Ugrás a fő tartalomra

Nem mondom, hogy

ma reggel hajnalban vidáman és frissen kiugrottam az ágyból, hogy futni megyek, de azért megtettem. Fél órát adtam magamnak a regenerálódásra és hatkor már futottam. Nem tudtam sokat menni, mert éjjel esett az eső és annyira párás volt a levegő, hogy harapni lehetett, szerintem már 10 méter futás után csorgott mindenhonnan rólam a víz, így csak 2 km-t tudtam dombon le és fel, viszont figyeltem a pulzusomra, kontrolláltam magam, így zsírégető tartományban többet értem el a két kilométerrel, mintha rátoltam volna még egyet. Jó ez így most, nem hajt semmi a saját kedvemre futkosom. Nincsenek nagy célok, hogy x időn belül x km menjen, kitudom várni, hogy alakuljon a dolog. Ami megváltozott az én, ezt az egyet tudom. Kihúzott háttal megyek, látom a combjaimon, hogy feszesebb, kezdenek kisimulni a gödrök itt ott, nincs puffadás, se teltség érzés. Szóval minden jól alakul, ezt akartam.
Mára nincs különösebb program. A fiúk elmennek délelőtt anyósomhoz anyáknapozni, én addig jól kitakarítom a házat - tegnap a konyháig jutottam - mert minden poros, de már látom az alagút végét. Megint. Fura az előszoba, mert ott eddig világosszürke padlólap volt, hideg érzetet keltett télen, no meg ezer éves, a szélein itt ott már kopott, szóval anno a legolcsóbb fajtából való. Most pedig vöröses barnás színű, sokkal vastagabb és ha rálépünk nem olyan csúszós és hideg. Először sötétnek tűnt nagyon, de mára már kezdem megszokni, szerintem ha világos gardróbot veszünk akkor szépen kompenzálja a sötétebb színt. Valami ilyesmi:



Felmerült, hogy csináltatunk valamit, de megmondom őszintén semmi kedvem várni hetekig és kupiban lenni. Ez a kettő pont olyan, amit amúgy is terveztünk, úgy hogy nincs mire várni, hétfőn megnézzük és ha tetszik akkor jó lesz ide. Az biztos, hogy mind a kettő olyan nagynak tűnik, hogy minden cuccunk befér - annyira örülök, hogy anno megcsináltam a szelektálást, nincs felesleges ruha, felesleges kacat, felszabadult jó érzés, hogy olyan tárgyak vannak körülöttünk, amiket használunk és pont elég az is - szóval befér minden cuccunk, így a hálóból kikerülhet a másik nagy szekrény is és átrendezhetem végre ott a szobát. A nagy szekrény a szoba egyik beugró részén van, oda én egy kis olvasókuckót tervezek, nagy öblös fotellel, kicsi asztalkával, képekkel, esetleg a falra valami meleg drapériával....mondjuk ez utóbbiban nem vagyok biztos, majd nézek ötleteket pinteresten, úgy is rég jártam ott. A nappaliban pedig tényleg jó lenne egy festés, a férjemet erről még nem tudtam meggyőzni :D illetve igen csak tényleg van ezer más fontosabb dolog most, szóval még muszáj nyünnyögnöm ez ügyben. :) :) 
Alakulunk. Alakulok. 
Tegnap főztem, gyümölcsleveset és végül chilis babot a fiúknak így ma nem kell főznöm, kivéve magamnak, mert most szigorú vagyok és ha kell külön csinálok valamit, amit megehetek. Úgy hogy én ma csirkemellet fogok, jól bepácolva, fűszerezve és hozzá ceruzababot párolok. 
Na jó, kezdődjön a nap. ( a nap, na az még nem süt, egyelőre be van borulva.)

Megjegyzések

  1. Jó, hogy a férjed partner mindenben. Csak nézünk mindig :), hogy mi mindent csináltok, ha itthon van, hihetetlen (szerintem) , nagyon ügyesek vagytok. Neked meg külön pirospont, hogy kitartó vagy (én már megint nagyon nem, tegnap ezen gondolkodtam)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi. :) Krikszi muszáj. Annyira szarul éreztem már magam, mint egy vénasszony, tényleg. :/

      Törlés
  2. Szuper, hogy ilyen kitartó vagy!-)

    VálaszTörlés
  3. Kedves Tami! Ha a szekrény kiválasztásában elfogadsz egy véleményt, én a 2. képen lévőt javasolnám. Nekem nem vált be az elsőn látható tolóajtós, mert nem lehet a teljes belsejéhez jól hozzáférni és az ajtók vastagsága miatt le is vesz a térből (a szekrény belső részén fut az ajtó). A felső polcos rész szintén az elhúzható ajtók miatt nehezen pakolható. Nálunk a gyerekek pulóvereit, nadrágjait tartjuk benne és rettentő nehéz pl. nem a legfelső ruhadarabot kicibálni, kvázi állandóan összevisszaság van benne. És az egyik polcos rész ajtaja ki is jár a sínből. Köszönöm, hogy elolvastad!
    Nagy gratula a futásért, klasszakat főzöl!
    Anna Szegedről

    VálaszTörlés
  4. Tami, én is diétázok, meg tornázok... bár azzal most egy idő óta felhagytam a balesetem miatt, de már újra visszatérek rá. Ez a futás... tudom, hogy ez lenne a legjobb, de nem tudom magam az istenért se rávenni. Ügyes vagy, kitartó és most irigykedek :-)

    VálaszTörlés
  5. Mire jó egy blogbejegyzés, látod, egyből kaptál egy hasznos ötletet. szeretem, amikor segítetek, nekem is. A kitartásod csodálom, irigylem, mert én még futni sem tudok. Viszont ez az én bajom.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kicsit rosszul érintett

hogy szombat reggel tíztől vasárnap este fél hétig nem volt víz a faluban. Nem is értem, hogy gondolták annak ellenére sem, hogy biztos nem szórakozásból tartott ilyen hosszú ideig, amíg megcsinálják, de a végén már majdnem a hajamat téptem. Nem tudnék már a civilizációban lévő dolgok nélkül akár csak egy hétig is élni.  Viszont, így legalább méregből lenyírtam mindenhol a füvet és még jó, hogy kimentem a leghátsó részig, mert álmomban nem gondoltam volna, hogy két hét alatt ilyen nagyra megnő kint is, ott ahol elvileg akár egy hónapig sincs vele gond....hát most a sok eső és a reggeli, esti pára meghozta a gyümölcsét, jó nagy volt. Úgy hogy háromtól este fél hétig mindenhol végeztem vele, medencét is tisztítottam a hétvégén, fürödtünk is - még jó, hogy az idő ezt megengedi, így azért félkomfort érzés megvolt szombat esti lefekvésnél - aztán mikorra beértem már volt víz.  Most már csak apróságokat kell megint csinálni kint, mindjárt jobb is a kedvem. Nekem csak azért volt szimpatikus…

Tegnap jött velem szembe

hogy a hétvége után csak az első öt nap nehéz az újabb hétvége előtt....hát kb. így érzem én is most. Bizonyos dolgok borzasztóan rányomják a bélyegüket a napjaimra, bár igyekszem nem folyton a gondokon rágódni, azért csak csak eszembe jut, mi lenne jó, hogy lenne jó....Talán ezért is kelek fel mostanában minden reggel még fáradtabban, mint ahogy lefeküdtem és érzem, hogy mindenhol csomók vannak rajtam, olyan jól esne egy erős masszírozás tetőtől talpig. Valamit szednem kellene az őszi fáradtság ellen, körül is nézek ma. A kerten nem kell gondolkodnom, most mindennel végeztünk olyan jó kilépni az ajtón és látni a rendet, meg úgy hazajönni, ahogy kinyílik a kapu csak a szépet látjuk.  Ma szülőire megyek, elég húzós napom lesz. Hazahozom a gyereket, időm nem lesz arra sem, hogy bejöjjek a házba és már megyek is vissza. Aztán hazajövök - ki tudja mikor, első találkozás az ofővel - és nekiállok főzni, mert még az is lehet, hogy a férjem holnap már itthon lesz. Reggel meg gyorsan be kell …

Ha valaki azt gondolná hogy

ezt az őszt vártam sajnos el kell, hogy szomorítsam mert nem. Én a szép napos, csendes, színes őszt várom még mindig nem ezt a már harmadik napja esős, szürkét. Borzasztó, hogy mennyire sok eső esett, gyakorlatilag egy teljes havi, már szinte sehogy sem szívja be rendesen a föld. A fű nő, lenyírni nem lehet, semmit sem lehet csinálni kint, szép lassan amennyi időt beletettünk a gyerekkel a szabadság utolsó pár napjaiba, hogy mindent rendben és szépen hagyjunk majd itt, mikor kezdődik az iskola, nos az lassan eltűnőben van. Hát mindegy, ez van majd talán lassan elmúlik. Jó lenne ma délután már futni is menni, kicsit kiszellőztetni a fejem, vasárnap voltam utoljára, szóval már hiányzik is. Nem tudom másnál  hogy van, de nekünk ez az iskolai évkezdés - illetve minden iskolai évkezdés - sem sikerült nem rohanósra, nem kapkodósra sikerülni, pedig időben kelünk, előző este előkészíteni mindent, este berakja a gyerek a táskába a cuccot....még is. Nekünk kell legalább egy hónap, ezzel telik …