Ugrás a fő tartalomra

Bevallom nem nagyon

járok erre. (és blogokat sem nagyon olvastam, úgy hogy nem igazán tudom kivel mi történik, mi a nyári terve vagy más egyéb) Annyi minden történés volt az elmúlt pár hétben, ami sok szervezést, jövés menést, aggódást hozott, hogy se időm, sem kedvem nem volt írni. Ha azt gondoltam, hogy a 2018-as évem jobb lesz, mint a tavalyi volt, akkor kicsit tévedtem. Nem egészen persze, mert volt (és még lesz is! ) sok sok jó dolog is, leginkább a gyerekkel kapcsolatban, ott minden úgy alakult, ahogy azt szerettük volna. De a többi...
Mostanra azért már kezd kicsit visszaállni a rend, kicsit jobban is alakulnak a dolgok, lassacskán kilábalunk sok nem várt dologból.
Azért jó, hogy ez a nyár közepére kezd lecsendesedni és talán a jövő héttől ismét élvezhetjük ezt az időjárásilag sem teljesen felhőtlen nyarat. Mondjuk azt nem bánom, hogy nincs olyan nagyon meleg, mint a múlt nyáron, de a sok esőnek vége lehetne már. Nem esik egész nap, de egy egy napba eléggé belerondítanak a záporok. 
Ha minden igaz hétvégétől ketten leszünk a gyerekkel. Közben ő elmegy majd pár napra az egyik mamához, aztán kicsit itthon lesz és irány a Balaton. 
Én pedig ha minden igaz, akkor kipihenem az utóbbi rossz heteket. Mindenesetre a lazulós napokra beszereztem finom borokat, pezsgőt. Szent elhatározásom, hogy befogom csempészni ezentúl a napjainkba (napjaimba) a minőségibb vagy hogy írjam én időt. Nem nagy dolgok ezek, ilyen pl. egy könyv olvasása közben egy pohár finom bor vagy egy minőségibb csokoládé, gyümölcs, sajt elmajszolgatása. 'Hogy' nem fogom sajnálni magamtól a jót. Valami ilyesmire gondolok. Többek között. 
Reggelente eljárok futni. A lelkesedésem nem változott, még mindig tart. A kedvem meg ettől kicsit jobb is. Levezetem a feszültséget. Igyekszem úgy elmenni, hogy legyen utána elég időm még a kertben kicsit ücsörögni, napozni - már amennyire lehet hajnalban, mert bizony fél ötkor kelek, hogy mindenre maradjon idő - a medencébe belemászni. Sokkal jobban esik így elindulni dolgozni, mintha csak felkelnék, nyűglődnék, hogy újabb munkanap és mennék tovább az utamra. Tervezem, hogy előbányászom a biciklimet és a futások közötti időben levezetésképpen elmegyek ugyan így reggel tekerni egyet. A faluba vezető út oda vissza 6 km, így az pont elég is lenne. Most, hogy így leírtam ha hazamegyek meg is kérem, a férjemet, hogy szedje elő és portalanítsuk, kicsit rakja nekem rendbe, mert már jó pár éve pihen a műhelyben.
Sokat olvasok, most ez került előtérbe ismét ha van egy kis szabadidőm. A pergolát teljesen belaktuk, hétvégén ott ettünk, kerítettünk bele asztalt, nyugágyakat, már csak kicsit csinosítani szeretném, lampionokkal, virágokkal, pici színes szőnyeggel, mintha egy különálló szoba lenne úgy szeretném összehozni. Talán majd a jövő héten sor kerül erre is.  Tervezem, hogy két napra amúgy is kiveszek szabadságot.
Az új - vagy is már inkább a régi - gardróbba végre teljesen rendet raktam, belaktuk, mindennek megvan a helye. A lakás is letisztultabb érzést kelt ezáltal.
A gyerek élvezi a nyarat, most éppen a barátjával nálunk vannak, játszanak, pizzáznak, pokémonokra vadásznak, kutyáznak, medencéznek, bicikliznek nem tudom még mit csinálnak. :) 
Szóval azért halad előre a nyár. Már eltelt a nyár fele :O észre sem vesszük és vége.




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kicsit rosszul érintett

hogy szombat reggel tíztől vasárnap este fél hétig nem volt víz a faluban. Nem is értem, hogy gondolták annak ellenére sem, hogy biztos nem szórakozásból tartott ilyen hosszú ideig, amíg megcsinálják, de a végén már majdnem a hajamat téptem. Nem tudnék már a civilizációban lévő dolgok nélkül akár csak egy hétig is élni.  Viszont, így legalább méregből lenyírtam mindenhol a füvet és még jó, hogy kimentem a leghátsó részig, mert álmomban nem gondoltam volna, hogy két hét alatt ilyen nagyra megnő kint is, ott ahol elvileg akár egy hónapig sincs vele gond....hát most a sok eső és a reggeli, esti pára meghozta a gyümölcsét, jó nagy volt. Úgy hogy háromtól este fél hétig mindenhol végeztem vele, medencét is tisztítottam a hétvégén, fürödtünk is - még jó, hogy az idő ezt megengedi, így azért félkomfort érzés megvolt szombat esti lefekvésnél - aztán mikorra beértem már volt víz.  Most már csak apróságokat kell megint csinálni kint, mindjárt jobb is a kedvem. Nekem csak azért volt szimpatikus…

Tegnap jött velem szembe

hogy a hétvége után csak az első öt nap nehéz az újabb hétvége előtt....hát kb. így érzem én is most. Bizonyos dolgok borzasztóan rányomják a bélyegüket a napjaimra, bár igyekszem nem folyton a gondokon rágódni, azért csak csak eszembe jut, mi lenne jó, hogy lenne jó....Talán ezért is kelek fel mostanában minden reggel még fáradtabban, mint ahogy lefeküdtem és érzem, hogy mindenhol csomók vannak rajtam, olyan jól esne egy erős masszírozás tetőtől talpig. Valamit szednem kellene az őszi fáradtság ellen, körül is nézek ma. A kerten nem kell gondolkodnom, most mindennel végeztünk olyan jó kilépni az ajtón és látni a rendet, meg úgy hazajönni, ahogy kinyílik a kapu csak a szépet látjuk.  Ma szülőire megyek, elég húzós napom lesz. Hazahozom a gyereket, időm nem lesz arra sem, hogy bejöjjek a házba és már megyek is vissza. Aztán hazajövök - ki tudja mikor, első találkozás az ofővel - és nekiállok főzni, mert még az is lehet, hogy a férjem holnap már itthon lesz. Reggel meg gyorsan be kell …

Ha valaki azt gondolná hogy

ezt az őszt vártam sajnos el kell, hogy szomorítsam mert nem. Én a szép napos, csendes, színes őszt várom még mindig nem ezt a már harmadik napja esős, szürkét. Borzasztó, hogy mennyire sok eső esett, gyakorlatilag egy teljes havi, már szinte sehogy sem szívja be rendesen a föld. A fű nő, lenyírni nem lehet, semmit sem lehet csinálni kint, szép lassan amennyi időt beletettünk a gyerekkel a szabadság utolsó pár napjaiba, hogy mindent rendben és szépen hagyjunk majd itt, mikor kezdődik az iskola, nos az lassan eltűnőben van. Hát mindegy, ez van majd talán lassan elmúlik. Jó lenne ma délután már futni is menni, kicsit kiszellőztetni a fejem, vasárnap voltam utoljára, szóval már hiányzik is. Nem tudom másnál  hogy van, de nekünk ez az iskolai évkezdés - illetve minden iskolai évkezdés - sem sikerült nem rohanósra, nem kapkodósra sikerülni, pedig időben kelünk, előző este előkészíteni mindent, este berakja a gyerek a táskába a cuccot....még is. Nekünk kell legalább egy hónap, ezzel telik …