Ugrás a fő tartalomra

Mennék mennék

innen el, de nagyon. Vétek minden nap, amit ilyen időben a munkahelyen tölt az ember. Ha nyernék a lottón nem vágynék nagy dolgokra, nem gondolkodnék kacsalábon forgó palotákról, ilyen olyan autókról, kézzel fogható, beakasztom a többi közé dolgokról. Csak és kizárólag arra használnám, hogy szabad legyek. 
Szabadon utazhassak, bármikor, bárhova.
Szabadon létezzem, tegyem a dolgom, ne kelljen időre mindent. Időre beérni a munkahelyre, időre készen lenni dolgokkal, beosztani az időt, hogy jusson, maradjon is. 
Annyira görcsös dolog ez a kötöttség és kötelesség. Ahogy idősödik az ember egyre inkább érzi ezt és vágyik végre az önállóságra. És az életre. Én legalább is így vagyok vele, hogy ahogy telnek az évek úgy lesz elegem abból, hogy időt töltsek olyan helyen és csináljak olyan dolgot, amit nem érzek magamnak valónak. Aki most azt gondolja, hogy miért nem keresek másikat, az valószínű nem érti azt, amiről írok. Szabad lenni, mint a madár. Ennyi a vágyam.

Megjegyzések

  1. Mintha magamat olvasnám, csak nálam az lett a vége úgy jöttem el, csak eljöttem, annyira elegem volt, mindenből. Nekem nem igazán volt módom váltani a betegségem miatt, így is embertelenül sokat tettem bent, betegen. Aztán mire szabad az ember jönnek a nyavalyák.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na azt végképp nem akarom, hogy elmegyek és utána jönnek a betegségek, bajok :( :( Ne is mondd. :( Amúgy is most kezdtem el belegondolni, hogy öregszem, ez az igazság. :)

      Törlés
  2. A "miért nem keresek másikat" dolog marhára nem egyszerű. Én most intenzíven rajta vagyok azon, hogy valami mást akarok, sok tekintetben, de nem megy. Nincs lehetőség, nincs jobb, vagy más, rosszabbra meg nem cserélem. És igen, egyre nehezebben viselem a kötöttségeket... Az időre való rohanást pedig akkor utáltam meg, amikor a gyesről visszamentem - igazából a lányom sajnáltam nagyon, hogy a kis életében, amit addig ismert, és ami szabad volt, és a saját ritmusunk szerint éltünk relatíve, szóval abból egy csapásra bele kellett csöppennie az "oda kellllll érni" "meg kellll csinálni" dolgok legeslegközepébe. Irtóra sajnáltam, sokat sírtam miatta, hogy most sok-sok ideig így kell lennie. És majd akkor zökken vissza egy kicsit, amikor talán neki is gyereke lesz. Vagy "szabadfoglalkozású szellemi" :), amiről sosem tudjuk, mit takar. Talán hippi :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Igen, valami ilyesmi. Ma is annyira nehezen indultam el, pedig itt igazából nincs veszekedés, meg napi szarságok. De én a magam ura szeretnék lenni, persze én vagyok a hülye, mert érte meg nem igazán teszek sokat, szóval várom a sült galambot. :)

      Törlés
    2. Pont így! :) Valami mást, de rosszabbat semmiképp! de sebaj legalább az idő szép, annyira várom, hogy nyár legyen és némi szabi és lelassulhassunk..

      Törlés
  3. Szívemből szóltál...-)
    érdekes, hogy a korral jut el az ember idáig... meg kell rá érni, hogy szabadok akarjunk lenni... fura...

    VálaszTörlés
  4. Nekem már most se menne a kötöttség. Én ugyan még egy cégnél dolgoztam mikor eljöttem szülni (tehát állományban vagyok ott), de azóta tudatosan mással kezdtem el foglalkozni, pont azért, mert én már nem bírnék visszamenni. Előre terveztem, hogy gyes alatt fogok életstílust váltani és nem kívánok multi katona maradni.
    Nekem senki nem ossza be az időmet és ne mondja meg mikor és hova mehetek. Persze ezt sem adják ingyen, meg merem kockáztatni többet is kell dolgoznom, de inkább 3 napig nem alszom csak, hogy utána szabad legyen a hetem, ha úgy tetszik.
    Másrészről nekem már nincs időm reggel 8-tól este 8-ig az irodában ülni, mert azt várják el. 22 éves korom óta dolgoztam irodákban ilyen- olyan munkakörökben és rájöttem, hogy nekem ez az élettel össze nem egyeztethető, hogy idegenek nézik mikor megyek enni, pisilni vagy,hogy mit képzelek, hogy el akarok menni előbb, mert orvoshoz kell mennem...

    VálaszTörlés
  5. Amúgy csajok tanuljatok meg programozni! Nem viccelek! Nagyon vadásszák a mindenféle programozókat és tipikusan távmunkában végezhető dolog.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kicsit rosszul érintett

hogy szombat reggel tíztől vasárnap este fél hétig nem volt víz a faluban. Nem is értem, hogy gondolták annak ellenére sem, hogy biztos nem szórakozásból tartott ilyen hosszú ideig, amíg megcsinálják, de a végén már majdnem a hajamat téptem. Nem tudnék már a civilizációban lévő dolgok nélkül akár csak egy hétig is élni.  Viszont, így legalább méregből lenyírtam mindenhol a füvet és még jó, hogy kimentem a leghátsó részig, mert álmomban nem gondoltam volna, hogy két hét alatt ilyen nagyra megnő kint is, ott ahol elvileg akár egy hónapig sincs vele gond....hát most a sok eső és a reggeli, esti pára meghozta a gyümölcsét, jó nagy volt. Úgy hogy háromtól este fél hétig mindenhol végeztem vele, medencét is tisztítottam a hétvégén, fürödtünk is - még jó, hogy az idő ezt megengedi, így azért félkomfort érzés megvolt szombat esti lefekvésnél - aztán mikorra beértem már volt víz.  Most már csak apróságokat kell megint csinálni kint, mindjárt jobb is a kedvem. Nekem csak azért volt szimpatikus…

Tegnap jött velem szembe

hogy a hétvége után csak az első öt nap nehéz az újabb hétvége előtt....hát kb. így érzem én is most. Bizonyos dolgok borzasztóan rányomják a bélyegüket a napjaimra, bár igyekszem nem folyton a gondokon rágódni, azért csak csak eszembe jut, mi lenne jó, hogy lenne jó....Talán ezért is kelek fel mostanában minden reggel még fáradtabban, mint ahogy lefeküdtem és érzem, hogy mindenhol csomók vannak rajtam, olyan jól esne egy erős masszírozás tetőtől talpig. Valamit szednem kellene az őszi fáradtság ellen, körül is nézek ma. A kerten nem kell gondolkodnom, most mindennel végeztünk olyan jó kilépni az ajtón és látni a rendet, meg úgy hazajönni, ahogy kinyílik a kapu csak a szépet látjuk.  Ma szülőire megyek, elég húzós napom lesz. Hazahozom a gyereket, időm nem lesz arra sem, hogy bejöjjek a házba és már megyek is vissza. Aztán hazajövök - ki tudja mikor, első találkozás az ofővel - és nekiállok főzni, mert még az is lehet, hogy a férjem holnap már itthon lesz. Reggel meg gyorsan be kell …

Ha valaki azt gondolná hogy

ezt az őszt vártam sajnos el kell, hogy szomorítsam mert nem. Én a szép napos, csendes, színes őszt várom még mindig nem ezt a már harmadik napja esős, szürkét. Borzasztó, hogy mennyire sok eső esett, gyakorlatilag egy teljes havi, már szinte sehogy sem szívja be rendesen a föld. A fű nő, lenyírni nem lehet, semmit sem lehet csinálni kint, szép lassan amennyi időt beletettünk a gyerekkel a szabadság utolsó pár napjaiba, hogy mindent rendben és szépen hagyjunk majd itt, mikor kezdődik az iskola, nos az lassan eltűnőben van. Hát mindegy, ez van majd talán lassan elmúlik. Jó lenne ma délután már futni is menni, kicsit kiszellőztetni a fejem, vasárnap voltam utoljára, szóval már hiányzik is. Nem tudom másnál  hogy van, de nekünk ez az iskolai évkezdés - illetve minden iskolai évkezdés - sem sikerült nem rohanósra, nem kapkodósra sikerülni, pedig időben kelünk, előző este előkészíteni mindent, este berakja a gyerek a táskába a cuccot....még is. Nekünk kell legalább egy hónap, ezzel telik …