Ugrás a fő tartalomra

Futással akartam

kezdeni a napomat, de miután már lassan a harmadik napja ébredek fel hajnalban fejfájással letettem róla. Hogy a meleg készít most ki ennyire vagy valami más miatt van már nem tudom, de hajnali négy óta vagyok fent, bevettem már gyógyszert, ittam kávét talán lassan jobb lesz. Borzasztóan érzem magam attól, hogy elkezdődött ez a hét, semmi kedvem kimozdulni a még viszonylag hűvös lakásból és elkezdeni a hétfőt. Minden porcikám tiltakozik ellene, talán ezért is van az egész rossz közérzetem. Az irodában nincs egy rohadt légkondi sem, megfulladunk már a melegben, ha meg bekapcsoljuk a ventilátort nem hiszem, hogy baromi egészséges lenne, ha a pofánkba  arcunkba tolja a felkavart poros levegőt. 
Minden nyűgöm, minden rossz történés ami az utóbbi jó pár hétben volt most terített be igazán, elfáradtam rendesen. Heteket, sőt hónapokat szeretnék pihenni - anyukámat agydaganattal műtötték,  a sokk és a műtét után felváltva megyünk a húgommal hozzá, intézzük a bevásárlást, főzést,  amit kell. A szövettan még nem érkezett meg...A férjemmel heteken át mentünk kardiológushoz, belgyógyászatra, immunológiára, mert rendszeresen visszatérő rosszullétei voltak (vannak?) és volt, hogy a gyerek azzal hívott fel, hogy fekszik a fürdőszobában....nem írtam ezekről, de cseppet sem volt könnyű júniustól (és még nincs vége), most már jobban van, kapott gyógyszer, de mire mikor nem derült ki semmi igazán....Majd ha szeptember-októberben hazajön akkor folytatódnak a vizsgálatok. Addig meg reménykedem, hogy nem lesznek olyan rosszullétek, mint amik itthon voltak....aztán most meg ez a darázs mizéria (amit remélek, hogy holnap megoldódik végre) holnap a gyerekkel fogorvos, jó lenne eljutni vele cipőt venni, mert úgy jött haza a Balatonról, hogy látom kicsi lett a cipője. Komolyan, hogy tud egy gyerek kinőni egy cipőt egy hét alatt??? És el kell vinnem fodrászhoz is, mert már belehet fonni a haját. És itthon is mindig van mit csinálni....Rám férne jó pár hét pihenés, de olyan tényleg, amikor semmit, de semmit nem csinálok csak úgy lógatom a lábam a levegőben. (hahaha)
Szóval az egy hét amit egyedül töltöttem a gyerek nélkül csak részben alakult úgy, ahogy szerettem volna, mert minden napra jutott valami, főleg a szüleimnél. Nem sokat pihentem, néha futottam és egy két órát azért olvastam is kint a kertben. Na nem baj, nemsokára itt az augusztus utolsó két hete akkor itthon leszek és bepótolom. :)







Megjegyzések

  1. Hú, Tami, ennyire komoly betegségre nem is gondoltam :(. Sok erőt hozzá, remélem, hogy anyud helyrejön...

    VálaszTörlés
  2. A leírtak után csodálkozol, hogy fáj a fejed? Hárítod vele a gondokat(vagy legalábbis nálam ezzel jelentkezett, ha valami nagyon nem tetszett). Erőt, kitartást, szép napokat neked!

    VálaszTörlés
  3. Sok erőt kívánok, remélem, hogy anyukádnál a szövettan negatív lesz, és akkor a nehezén lassan túl lesztek.
    A férjed is nagyon remélem, hogy rendbe jön, és esetleg csak arra figyelmezteti a szervezete, hogy "lassítani" kéne. Gondolom, hogy rendesen igénybe veszi a szervezetét a minden napi tizenórás talpalás.
    Kitartás mindenhez....🌺

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Tegnap amikor talán sokan még a

konyhában sürögtek és készültek az ünnepi fogások vagy épp úton voltak beszerezni az utolsó pillanatban az ajándékokat, nos mi már feltett lábbal csak élveztük az ünnep első napját. Nem volt semmi különös a napban így visszagondolva, minden ment a maga útján. 23-án este feldíszítettük a fát, hogy másnap már a fényekre ébredjünk. Régóta így van ez nálunk, mindig előző este öltöztetjük díszbe a fenyőt. Délben jött az ebéd, így rendeltem addigra már szépen megterítettünk, nagyon nagyon finom volt minden. Rengeteg maradt még a következő napokra a hidegtálhoz és a kétféle salátához még hozzá sem nyúltunk. Ebéd után mentünk a szüleimhez és ott találkoztunk a húgommal és a lányokkal. Sajnos ez a karácsony már nem olyan mint volt még pár évvel ezelőtt is. Bár már minden rendben, mindenki jól van, élhetnék csendben, szépen az életet, de  ennek ellenére szinte csak a panaszkodást hallgattuk a szüleimtől - anyukám látványosan szenvedett, sok voltunk neki, meg látszott rajta, hogy csak kényszer …

Nálunk mára

"lecsengett" a karácsony. Ma már csak itthon leszünk és egész nap a pihenésről fog szólni. Tervben volt a mozi, de idén először nem találtunk semmi olyat, amit igazán megnéznénk így ez most elmaradt.  Tegnap Kecskeméten voltunk, ez volt a gyerek plusz karácsonyi ajándéka. Még sosem vezettem egyhuzamban ennyit főleg a férjem nélkül - Balatonig igen - és az út is csak Dunaföldvárig volt ismerős. Előző nap persze aludni sem igazán tudtam, mert állandóan felébredtem, hogy tudtam hosszabb út vár rám, ráadásul a visszaút pedig már sötétben lesz, télen. Először vezettem gps segítségével  - waze  a telefonon  - és megmondom őszintén teljesen jól ment minden, ez egy jó kis program nagyon könnyedén alakult minden, kifejezetten jó út volt. Este fél tizenegyre értünk haza és nagyjából csak beájultunk az ágyba. Teljesen elfáradtam, de ez főleg annak köszönhető, hogy nem szeretek sötétben vezetni, na nem mintha magamban nem bíznék, de bármi történhet. Na, de nem történt semmi, minden jó …

Ma még

biztosan odaérünk a munkahelyünkre, de hogy holnap mi lesz azt még nem tudom. Holnapra intenzív havazást mondanak, ami itt a hegy északi oldalán kb. dupla annyit jelent, mint ami máshol általában esik. Amikor bezzeg itthon vagyunk szabadság van és téli szünet az iskolában plusz tíz fok napokig. :/ Akkor nem lenne baj se a rossz idő, se a sok hó, mert nem kell menni sehova. Előre látom nem szeretem hét lesz ez, legalább is ami az időjárást illeti. Elég változékonynak mondják. Mindenesetre reggel beszaladok a boltba és feltankolok ebből, abból, gyereknek elfogyott a kenyér, tej, de fogyóban van a gyümölcs, zöldség is, felvágott ez az.  De ma még napsütés lesz, bár elég hideg van és ki is tart a héten állítólag. A hétvége huss megint eltelt, mintha nem is lett volna. Mindegy, legalább beljebb vagyunk a januárban, előrébb járunk.  Nekem ez a hónap az egész évből, ami nem kedves, nem szeretem, hosszú minden szempontból, az ünnepek után kis üresség is van az emberben. Teljes nyűgnek érzem …