Ugrás a fő tartalomra

Nem mondom, hogy

ma reggel hajnalban vidáman és frissen kiugrottam az ágyból, hogy futni megyek, de azért megtettem. Fél órát adtam magamnak a regenerálódásra és hatkor már futottam. Nem tudtam sokat menni, mert éjjel esett az eső és annyira párás volt a levegő, hogy harapni lehetett, szerintem már 10 méter futás után csorgott mindenhonnan rólam a víz, így csak 2 km-t tudtam dombon le és fel, viszont figyeltem a pulzusomra, kontrolláltam magam, így zsírégető tartományban többet értem el a két kilométerrel, mintha rátoltam volna még egyet. Jó ez így most, nem hajt semmi a saját kedvemre futkosom. Nincsenek nagy célok, hogy x időn belül x km menjen, kitudom várni, hogy alakuljon a dolog. Ami megváltozott az én, ezt az egyet tudom. Kihúzott háttal megyek, látom a combjaimon, hogy feszesebb, kezdenek kisimulni a gödrök itt ott, nincs puffadás, se teltség érzés. Szóval minden jól alakul, ezt akartam.
Mára nincs különösebb program. A fiúk elmennek délelőtt anyósomhoz anyáknapozni, én addig jól kitakarítom a házat - tegnap a konyháig jutottam - mert minden poros, de már látom az alagút végét. Megint. Fura az előszoba, mert ott eddig világosszürke padlólap volt, hideg érzetet keltett télen, no meg ezer éves, a szélein itt ott már kopott, szóval anno a legolcsóbb fajtából való. Most pedig vöröses barnás színű, sokkal vastagabb és ha rálépünk nem olyan csúszós és hideg. Először sötétnek tűnt nagyon, de mára már kezdem megszokni, szerintem ha világos gardróbot veszünk akkor szépen kompenzálja a sötétebb színt. Valami ilyesmi:



Felmerült, hogy csináltatunk valamit, de megmondom őszintén semmi kedvem várni hetekig és kupiban lenni. Ez a kettő pont olyan, amit amúgy is terveztünk, úgy hogy nincs mire várni, hétfőn megnézzük és ha tetszik akkor jó lesz ide. Az biztos, hogy mind a kettő olyan nagynak tűnik, hogy minden cuccunk befér - annyira örülök, hogy anno megcsináltam a szelektálást, nincs felesleges ruha, felesleges kacat, felszabadult jó érzés, hogy olyan tárgyak vannak körülöttünk, amiket használunk és pont elég az is - szóval befér minden cuccunk, így a hálóból kikerülhet a másik nagy szekrény is és átrendezhetem végre ott a szobát. A nagy szekrény a szoba egyik beugró részén van, oda én egy kis olvasókuckót tervezek, nagy öblös fotellel, kicsi asztalkával, képekkel, esetleg a falra valami meleg drapériával....mondjuk ez utóbbiban nem vagyok biztos, majd nézek ötleteket pinteresten, úgy is rég jártam ott. A nappaliban pedig tényleg jó lenne egy festés, a férjemet erről még nem tudtam meggyőzni :D illetve igen csak tényleg van ezer más fontosabb dolog most, szóval még muszáj nyünnyögnöm ez ügyben. :) :) 
Alakulunk. Alakulok. 
Tegnap főztem, gyümölcsleveset és végül chilis babot a fiúknak így ma nem kell főznöm, kivéve magamnak, mert most szigorú vagyok és ha kell külön csinálok valamit, amit megehetek. Úgy hogy én ma csirkemellet fogok, jól bepácolva, fűszerezve és hozzá ceruzababot párolok. 
Na jó, kezdődjön a nap. ( a nap, na az még nem süt, egyelőre be van borulva.)

Megjegyzések

  1. Jó, hogy a férjed partner mindenben. Csak nézünk mindig :), hogy mi mindent csináltok, ha itthon van, hihetetlen (szerintem) , nagyon ügyesek vagytok. Neked meg külön pirospont, hogy kitartó vagy (én már megint nagyon nem, tegnap ezen gondolkodtam)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi. :) Krikszi muszáj. Annyira szarul éreztem már magam, mint egy vénasszony, tényleg. :/

      Törlés
  2. Szuper, hogy ilyen kitartó vagy!-)

    VálaszTörlés
  3. Kedves Tami! Ha a szekrény kiválasztásában elfogadsz egy véleményt, én a 2. képen lévőt javasolnám. Nekem nem vált be az elsőn látható tolóajtós, mert nem lehet a teljes belsejéhez jól hozzáférni és az ajtók vastagsága miatt le is vesz a térből (a szekrény belső részén fut az ajtó). A felső polcos rész szintén az elhúzható ajtók miatt nehezen pakolható. Nálunk a gyerekek pulóvereit, nadrágjait tartjuk benne és rettentő nehéz pl. nem a legfelső ruhadarabot kicibálni, kvázi állandóan összevisszaság van benne. És az egyik polcos rész ajtaja ki is jár a sínből. Köszönöm, hogy elolvastad!
    Nagy gratula a futásért, klasszakat főzöl!
    Anna Szegedről

    VálaszTörlés
  4. Tami, én is diétázok, meg tornázok... bár azzal most egy idő óta felhagytam a balesetem miatt, de már újra visszatérek rá. Ez a futás... tudom, hogy ez lenne a legjobb, de nem tudom magam az istenért se rávenni. Ügyes vagy, kitartó és most irigykedek :-)

    VálaszTörlés
  5. Mire jó egy blogbejegyzés, látod, egyből kaptál egy hasznos ötletet. szeretem, amikor segítetek, nekem is. A kitartásod csodálom, irigylem, mert én még futni sem tudok. Viszont ez az én bajom.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Úgy érzem lassan

ez a blog tényleg az utolsókat rúgja. Tegnap is elkezdtem írni, de aztán félbehagytam mert olyan kis semmiségekről szólt volna, hogy maximum a visszaemlékezéseimre lett volna jó, ha mondjuk 20 év múlva olvasnám. Na, akkor csodálkoztam volna rá, hogy jéééé ezen a napon sem történt semmi  ez és ez történt velem, velünk.  Nem tudom van e értelme még minden nap vagy két naponta ugyan olyan dolgokról vagy sokszor nagyon hasonlókról írni, én is unom saját magamat. Hosszú ez a január.  Eszembe is jutott, hogy szerintem sokkal jobb lenne januárban téli szünetet tartani az iskolákban, mert decemberben annyi történés van, kezdve a télapóval meg a karácsonyi készülődéssel itthon is, iskolákban is, hogy az úgy is hamar elmegy, pörög mindig van valami, amit lehet várni, amire lehet készülni. Aztán hirtelen vége és a következő hónap általában lassú, szürke és hideg és hirtelen üres. Látom ezt a gyereken is mármint, hogy olyan semmilyen ebben az időszakban. Ő is lassú és időnként türelmetlen, meg f…

Vannak olyan dolgok

amik pár éve, hónapja még hogy úgy mondjam kiakasztottak. Ma már tudok vállat rándítani és nem foglalkozni vele. Ilyen egy egy munkahelyi dolog is, sőt időnként több munkahelyi dolog. Nem megyek bele a részletekbe, de pont tegnap ilyen nap volt és annyira, de annyira röhejes, hogy emberek képesek megsértődni apró dolgon (amiben ő hibázott,de még ő sértődik meg)  olyannyira, hogy nem köszön, sőt még a szemedbe se néz....én ezt már vicc kategóriába sorolom. Pláne akkor, ha onnan közelítjük meg a dolgot, hogy akár a gyereked is lehetne. Már csak ugye illemből is. A tiszteletet direkt nem írom, mert azt egyáltalán nem várom el, hogy is tehetném? Nem vagyok én senki csak egy dolgozó a sok közül. Mondjuk ezen kb. öt másodpercig fenn tudok akadni, mert azért na de mire kettőt fordulok már le is szarom van ejtve. Akinek nem volt gyerekszobája, annak nem volt gyerekszobája, bárhogy is akarja bizonyítani. Úgy elképzelem, mikor látom a gyűrűt az ujján és valószínű pár hónap múlva esküvő is lesz…

A hétvégi tavasz

huss elröpült, ma hajnalban már határozottan hűvös van és a szél is fúj. A tegnap vízparti sétálás elmaradt, volt itt víz elég majdnem egész nap szakadt az eső. Így végül maradt a kuckózás, meg az olvasás, filmnézés és mivel a gyerek inkább az apjával játszott neten, mint hogy a menjünk moziba kérdésre igennel feleljen, én elég jól haladok a kiválasztott könyvemmel. Amiről azt hittem majd jobb lesz, de egyelőre várom hogy beinduljon. Épp ott tettem le tegnap este, mikor talán elindul valami úgy hogy talán van remény. Mostanában nem igazán kötött le egy könyv sem annyira, hogy le se tudjam tenni úgy látszik a fülszöveg részekre mennek a kiadók, mert sorozatban sikerül belenyúlnom olyanba, ami a futottak még kategóriába sorolható, egyszer olvasós vagy többszöri nekifutásra sikerül a végére érnem, mert mindig félbehagyom. Pedig elvileg majd mindegyik jónak ígérkezik. Vagy én vagyok sokszor türelmetlen. Most, hogy belengette az idő a tavaszt már én is kezdek türelmetlen lenni és várom a …