Ugrás a fő tartalomra

Bevallom nem nagyon

járok erre. (és blogokat sem nagyon olvastam, úgy hogy nem igazán tudom kivel mi történik, mi a nyári terve vagy más egyéb) Annyi minden történés volt az elmúlt pár hétben, ami sok szervezést, jövés menést, aggódást hozott, hogy se időm, sem kedvem nem volt írni. Ha azt gondoltam, hogy a 2018-as évem jobb lesz, mint a tavalyi volt, akkor kicsit tévedtem. Nem egészen persze, mert volt (és még lesz is! ) sok sok jó dolog is, leginkább a gyerekkel kapcsolatban, ott minden úgy alakult, ahogy azt szerettük volna. De a többi...
Mostanra azért már kezd kicsit visszaállni a rend, kicsit jobban is alakulnak a dolgok, lassacskán kilábalunk sok nem várt dologból.
Azért jó, hogy ez a nyár közepére kezd lecsendesedni és talán a jövő héttől ismét élvezhetjük ezt az időjárásilag sem teljesen felhőtlen nyarat. Mondjuk azt nem bánom, hogy nincs olyan nagyon meleg, mint a múlt nyáron, de a sok esőnek vége lehetne már. Nem esik egész nap, de egy egy napba eléggé belerondítanak a záporok. 
Ha minden igaz hétvégétől ketten leszünk a gyerekkel. Közben ő elmegy majd pár napra az egyik mamához, aztán kicsit itthon lesz és irány a Balaton. 
Én pedig ha minden igaz, akkor kipihenem az utóbbi rossz heteket. Mindenesetre a lazulós napokra beszereztem finom borokat, pezsgőt. Szent elhatározásom, hogy befogom csempészni ezentúl a napjainkba (napjaimba) a minőségibb vagy hogy írjam én időt. Nem nagy dolgok ezek, ilyen pl. egy könyv olvasása közben egy pohár finom bor vagy egy minőségibb csokoládé, gyümölcs, sajt elmajszolgatása. 'Hogy' nem fogom sajnálni magamtól a jót. Valami ilyesmire gondolok. Többek között. 
Reggelente eljárok futni. A lelkesedésem nem változott, még mindig tart. A kedvem meg ettől kicsit jobb is. Levezetem a feszültséget. Igyekszem úgy elmenni, hogy legyen utána elég időm még a kertben kicsit ücsörögni, napozni - már amennyire lehet hajnalban, mert bizony fél ötkor kelek, hogy mindenre maradjon idő - a medencébe belemászni. Sokkal jobban esik így elindulni dolgozni, mintha csak felkelnék, nyűglődnék, hogy újabb munkanap és mennék tovább az utamra. Tervezem, hogy előbányászom a biciklimet és a futások közötti időben levezetésképpen elmegyek ugyan így reggel tekerni egyet. A faluba vezető út oda vissza 6 km, így az pont elég is lenne. Most, hogy így leírtam ha hazamegyek meg is kérem, a férjemet, hogy szedje elő és portalanítsuk, kicsit rakja nekem rendbe, mert már jó pár éve pihen a műhelyben.
Sokat olvasok, most ez került előtérbe ismét ha van egy kis szabadidőm. A pergolát teljesen belaktuk, hétvégén ott ettünk, kerítettünk bele asztalt, nyugágyakat, már csak kicsit csinosítani szeretném, lampionokkal, virágokkal, pici színes szőnyeggel, mintha egy különálló szoba lenne úgy szeretném összehozni. Talán majd a jövő héten sor kerül erre is.  Tervezem, hogy két napra amúgy is kiveszek szabadságot.
Az új - vagy is már inkább a régi - gardróbba végre teljesen rendet raktam, belaktuk, mindennek megvan a helye. A lakás is letisztultabb érzést kelt ezáltal.
A gyerek élvezi a nyarat, most éppen a barátjával nálunk vannak, játszanak, pizzáznak, pokémonokra vadásznak, kutyáznak, medencéznek, bicikliznek nem tudom még mit csinálnak. :) 
Szóval azért halad előre a nyár. Már eltelt a nyár fele :O észre sem vesszük és vége.




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Úgy érzem lassan

ez a blog tényleg az utolsókat rúgja. Tegnap is elkezdtem írni, de aztán félbehagytam mert olyan kis semmiségekről szólt volna, hogy maximum a visszaemlékezéseimre lett volna jó, ha mondjuk 20 év múlva olvasnám. Na, akkor csodálkoztam volna rá, hogy jéééé ezen a napon sem történt semmi  ez és ez történt velem, velünk.  Nem tudom van e értelme még minden nap vagy két naponta ugyan olyan dolgokról vagy sokszor nagyon hasonlókról írni, én is unom saját magamat. Hosszú ez a január.  Eszembe is jutott, hogy szerintem sokkal jobb lenne januárban téli szünetet tartani az iskolákban, mert decemberben annyi történés van, kezdve a télapóval meg a karácsonyi készülődéssel itthon is, iskolákban is, hogy az úgy is hamar elmegy, pörög mindig van valami, amit lehet várni, amire lehet készülni. Aztán hirtelen vége és a következő hónap általában lassú, szürke és hideg és hirtelen üres. Látom ezt a gyereken is mármint, hogy olyan semmilyen ebben az időszakban. Ő is lassú és időnként türelmetlen, meg f…

Vannak olyan dolgok

amik pár éve, hónapja még hogy úgy mondjam kiakasztottak. Ma már tudok vállat rándítani és nem foglalkozni vele. Ilyen egy egy munkahelyi dolog is, sőt időnként több munkahelyi dolog. Nem megyek bele a részletekbe, de pont tegnap ilyen nap volt és annyira, de annyira röhejes, hogy emberek képesek megsértődni apró dolgon (amiben ő hibázott,de még ő sértődik meg)  olyannyira, hogy nem köszön, sőt még a szemedbe se néz....én ezt már vicc kategóriába sorolom. Pláne akkor, ha onnan közelítjük meg a dolgot, hogy akár a gyereked is lehetne. Már csak ugye illemből is. A tiszteletet direkt nem írom, mert azt egyáltalán nem várom el, hogy is tehetném? Nem vagyok én senki csak egy dolgozó a sok közül. Mondjuk ezen kb. öt másodpercig fenn tudok akadni, mert azért na de mire kettőt fordulok már le is szarom van ejtve. Akinek nem volt gyerekszobája, annak nem volt gyerekszobája, bárhogy is akarja bizonyítani. Úgy elképzelem, mikor látom a gyűrűt az ujján és valószínű pár hónap múlva esküvő is lesz…

A hétvégi tavasz

huss elröpült, ma hajnalban már határozottan hűvös van és a szél is fúj. A tegnap vízparti sétálás elmaradt, volt itt víz elég majdnem egész nap szakadt az eső. Így végül maradt a kuckózás, meg az olvasás, filmnézés és mivel a gyerek inkább az apjával játszott neten, mint hogy a menjünk moziba kérdésre igennel feleljen, én elég jól haladok a kiválasztott könyvemmel. Amiről azt hittem majd jobb lesz, de egyelőre várom hogy beinduljon. Épp ott tettem le tegnap este, mikor talán elindul valami úgy hogy talán van remény. Mostanában nem igazán kötött le egy könyv sem annyira, hogy le se tudjam tenni úgy látszik a fülszöveg részekre mennek a kiadók, mert sorozatban sikerül belenyúlnom olyanba, ami a futottak még kategóriába sorolható, egyszer olvasós vagy többszöri nekifutásra sikerül a végére érnem, mert mindig félbehagyom. Pedig elvileg majd mindegyik jónak ígérkezik. Vagy én vagyok sokszor türelmetlen. Most, hogy belengette az idő a tavaszt már én is kezdek türelmetlen lenni és várom a …