Ugrás a fő tartalomra

Beléptünk a nyár

kapuján, már június eleje van egy igazán forró nap. Túlságosan is. A telefonom rezgésére ébredtem a hangját levettem előző este mielőtt lefeküdtem volna, mert tudtam, hogy ma (tegnap is) korán kelek. Álmosan nyomtam ki és dőltem vissza. Nem, még sem. Én ma megint ötkor fogok kelni???  Csak még egy picit, egy fél órát.....Nem akarok felkelni. Hát hülye vagyok én?? Fáj mindenem. A lábam, a hátam, valószínű rosszul feküdtem egész éjjel, talán kitekeredve. Eszembe jut a könyv, amit most fejeztem be pár napja, Lubics Szilvi írta. Annyira inspiráló volt, faltam az oldalakat. Na jó, felkelek. Megiszom a kávémat és aztán majd meglátom. Ha nem megy, nem megy. Lassan készítem el, most még annak is örülök, hogy a gép komótosan darál, melegít, majd nézem, ahogy szép sugárban folyik a frissen készített illatos kávé a poharamba. Mostanában mandula vagy mogyoró tejjel iszom vagy ebből készítek magamnak jeges kávét vagy éppen a smoothiemba rakok belőle. Évek óta nem iszom tejet, mert bármennyire is szeretem főleg jéghidegen már nem tudtam feldolgozni, fájt, puffadt tőle a hasam. Mióta kiiktattam sokkal jobb.
Iszom a forró kávét, nézem az órát ideje lenne elkezdenem készülődni. Öltözöm. Rövid nadrág, sport melltartó, ebből van több fajta, szépek, praktikusak, kényelmesek, színesek, hozzá választottam egy hátul keresztbe pántos ujjatlan sport felsőt. Régebben fel sem tűnt mennyire szép futó ruhák vannak és bár lehet nélkülük is létezni - és talán viccesen hangzik - de egy szép ruhában sokkal jobb kedvvel végzi az ember a napi elvégzendő feladatát.
Iszom a kávémat, már csak egy két korty van hátra, még álmosan pislogok de érzem, hogy bár még mindig álmos vagyok, már egy fokkal jobb. Fogok egy kis üveg jéghideg ásványvizet és elindulok.
Pár száz méterig kocsival megyek, majd lerakom az út egy beugró részén. A biztonság kedvéért jövök el eddig autóval, mert ha még is hosszabban futok még időre haza is kell érnem. Nagyon rossz elindulni a lábaim mintha ólomból lennének. Szerintem alszom futás közben, de azért pár méter után már egyre jobb. Ma jó kis hűvös szél fúj, szinte libabőrös leszek. Nagyon jó ez most. Egyre gyorsabban megyek, időnként ránézek az órámra is. Nézem a tájat a távolban ismét rengeteg őz és szarvas van, hallom az "ugatásukat" is. Meg is állok kicsit, nézem ahogy legelik az árpát. Nincs nálam a telefonom, pedig jó lenne lefényképezni őket, olyan szépek. Futok tovább, most már szép tempóban, lassan elérem majd azt a szintet, mint pár évvel ezelőtt. Időnként, amikor elszaladok egy egy még virágzó bokor mellett vagy apró, kisebb hársfához érek megcsap az a semmihez sem fogható édes, bódító illat. Van amikor nem szeretek futás közben érezni még illatokat sem, zavar valahogy, de ez nem az a  nap. Nincs sok időm, mert ma korán akarom elintézni a bevásárlást és utána szeretnék a munkahelyemre menni. Majdnem 3km-t futottam, szépen visszaérek a kocsihoz és hazaindulok. Be sem állok csak kint hagyom az utcán a kocsit a behajtón. Egyből megyek hátra a medencéhez. Elhaladok a virágzó rózsák előtt itt is, mint az előbb a futásnál bódító illat kíséri a pár méteres utamat a kert hátsó részéig. Csend van. Még nincs egészen háromnegyed hat a legtöbben most ébredeznek talán vagy még alszanak. Levetem a ruháimat, körülöttem bokrok, nagy pampafüvek és az átláthatatlan magas kerítés messzebb, ez védelmet ad és nem is húzom fel a fürdőruhám. Bemerészkedem a vízbe ami kicsit lehűlt éjszaka, de most még is melegebbnek érzem, mint tegnap délután. Persze, kimelegedtem futás közben, ezért érzem így. Elmerülök nyakig, a vállamat, nyakamat simogatja a hűvös víz, annyira jó. Van időm, most nem zavar semmi, nyugalom van és felfoghatatlan csend. A kutya fekszik a nyugágy alatt, feje a lábán, elalszik a vízcsobogás lassú ütemétől. Ráfekszem a víztükör tetejére, arcom már simogatja a napsugár. Olyan végtelen szabadságot érzek most, olyan jó minden. Bő fél órát vagyok bent, majd kifekszem a hátradönthető ágyra és a napsugarak szárítják meg a bőröm. Lehunyom a szemem, nem gondolok semmire csak élvezem ezt a békességet ezt a  reggelt, ami ma megadatott. Ma szeretek élni.

Megjegyzések

  1. Hűha :)
    Igen, így kellene mindig lennie.... Kívánom, hogy így legyen!
    (és nem, nem hülyeség "szép" ruha az egyes tevékenységekhez, nekem is van zumbára, bicajozáshoz külön cuccom, és már azzal jobb a kedvem, ha ezeket húzom fel.. kell nekünk, és kész, ugye? :) )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    2. Jaj, Tami, hat most ezt olyan szepen irtad, hogy szinte 'lattam', 'ereztem', 'hallottam' mindent amit Te megeltel :) Olyan szivesen elolvasnam a konyvet amit emlitettel... lehet, hogy meg is nezem a Moly-on hogy megvan-e e-book-ban. - Corni Kanadabol

      Törlés
  2. Szépen írtad le, az ember szinte kedvet kap a futáshoz. :-)
    Én meg amióta lejárt az egyhónapos kihívás, nem voltam biciklizni. Az autóprobléma nem tesz jót lelkileg, meg a sok minden elfoglaltság, és buta módon ahelyett, hogy kitekerném magamból a feszültséget, nem indulok neki. Pedig az kellene... és jobban érezném magam. Na, összeszedem magam!

    VálaszTörlés
  3. Ez a 3 kilométeres táv számomra - jelen helyzetben - szinte elképzelhetetlen. Annyira inspiráló viszont amit olvastam, hogy talán megpróbálkozom egyszer még a futással. Azt az érzést, amiről a futók beszélnek/mesélnek (több kilométer lefutása után) jó lenne egyszer megismerni, átérezni.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Úgy érzem lassan

ez a blog tényleg az utolsókat rúgja. Tegnap is elkezdtem írni, de aztán félbehagytam mert olyan kis semmiségekről szólt volna, hogy maximum a visszaemlékezéseimre lett volna jó, ha mondjuk 20 év múlva olvasnám. Na, akkor csodálkoztam volna rá, hogy jéééé ezen a napon sem történt semmi  ez és ez történt velem, velünk.  Nem tudom van e értelme még minden nap vagy két naponta ugyan olyan dolgokról vagy sokszor nagyon hasonlókról írni, én is unom saját magamat. Hosszú ez a január.  Eszembe is jutott, hogy szerintem sokkal jobb lenne januárban téli szünetet tartani az iskolákban, mert decemberben annyi történés van, kezdve a télapóval meg a karácsonyi készülődéssel itthon is, iskolákban is, hogy az úgy is hamar elmegy, pörög mindig van valami, amit lehet várni, amire lehet készülni. Aztán hirtelen vége és a következő hónap általában lassú, szürke és hideg és hirtelen üres. Látom ezt a gyereken is mármint, hogy olyan semmilyen ebben az időszakban. Ő is lassú és időnként türelmetlen, meg f…

Vannak olyan dolgok

amik pár éve, hónapja még hogy úgy mondjam kiakasztottak. Ma már tudok vállat rándítani és nem foglalkozni vele. Ilyen egy egy munkahelyi dolog is, sőt időnként több munkahelyi dolog. Nem megyek bele a részletekbe, de pont tegnap ilyen nap volt és annyira, de annyira röhejes, hogy emberek képesek megsértődni apró dolgon (amiben ő hibázott,de még ő sértődik meg)  olyannyira, hogy nem köszön, sőt még a szemedbe se néz....én ezt már vicc kategóriába sorolom. Pláne akkor, ha onnan közelítjük meg a dolgot, hogy akár a gyereked is lehetne. Már csak ugye illemből is. A tiszteletet direkt nem írom, mert azt egyáltalán nem várom el, hogy is tehetném? Nem vagyok én senki csak egy dolgozó a sok közül. Mondjuk ezen kb. öt másodpercig fenn tudok akadni, mert azért na de mire kettőt fordulok már le is szarom van ejtve. Akinek nem volt gyerekszobája, annak nem volt gyerekszobája, bárhogy is akarja bizonyítani. Úgy elképzelem, mikor látom a gyűrűt az ujján és valószínű pár hónap múlva esküvő is lesz…

A hétvégi tavasz

huss elröpült, ma hajnalban már határozottan hűvös van és a szél is fúj. A tegnap vízparti sétálás elmaradt, volt itt víz elég majdnem egész nap szakadt az eső. Így végül maradt a kuckózás, meg az olvasás, filmnézés és mivel a gyerek inkább az apjával játszott neten, mint hogy a menjünk moziba kérdésre igennel feleljen, én elég jól haladok a kiválasztott könyvemmel. Amiről azt hittem majd jobb lesz, de egyelőre várom hogy beinduljon. Épp ott tettem le tegnap este, mikor talán elindul valami úgy hogy talán van remény. Mostanában nem igazán kötött le egy könyv sem annyira, hogy le se tudjam tenni úgy látszik a fülszöveg részekre mennek a kiadók, mert sorozatban sikerül belenyúlnom olyanba, ami a futottak még kategóriába sorolható, egyszer olvasós vagy többszöri nekifutásra sikerül a végére érnem, mert mindig félbehagyom. Pedig elvileg majd mindegyik jónak ígérkezik. Vagy én vagyok sokszor türelmetlen. Most, hogy belengette az idő a tavaszt már én is kezdek türelmetlen lenni és várom a …