.
Szabadon létezzem, tegyem a dolgom, ne kelljen időre mindent. Időre beérni a munkahelyre, időre készen lenni dolgokkal, beosztani az időt, hogy jusson, maradjon is. 
Annyira görcsös dolog ez a kötöttség és kötelesség. Ahogy idősödik az ember egyre inkább érzi ezt és vágyik végre az önállóságra. És az életre. Én legalább is így vagyok vele, hogy ahogy telnek az évek úgy lesz elegem abból, hogy időt töltsek olyan helyen és csináljak olyan dolgot, amit nem érzek magamnak valónak. Aki most azt gondolja, hogy miért nem keresek másikat, az valószínű nem érti azt, amiről írok. Szabad lenni, mint a madár. Ennyi a vágyam.

Megjegyzések

  1. Mintha magamat olvasnám, csak nálam az lett a vége úgy jöttem el, csak eljöttem, annyira elegem volt, mindenből. Nekem nem igazán volt módom váltani a betegségem miatt, így is embertelenül sokat tettem bent, betegen. Aztán mire szabad az ember jönnek a nyavalyák.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na azt végképp nem akarom, hogy elmegyek és utána jönnek a betegségek, bajok :( :( Ne is mondd. :( Amúgy is most kezdtem el belegondolni, hogy öregszem, ez az igazság. :)

      Törlés
  2. A "miért nem keresek másikat" dolog marhára nem egyszerű. Én most intenzíven rajta vagyok azon, hogy valami mást akarok, sok tekintetben, de nem megy. Nincs lehetőség, nincs jobb, vagy más, rosszabbra meg nem cserélem. És igen, egyre nehezebben viselem a kötöttségeket... Az időre való rohanást pedig akkor utáltam meg, amikor a gyesről visszamentem - igazából a lányom sajnáltam nagyon, hogy a kis életében, amit addig ismert, és ami szabad volt, és a saját ritmusunk szerint éltünk relatíve, szóval abból egy csapásra bele kellett csöppennie az "oda kellllll érni" "meg kellll csinálni" dolgok legeslegközepébe. Irtóra sajnáltam, sokat sírtam miatta, hogy most sok-sok ideig így kell lennie. És majd akkor zökken vissza egy kicsit, amikor talán neki is gyereke lesz. Vagy "szabadfoglalkozású szellemi" :), amiről sosem tudjuk, mit takar. Talán hippi :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Igen, valami ilyesmi. Ma is annyira nehezen indultam el, pedig itt igazából nincs veszekedés, meg napi szarságok. De én a magam ura szeretnék lenni, persze én vagyok a hülye, mert érte meg nem igazán teszek sokat, szóval várom a sült galambot. :)

      Törlés
    2. Pont így! :) Valami mást, de rosszabbat semmiképp! de sebaj legalább az idő szép, annyira várom, hogy nyár legyen és némi szabi és lelassulhassunk..

      Törlés
  3. Szívemből szóltál...-)
    érdekes, hogy a korral jut el az ember idáig... meg kell rá érni, hogy szabadok akarjunk lenni... fura...

    VálaszTörlés
  4. Nekem már most se menne a kötöttség. Én ugyan még egy cégnél dolgoztam mikor eljöttem szülni (tehát állományban vagyok ott), de azóta tudatosan mással kezdtem el foglalkozni, pont azért, mert én már nem bírnék visszamenni. Előre terveztem, hogy gyes alatt fogok életstílust váltani és nem kívánok multi katona maradni.
    Nekem senki nem ossza be az időmet és ne mondja meg mikor és hova mehetek. Persze ezt sem adják ingyen, meg merem kockáztatni többet is kell dolgoznom, de inkább 3 napig nem alszom csak, hogy utána szabad legyen a hetem, ha úgy tetszik.
    Másrészről nekem már nincs időm reggel 8-tól este 8-ig az irodában ülni, mert azt várják el. 22 éves korom óta dolgoztam irodákban ilyen- olyan munkakörökben és rájöttem, hogy nekem ez az élettel össze nem egyeztethető, hogy idegenek nézik mikor megyek enni, pisilni vagy,hogy mit képzelek, hogy el akarok menni előbb, mert orvoshoz kell mennem...

    VálaszTörlés
  5. Amúgy csajok tanuljatok meg programozni! Nem viccelek! Nagyon vadásszák a mindenféle programozókat és tipikusan távmunkában végezhető dolog.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Úgy érzem lassan

ez a blog tényleg az utolsókat rúgja. Tegnap is elkezdtem írni, de aztán félbehagytam mert olyan kis semmiségekről szólt volna, hogy maximum a visszaemlékezéseimre lett volna jó, ha mondjuk 20 év múlva olvasnám. Na, akkor csodálkoztam volna rá, hogy jéééé ezen a napon sem történt semmi  ez és ez történt velem, velünk.  Nem tudom van e értelme még minden nap vagy két naponta ugyan olyan dolgokról vagy sokszor nagyon hasonlókról írni, én is unom saját magamat. Hosszú ez a január.  Eszembe is jutott, hogy szerintem sokkal jobb lenne januárban téli szünetet tartani az iskolákban, mert decemberben annyi történés van, kezdve a télapóval meg a karácsonyi készülődéssel itthon is, iskolákban is, hogy az úgy is hamar elmegy, pörög mindig van valami, amit lehet várni, amire lehet készülni. Aztán hirtelen vége és a következő hónap általában lassú, szürke és hideg és hirtelen üres. Látom ezt a gyereken is mármint, hogy olyan semmilyen ebben az időszakban. Ő is lassú és időnként türelmetlen, meg f…

Vannak olyan dolgok

amik pár éve, hónapja még hogy úgy mondjam kiakasztottak. Ma már tudok vállat rándítani és nem foglalkozni vele. Ilyen egy egy munkahelyi dolog is, sőt időnként több munkahelyi dolog. Nem megyek bele a részletekbe, de pont tegnap ilyen nap volt és annyira, de annyira röhejes, hogy emberek képesek megsértődni apró dolgon (amiben ő hibázott,de még ő sértődik meg)  olyannyira, hogy nem köszön, sőt még a szemedbe se néz....én ezt már vicc kategóriába sorolom. Pláne akkor, ha onnan közelítjük meg a dolgot, hogy akár a gyereked is lehetne. Már csak ugye illemből is. A tiszteletet direkt nem írom, mert azt egyáltalán nem várom el, hogy is tehetném? Nem vagyok én senki csak egy dolgozó a sok közül. Mondjuk ezen kb. öt másodpercig fenn tudok akadni, mert azért na de mire kettőt fordulok már le is szarom van ejtve. Akinek nem volt gyerekszobája, annak nem volt gyerekszobája, bárhogy is akarja bizonyítani. Úgy elképzelem, mikor látom a gyűrűt az ujján és valószínű pár hónap múlva esküvő is lesz…

A hétvégi tavasz

huss elröpült, ma hajnalban már határozottan hűvös van és a szél is fúj. A tegnap vízparti sétálás elmaradt, volt itt víz elég majdnem egész nap szakadt az eső. Így végül maradt a kuckózás, meg az olvasás, filmnézés és mivel a gyerek inkább az apjával játszott neten, mint hogy a menjünk moziba kérdésre igennel feleljen, én elég jól haladok a kiválasztott könyvemmel. Amiről azt hittem majd jobb lesz, de egyelőre várom hogy beinduljon. Épp ott tettem le tegnap este, mikor talán elindul valami úgy hogy talán van remény. Mostanában nem igazán kötött le egy könyv sem annyira, hogy le se tudjam tenni úgy látszik a fülszöveg részekre mennek a kiadók, mert sorozatban sikerül belenyúlnom olyanba, ami a futottak még kategóriába sorolható, egyszer olvasós vagy többszöri nekifutásra sikerül a végére érnem, mert mindig félbehagyom. Pedig elvileg majd mindegyik jónak ígérkezik. Vagy én vagyok sokszor türelmetlen. Most, hogy belengette az idő a tavaszt már én is kezdek türelmetlen lenni és várom a …