Ugrás a fő tartalomra

Azt vettem észre, hogy

ha az ember jobban érzi magát a bőrében és már nem csak a felhős gondolatok keringenek körülötte egyre inkább leszakadnak róla, kevésbé keresik a társaságát. Nem mondom, hogy ez száz százalékig igaz, mert persze vannak olyanok, akik hasonló változáson mennek át pozitív gondolatok, új, jobb utak keresése, apróbb változtatások az életen, komfortosabb dolgok elérése, szóval bármi, amivel magukat és a környezetüket jobbá tehetik. Ők megmaradnak, de akik ezt még nem akarják vagy egyelőre nem tudják maguk körül megteremteni, na ők elmaradoznak. Ez nagyon jól megtapasztalható egyébként bármelyik netes, social media oldalon. Ha minden rendben körülötted, akkor hirtelen kevesebb ismerősünk lesz egyik napról a másikra vagy már nem kapsz annyi üzenetet vagy "ne adj Isten" lájkot. Ezt most nem azért írom, mert ez valamit is számít az ember életében - lájkok, ugyan már!- nyilván nem, csak azért, hogy "kézzel fogható" dolgokat lát ezzel kapcsolatban az ember. Valahogy nem jó manapság jól érezni magadat a bőrödben. Az a "trendibb" amikor panaszkodsz, sose jó semmi, mindig van valami, ami miatt az a bizonyos, jó jó, de....kis kötőszó ott van a mondat közepén. Azok az emberek akiknél nincs minden rendben jobban vonzódnak azokhoz, akik kevésbé tudnak pozitív dolgokat felmutatni, mert valahogy "megnyugtató", hogy másoknál is vannak bajok.Vagy valami ilyesmi. Szóval boldognak lenni vagy jól érezni magad a hétköznapokon valahogy nem sikk. Megszokottá vált a panaszkodás, ezt hallod a munkahelyen, a boltokban, az utcán, a neten, az ismerősök között. Persze időnként ki kell adni a gőzt, különben bedilizünk vagy gyomorfekélyt kapunk, de ennek el kell múlni, ahogy megkönnyebbül attól az ember, hogy már nincs ami szorítsa a mellkasát. Nagyon nehéz átállni a másik oldalra és megkeresni a szépet, meg a jobbat, borzasztó sok kitartás és mantra, meg akarás kell hozzá szerintem. Mert a boldogság nem jön csak úgy. Azt nem lehet vásárolni, nem kocogtatja meg a válladat, hogy itt vagyok vegyél észre. Azt mindenki magának dönti el, hogy hogyan és mitől lesz ezután boldogabb ember. Boldog lehet attól, hogy reggel ismét kinyithatja a szemét, él, lélegzik, boldog lehet attól, hogy ha reggel a harmatos fűben végig megy a kertjén, mert lehet saját kertje, micsoda áldás ez, tényleg. Boldog lehet az esőtől, aztán a esőben feltűnő szivárványtól. Boldog lehet attól, ha a boltban megtalálja a kedvenc sajtját, mert egyszer megkóstolta és azóta vágyott rá. Boldog lehet, ha hallja, hogy a gyereke nevet, mert lehet gyereke. Boldog lehet egy jó könyvtől, egy napsütötte délutántól, egy odanyújtott, valaki más által elkészített kávétól, a virágillattól, a farkát csóváló kutyától, az utcán hozzá dörgölőző kiscicától vagy csak attól, hogy van valaki akinek elmesélheti mi történt vele aznap. És, hogy meghallgatják. 

Ezért is örültem annyira Iveta ( https://www.facebook.com/Mert-n%C5%91nek-lenni-j%C3%B3-561954603924980/ vagy lehet, hogy sokan már innen ismerik: http://www.mertnoneklennijo.com/  felhívásának, hogy osszunk meg minden nap valami szépet, valami jót ami boldogabbá teszi a napjainkat. Ez egy fotós felhívás májusra, amikor mindennap megosztunk valamit, amitől nőnek lenni jó. A cikket olvassátok el és csapjatok bele ti is - még nem vagytok lemaradva -  mert bár nagyon jó "móka" is az egész, abban is segít, hogy tényleg meglássuk a körülöttünk lévő klassz dolgokat, esetleg egymástól ellessünk apróságokat, amiket a mi életünkben is megtudunk teremteni, betudunk csempészni, tanulhatunk egymástól.  
Amolyan terápia a léleknek. :)


Megjegyzések

  1. Jé, micsoda meglepi reggelre!!! ♥
    A boldogtalanság sorsközösség, a boldogság kirekesztettség. Ez ténlyeg így van gyakran. Könnyebb úgy élni, ha neked is, nekem is van valami nyomorunk. Akkor arról írhatunk, beszélhetünk, még nagyobbá tehetjük. Pedig az embernek a rossz mellett, ami nyilván van, jó dolgok is vannak az életében. Mégis hajlamosak vagyunk pl egy problémánk miatt feketén látni az egész életünket, közben meg elmegy mellettünk az egész élet és semmit se látunk a sok szép más dologból, ami megadatott. Mi csak erre szerettük volna felhívni a figyelmet, hiszen sosem könnyű, gyakran bonyolult az élet, de attól még lehet szép.

    http://www.mertnoneklennijo.com/index.php/eletmod/273-ettol-szep-a-mert-nonek-lenni-jo-majusi-fotos-kihivasa

    VálaszTörlés
  2. A Facebook pedig ez: https://www.facebook.com/Mert-n%C5%91nek-lenni-j%C3%B3-561954603924980/

    A Superwomanatwork már nem igazán aktív egy éve.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A fészbukosat taggeltem be nem? :( megnézem, javítom ha nem, köszi! :)

      Törlés
    2. ÁÁÁÁ, na mindjárt javítom, pedig azt akartam :/

      Törlés
  3. Ez jó írás volt - Ivetát még nem olvastam el, de mindjárt - és egyet is értek, meg nem is. Emlékszem, hogy mikor a válásom "zajlott", akkor mennyire magamra maradtam, a legeslegjobb barátnőm is elmaradt évekre (!), és én ezt az egészet akkor nagyon-nagyon rosszul éltem meg. Szóval valszeg panaszkodtam egyfolytában, és ezt megunták, és simán leléptek mellőlem, nem volt jó...
    De az is igaz - ezt meg egy kedves volt kolleganőmmel figyeltük meg, hogy, hogyha valaki a "éstehogyvagy" kérdésre nem a szokásos panaszáradattal válaszol, hanem - mint ahogy ő tette, mosolyogva - egy "jól, köszi, egyre jobban" választ ad, hát, azzal nem tudnak mit kezdeni az emberek. Meghökkennek, és nem tárgyalnak a másikkal sokmindent tovább... tényleg érdekes :)
    Jó dolog a napi apró szépségeket meglátni :), én szeretem nagyon. Kicsit kettős az egész, mert van a világ, ami nagyonis reális, és (nekem) nagyon nehéz, meg van az én kis belső világom, ami egy elvarázsolt, meseszerű és nyugodt, és ha ezt meg tudom élni, akkor olyan szép minden, és tényleg csupa szépet látok. De ha meg bekopogtat a realitás, akkor az nagyon összekuszál mindent - és ilyenkor szoktam "nemkomfortosan" érezni magam :D.
    Összességében, hogy visszakanyarodjam a témához :), amúgy tényleg szokás ma rosszkedvűnek, negatívnak, bosszankodósnak lenni, netalán csoportosan együtt szidni valamit, minden felnagyítódott az "én" körül, néha én kicsit erőltetettnek érzem a sok "gyakoroljukapozitívszemléletmódot" felhívásokat (ha nem jön zsigerből, úgysem sikerül). Bocs, sokat írtam, de sokminden eszembe jutott ezzel kapcsolatosan. No, kíváncsi vagyok Iveta felhívására, mármint, hogy ki s mint reagál.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én nem tudok pozitív szemléletmódot erőltetni és nem tudom, lehet-e egyáltalán. Aki eleve egy negatív ember, az erőltetheti. Bennem ez van meg úgy, abban a belső elvarázsolt mesevilágomban, ahogy te írtad Krikszi és szerintem ez a fontos. Mert a világot aszerint kell hogy lássam! Negatív hatás, meg realitás ( mások realitása ) mindig lesz, de igyekszem nem hagyni, hogy azok határozzák meg az életemet.

      A hogy vagy kérdése - merünk rá pozitívan válaszolni? Ha valaki rávágja, hogy kösz jól, akkor nagyképűnek tűnik! Nekem a saját alap pozitív beállítottságom mellett is figyelmeztetnem kell magam, hogy a hogy vagyra ne valami sunnyogó, elmegy, voltam már jobban is, vagyunk típusú választ adjam. Ezt tanultuk meg valahogy... :-(

      Törlés
    2. Igen és el is döntöttem, hogy alkalmazom a munkahelyemen :D Csak azért is. Mert ott már annyira fojtogató a levegő, hogy keddtől (hétfőn szabadság :) ) úgy fogok bemenni, hogy vigyorgok, meg csak azért is jól leszek és ezzel jól borsot török mindenki orra alá. :) Olyan dolgok történtek az elmúlt hetekben ott bent, hogy ha rágondolok felfordul a gyomrom, de azért sem fog. készpassz. :)

      Törlés
  4. Tudod, ha bajban vagy ezért is olvashatnak, hogy vigaszt nyújtsanak. megfigyeltem, ha neccesebb volt a témám, hirtelen több olvasóm lett. ÉN, ha mélyen voltam, míg dolgoztam kiöltöztem, no ette őket a fene miért, aztán a sok kérdezősködés lemosta rólam a bánatot. Persze az igazat keveseknek kötöttem az orrára. Ha nagyon lent vagyok szeretek finom parfümöt magamra tenni, a finom illat magával viszi a rosszkedvemet.

    VálaszTörlés
  5. Jól indult a napom-) Hogy is mondja Harsányi Levente reggelente a Petőfin? Ha nyitva a szem és dobog a szív, akkor nagy baj ne lehet? Hát valahogy így... A boldogságot nem a nagy dolgok adják, hanem az olyan apróságok, amiket te is felsoroltál-) A kihívásra rákeresek-)

    VálaszTörlés
  6. Tami ez nálam is bejön a munkahelyen 😁
    Mondjuk én alapból is vigyori vagyok, de amióta tudom, hogy van akiket ez kifejezetten idegesít (mitől van ennek állandóan jó kedve), azóta néha még rá is játszom (énekelek, fütyülök) Szóval hajrá!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kicsit rosszul érintett

hogy szombat reggel tíztől vasárnap este fél hétig nem volt víz a faluban. Nem is értem, hogy gondolták annak ellenére sem, hogy biztos nem szórakozásból tartott ilyen hosszú ideig, amíg megcsinálják, de a végén már majdnem a hajamat téptem. Nem tudnék már a civilizációban lévő dolgok nélkül akár csak egy hétig is élni.  Viszont, így legalább méregből lenyírtam mindenhol a füvet és még jó, hogy kimentem a leghátsó részig, mert álmomban nem gondoltam volna, hogy két hét alatt ilyen nagyra megnő kint is, ott ahol elvileg akár egy hónapig sincs vele gond....hát most a sok eső és a reggeli, esti pára meghozta a gyümölcsét, jó nagy volt. Úgy hogy háromtól este fél hétig mindenhol végeztem vele, medencét is tisztítottam a hétvégén, fürödtünk is - még jó, hogy az idő ezt megengedi, így azért félkomfort érzés megvolt szombat esti lefekvésnél - aztán mikorra beértem már volt víz.  Most már csak apróságokat kell megint csinálni kint, mindjárt jobb is a kedvem. Nekem csak azért volt szimpatikus…

Nos az biztos, hogy

én többet az életben nem eszek vacsorára fokhagymás pirítóst. Ezt amúgy sem kellett volna, mert ilyet reggelire eszik az ember ugye ch miatt, még akkor is ha teljes kiőrlésű kenyérből készül, de a fokhagyma  miatt meg pláne nem. De hát mit tegyek, ha tegnap végre 10 év után vettem egy új kenyérpirítót a Lidlben, (az előző kb. akkor adta meg magát) szép türkiz vagy milyen színben és muszáj volt kipróbálni mindjárt. Hajnali négy óta vagyok fent, mert fáj tőle a gyomrom, egy húsz perces kínlódás után meg inkább fel is keltem az ágyból is és nem forgolódtam tovább.  A tegnapi nap a gyerek elmondása szerint tök jó volt, mert voltunk moziban, ebédelhetett a Burger Kingben, aztán pedig végre vettünk pár dolgot a suliba is, cipőt, öltönyt, pár pólót, nadrágokat, új táskát....és még nincs meg minden. Nem szálltunk el, mindenből a se nem olcsó se nem túl drága dolgot választottuk, minőségben is, márkában is a tartósat, mert szerintem az olcsó húsnak híg a leve egy gyereknél jobban érvényesül é…

Tegnap jött velem szembe

hogy a hétvége után csak az első öt nap nehéz az újabb hétvége előtt....hát kb. így érzem én is most. Bizonyos dolgok borzasztóan rányomják a bélyegüket a napjaimra, bár igyekszem nem folyton a gondokon rágódni, azért csak csak eszembe jut, mi lenne jó, hogy lenne jó....Talán ezért is kelek fel mostanában minden reggel még fáradtabban, mint ahogy lefeküdtem és érzem, hogy mindenhol csomók vannak rajtam, olyan jól esne egy erős masszírozás tetőtől talpig. Valamit szednem kellene az őszi fáradtság ellen, körül is nézek ma. A kerten nem kell gondolkodnom, most mindennel végeztünk olyan jó kilépni az ajtón és látni a rendet, meg úgy hazajönni, ahogy kinyílik a kapu csak a szépet látjuk.  Ma szülőire megyek, elég húzós napom lesz. Hazahozom a gyereket, időm nem lesz arra sem, hogy bejöjjek a házba és már megyek is vissza. Aztán hazajövök - ki tudja mikor, első találkozás az ofővel - és nekiállok főzni, mert még az is lehet, hogy a férjem holnap már itthon lesz. Reggel meg gyorsan be kell …