Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: szeptember, 2018

Békés

ez a mai nap. Pont elég jó idő van ahhoz, hogy kint lehessen tenni venni, jönni menni, virágokat rendezgetni, elültetni a hagymásakat, hogy tavasszal ismét több bújjon ki a föld alól. Bár reggel még azon gondolkodtunk, hogy elmegyünk a Balatonhoz, de aztán úgy döntöttünk még is csak maradunk itthon. A férjem a kertben tesz vesz, én itt bent kicseréltem a ruhákat, nyári garnitúra ment a hálószobában lévő gardróbba, az őszi és téli pedig az előszobában lévő nagy gardróbba. Épp tegnap olvastam, hogy idén a kockás lesz a divat, milyen jó, hogy a régebbi párszor volt rajtam kockás őszi nadrágjaimat nem ajándékoztam el, most milyen jól jön. :) Mindegyik jó rám, pedig a szekrényben álltak vagy egy évig. Most azért eszembe jutott, hogy a minap volt a kezemben egy nagyon jó szabású, vastagabb anyagú blézerszerű kabát, amit sokáig tartogattam a kosaramban az egyik turiban, aztán úgy döntöttem még is otthagyom, hát most nagyon bánom. A mosógép halkan duruzsol, a sütőben sül a bepácolt oldalas, …

Nem hiszem el, hogy

végre péntek! Gyorsan, de nekem bizonyos szempontok miatt még is lassan telt el ez a hét. De végre vége, tegnap a könyvvizsgálat is lezajlott, ötre értem haza, ami nem túl vészes, de a folyamatos koncentrálás, kérdezgetés, válaszolgatás, mutogatás, magyarázás borzasztóan leszívta az agyamat, ami már tegnap reggel ébredésnél is fájt, hiába vettem be két gyógyszert is. És fáj még mindig, már túl vagyok egy algopirin bevételén. Aztán itthon kezdődött a második műszak, mostam, takarítottam, pakolásztam, főztem és beestem az ágyba. De ma nem fogok semmit sem csinálni, ma a lábamat fogom lógatni a munkahelyen, most mindennel készen vagyok. Rendet vágok az íróasztalomon és a szekrényemben az iratok között, szóval csak ilyen kis dolgokat fogok csinálni. Rövid nap lesz, fél háromig "munka", aztán elmegyek bevásárolni hétvégére, amíg a kutya fodrászkodik addig még a Pepcoban is körülnézek nem voltam már szerintem vagy fél éve. Vagy több. Hétvégén nem tudom még mi lesz, valamit progra…

Tegnap sokkal jobb

volt a meleg lakásba hazaérni, mint felöltözni pulóverbe és abban főzni, meg jönni menni. Tegnaptól mi is fűtünk, most már hivatalosan is. Napközben sincs már meleg, hiába süt a nap ha én nem vetem le a kardigánomat, akkor bizony hideg van.  Bárcsak a mai napnak már vége lenne, ma jön a könyvvizsgáló. Szeretnék már rajta túl lenni. Utálatos egy hét ez, nem szeretem mert minden napra van valami feladat, ettől olyan mintha állandóan csak történne valami, ide kell menni, meg oda kell menni és ezt kell elintézni, meg azt kell megcsinálni.....tegnap fodrászhoz is mentem és hát megint nem olyan a hajam, mint akartam - mindjárt fogok egy ollót és baromira megnyirbálom - még majd be kell festenem, aztán ma ugye ez az ellenőrzés, holnap a kutyát kell vinnem még egy tél előtti utolsó fodrászkodásra....a hócipőm már tele van. És minden összezsúfolódik és ahogy beesek itthon az ajtón már jön is a második műszak, főzés, mosás, megminden. A hirtelen jött időjárás változást én kb. úgy tudtam volna …

Három

fok van odakint. Azért ez túlzás még, szerintem. A lakás ma reggelre kihűlt, úgy hogy nálunk mától hivatalosan is elkezdődik a fűtési szezon. Szeretnék meleg lakásba hazaérni a gyerekkel délután. A beígért hosszú "forró" októberig kitartó nyár úgy látszik végleg elmarad.  Nem aludtam valami jól, négy óra óta forgolódtam a gyomrom nem tudom miért, de nem túl jó. Nem ettem semmi megerőltetőt, még csak vacsorát sem. Fáradt vagyok, legyen végre péntek. Nem mintha ez a hét (is) lassan menne, múlik rendesen.
Azt hiszem a délutáni megbeszélt szomszédcsajos futást ma lemondom. Fodrász lesz a program, onnan épp hogy hazaérek és már mehetnék is, viszont főznöm is kellene valamit, mert a tegnapi pizzából épp ebédre maradt a férjemnek, de ha futni megyek akkor tolódik az egész és fél hétkor kellene nekiállnom, utána meg ismét csak az ágyba beesni lenne időm, de vár még rám egy halom megszáradt ruha elpakolása. Száraz ruháról jut eszembe, most még kint teregetek a férjem műhelyében, de …

Hát jó akkor

írok a semmiről.  Az időjárás tegnap pocsék volt, illetve a szél tette azzá, aztán délután kisütött végre a nap. Pár hete még arról beszéltek, hogy hosszú, meleg, napos ősz lesz, egészen október végéig, nos erre most igen csak rácáfolt ez az idő.....de azért reménykedem még.  A lakás kezd kihűlni, már nem olyan jó esténként ücsörögni, fázom. Így tegnap viszonylag korán, fél tízkor már ágyban voltam és inkább olvastam, mint a kanapén kucorogva takaró alatt egy újabb részt nézzek a Downton Abbyból.  Bárcsak végéhez érne már ez a hét, most nem tetszik, persze mert a héten könyvvizsgálás és izgulás van, hogy minden jó legyen. Jó szokott egyébként. A jövő héten már október és nálam a hónap végétől már beindul a karácsonyi hangulat, legalább is fejben. A kocsimban bekészítve pár téli, karácsonyi hangulatú CD, itthon egyre több teát készítek, előlehet venni a mécseseket, lehet új illatokat nézni, a boltokban egyre jobban előtérbe kerül a karácsonyi hangulat.....ez az én időszakom. Lassan el…

Ez nem az én

őszöm ez, ami éjjel bekúszott ide hozzánk és megjött erős széllel és időnként záporral. Nem elég, hogy hétfő van, egy olyan hétfő, amikor azt sem tudom miért lett olyan hirtelen vége a hétvégének, volt e egyáltalán?? Az embernek nincs kedve kibújni a házából, ilyenkor kellene még plusz egy nap legalább. Még mindig a szép csendes, napos őszi időkről álmodom, amikor még sokat lehet kint lenni, bográcsban főzni, napközben kiülni olvasni, a színes avart rugdosni séta közben, de reggelente már kell a pulóver, este pedig a teraszon bort iszogatva szintén. Már nem tudom azt sem, hogy mennyire jó még pötyögni ide, mikor nem történik semmi említeni való és talán már kedvem sincs hozzá igazán. Azt hiszem tényleg az utolsó fázishoz ért a blogom. Meg azt is, hogy nem erre tart már a dolog, a blogok kihűlnek, letűnnek, eltűnnek, lassan más irányba mennek az emberek....pár éve mennyire felkapott volt, emlékszem 2007 volt, mikor az első gasztro blogot megtaláltam....azt hiszem Ízbolygó volt a címe …

Tegnap jött velem szembe

hogy a hétvége után csak az első öt nap nehéz az újabb hétvége előtt....hát kb. így érzem én is most. Bizonyos dolgok borzasztóan rányomják a bélyegüket a napjaimra, bár igyekszem nem folyton a gondokon rágódni, azért csak csak eszembe jut, mi lenne jó, hogy lenne jó....Talán ezért is kelek fel mostanában minden reggel még fáradtabban, mint ahogy lefeküdtem és érzem, hogy mindenhol csomók vannak rajtam, olyan jól esne egy erős masszírozás tetőtől talpig. Valamit szednem kellene az őszi fáradtság ellen, körül is nézek ma. A kerten nem kell gondolkodnom, most mindennel végeztünk olyan jó kilépni az ajtón és látni a rendet, meg úgy hazajönni, ahogy kinyílik a kapu csak a szépet látjuk.  Ma szülőire megyek, elég húzós napom lesz. Hazahozom a gyereket, időm nem lesz arra sem, hogy bejöjjek a házba és már megyek is vissza. Aztán hazajövök - ki tudja mikor, első találkozás az ofővel - és nekiállok főzni, mert még az is lehet, hogy a férjem holnap már itthon lesz. Reggel meg gyorsan be kell …

Szép nyári reggelre

ébredtünk ma is , ez nem az az ősz amit vártam. 31 fokot mondanak még több napon keresztül az időjárás megbolondult. Sűrű napjaink vannak, alig érem utol magam és ha még azt a bizonyos én időt is beleakarom szorítani, akkor igen csak meg kell szerveznem mindent. Most éppen a nincs kedvem semmihez szakaszban vagyok, leginkább kertezni nincs kedvem, kicsit elegem is van már, hogy a nyár nagyobb részében egyedül / gyerekkel csináltam/tuk elfáradtam. Rutinból és megszokásból persze teszem a dolgom, közben pedig úgy eldobnék mindent, mint a csuda. A hajnali és esti párától valamint a napközbeni melegtől a fű igen csak megindult és mindig van valami gazolni való, meg metszeni való......néha borzasztóan elegem van. Futni akartam ma hajnalban, korán is ébredtem, de inkább a teraszt sikáltam fel és a korlátokat mostam le, pókhálókat szedegettem, hogy ezzel is előrébb legyek. Talán majd este futok. Tegnap már főztem is mára, mert ma kórházba megyünk látogatni, közben más elintézendő dolog is v…

Kicsit rosszul érintett

hogy szombat reggel tíztől vasárnap este fél hétig nem volt víz a faluban. Nem is értem, hogy gondolták annak ellenére sem, hogy biztos nem szórakozásból tartott ilyen hosszú ideig, amíg megcsinálják, de a végén már majdnem a hajamat téptem. Nem tudnék már a civilizációban lévő dolgok nélkül akár csak egy hétig is élni.  Viszont, így legalább méregből lenyírtam mindenhol a füvet és még jó, hogy kimentem a leghátsó részig, mert álmomban nem gondoltam volna, hogy két hét alatt ilyen nagyra megnő kint is, ott ahol elvileg akár egy hónapig sincs vele gond....hát most a sok eső és a reggeli, esti pára meghozta a gyümölcsét, jó nagy volt. Úgy hogy háromtól este fél hétig mindenhol végeztem vele, medencét is tisztítottam a hétvégén, fürödtünk is - még jó, hogy az idő ezt megengedi, így azért félkomfort érzés megvolt szombat esti lefekvésnél - aztán mikorra beértem már volt víz.  Most már csak apróságokat kell megint csinálni kint, mindjárt jobb is a kedvem. Nekem csak azért volt szimpatikus…

Így péntekre

már borzasztó fáradtan kelek fel reggelente. Alig tudok kikecmeregni az ágyból annak köszönhetően, hogy minden nap korán kelek, hogy mindennel végezzek mire elindulunk. Bár lehet hogy ez a jövő héten változni fog és kapok még plusz fél órát amit alvással tölthetek, mert a gyerek közölte, hogy ne csomagoljak neki tízórait, mert nem fogja megenni, mert reggelizik és akkor ebédig nem éhes és különben is ha véletlenül éhes lenne ott a büfé. (ahol még nem járt, de kéznél van) Ennek ellenére nem szeretem, mikor szendvics nélkül indul el, de mivel majdnem minden délután hazahozta a kutya meg a macskák örömére, ezért lehet tényleg befejeztem a tízóraik gyártását és csak egy banánt, almát vagy müzli szeletet csempészek a táskába. Szóval borzasztó nehezen keltem fel, minden izmom beállva, a lábam mint egy kezdetleges robot raktam egymás után, de azt sem tudtam hol vagyok. Most kezdek kicsit magamhoz térni. Az iskola egyelőre tetszik, megírták az első angol szintfelmérőt. A gyereké a második le…

Ha valaki azt gondolná hogy

ezt az őszt vártam sajnos el kell, hogy szomorítsam mert nem. Én a szép napos, csendes, színes őszt várom még mindig nem ezt a már harmadik napja esős, szürkét. Borzasztó, hogy mennyire sok eső esett, gyakorlatilag egy teljes havi, már szinte sehogy sem szívja be rendesen a föld. A fű nő, lenyírni nem lehet, semmit sem lehet csinálni kint, szép lassan amennyi időt beletettünk a gyerekkel a szabadság utolsó pár napjaiba, hogy mindent rendben és szépen hagyjunk majd itt, mikor kezdődik az iskola, nos az lassan eltűnőben van. Hát mindegy, ez van majd talán lassan elmúlik. Jó lenne ma délután már futni is menni, kicsit kiszellőztetni a fejem, vasárnap voltam utoljára, szóval már hiányzik is. Nem tudom másnál  hogy van, de nekünk ez az iskolai évkezdés - illetve minden iskolai évkezdés - sem sikerült nem rohanósra, nem kapkodósra sikerülni, pedig időben kelünk, előző este előkészíteni mindent, este berakja a gyerek a táskába a cuccot....még is. Nekünk kell legalább egy hónap, ezzel telik …

Szeptember...

Elindult az én kedvenc hónapom ami remélhetőleg lesz azért jobb is, mert most nem olyan amilyennek vártam. A hétvégi jó idő helyett éjjel eljött a világvége először csak dörgéssel és villámlással, aztán amikor az elmúlt akkor sok sok sok esővel. És a távolban még most is dörög. Amolyan igazi nyársirató, hogy legalább az iskolába készülődök ne azt érezzék, hogy még nyár van, kicsit könnyebb legyen elindulni, ha már úgy is itt a rossz idő. Azért még ne legyen ilyen! Nem sokat aludtam és ebben egyrészt az időnek is volt része, másrészt pedig a mai évnyitó járt a fejemben, vajon milyen lesz az első benyomás, milyen lesz a gyereknek az első nap, milyen lesz először meglátni az osztálytársakat, vajon marad e abból a sok sok pozitívumból és jó megérzésből később is, amit most gondolunk?  Nem készültünk igazán mára, a szekrényben lóg az öltöny, a szobában a fehér ing, nyakkendő, de a táskába most reggel fog bekerülni a jegyzetfüzet és a toll. Na meg a frissen készült szendvics és egy üveg ví…