Ugrás a fő tartalomra

Hatalmas viharral érkezett

hozzánk a lehűlés tegnap este. Jól meg is ijedtem, szinte egyfolytában dörgött és villámlott és annyira fújt a szél, hogy azt vártam mikor fog ránk szakadni a tető. Nagyon örülök - csak ennek az egynek - hogy a szomszédban a fiatal házaspár (tudjátok, akik elzavarták az öreg nénit, aki a lány nagymamája volt és ráíratta szegény jó előre a kis házat) kivágatta a hatalmas fenyőfát, ami közvetlenül a házunk háta mögött volt kb. másfél méterre. A nagy világvégét megúsztuk, pár ág tört le egy bokorról, de se a napvitorlának, se a napernyőknek nem lett bajuk és úgy összességében semminek.
Reggel fél ötkor keltem, mert futni akartam végre a hűvös időben, de sajnos nem jött össze. Az eső nem zavart volna cseppet sem, de olyan mennydörgés és villámlás volt megint, hogy nem kockáztattam. Hogy mit fogunk ma csinálni nem tudom (én éppen vöröslencse krémlevest Fördős Zé módra, recept ITT)  egyfolytában esik az eső, most már csendesen, de kint nem lehet lenni, kedvünk meg nincs menni sehova, holnap úgy is nagy családi ünneplés lesz, anyósom 70. születésnapja. Férjem a padláson akar rendet rakni, meg a műhelyében jobb híján. Nem is bánom, mert kész katasztrófa együtt lenni, ha rossz idő van és itthon vagyunk mert nem tud magával mit kezdeni. Nem tud semmit tenni.
Közben elkészült a leves és csináltam egy pici lasagnet is, ezt a gyereknek, tegnapról meg van lecsó a férjnek és közben mindig megállapítom, hogy nem igazán vagyok normális, hogy ennyi fele főzök és jó lenne ezt gyorsan abba is hagyni. Majd megszokják.
A gyerek volt a nyelvvizsgán és hát szegényem jól meg is szívta, mert sikerült belenyúlni a legnehezebbe, pont amit nem akart. Még nincs meg az eredmény, még kb. 2-3 hét. :( :( :( Végül úgy döntöttünk, hogy nem megy középfokúra, mert vannak ott olyan tételek pl. politika amit ő nem vett át a tanárral és arról még magyarul is nehéz ennyi idősen beszélni, angolul meg pláne, viszont megkockáztattuk, hogy nem csak szóbeli, hanem írásbeli is legyen és most izgulás van. Reméljük a legjobbakat. Nagyon jó lenne a gimit egy bizonyítvánnyal kezdeni, még ha alap akkor is. Szerintem az ilyenek mind önbizalom növelő dolgok, abból pedig mindig jó ha bőven van a gyereknek.
Amúgy a hír, hogy a férjemet felhívták a melóhelyről - mindig ez van - hogy nem tudna e már ebben a hónapban 20-án menni, mert előbb nyitnak. Hát mondta, hogy nem. Nyaralni 25-től megyünk, gyerek szülinapja meg július elején, hát nem.
Nálunk most mindenki olyan semmilyen kedvű csak úgy elvagyunk. Az idő is nyomott, most éppen süt a nap, de eddig be volt borulva, egész délelőtt esett az eső, pára mindenhol....sehol sem jó. Kint is pára, bent a lakásban is, ezt nem szeretem. Engem ugyan nem zavart a meleg és a szárazság, jó tudom növényeknek meg kellett, de legalább lehetett kint lenni és ha hazaértünk a melóból jó nagyot csobbanni a medencében, meg kertezni, gyümölcsöt enni a fáról és estig olvasgatni kint. Most meg mindenhol víz. Remélem jövő héten szombaton megkímél bennünket az időjárás, mert akkor ballagás és jó lenne ennél egy fokkal jobb idő, nem kell hogy meleg legyen, de legalább az eső ne essen. Jövő hét után pedig itt a gyereknek a szabadság a nyár, sok alvás, pihenés, én pedig annak örülök, hogy nyugis reggeleim lesznek, lesz időm magamra, futni, reggelente eltudom intézni majd a bevásárlást, munka után egyből tudok hazajönni, nem kell a suli felé mennem, nem kell szülőire mennem, nem kell pár hónapig iskolára sem gondolni. :)










Megjegyzések

  1. Nem akarlak vigasztalni mi folyamatosan ilyen időjárásban élünk. Nem is tudom mi lesz ennek a vége. Már küldöm a felhőket a száraz helyekre pl. Csodás kertem Petrához.

    VálaszTörlés
  2. Itt egész héten nem volt eső, pedig ígérgették, aztán pénteken meg szombaton hajnalban és reggel órákig szakadt. Mondjuk ilyenkor én is az udvarra gondolok, jót tesz a zöldnek.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Végre itt

van megint egy hosszú hétvége, borzasztóan jólesik ez a két egymást követő kevés dolgozós hét. Az idő remélem olyan szép marad, mint eddig volt, bár most ahogy megnéztem a kinti hőmérőt csak kilenc fokot mutat, eddig minden reggel jóval tíz felett volt.
November van, hihetetlen. Még csak tegnap volt nyár, de tényleg néha ezt érzem most pedig az utolsó hónap karácsony előtt...Ahogy eddig volt, gondolom most is gyorsan elfognak múlni ebben a hónapban is a hetek és hiphop itt lesz a számomra az év legkedvesebb ünnepe. Azt még nem tudom milyen lesz, eddig úgy van hárman leszünk, de gyanítom lesz még itt változás....de ez csak valami megérzés. 
Tegnap korán reggel ment a férjem a húgomhoz, már bent vannak az új csövek és vezetékek a konyhában, le is lett glettelve. Későn ért haza, majdnem hét óra volt, jó fáradtan, de a munka legrosszabb részének vége van. Ne mondom, hogy boldog volt, de most már könnyebben lehet haladni.
Sokáig akartam ma aludni, hát megint nem jött össze. Úgy látszik az…

Amit ma illetve tegnap

megtehetsz, ne halaszd mára. Mert hiába beszéltem a férjemnek, hogy a tegnap szépen felrakott tetőt - amiről egyébként azt hittem, hogy már oda van csavarozva - csavarozza oda, ha pár darabbal is, de ne hagyja úgy mára, mert mi van ha szél lesz és....na, szél lett és szépen le is fújta kb. a felét. Ezek ilyen egymásba csúsztatható lemezek, amivel könnyű dolgozni és nagyon strapabíró. Akkora szél volt és van most is időnként, hogy még a súlyként rárakott téglákat, meg vékonyabb gerendát is levitte. Úgy hogy kétszer dolgozik ugyanazzal... Mára ideért a hideg, jócskán lehűlt a levegő, de hidegebbnek érezzük a szél miatt. Ez már a kuckós, könyvezős, teázós időszak, szeretem. A cserépkályhák jó melegek, gyertyát gyújtottam, a párologtatóból vérnarancsos illóolaj illata száll, jó itthon.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A film nagyon jó volt, érdemes megnézni. Azt hiszem a közös mozizás egyébként már nem …

Végül

nem mentünk ma semerre. A döntés nem az enyém volt, de egyáltalán nem bánom, hogy így alakult, mert amikor épp minden bajom van sok kedvem nincs a hosszú utazásokhoz. Minden évben október végén elmegyünk Dunaföldvárra, férjem ott született. És minden évben mikor ott vagyunk valahogy az motoszkál a fejemben, hogy ott is szívesen laknék. A Duna, a régi macskaköves utcák, kis házak valahogy mindig elvarázsolnak. Elhalasztottuk, jövő hét végére is jó időt mondanak. Így most sülnek a csirkecombok a sütőben, hozzá majd fűszeres krumplit készítek, párolt zöldséget és sok sok házi savanyúság lesz még. Anyósom házi csalamádéja és mindenféle bedobálós zöldsége világbajnok minden évben.  Délután elugrunk húgomhoz, felmérjük a házát. Ugyan is nagy fába vágjuk a fejszénket a férjemmel, felszeretnénk újítani lassan az egészet. Két gyereket nevel egyedül - tartásdíj természetesen ímmel ámmal érkezik - és az évek alatt eléggé leromlott az állapota a lakásnak, úgy hogy az idei projekt aminek karácson…