Ugrás a fő tartalomra

Mennék mennék

innen el, de nagyon. Vétek minden nap, amit ilyen időben a munkahelyen tölt az ember. Ha nyernék a lottón nem vágynék nagy dolgokra, nem gondolkodnék kacsalábon forgó palotákról, ilyen olyan autókról, kézzel fogható, beakasztom a többi közé dolgokról. Csak és kizárólag arra használnám, hogy szabad legyek. 
Szabadon utazhassak, bármikor, bárhova.
Szabadon létezzem, tegyem a dolgom, ne kelljen időre mindent. Időre beérni a munkahelyre, időre készen lenni dolgokkal, beosztani az időt, hogy jusson, maradjon is. 
Annyira görcsös dolog ez a kötöttség és kötelesség. Ahogy idősödik az ember egyre inkább érzi ezt és vágyik végre az önállóságra. És az életre. Én legalább is így vagyok vele, hogy ahogy telnek az évek úgy lesz elegem abból, hogy időt töltsek olyan helyen és csináljak olyan dolgot, amit nem érzek magamnak valónak. Aki most azt gondolja, hogy miért nem keresek másikat, az valószínű nem érti azt, amiről írok. Szabad lenni, mint a madár. Ennyi a vágyam.

Megjegyzések

  1. Mintha magamat olvasnám, csak nálam az lett a vége úgy jöttem el, csak eljöttem, annyira elegem volt, mindenből. Nekem nem igazán volt módom váltani a betegségem miatt, így is embertelenül sokat tettem bent, betegen. Aztán mire szabad az ember jönnek a nyavalyák.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na azt végképp nem akarom, hogy elmegyek és utána jönnek a betegségek, bajok :( :( Ne is mondd. :( Amúgy is most kezdtem el belegondolni, hogy öregszem, ez az igazság. :)

      Törlés
  2. A "miért nem keresek másikat" dolog marhára nem egyszerű. Én most intenzíven rajta vagyok azon, hogy valami mást akarok, sok tekintetben, de nem megy. Nincs lehetőség, nincs jobb, vagy más, rosszabbra meg nem cserélem. És igen, egyre nehezebben viselem a kötöttségeket... Az időre való rohanást pedig akkor utáltam meg, amikor a gyesről visszamentem - igazából a lányom sajnáltam nagyon, hogy a kis életében, amit addig ismert, és ami szabad volt, és a saját ritmusunk szerint éltünk relatíve, szóval abból egy csapásra bele kellett csöppennie az "oda kellllll érni" "meg kellll csinálni" dolgok legeslegközepébe. Irtóra sajnáltam, sokat sírtam miatta, hogy most sok-sok ideig így kell lennie. És majd akkor zökken vissza egy kicsit, amikor talán neki is gyereke lesz. Vagy "szabadfoglalkozású szellemi" :), amiről sosem tudjuk, mit takar. Talán hippi :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Igen, valami ilyesmi. Ma is annyira nehezen indultam el, pedig itt igazából nincs veszekedés, meg napi szarságok. De én a magam ura szeretnék lenni, persze én vagyok a hülye, mert érte meg nem igazán teszek sokat, szóval várom a sült galambot. :)

      Törlés
    2. Pont így! :) Valami mást, de rosszabbat semmiképp! de sebaj legalább az idő szép, annyira várom, hogy nyár legyen és némi szabi és lelassulhassunk..

      Törlés
  3. Szívemből szóltál...-)
    érdekes, hogy a korral jut el az ember idáig... meg kell rá érni, hogy szabadok akarjunk lenni... fura...

    VálaszTörlés
  4. Nekem már most se menne a kötöttség. Én ugyan még egy cégnél dolgoztam mikor eljöttem szülni (tehát állományban vagyok ott), de azóta tudatosan mással kezdtem el foglalkozni, pont azért, mert én már nem bírnék visszamenni. Előre terveztem, hogy gyes alatt fogok életstílust váltani és nem kívánok multi katona maradni.
    Nekem senki nem ossza be az időmet és ne mondja meg mikor és hova mehetek. Persze ezt sem adják ingyen, meg merem kockáztatni többet is kell dolgoznom, de inkább 3 napig nem alszom csak, hogy utána szabad legyen a hetem, ha úgy tetszik.
    Másrészről nekem már nincs időm reggel 8-tól este 8-ig az irodában ülni, mert azt várják el. 22 éves korom óta dolgoztam irodákban ilyen- olyan munkakörökben és rájöttem, hogy nekem ez az élettel össze nem egyeztethető, hogy idegenek nézik mikor megyek enni, pisilni vagy,hogy mit képzelek, hogy el akarok menni előbb, mert orvoshoz kell mennem...

    VálaszTörlés
  5. Amúgy csajok tanuljatok meg programozni! Nem viccelek! Nagyon vadásszák a mindenféle programozókat és tipikusan távmunkában végezhető dolog.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Végre itt

van megint egy hosszú hétvége, borzasztóan jólesik ez a két egymást követő kevés dolgozós hét. Az idő remélem olyan szép marad, mint eddig volt, bár most ahogy megnéztem a kinti hőmérőt csak kilenc fokot mutat, eddig minden reggel jóval tíz felett volt.
November van, hihetetlen. Még csak tegnap volt nyár, de tényleg néha ezt érzem most pedig az utolsó hónap karácsony előtt...Ahogy eddig volt, gondolom most is gyorsan elfognak múlni ebben a hónapban is a hetek és hiphop itt lesz a számomra az év legkedvesebb ünnepe. Azt még nem tudom milyen lesz, eddig úgy van hárman leszünk, de gyanítom lesz még itt változás....de ez csak valami megérzés. 
Tegnap korán reggel ment a férjem a húgomhoz, már bent vannak az új csövek és vezetékek a konyhában, le is lett glettelve. Későn ért haza, majdnem hét óra volt, jó fáradtan, de a munka legrosszabb részének vége van. Ne mondom, hogy boldog volt, de most már könnyebben lehet haladni.
Sokáig akartam ma aludni, hát megint nem jött össze. Úgy látszik az…

Amit ma illetve tegnap

megtehetsz, ne halaszd mára. Mert hiába beszéltem a férjemnek, hogy a tegnap szépen felrakott tetőt - amiről egyébként azt hittem, hogy már oda van csavarozva - csavarozza oda, ha pár darabbal is, de ne hagyja úgy mára, mert mi van ha szél lesz és....na, szél lett és szépen le is fújta kb. a felét. Ezek ilyen egymásba csúsztatható lemezek, amivel könnyű dolgozni és nagyon strapabíró. Akkora szél volt és van most is időnként, hogy még a súlyként rárakott téglákat, meg vékonyabb gerendát is levitte. Úgy hogy kétszer dolgozik ugyanazzal... Mára ideért a hideg, jócskán lehűlt a levegő, de hidegebbnek érezzük a szél miatt. Ez már a kuckós, könyvezős, teázós időszak, szeretem. A cserépkályhák jó melegek, gyertyát gyújtottam, a párologtatóból vérnarancsos illóolaj illata száll, jó itthon.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A film nagyon jó volt, érdemes megnézni. Azt hiszem a közös mozizás egyébként már nem …

Végül

nem mentünk ma semerre. A döntés nem az enyém volt, de egyáltalán nem bánom, hogy így alakult, mert amikor épp minden bajom van sok kedvem nincs a hosszú utazásokhoz. Minden évben október végén elmegyünk Dunaföldvárra, férjem ott született. És minden évben mikor ott vagyunk valahogy az motoszkál a fejemben, hogy ott is szívesen laknék. A Duna, a régi macskaköves utcák, kis házak valahogy mindig elvarázsolnak. Elhalasztottuk, jövő hét végére is jó időt mondanak. Így most sülnek a csirkecombok a sütőben, hozzá majd fűszeres krumplit készítek, párolt zöldséget és sok sok házi savanyúság lesz még. Anyósom házi csalamádéja és mindenféle bedobálós zöldsége világbajnok minden évben.  Délután elugrunk húgomhoz, felmérjük a házát. Ugyan is nagy fába vágjuk a fejszénket a férjemmel, felszeretnénk újítani lassan az egészet. Két gyereket nevel egyedül - tartásdíj természetesen ímmel ámmal érkezik - és az évek alatt eléggé leromlott az állapota a lakásnak, úgy hogy az idei projekt aminek karácson…