Ugrás a fő tartalomra

Beléptünk a nyár

kapuján, már június eleje van egy igazán forró nap. Túlságosan is. A telefonom rezgésére ébredtem a hangját levettem előző este mielőtt lefeküdtem volna, mert tudtam, hogy ma (tegnap is) korán kelek. Álmosan nyomtam ki és dőltem vissza. Nem, még sem. Én ma megint ötkor fogok kelni???  Csak még egy picit, egy fél órát.....Nem akarok felkelni. Hát hülye vagyok én?? Fáj mindenem. A lábam, a hátam, valószínű rosszul feküdtem egész éjjel, talán kitekeredve. Eszembe jut a könyv, amit most fejeztem be pár napja, Lubics Szilvi írta. Annyira inspiráló volt, faltam az oldalakat. Na jó, felkelek. Megiszom a kávémat és aztán majd meglátom. Ha nem megy, nem megy. Lassan készítem el, most még annak is örülök, hogy a gép komótosan darál, melegít, majd nézem, ahogy szép sugárban folyik a frissen készített illatos kávé a poharamba. Mostanában mandula vagy mogyoró tejjel iszom vagy ebből készítek magamnak jeges kávét vagy éppen a smoothiemba rakok belőle. Évek óta nem iszom tejet, mert bármennyire is szeretem főleg jéghidegen már nem tudtam feldolgozni, fájt, puffadt tőle a hasam. Mióta kiiktattam sokkal jobb.
Iszom a forró kávét, nézem az órát ideje lenne elkezdenem készülődni. Öltözöm. Rövid nadrág, sport melltartó, ebből van több fajta, szépek, praktikusak, kényelmesek, színesek, hozzá választottam egy hátul keresztbe pántos ujjatlan sport felsőt. Régebben fel sem tűnt mennyire szép futó ruhák vannak és bár lehet nélkülük is létezni - és talán viccesen hangzik - de egy szép ruhában sokkal jobb kedvvel végzi az ember a napi elvégzendő feladatát.
Iszom a kávémat, már csak egy két korty van hátra, még álmosan pislogok de érzem, hogy bár még mindig álmos vagyok, már egy fokkal jobb. Fogok egy kis üveg jéghideg ásványvizet és elindulok.
Pár száz méterig kocsival megyek, majd lerakom az út egy beugró részén. A biztonság kedvéért jövök el eddig autóval, mert ha még is hosszabban futok még időre haza is kell érnem. Nagyon rossz elindulni a lábaim mintha ólomból lennének. Szerintem alszom futás közben, de azért pár méter után már egyre jobb. Ma jó kis hűvös szél fúj, szinte libabőrös leszek. Nagyon jó ez most. Egyre gyorsabban megyek, időnként ránézek az órámra is. Nézem a tájat a távolban ismét rengeteg őz és szarvas van, hallom az "ugatásukat" is. Meg is állok kicsit, nézem ahogy legelik az árpát. Nincs nálam a telefonom, pedig jó lenne lefényképezni őket, olyan szépek. Futok tovább, most már szép tempóban, lassan elérem majd azt a szintet, mint pár évvel ezelőtt. Időnként, amikor elszaladok egy egy még virágzó bokor mellett vagy apró, kisebb hársfához érek megcsap az a semmihez sem fogható édes, bódító illat. Van amikor nem szeretek futás közben érezni még illatokat sem, zavar valahogy, de ez nem az a  nap. Nincs sok időm, mert ma korán akarom elintézni a bevásárlást és utána szeretnék a munkahelyemre menni. Majdnem 3km-t futottam, szépen visszaérek a kocsihoz és hazaindulok. Be sem állok csak kint hagyom az utcán a kocsit a behajtón. Egyből megyek hátra a medencéhez. Elhaladok a virágzó rózsák előtt itt is, mint az előbb a futásnál bódító illat kíséri a pár méteres utamat a kert hátsó részéig. Csend van. Még nincs egészen háromnegyed hat a legtöbben most ébredeznek talán vagy még alszanak. Levetem a ruháimat, körülöttem bokrok, nagy pampafüvek és az átláthatatlan magas kerítés messzebb, ez védelmet ad és nem is húzom fel a fürdőruhám. Bemerészkedem a vízbe ami kicsit lehűlt éjszaka, de most még is melegebbnek érzem, mint tegnap délután. Persze, kimelegedtem futás közben, ezért érzem így. Elmerülök nyakig, a vállamat, nyakamat simogatja a hűvös víz, annyira jó. Van időm, most nem zavar semmi, nyugalom van és felfoghatatlan csend. A kutya fekszik a nyugágy alatt, feje a lábán, elalszik a vízcsobogás lassú ütemétől. Ráfekszem a víztükör tetejére, arcom már simogatja a napsugár. Olyan végtelen szabadságot érzek most, olyan jó minden. Bő fél órát vagyok bent, majd kifekszem a hátradönthető ágyra és a napsugarak szárítják meg a bőröm. Lehunyom a szemem, nem gondolok semmire csak élvezem ezt a békességet ezt a  reggelt, ami ma megadatott. Ma szeretek élni.

Megjegyzések

  1. Hűha :)
    Igen, így kellene mindig lennie.... Kívánom, hogy így legyen!
    (és nem, nem hülyeség "szép" ruha az egyes tevékenységekhez, nekem is van zumbára, bicajozáshoz külön cuccom, és már azzal jobb a kedvem, ha ezeket húzom fel.. kell nekünk, és kész, ugye? :) )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    2. Jaj, Tami, hat most ezt olyan szepen irtad, hogy szinte 'lattam', 'ereztem', 'hallottam' mindent amit Te megeltel :) Olyan szivesen elolvasnam a konyvet amit emlitettel... lehet, hogy meg is nezem a Moly-on hogy megvan-e e-book-ban. - Corni Kanadabol

      Törlés
  2. Szépen írtad le, az ember szinte kedvet kap a futáshoz. :-)
    Én meg amióta lejárt az egyhónapos kihívás, nem voltam biciklizni. Az autóprobléma nem tesz jót lelkileg, meg a sok minden elfoglaltság, és buta módon ahelyett, hogy kitekerném magamból a feszültséget, nem indulok neki. Pedig az kellene... és jobban érezném magam. Na, összeszedem magam!

    VálaszTörlés
  3. Ez a 3 kilométeres táv számomra - jelen helyzetben - szinte elképzelhetetlen. Annyira inspiráló viszont amit olvastam, hogy talán megpróbálkozom egyszer még a futással. Azt az érzést, amiről a futók beszélnek/mesélnek (több kilométer lefutása után) jó lenne egyszer megismerni, átérezni.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Végre itt

van megint egy hosszú hétvége, borzasztóan jólesik ez a két egymást követő kevés dolgozós hét. Az idő remélem olyan szép marad, mint eddig volt, bár most ahogy megnéztem a kinti hőmérőt csak kilenc fokot mutat, eddig minden reggel jóval tíz felett volt.
November van, hihetetlen. Még csak tegnap volt nyár, de tényleg néha ezt érzem most pedig az utolsó hónap karácsony előtt...Ahogy eddig volt, gondolom most is gyorsan elfognak múlni ebben a hónapban is a hetek és hiphop itt lesz a számomra az év legkedvesebb ünnepe. Azt még nem tudom milyen lesz, eddig úgy van hárman leszünk, de gyanítom lesz még itt változás....de ez csak valami megérzés. 
Tegnap korán reggel ment a férjem a húgomhoz, már bent vannak az új csövek és vezetékek a konyhában, le is lett glettelve. Későn ért haza, majdnem hét óra volt, jó fáradtan, de a munka legrosszabb részének vége van. Ne mondom, hogy boldog volt, de most már könnyebben lehet haladni.
Sokáig akartam ma aludni, hát megint nem jött össze. Úgy látszik az…

Amit ma illetve tegnap

megtehetsz, ne halaszd mára. Mert hiába beszéltem a férjemnek, hogy a tegnap szépen felrakott tetőt - amiről egyébként azt hittem, hogy már oda van csavarozva - csavarozza oda, ha pár darabbal is, de ne hagyja úgy mára, mert mi van ha szél lesz és....na, szél lett és szépen le is fújta kb. a felét. Ezek ilyen egymásba csúsztatható lemezek, amivel könnyű dolgozni és nagyon strapabíró. Akkora szél volt és van most is időnként, hogy még a súlyként rárakott téglákat, meg vékonyabb gerendát is levitte. Úgy hogy kétszer dolgozik ugyanazzal... Mára ideért a hideg, jócskán lehűlt a levegő, de hidegebbnek érezzük a szél miatt. Ez már a kuckós, könyvezős, teázós időszak, szeretem. A cserépkályhák jó melegek, gyertyát gyújtottam, a párologtatóból vérnarancsos illóolaj illata száll, jó itthon.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A film nagyon jó volt, érdemes megnézni. Azt hiszem a közös mozizás egyébként már nem …

Végül

nem mentünk ma semerre. A döntés nem az enyém volt, de egyáltalán nem bánom, hogy így alakult, mert amikor épp minden bajom van sok kedvem nincs a hosszú utazásokhoz. Minden évben október végén elmegyünk Dunaföldvárra, férjem ott született. És minden évben mikor ott vagyunk valahogy az motoszkál a fejemben, hogy ott is szívesen laknék. A Duna, a régi macskaköves utcák, kis házak valahogy mindig elvarázsolnak. Elhalasztottuk, jövő hét végére is jó időt mondanak. Így most sülnek a csirkecombok a sütőben, hozzá majd fűszeres krumplit készítek, párolt zöldséget és sok sok házi savanyúság lesz még. Anyósom házi csalamádéja és mindenféle bedobálós zöldsége világbajnok minden évben.  Délután elugrunk húgomhoz, felmérjük a házát. Ugyan is nagy fába vágjuk a fejszénket a férjemmel, felszeretnénk újítani lassan az egészet. Két gyereket nevel egyedül - tartásdíj természetesen ímmel ámmal érkezik - és az évek alatt eléggé leromlott az állapota a lakásnak, úgy hogy az idei projekt aminek karácson…