Ugrás a fő tartalomra

Mától itt az igazi

nyár, két és fél hónap nyári szünettel. Ma már egyedül készülődöm, nyugisan, nem kell rohanni, reggelit vásárolni a pékségben, nem kell szülőire és fogadóra menni. Még vissza van a szerdai évzáró, majd csütörtökön a gimis beiratkozás, erre nagyon kíváncsi vagyok. 
Jövő héten hétfőtől Balaton, majd hétvégén haza és utána hiphop vége is van már a júniusnak, pedig még csak most kezdődött. 
Ma korán reggel boltban kezdem a napot, megejtem a bevásárlást - meg egyébként is mától olasz napok vannak a Lidlben, pár dolgot felírtam a listámra - hogy aztán holnaptól erre ne legyen gondom, mert holnap reggeltől már csak a szokásos futásommal, a reggeli úszással, virágok öntözésével, kicsi napozással szeretnék foglalatoskodni és csak úgy indulni dolgozni. Eldöntöttem, hogy ez a nyár a lassításról fog szólni. Július 10 után ketten leszünk már itthon, de a kerti munkát elosztva már nem szakad rám minden. Az egész telek fűnyírása a gyerek dolga lesz a többit pedig majd én megcsinálom. DE nem fogok "idegbajt" kapni, ha egyik nap nem lesz kedvünk hozzá csak a másik nap. Inkább csak lazáskodva leszünk, elmegyünk moziba, fagyizni - akár hétköznap is, nem baj ha én akkor esek haza a munkából - kirándulni, jókat fürdünk a medencében, na meg azért júliusban is kiveszek  pár  napot, július utolsó hetében pedig ismét Balaton a gyereknek, majd augusztusban  ismét itthon leszek két hetet egészen a suli kezdéséig. Erre az időszakra terveztem a naaaaaaaagy gimis bevásárlást, főleg a gyerek ruhatárát kell majd frissíteni, ezt már most látom, mert rengeteget nőtt már most, szóval jó pár pólót, inget és nadrágot kell majd beszereznünk szeptemberre. És persze ami majd a suliba kell, füzetek, tollak, ceruzák stb. stb. Nagy befőzéseket sem tervezek, mivel idén elég gyér lesz a gyümölcs termés, úgy hogy vennem kell majd, de mivel mindenkitől azt hallom, hogy idén fele annyi sem terem semmiből az árak meg az egekben lesznek, ezért pár kiló sárgabaracknál többet biztosan nem veszek lekvárnak. Jövőre remélhetőleg több fog teremni.
A ballagás rendben lezajlott, szépek voltak a gyerekek, finom volt utána az ünnepi ebéd, Kiskorú pedig örült a meglepetésnek. 
Tegnap felakartuk tenni az íre a pontot, bográcsozást terveztünk, de már reggel szakadó esőre ébredtünk, ami majdnem egész délutánig kitartott, így elmaradt. Helyette a tűzhelyen csináltam egy nagy lábas első igazi nyári lecsót, jó sok kolbásszal és krumplival. Nem tudom ki hogy csinálja, mit szoktunk csak paprikás, paradicsomosat jó sok hagymával, aztán meg tojásosat, meg van a virslis és aztán még a házi kolbászos, amibe krumplit is rakunk. Ez utóbbi jó szaftos, füstös ízű szerintem mind közül ez a legjobb, ezt lehet friss kenyérrel tunkolni....csak nem nekem. Mármint a kenyeret. Na, azt még egy darabig tuti nem, ballagáson ismét szembesülhettem azzal - ugye a képek nem hazudnak -  hogy van még mit lefaragni magamból és most, hogy az időmből is bőven kitelik majd még többet rászánni a reggeli futásokra. 





Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Úgy érzem lassan

ez a blog tényleg az utolsókat rúgja. Tegnap is elkezdtem írni, de aztán félbehagytam mert olyan kis semmiségekről szólt volna, hogy maximum a visszaemlékezéseimre lett volna jó, ha mondjuk 20 év múlva olvasnám. Na, akkor csodálkoztam volna rá, hogy jéééé ezen a napon sem történt semmi  ez és ez történt velem, velünk.  Nem tudom van e értelme még minden nap vagy két naponta ugyan olyan dolgokról vagy sokszor nagyon hasonlókról írni, én is unom saját magamat. Hosszú ez a január.  Eszembe is jutott, hogy szerintem sokkal jobb lenne januárban téli szünetet tartani az iskolákban, mert decemberben annyi történés van, kezdve a télapóval meg a karácsonyi készülődéssel itthon is, iskolákban is, hogy az úgy is hamar elmegy, pörög mindig van valami, amit lehet várni, amire lehet készülni. Aztán hirtelen vége és a következő hónap általában lassú, szürke és hideg és hirtelen üres. Látom ezt a gyereken is mármint, hogy olyan semmilyen ebben az időszakban. Ő is lassú és időnként türelmetlen, meg f…

Vannak olyan dolgok

amik pár éve, hónapja még hogy úgy mondjam kiakasztottak. Ma már tudok vállat rándítani és nem foglalkozni vele. Ilyen egy egy munkahelyi dolog is, sőt időnként több munkahelyi dolog. Nem megyek bele a részletekbe, de pont tegnap ilyen nap volt és annyira, de annyira röhejes, hogy emberek képesek megsértődni apró dolgon (amiben ő hibázott,de még ő sértődik meg)  olyannyira, hogy nem köszön, sőt még a szemedbe se néz....én ezt már vicc kategóriába sorolom. Pláne akkor, ha onnan közelítjük meg a dolgot, hogy akár a gyereked is lehetne. Már csak ugye illemből is. A tiszteletet direkt nem írom, mert azt egyáltalán nem várom el, hogy is tehetném? Nem vagyok én senki csak egy dolgozó a sok közül. Mondjuk ezen kb. öt másodpercig fenn tudok akadni, mert azért na de mire kettőt fordulok már le is szarom van ejtve. Akinek nem volt gyerekszobája, annak nem volt gyerekszobája, bárhogy is akarja bizonyítani. Úgy elképzelem, mikor látom a gyűrűt az ujján és valószínű pár hónap múlva esküvő is lesz…

A hétvégi tavasz

huss elröpült, ma hajnalban már határozottan hűvös van és a szél is fúj. A tegnap vízparti sétálás elmaradt, volt itt víz elég majdnem egész nap szakadt az eső. Így végül maradt a kuckózás, meg az olvasás, filmnézés és mivel a gyerek inkább az apjával játszott neten, mint hogy a menjünk moziba kérdésre igennel feleljen, én elég jól haladok a kiválasztott könyvemmel. Amiről azt hittem majd jobb lesz, de egyelőre várom hogy beinduljon. Épp ott tettem le tegnap este, mikor talán elindul valami úgy hogy talán van remény. Mostanában nem igazán kötött le egy könyv sem annyira, hogy le se tudjam tenni úgy látszik a fülszöveg részekre mennek a kiadók, mert sorozatban sikerül belenyúlnom olyanba, ami a futottak még kategóriába sorolható, egyszer olvasós vagy többszöri nekifutásra sikerül a végére érnem, mert mindig félbehagyom. Pedig elvileg majd mindegyik jónak ígérkezik. Vagy én vagyok sokszor türelmetlen. Most, hogy belengette az idő a tavaszt már én is kezdek türelmetlen lenni és várom a …