Ugrás a fő tartalomra

Beléptünk a nyár

kapuján, már június eleje van egy igazán forró nap. Túlságosan is. A telefonom rezgésére ébredtem a hangját levettem előző este mielőtt lefeküdtem volna, mert tudtam, hogy ma (tegnap is) korán kelek. Álmosan nyomtam ki és dőltem vissza. Nem, még sem. Én ma megint ötkor fogok kelni???  Csak még egy picit, egy fél órát.....Nem akarok felkelni. Hát hülye vagyok én?? Fáj mindenem. A lábam, a hátam, valószínű rosszul feküdtem egész éjjel, talán kitekeredve. Eszembe jut a könyv, amit most fejeztem be pár napja, Lubics Szilvi írta. Annyira inspiráló volt, faltam az oldalakat. Na jó, felkelek. Megiszom a kávémat és aztán majd meglátom. Ha nem megy, nem megy. Lassan készítem el, most még annak is örülök, hogy a gép komótosan darál, melegít, majd nézem, ahogy szép sugárban folyik a frissen készített illatos kávé a poharamba. Mostanában mandula vagy mogyoró tejjel iszom vagy ebből készítek magamnak jeges kávét vagy éppen a smoothiemba rakok belőle. Évek óta nem iszom tejet, mert bármennyire is szeretem főleg jéghidegen már nem tudtam feldolgozni, fájt, puffadt tőle a hasam. Mióta kiiktattam sokkal jobb.
Iszom a forró kávét, nézem az órát ideje lenne elkezdenem készülődni. Öltözöm. Rövid nadrág, sport melltartó, ebből van több fajta, szépek, praktikusak, kényelmesek, színesek, hozzá választottam egy hátul keresztbe pántos ujjatlan sport felsőt. Régebben fel sem tűnt mennyire szép futó ruhák vannak és bár lehet nélkülük is létezni - és talán viccesen hangzik - de egy szép ruhában sokkal jobb kedvvel végzi az ember a napi elvégzendő feladatát.
Iszom a kávémat, már csak egy két korty van hátra, még álmosan pislogok de érzem, hogy bár még mindig álmos vagyok, már egy fokkal jobb. Fogok egy kis üveg jéghideg ásványvizet és elindulok.
Pár száz méterig kocsival megyek, majd lerakom az út egy beugró részén. A biztonság kedvéért jövök el eddig autóval, mert ha még is hosszabban futok még időre haza is kell érnem. Nagyon rossz elindulni a lábaim mintha ólomból lennének. Szerintem alszom futás közben, de azért pár méter után már egyre jobb. Ma jó kis hűvös szél fúj, szinte libabőrös leszek. Nagyon jó ez most. Egyre gyorsabban megyek, időnként ránézek az órámra is. Nézem a tájat a távolban ismét rengeteg őz és szarvas van, hallom az "ugatásukat" is. Meg is állok kicsit, nézem ahogy legelik az árpát. Nincs nálam a telefonom, pedig jó lenne lefényképezni őket, olyan szépek. Futok tovább, most már szép tempóban, lassan elérem majd azt a szintet, mint pár évvel ezelőtt. Időnként, amikor elszaladok egy egy még virágzó bokor mellett vagy apró, kisebb hársfához érek megcsap az a semmihez sem fogható édes, bódító illat. Van amikor nem szeretek futás közben érezni még illatokat sem, zavar valahogy, de ez nem az a  nap. Nincs sok időm, mert ma korán akarom elintézni a bevásárlást és utána szeretnék a munkahelyemre menni. Majdnem 3km-t futottam, szépen visszaérek a kocsihoz és hazaindulok. Be sem állok csak kint hagyom az utcán a kocsit a behajtón. Egyből megyek hátra a medencéhez. Elhaladok a virágzó rózsák előtt itt is, mint az előbb a futásnál bódító illat kíséri a pár méteres utamat a kert hátsó részéig. Csend van. Még nincs egészen háromnegyed hat a legtöbben most ébredeznek talán vagy még alszanak. Levetem a ruháimat, körülöttem bokrok, nagy pampafüvek és az átláthatatlan magas kerítés messzebb, ez védelmet ad és nem is húzom fel a fürdőruhám. Bemerészkedem a vízbe ami kicsit lehűlt éjszaka, de most még is melegebbnek érzem, mint tegnap délután. Persze, kimelegedtem futás közben, ezért érzem így. Elmerülök nyakig, a vállamat, nyakamat simogatja a hűvös víz, annyira jó. Van időm, most nem zavar semmi, nyugalom van és felfoghatatlan csend. A kutya fekszik a nyugágy alatt, feje a lábán, elalszik a vízcsobogás lassú ütemétől. Ráfekszem a víztükör tetejére, arcom már simogatja a napsugár. Olyan végtelen szabadságot érzek most, olyan jó minden. Bő fél órát vagyok bent, majd kifekszem a hátradönthető ágyra és a napsugarak szárítják meg a bőröm. Lehunyom a szemem, nem gondolok semmire csak élvezem ezt a békességet ezt a  reggelt, ami ma megadatott. Ma szeretek élni.

Megjegyzések

  1. Hűha :)
    Igen, így kellene mindig lennie.... Kívánom, hogy így legyen!
    (és nem, nem hülyeség "szép" ruha az egyes tevékenységekhez, nekem is van zumbára, bicajozáshoz külön cuccom, és már azzal jobb a kedvem, ha ezeket húzom fel.. kell nekünk, és kész, ugye? :) )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    2. Jaj, Tami, hat most ezt olyan szepen irtad, hogy szinte 'lattam', 'ereztem', 'hallottam' mindent amit Te megeltel :) Olyan szivesen elolvasnam a konyvet amit emlitettel... lehet, hogy meg is nezem a Moly-on hogy megvan-e e-book-ban. - Corni Kanadabol

      Törlés
  2. Szépen írtad le, az ember szinte kedvet kap a futáshoz. :-)
    Én meg amióta lejárt az egyhónapos kihívás, nem voltam biciklizni. Az autóprobléma nem tesz jót lelkileg, meg a sok minden elfoglaltság, és buta módon ahelyett, hogy kitekerném magamból a feszültséget, nem indulok neki. Pedig az kellene... és jobban érezném magam. Na, összeszedem magam!

    VálaszTörlés
  3. Ez a 3 kilométeres táv számomra - jelen helyzetben - szinte elképzelhetetlen. Annyira inspiráló viszont amit olvastam, hogy talán megpróbálkozom egyszer még a futással. Azt az érzést, amiről a futók beszélnek/mesélnek (több kilométer lefutása után) jó lenne egyszer megismerni, átérezni.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kicsit rosszul érintett

hogy szombat reggel tíztől vasárnap este fél hétig nem volt víz a faluban. Nem is értem, hogy gondolták annak ellenére sem, hogy biztos nem szórakozásból tartott ilyen hosszú ideig, amíg megcsinálják, de a végén már majdnem a hajamat téptem. Nem tudnék már a civilizációban lévő dolgok nélkül akár csak egy hétig is élni.  Viszont, így legalább méregből lenyírtam mindenhol a füvet és még jó, hogy kimentem a leghátsó részig, mert álmomban nem gondoltam volna, hogy két hét alatt ilyen nagyra megnő kint is, ott ahol elvileg akár egy hónapig sincs vele gond....hát most a sok eső és a reggeli, esti pára meghozta a gyümölcsét, jó nagy volt. Úgy hogy háromtól este fél hétig mindenhol végeztem vele, medencét is tisztítottam a hétvégén, fürödtünk is - még jó, hogy az idő ezt megengedi, így azért félkomfort érzés megvolt szombat esti lefekvésnél - aztán mikorra beértem már volt víz.  Most már csak apróságokat kell megint csinálni kint, mindjárt jobb is a kedvem. Nekem csak azért volt szimpatikus…

Nos az biztos, hogy

én többet az életben nem eszek vacsorára fokhagymás pirítóst. Ezt amúgy sem kellett volna, mert ilyet reggelire eszik az ember ugye ch miatt, még akkor is ha teljes kiőrlésű kenyérből készül, de a fokhagyma  miatt meg pláne nem. De hát mit tegyek, ha tegnap végre 10 év után vettem egy új kenyérpirítót a Lidlben, (az előző kb. akkor adta meg magát) szép türkiz vagy milyen színben és muszáj volt kipróbálni mindjárt. Hajnali négy óta vagyok fent, mert fáj tőle a gyomrom, egy húsz perces kínlódás után meg inkább fel is keltem az ágyból is és nem forgolódtam tovább.  A tegnapi nap a gyerek elmondása szerint tök jó volt, mert voltunk moziban, ebédelhetett a Burger Kingben, aztán pedig végre vettünk pár dolgot a suliba is, cipőt, öltönyt, pár pólót, nadrágokat, új táskát....és még nincs meg minden. Nem szálltunk el, mindenből a se nem olcsó se nem túl drága dolgot választottuk, minőségben is, márkában is a tartósat, mert szerintem az olcsó húsnak híg a leve egy gyereknél jobban érvényesül é…

Tegnap jött velem szembe

hogy a hétvége után csak az első öt nap nehéz az újabb hétvége előtt....hát kb. így érzem én is most. Bizonyos dolgok borzasztóan rányomják a bélyegüket a napjaimra, bár igyekszem nem folyton a gondokon rágódni, azért csak csak eszembe jut, mi lenne jó, hogy lenne jó....Talán ezért is kelek fel mostanában minden reggel még fáradtabban, mint ahogy lefeküdtem és érzem, hogy mindenhol csomók vannak rajtam, olyan jól esne egy erős masszírozás tetőtől talpig. Valamit szednem kellene az őszi fáradtság ellen, körül is nézek ma. A kerten nem kell gondolkodnom, most mindennel végeztünk olyan jó kilépni az ajtón és látni a rendet, meg úgy hazajönni, ahogy kinyílik a kapu csak a szépet látjuk.  Ma szülőire megyek, elég húzós napom lesz. Hazahozom a gyereket, időm nem lesz arra sem, hogy bejöjjek a házba és már megyek is vissza. Aztán hazajövök - ki tudja mikor, első találkozás az ofővel - és nekiállok főzni, mert még az is lehet, hogy a férjem holnap már itthon lesz. Reggel meg gyorsan be kell …