Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: 2019

Vannak olyan furcsa

dolgok, mikor az ember eljön valahonnan ahol azt hiszi jól érzi magát és amikor becsukja maga mögött az ajtót válik számára is ismertté, hogy nagyon sok mindenben csak akadály volt és sok minden rossz érzés abból eredt, hogy onnan (is) dőlt rá a sok negatív kisugárzás. Persze biztos éreztem én ezt már - naná, hogy magamról beszélek - hiszen többször fordult meg a fejemben a gondolat, hogy nem kell ez nekem, de mivel gyáva voltam, hogy akkor mi lesz (meg volt is pár ember akiket viszont tényleg sajnáltam volna ) így mindig csak halogattam a dolgot. Most, hogy végre bezártam magam mögött mindent, teljesen jól vagyok ebből a szempontból. Az is fura, hogy reggel fél hétkor még sötét volt és eset szinte észrevétlenül, de napról napra lesz kicsit hosszabb a nappal.   Az is fura, hogy mindjárt itt az új év, mikor még ez is most kezdődött. Mondjuk az eléggé, hogy mennyire gyorsan vége egy egy évnek, mikor az embernek már nagy gyereke van. Vagy negyven felett, nem tudom.  Hideg van, minden hó…

Karácsony után

Hamar vége lett nem igaz? Pedig mennyire vártuk. Ezen is túl vagyunk voltak nagyon jó dolgok, pl. hogy végre jól sikerült minden családi látogatás és volt rossz is, amit - más ugyan nem bírt ki, hogy ne mondja el világnak, de - én nem fogom. A rosszat elfelejtem és csak a jóra emlékszem.  Még nem írok összefoglalót az évről van még pár nap vissza, de ahogy mindig most is megfogom tenni, leírni mi volt és jó és mi volt rossz és mit várok - várnék -  majd a következőtől.  Az biztos, hogy letettem egy nagy terhet a vállamról, amiről nem is gondoltam volna, hogy ennyire nyomja és most ezerszer jobban érzem magam. Folyt.köv.

Kicsi

megnyugvás van a sebészet után, ami remélem majd pár hét, jobb esetben nap után már teljes lesz. Van bennem egy kis bizonytalanság, de igyekszem elhessegetni, mert azt mondták hosszabb idő kell míg helyrejönnek a dolgok, de helyre fognak. És én elakarom ezt hinni, remélem így lesz.
A fát tegnap késő este feldíszítettük, ma hajnalban már erre ébredtem és olyan jó volt úgy kijönni a nappaliba, hogy a kis fények fogadtak. Hangulatos, ünnepi. (csak az idő ne lenne ilyen, mert az egyáltalán nem ünnepi, két napja szélvihar van, nem kicsit) Jó volt így meginni csendben a kávémat.
Még van pár apró dolog amit délelőtt megcsinálok, aztán már tényleg csak a karácsonnyal foglalkozunk. 
A sütemény végül egy fahéjas, sok szilvával megrakott pite torta lesz, amit ha befejeztem a pötyögést gyorsan megsütök, hogy ebédre jól kihűljön, mert az leginkább így jó. Lesz hozzá citromos mascarpone krém és vanília fagylalt. Továbbá vettem mindenféle finom gyümölcsöt, mert nálunk karácsonykor mindig van gyümöl…

Most, hogy már

mindenhonnan "dől" ránk a karácsony, lásd instagrammon és facebookon is láttam már vagy ezer feldíszített fát, meg mindenféle süteményről képet és szívecske küldözgetést, meg hirtelen mindenki mindenkinek a barátja és "szerelme" lett csak úgy a semmiből előlépve és csak kapkodom a fejem, hogy hirtelen mindenkinél milyen szép és szeretett teljes lett egyből minden, hát elérkezett az ünnep előtti utolsó nap. Ha gonosz lennék azt mondanám, huszonhetedikére a legtöbb helyen ez a sok szeretet elfogy és jönnek a szürke hétköznapok ismét. De nem vagyok. (vagy jó lenne, ha nem így lenne) Hajnalban keltem, de most nem azért mert nem vagyok fáradt, hanem, mert az aggódástól keveset tudtam aludni. Mi a mai napunkat kórházban töltjük, legalább is a délelőttöt, mert előjött valami amit jó lenne ha látna orvos, mielőtt elkezdődnek az ünnepek és remélem, hogy nem nagy dolog,  és ennyi. Azt meg pláne remélem, hogy egyáltalán ránk néz valaki és nem küldenek el, mert nem hiszem, ho…

Nagyon változó

a kedvem. Hol jobb, hol kevésbé mondható el ez róla. Esik az eső, olyan csendesen mintha tavasz lenne és az idő is pont olyan, szinte érzem a friss eső tavaszias illatát. Már vagy két napja nem is fűtöttünk, egyszerűen olyan meleg van kint is, hogy bent még a szellőztetések ellenére sem hűl le a ház. Most azért picit bekapcsoltuk, mert úgy gondolom az esőnek köszönhetően estére azért majd hidegebb lesz. Mivel (már írtam) én nagyon szeretem a télnek azt az időszakát, amikor borongós, napsütés nélküli, most hálás vagyok ezért az időért. Nagyon jó, hogy ilyen ilyenkor tudom elengedni magam, hogy nincs lelkiismeret furdalásom, mert kint lehetne mit csinálni. Tegnap még ki is használtam délelőtt, kicsit gazoltam a virágok között, összesöpörtem a járdát. Tegnap a színház nagyon jó volt, de az biztos, hogy én majd három órás előadásra többet nem megyek este hétkor, pláne úgy, hogy reggel fél négykor keltem. Fél tíz körül ugyan is kétszer is arra riadtam, hogy egy jó nagyot biccentettem, úgy…

Akkor ma megint

eljött egy utolsó "dolgozós" napom. Végül úgy döntöttem még sem megyek holnap, mert olyan jó az idő hogy helyette inkább elmegyek reggel futni. A kocsimat is le kell mosatni, mert a pár nappal ez előtt vagy egy hétig tartó esős, nyálkás, ködös idő miatt olyan koszos lett, hogy épp kilátok a hátsó ablakon, pedig előtte a férjem lemosta nekem. Belül is ráfér egy porszívózás. Pénteken színház, de megmondom őszintén most valahogy nem várom. Mondjuk tudom, ha már ott leszek akkor jó lesz, de én nem tudom a hangulatom most valahogy a béka valaga alatt van. Leginkább fáradt vagyok a hirtelen jött melegfronttól és ideges, hogy a gyerek egyik nap ötösöket hoz, másik nap képes elrontani az egészet kettessel, meg egyessel  és tegnap sem tanult, mert csak öt órája lesz a nyolc helyett és szünet előtt már, sz e r i n t e, biztos nem írnak  nekem meg már veszekedni sincs vele kedvem, tele az egésszel a hócipőm. Nem tudom mikor komolyodik meg egy kicsit vagy mikor kezd el érettebben gondo…

Még ma és

holnap megyek dolgozni. Bár azon gondolkodom, hogy lehet még a csütörtököt belerakom. Nincs igazán itthon dolgom már és a gyerek úgy is megy iskolába. Pénteken már itthon maradok az biztos, mert akkor meg színházba megyek és nem akarom végig rohanni a délutánt, hogy épp hazaérünk majd egy két óra múlva meg már megyek is tovább.  Elég rosszul aludtam az éjjel, többször fent is voltam, nem is voltam fáradt és meleg van. Mára akár húsz fok is lehet. Pár napja még csak 16-17-ről beszéltek.  Az előbb vettem észre, hogy hátul a férjem műhelyében ég a lámpa. Mivel én nem jártam arra, legutoljára ő, gyanítom, hogy már egy hete ég mióta elment. Ha jól emlékszem ledes, így talán nem fogyasztott sokat. Elég bátor voltam, hogy hátramentem a sötétbe, felszerelkezve kutyával, lámpával...ki tudja kit találok ott.  Én kiegyeznék egy ilyen időjárással, ami most van bár tudom, hogy nem normális. De így nem kell kényszerből hajnalban kelnem havat lapátolni, nem lesz sáros az egész udvar, a négylábúak n…

Tizenegy

fok van kint. Hajnali négykor ébredtem, akkor mentem ki a teraszra. Olyan jó meleg szellő fújdogál, mintha március lenne. Tudom "nemnormális" az idő, most még is örülök, hogy nem esik az eső és nincsenek őrült mínuszok. Szerintem már nem is lesz soha igazi tél. Ez viszont ijesztő. Fura, hogy hétfő van tegnap egész nap szombati hangulatom volt. Nem sok dolgom van bent a három nap amíg a munkahelyemre megyek inkább csak azzal fog eltelni, hogy végignézem tényleg minden fontos dolgot megcsinálta e és rendet rakok a szekrényeimben. Másra amúgy sem vagyok most alkalmas, mert ez a meleg most ledöntött vagy mi még a karjaim is nehezen mozognak. Tegnap pedig megint már nyolckor az ágyban olvastam úgy aludtam el.
Ma sem leszünk sokáig, két napig nem lesz főnökség és hát naná.....de amúgy sincs munka, aki tud szabadságra megy.
Egyébként ebben az évben valahogy nehezebben megy a karácsonyi hangolódás, nem tudom miért pedig már minden adott, szépen feldíszített ház, becsomagolt ajándék…

Azt mondja tegnap

a gyerek, mikor fél nyolckor látta, hogy lefekszem a hálóban, hogy én mit csinálok? Mondom nyugi nem alszom csak olvasok.....aztán meg úgy beájultam mint a huzat. Ráfogom a jövő heti beharangozott melegfrontra, bár biztos van benne valami hogy attól. A korán fekvés miatt most meg korán keltem, háromnegyed négykor (nem vagyok százas) így már kétszer ittam tejeskávét, meg most egy smoothiet, összepakoltam a konyhában a tegnap esti pizza romjait, amit a gyerek hagyott maga után, gondolom mikor én már aludtam.  Úgy látom ma napos idő lesz, legalább is tiszta az ég és narancsfényű a napfelkelte úgy hogy biztosan szép nap lesz.  Itt bent semmit nem kell csinálnom, vár rám két adag mosás, meg kisütök majd két kacsacombot ebédre, petrezselymes krumpli lesz hozzá, meg gránátalmás, narancsos, rukkolás saláta.  A gyereknek ma matek tanárhoz kell mennie, aztán januárban ez fokozódik, mert mint nagy nehezen kinyögte, megint kezdi elveszíteni a fonalat. Én meg a hajszálaimat, hogy csak most szól, …

Ma

dolgozni megyek, de egyáltalán nem bánom. Most úgy érzem - így kipihenve magam - hogy jó lesz benézni. Persze, mert nem lesz főnökség és csak ketten leszünk az irodában. Nem hiszem, hogy nagy forgalom lesz ma, így könnyű jó kedvűen bemenni. Na meg sokáig nem is maradunk az biztos.  Kezdem azt érezni, hogy pihentebb vagyok. Sokkal jobban és jókat alszom. Mondjuk most nem, mert fél négykor keltem, de hozzáteszem hogy tegnap fél nyolckor lefeküdtem olvasni, aztán szerintem kilenckor már rég aludtam. Szóval fáradt az nem vagyok most sem. Nyugisabb minden, rendben van minden a lakásban is és persze bennem is, ami sokkal fontosabb mint bármi más.  Már nem várok semmilyen csomagot csak a Frances Mayes könyvet. Megvan minden, ideért minden, becsomagolva minden. A lakásban esténként kis fények égnek, a teraszra felkerült a világítás és azt kapcsoljuk be és olyan kis egyszerű, meleg sárga fényű végig körbe és pont így hangulatos. Semmi felesleges, semmi csicsa, semmi sok(kkkk).  Az eső hajnalb…

Annyira

jó itthon, hogy el sem tudom mondani. (lehet ezt már írtam?) Keveset netezem, sokat olvasok, jókat alszom, nem puffadok (nekem az ideg mindig puffadást okoz, ezt már észrevettem) és mióta szabadságon vagyok keveset eszem  és ha igen, akkor sok smoothiet csinálok, meg gyümölcssalátákat gyártok napközben, főtt ételt egyszer, késő délután az az ebédem, de nem is hiányzik más. (úgy hogy akkor most rájöttem, alapból stresszevő vagyok) voltam futni is jó sokat, még főzni is van kedvem, mindig minden tiszta, mindenre ráérek és még pihenni is tudok napközben. Most kellene egy lottó ötös, hogy ez örökre így is maradjon.  Még ma és holnap leszek itthon, aztán szombaton megyek dolgozni szerdáig majd utána tényleg már csak januárban.
Holnap megyek fodrászhoz, festés, vágás, karácsony előtti tuning mert akkor már semmi kedvem nem lesz hozzá, ahogy ismerem magam.
Aztán huszadikán még egy program, színházba megyek és utána már jöhet is az ünnep.
Nem tudok miről írni, így is azt vettem észre csak is…

Olyan

jó most, hogy nincs is rá szó. Férjem épségben kiért, aggódtam is mert pont vasárnapra mondtak nagy ködöt és ónos szitálást, így előbb is indult. Akkora köd volt itt már akkor, hogy a szembe szomszéd házát nem is lehetett látni, pedig tíz méter van házak között. Végül Ausztriában már jobb volt és egész jó idővel ki is ért. Rég voltam ilyen nyugodt és annyira vágytam már rá. A tegnapi napom elment a takarítással, reggel elvittem a gyereket suliba, aztán bevásároltam egy hétre, úgy hogy nem is kell mennem már csak valamikor hét vége felé friss kenyérért, utána jöttem is haza és nekiálltam felfordítani a házat. Fél kilenctől háromig végig is mentem a lakáson, de minden szegletén. Elhúztam a szekrényeket, ülőgarnitúrát, ablakot pucoltam, teraszt súroltam, szóval mindent megcsináltam amit kellett. Aztán végre díszíthettem, mert eddig a koszban nem lett volna értelme és most mindenhol fények vannak és hóbogyók, meg karácsonyos kis táblácskák nem eltúlozva és olyan szép rend , ami remélem í…

Végre

leírhatom, hogy mától itthon. Tegnap viszonylag későn értem haza, már ahhoz képest, hogy szombati munkanap volt. Beszaladtam még hazafelé boltba, mert cipős dobozos ajándékot gyártottunk a gyerekkel és vettem még édességet, plusz raktunk bele könyvet, dezodort, tusfürdőt és csomó finomságot. Tele lett a dobozunk, alig tudtuk a tetejét rácsukni. A suliba viszi, ott gyűjtik össze és együtt adják le. Jó dolog ez nagyon. Bár az kár, hogy minden évben több és több gyűlik és nem csökken, ami azt jelezné kevesebb a rászoruló. Sajnálatos ez :( No de.  Mától szabadságon vagyok. A férjem este indul, remélem nem lesz akkora köd, mint most van, bár kétlem. És ónos szitálást is mondanak itt ott......inkább nem gondolok bele. A jövő hét első két napját biztosan a rendrakásnak szentelem. Nyugiban, míg a gyerek iskolában van. Jelen pillanatban a lakásban mindenhol utazótáska és összecsomagolt holmi van. Rendetlenség és káosz. Kicsit már unom, szeretnék végre tiszta lakásban a karácsonyra készülődni.…

Szombat

ami péntek. Végre leírhatom, hogy ez az utolsó munkás hétköznapom, így hétvégén. Gondolom bemegyek, még befejezek egy dolgot és aztán kora délután haza lehet jönni. Azt még továbbra sem tartom jó ötletnek, hogy a gyereknek is, mert három órája lesz össze vissza, meg ő most ledolgozza a téli szünetbe beleeső két munkanapot a szombatokkal?? Eh mindegy is, szerintem ez baromság és tök fáradtak a gyerekek, tanárok is. Különben meg azt olvastam, hogy de jó nem lett rosszabb a Pisa eredmény az oktatásban és jaj de szuper, örüljünk! Hát ja. Szarabb nem lett, jobb meg pláne csak megrekedt ugyan azon a rossz eredményen, tehát fejlődés nem volt, jobbá nem vált. És tényleg ennek lehet örülni. (??)  Tegnap elég sok dolgot elintéztem, amit el kellett, csomagot adtam fel (még kettőt ma kell, meg hoztam is egyet a postáról) számlákat utaltam át, ma reggel elrohanok boltba, veszek zsemlét, ezt azt az útra a férjemnek.  Na mindegy is tényleg,inkább a jó dolgokra gondolja, azok kerüljenek innentől már…

Már ott tartok

hogy tegnap úgy éreztem lázas vagyok. Persze a fáradtságtól. Csak rutinosan veszek elő valamit a gardróbból reggel, hogy felöltözzek. Általában egy farmer és egy könnyebb pulóver, de ennyi és nem több. Már csak ma és holnap megyek és végre pihenés. Minden napra jut valami. Ma négyre fodrász. Meg jó lenne már tényleg elintézni a feladandó csomagokat is. Meg elmenni egyért, még így utoljára. Délután főznöm is kellene, mert holnap még munka. De mit? Mit?? Szerintem én már megfőztem ebben az évben Julia Child nagy könyvét, amiben 365 recept van. Én legalább is így érzem és fogalmam sincs mit tudnék még az asztalra tenni. Na ezért nem a kedvenc elfoglaltságom a konyhatündér szerep. Talán csinálok egy nagy fazék babgulyást ma és akkor az lehet még holnapra is. Mellé meg süssön valaki palacsintát.  Csak túl akarom élni ezt a két napot.  Nem is tudom mit írjak, igazából semmi sem történik csak a szokásos napi rutin megspékelve a sok elintézendővel, amit még bele kell préselni ebbe a két napb…

Nem emlékszem arra

hogy tavaly december elején (és egész decemberben) már ennyire hideg volt, mint mostanában. Enyhébb idő rémlik, főleg karácsony körül. Mondjuk az utóbbi években nekem mindig enyhébb karácsony ugrik be, azt hiszem mióta megvan a gyerek talán kétszer , háromszor volt hideg és egyszer biztosan tudom, hogy hó is, mert akkor vendégségben voltunk és elég nehézkesen értünk haza. Ma már csütörtök. El ne felejtsek mikulásos dolgokat venni, mert ezzel még nem készültem.
Tegnap annyira hideg volt reggel, hogy a szomszéd ház teteje olyan fehér volt azt hittem, hogy a hó esett. Hozzá olyan köd, hogy öt méterig alig láttam vezetés közben, kivételesen minél előbb a munkahelyen akartam lenni.
Hideg van. Semmi kedvem kilépni a házból. Várom a vasárnapot, mikor végre hétvége.
Tegnap elintéztem a bankot. Egy pipával több a füzetemben az elintézettek között.
Lassan majd össze kell pakolni a férjemnek is, de most annyi dolog van még, hogy erre nem volt időm - ő meg a pakolás...inkább nem is mondok semmit…

Na most lehet

azt mondani, hogy nálunk is tél van. Az éjjel nem tudom hány fok volt, de hajnali négykor amikor felkeltem mínusz négy volt. Most éreztem igazán, hogy itt van a december. Jut eszembe, vettem egy habzóbort az Aldiban, bent maradt a csomagtartóban. Remélem nem fagyott szét. Épp akartam írni, hogy milyen jó, már megint itt van a szerda és mindjárt itt a hétvége aztán rájöttem, hogy szombaton is dolgozom. Szerintem teljesen hülyeség és gazdaságtalan ledolgozni a napokat, mert aki tud az elmegy szabadságra, aki meg bemegy azt vagy elengedik előbb vagy ló...rt nem csinál sokszor azzal a jelmondattal, hogy hétvége van és hát így is van. A telefonok szinte alig csörögnek, mi is hazafogunk jönni előbb a határidős munkákat pedig sosem ilyen napra kérik, mert tudják, hogy az lehetetlen. Feleslegesen fogyasztjuk az áramot a vizet és mindent, szerintem ha statisztikailag egyszer megnéznénk, biztos vagy benne, hogy közel járok az igazsághoz.  Mindegy, megyek mert a másik kolléganőm nem jön, helyet…

Kedd

Huh, jó hideg van odakint. Igazi tél, ez már nem vitás. Úgy itthon maradnék már! Ma kolléganőmet helyettesítem és még szombaton is munkanap. Ez most nem hiányzott, de mindegy mindjárt vége. Ma reggel bankban kezdem, tegnap délután nem volt kedvem elmenni, esett az eső. Nálunk csak eső, hó nem volt. Mondjuk nekem most még nem is hiányzik. Bevásároltam, csináltam két napra pörköltet (a férjem hozzá nokedlit) este lett mire mindennel végeztem. Már csak pár dolgot kell elintéznem a munkahelyen. Itthon persze annál többet kellene. Bent semmi karácsonyi hangulat nincs. Mondjuk itthon sem sok. Ez a hét nem erről fog szólni.










A végén

lett minden.  Adventi koszorú, meg felakasztott kis piros tasakok, amelyekbe minden reggel lehet tenni valami meglepetést, meg lett finom pizza is és végül rend is és tiszta ruha is. Kicsit így kerekebb most a világ.  Futni is voltam nem is gondoltam, hogy ennyire hiányzott már. Elkezdődött az utolsó dolgozós hetem, telezsúfolva mindennel, minden elintézendővel. Szerintem elég kapkodósra fog sikerülni ez a hét, hogy mindennel elkészüljünk, mire a férjem elindul. Addig az ő részének is és a ház körüli dolgoknak is rendben kell lenni. Mindent téliesíteni, végleg elpakolni, elrendezni, átnézni, hogy semmi nagyobb dolog ne történjen, amíg csak ketten leszünk itthon.
Azt hiszem az adventi hangulat és a karácsonyra hangolódás pont ezért nem tud még elkapni. Ilyenkor az utolsó héten mindenki felfokozott (és idegbajos) állapotba kerül nálunk. Sokkal inkább szól ez az időszak az elválásról az aggódásról és a jajcsakmindenlegyenrendben dolgokról, mint a várakozásról, befelé fordulásról. Ez az …

December

Hát eljött az év utolsó hónapja.  A szokásos hajnali teraszos "napköszöntőmön" jó volt érezni a házakból felszálló füst fás illatát, és azt a deres, ködös semmihez sem fogható illatot, amit az első decemberi nap hoz el.  Amennyire tegnap a padlón voltam, úgy ráztam meg magam hajnalban és döntöttem el, hogy mától igen is összeszedem magam és nem hagyom a rossz kedvemnek, hogy felülkerekedjen. Korán keltem, már pattog a tűz a nappali cserépkályhájában, ezt nagyon szeretem, ahogy kávéval a kezemben hallgathatom hétvégente.  Ahogy befejezem a pötyögést gyorsan összepakolok a konyhában, aztán elmegyek futni, majd veszek egy forró fürdőt.  Aztán megcsinálom az adventi koszorút, mert tegnap csak elkezdtem, de kedvem nem sok volt hozzá. Ma csinálok egy rakat gyümölcslevest és sütök egy pizzát.  Hideg van, lassan igazi téli hideg reggelekre ébredünk, ez az első.  Ha felteszem az ebédet, leülök és összeírom miket kell elintéznem a jövő héten, hogy még véletlenül se felejtsek el semmi…

Olyan

semmilyen a hangulatom. Hiába várom csak nem jön el a szokásos karácsonyi hangulat. A kedvem a béka feneke alatt, díszítés is még sehol és minek is, ha a lakás is szalad? Az adventi koszorúnak a hozzávalói megvannak csak még nincs kész.  Valahogy elvesztettem magam útközben ezt érzem. A kezdeti lendület kissé?? lemaradt, elmaradt. Annyit csinálok nap, mint nap amennyit muszáj. Pedig annyi tervem volt. Jó tudom, még nincs veszve semmi és remélem, hogy ha a jövő hétnek vége akkor ismét visszatalálok önmagamhoz. Semmiképp sem erre számítottam mire elérjük a decembert. Azt hiszem túl hosszú volt az az idő, mire ide elérkeztünk egyetlen nap szabadság nélkül és már annyira fáradt és türelmetlen vagyok, hogy ez gátol meg sok mindenben. Valahogy olyan ez és biztosan mindenki volt már úgy, hogy annyira fáradt vagy, hogy a fáradtságtól nem tudsz aludni. Pont, mint egy kisgyerek, aki így túlpörgeti magát és csak nyűglődik és már fogalma sincs mi baja csak azt érzi, hogy semmi nem jó.  Valahogy …

Magamnak

is. Meg úgy mindenkinek, mert sok igazság van benne. Pont ezekre törekszem. (kisebb nagyobb sikerekkel, remélem idővel már csak nagyobbakkal.)

Más. Lassan megint véget ér egy hét. Vasárnap már advent első napja. Tényleg nem győzök rajta csodálkozni mennyire gyorsan eltelt ez az egy év. Talán minden előzőnél gyorsabban vagy csak én érzem ezt.  Még mindig nincs igazi karácsonyi hangulatom, talán majd jövő hét elejére ideér, amikor megkezdődik a szabadságom. Megcsináltam minden határidős munkám, tegnap fejeztem be. Ma elkezdek rendet rakni a polcaimon, szekrényeimben a munkahelyemen és a jövő héten már lazábban leszek bent. Jó lenne egy kis karácsonyi hangulatot teremteni ott is, de azt hiszem ez reménytelen. 







Olyan nagy

szél van odakint, hogy leviszi a fejemet. Nem lenne hideg, 10 fokot mutat a kinti hőmérő, de a széltől még is úgy tűnik. Nem volt túl jó éjszakám, konkrétan mindjárt összeesek a fáradtságtól, mert a gyerek tegnap estefele gyakrabban kereste fel a mosdót, mint kellene és éjjel is kimászkált, fájlalta a hasát, elkapott valami vírust. Így én sem aludtam persze. Valószínű ma nem is megy iskolába, nem kockáztatjuk meg, hogy valami legyen. Elég rosszkor jött, mert holnap lesz a csapatépítő nap és hát arra nagyon készült, nem tudom.  Amúgy nekem se túl jó a gyomrom azt érzem. Az idő gyorsan halad, már csütörtök. Ha ilyen tempóban megyünk előre akkor nagyon hamar itt lesz a tavasz.  Ma csak ketten leszünk, többiek szabadságon de nem baj, szeretem ezt így.  Már csak egy fontos dolgom van amit megakarok csinálni a többit majd a három napban mikor ismét dolgozom.  Ma nyit az Aldi itt nálunk, ennek nagyon örülök végre nem kell Pécs fele menni a tömegbe csak ide a másik oldalra a kisebb városba a…

Hétvégétől

állítólag már lesznek mínuszok is. A kerti csapot el kell zárni és a virágokat végleg elrakni a téli helyükre. Van amit be kell vinnem a munkahelyemre, mert egyszerűen nincs annyi helyünk, hogy elférjenek. Szerencse, hogy ott elfér és nem szólnak érte.  Sok dolgot kipipálhatok az elintézendő listámról és írhatok helyette újakat. A férjem lehet, hogy pár nappal előbb indul. Sikerült megrendelnem a karácsonyi tálat. Tavaly erről az étteremről lemaradtam, annyian kértek onnan, úgy hogy figyelnem kellett, hogy ahogy megnyitják a rendelést úgy az elsők között legyek, mert hihetetlen, hogy egy két napon belül már nem is fogadnak újabbakat annyira jó a konyha, hogy még hét közben is tele vannak vendéggel. Köretet nem is akartam, mert gondoltam hogy délelőtt megcsinálom, aztán a hozzávalót frissen hozom, de az jár hozzá csak úgy. Hát legyen. Ma reggel négykor keltem, a szokásos teraszos friss levegőn ácsorgás közben megállapítottam, hogy nincs hideg, majd megnéztem hét fok volt.  A gyerek pé…

Ahogy

lesz egyre hidegebb kint úgy vágyom egyre erősebben én is az itthonlétre. Az előbb jöttem be a teraszról és bár azt hittem hidegebb lesz, azért annyira még nem, de még is valahogy más a levegő kint, más az illata, egyre inkább téli a kinti világ. Azt hiszem az időjárás a hőmérséklet szempontjából kegyes volt hozzánk, hosszú, meleg ősz volt és bár nem tudom mennyire jó ez (sejtem persze) én örültem ennek. Így talán kevésbé fog hosszúnak tűnni a tél. Ha csak nem fogja megbosszulni magát és nem fogunk még májusban is fűteni. Jó sok dologgal végeztem bent a cégnél, ez jó.  Közben megnéztem pontosan hogyan is írtam ki a szabadságom, persze rosszul emlékeztem. Jövő hét után egy hetet nem megyek, aztán három napot igen, majd megint nem, aztán egy szombatra benézek és utána ahogy kezdődik a téli szünet nem megyek egészen január tízig. Bár úgy emlékeztem, hogy majd egy hónapig be sem teszem a lábam, még is valahogy most örülök, hogy azért lesz pár munkanapom, mert ilyenkor év vége felé azért …

Mikor reggelente

ide ülök a gép elé kezemben egy pohár kávéval úgy várom, hogy majd sok sok írás fog várni a kedvenc blogjaim között, de aztán csalódottan látom, hogy nem. Szinte alig maradt valaki, aki rendszeresen vagy legalább hetente két három alkalommal ír. Azt hiszem ezt a fajta várakozást lassan el kell engednem, bárki bármit is mond a blogok kihalóban vannak. Tegnap egy mozdulattal kitöröltem a harminc akárhány piszkozatomat úgy, hogy bele sem olvastam  - hátha eszembe jut - vajon mit miért kezdtem el írni. Ha nem fejeztem be, nyilván nem volt fontos.  A hétvégénk csendesen telt, esemény nélkül, nagy dolgok nélkül. Kicsit feszültek vagyunk most mindannyian, jövő hét végén ha minden igaz indul a férjem dolgozni, ilyenkor fel is gyorsulnak az események, meg sok minden intézni való is jön elő, amikről azt hittük már elintéztük vagy ami nem volt fontos hirtelen még is azzá válik. Szóval agybaj általában ez az utolsó egy két hét, mire minden kisimul.  Végül a hétvégén még nem kerültek elő a díszek…

Valahogy

kifulladtam így az év végéhez közeledve. Úgy vártam ezt az időszakot elterveztem, hogy karácsonyi énekek, meg őszi almás fahéjas sütik, meg illóolajok meg sorolhatnám mikkel lesz majd tele a lakás és az orrunk, de az igazság az, hogy eddig nem sokszor tudtam ezt megvalósítani. Nem akarom magam már állandóan ismételni, lassan olyan leszek mint egy beakadt lemez, de valahogy nem jön meg az ihlet. Minden napot túlakarok csak élni, elfáradtam.  A lakás lassan egy káosz, az egy hete hétvégén kimosott ruhák is a ruháskosárban vannak, még elrakni sem volt erőm. Hazaérek a munkából, iszom egy kávét, esetleg kikérdezem a gyereket ha valamiből dolgozat lesz (muszáj most a körmére nézni) és kb. ennyit tudok felmutatni délutánonként. Sokszor hozok inkább valami vacsorának vagy másnap ebédnek valót, mint hogy nekiálljak még este főzni. Nagyon nagyon elfogytak az energia készleteim. Az az igazság, hogy én nem tudok jól működni, ha körülöttem nincs rend a szó szoros értelmében, és most nincs és én …

Odáig jutottam

a reggeli majdnem fél liter jéghideg citromos víz fogyasztásommal, hogy már szomjasan ébredek. Az először még kényszer, majd rendszeresség és végül megszokás meghozta a gyümölcsét nem indulhat el a nap nélküle. Nagyon keveset ittam mindig, de szerettem volna változtatni ezen és végül ez bizonyult a legjobbnak. Az elején annyira nehezen ment, először csak két deci aztán így tornáztam fel magam a fél literig, de végül is igaz a mondás tényleg minden fejben dől el csak elhatározás kérdése az egész. Ráadásul szebb lett tőle a bőröm is és nem száraz annyira, mint előtte.

Ma már csütörtök van, lassan megint véget ér egy dolgozós hét.
Mióta közeledik a karácsony az idő mintha ismét felgyorsult volna.  Az az igazság, hogy nem is nagyon érdekel a munka sem. Bemegyek csinálok ezt azt és kb. lélekben ott sem vagyok csak várom, hogy elmúljon a nap és felkelhessek az íróasztalom mellől. Borzasztóan demotivált vagyok nem is érdekel szerintem igazán semmi, főleg nem az agyleépítő munkám. Mert annak…

Pontosan

14 nap van vissza a szabadságomig. (illetve már csak 13 mert ezt tegnap akartam írni, de elmaradt) Ezt már fél lábbal is kibírom. Iszonyat fáradt vagyok egyébként testileg és lelkileg is. Erről ennyit. Végre ma ötös értesítés jött a krétán, komolyan már "lever a víz" ha pittyeg a telefonom, de hálisten ma ez jó volt. Tegnap azt mondta a gyerek, hogy összekapja magát.....hát nem tudom. Volt már ilyen fogadalom. Lassan befejezem a munkáim nagy részét.
Lassan fejben tervezem a szabadságom.
És végre megnézem a Harry Potter összes részét, lesz egy mozis napom. Pár éve még a gyerekkel is sikerült, egyszer megnéztük a Star Wars összes részét, másik napon pedig a Gyűrűk ura összes részét. Szép napok voltak, ilyen se lesz többet. Mostanában azzal szórakoztatom magam időnként, hogy a blogban vissza lapozok, amit régebben nem tettem és keresek valami gyerekről szóló bejegyzést, amikor még kisebb volt. Úgy hiányzik az az időszak. Biztos, mert jönnek az ünnepek....

És végre befejezem a …

A változatosság

kedvéért esik. Utálom már, elég volt. Pedig mi sokkal jobban jártunk egyelőre, mint a szomszédban ahol van olyan hely Ausztriában tegnap olvasott valami kinti újságcikket a férjem, ahonnan ki kell költözni családoknak, mert már akkora a hó, hogy folyamatosan lavina veszély van, sőt már több lavina is volt. Az enyhe időjárás miatt ott felváltva esik a hó és az eső. Annyi hó van lassan, mint tavaly januárban, ilyenkor még leginkább a hóágyuk szoktak menni. Kicsit már most ráparáztam milyen útja lesz a férjemnek, december 8-9-10 körül indul valamikor. Tavaly pont úgy ért oda, hogy a munkahelyén szakadt a hó, viszont végig száraz volt az út. Idén is jó lenne így.
Tanulás szempontjából egyelőre nem a gyerek hónapja a november, elég sok hármasra sikerült dolgozata lett. Annak ellenére, hogy pl. két tantárgyból szúrópróbaszerűen kikérdeztem. Nagyon jól érzem én titkolni sem tudná, hogy a nagy szájalások, a visszabeszélések, az iskolában a hozzáállás mind mind kompenzálása valaminek éppen. A…

Kicsit jobban

érzem magam, már ami a közérzetemet illeti. Tegnap egy, ma másfél órával többet aludtam így nem a szokásos hajnal négy körül ébredtem, hanem ráhúztam. Ez se túl sok, de nem érzem magam fáradtnak. Tegnap gyorsan átfutottam a lakáson, kimostam két adagot (és még vissza van kettő) elpakoltam a tiszta ruhákat, főztem túrógombócot, aztán még a fiúknak carbonarat is, kicsit összetakarítottam a mosókonyhában, meg a kocsimban, mert a kutya kozmetika után a hazáig vezető úton az összes apró szőr mind a kárpiton landolt. Ezek után végre befestettem a hajamat is, ez volt a legégetőbb. Mondjuk azt nem értem, hogy a direkt egy árnyalattal világosabb hajfestéktől hogy lett egy árnyalattal sötétebb a hajam, de végül is sokkal jobb, mint a sok ősz hajszál a fejemen.  Még mindig ámulok azon, hogy jövő hét utáni hétvégén már december és advent és csak ismételni tudom, hogy borzasztó gyorsan telik az idő.  Tegnap szinte egész nap a gyerek kiskora járt a fejemben, hogy pár éve még mennyire "mi"…

Nagyon nem tudok

miről írni, mivel nincs semmi különös. Hihetetlen, hogy ennek a hétnek is vége lassan és jövő hét után már december.  Nagyon nagy köd van az előbb kint voltam - szeretek korán reggel kimenni és kicsit álldogálni a teraszon vagy menni pár métert a kertben - és szitál is, olyan téliesnek érzem az egészet. A munkahelyemen lassan kezdem utolérni magam, rakosgatom el az ellenőrzött dolgokat, lassan megérkeznek a cégnek rendelt dolgaim is.  A gyereknek ma nincs iskola, illetve van valami projekt nap erről bővebben nem nyilatkozott. Most valahogy nem tudok vele szót érteni, se beszélgetni olyan mintha távolodna vagy kicsúszna a kezem közül....a fene se tudja. A mi kapcsolatunk mindig kivételesen jó volt ebben biztos vagyok, sokat beszélgettünk, nem kellett nyúzni a tanulás miatt, de most úgy érzem még sem jó semmi vagy valamit elrontottam. Egyébként ez foglalkoztat most leginkább és "megőrjít" ez a dolog, hogy egyre több minden olyan lesz ebben is biztos vagyok, amit esetleg nem o…

Hihetetlen, de

hajnali négykor 14 fok van kint és olyan meleg szellő fúj, mintha a tavasz közeledne nem a tél. Itt napok óta esik, kisebb nagyobb megszakításokkal, minden vizes és sáros és szerintem most már éppen elég is volt. Napok óta alig látjuk a napot - ami nekem nem esik rosszul, mert én a novembert így szeretem - ami azért van akit megvisel.  Még 23 nap a szabadságomig. (borzasztó fáradt vagyok agyilag, tényleg)
Már mindenhol, minden üzletben karácsonyi a hangulat, bőséges az áruválaszték, határ a csillagos ég. A kocsim csomagtartóját rajtam kívül senki nem nyithatja ki. :) Már csak a karácsonyi ebédet kell megrendelnem.
November vége felé feldíszítem a lakást téli díszekkel. Most, bár várom, még nem jött el a hangulatom ehhez. Talán a fáradtság miatt is.
Nem történik semmi különös. A férjemnek lassan csomagolni kell, a gyerek kisebb nagyobb megszakításokkal, de azért tanul(gat) és irtó nagy lett megint a szája, konkrétan tegnap azon gondolkodtam rácsapok   mitől változott meg megint ennyir…

Szombaton is és vasárnap is

elkezdtem egy egy bejegyzést írni, de aztán elmaradt. Inkább dolgozgattam itthon, főztem, rendet raktam, sokat olvastam és végre felírogattam, hogy mi van itthon a kamrámban és a fagyasztóban, mert elegem van abból, hogy nem tudom és sokszor olyat is veszek, amiből bőven találok a konyhámban. Azt hiszem pár hétig csak friss gyümölcsért, zöldségért és tejért kenyérért kell bemennem. Majd folyamatosan húzom ki, amit elfőztem egyszerűen elegem lett abból, hogy mostanában megint gyakran előfordult, hogy értelmetlenül adtam ki pénzt olyan dolgokra, amikből már volt itthon csak azért, mert nem emlékeztem rá. Igaz sűrűek voltak a hetek, de akkor is.  Már megint egy hétfő és már megint kevés volt pihenésre a hétvége.  Lassan el kell kezdenem a munkahelyen átnézni mit rendelek a cégnek decemberre, mert egyrészt én sem megyek, másrészt a cégek is leállnak és ugye egy kórház nem állhat le, elég anyagnak kell lenni. Aztán el ne felejtsek hajfestéket venni, elég csúnya már a lenövésem. Egyik nap …

Végül

még is csak ideértek a szerelők - én még dolgoztam - és mit mondjak a kezdeti nem túl lelkes énemet felváltotta a szuper latinuszos beszédem róluk. Ketten voltak, gyorsak voltak és olyan tisztán dolgoztak, hogy leesett az állam. Alig volt por és minden, de minden le volt takarva és utána azt a keveset is összeporszívózták és felmosták! ami lett a padlón. Mondtuk, hogy majd megcsináljuk, de nem hagyták én még ilyet nem láttam. Remélem beválik a klíma és már azon gondolkodunk - vagy tulajdonképpen már el is döntöttük - hogy a hálószobánkba is rakatunk. Tegnap fél tízkor már feküdtem és ma negyed ötkor keltem, de ennek ellenére olyan kipihenten, mint hetek óta soha. Iszonyatosan nagy felszabadultságot kezdek érezni minden téren, munka, itthon...szóval kezd az egész eddigi pörgés leülepedni, csendesedni. Lassan tényleg befelé fordulhatok a szó jó értelmében és azt tehetem, amihez kedvem van.   A jövő héten még a kutyát kell elintézni fodrász ügyileg - meg én is beakarok jelentkezni, a gy…

Szabad vagyok

Végre szabad vagyok! Nagyon is ez az érzésem most, hogy vége ennek az egész melónak. Akkora kő gördült le rólam, hogy el sem tudom mondani. Nem is akarok már rá gondolni, ez már a múlt. Innentől kezdve lehet a karácsonyra készülni, jöhet a karácsonyi hangulat, a ráhangolódás és minden ami ezzel jár. És ha ezt a hetet már nem számolom, akkor négy hét múlva itthon leszek!!!! Hurrá. Tele vagyok csomókkal a vállam, a hátam, a nyakam és borzasztóan be van állva az egész, úgy hogy ma ki kell masszíroztatnom, mert majdnem minden reggel fejfájásra ébredek (ma pont nem) és szinte biztos vagyok benne, hogy ezért. Ma - elvileg - jönnek felrakni a klímát, amiből nem tudom lesz e valami, mert annak ellenére nem hívtak fel minket, hogy ígérték megmondják pontosan mikor érnek ide. Nem értem én az embereket, főleg a vállalkozókat, hogy nem számít ha elvesztenek egy ügyfelet. Tudom most szakemberhiány van és ezer felé szakadnak, de még is ez nem egy pár ezer forintos tétel, amit két három óra alatt k…

Na akkor

számoljunk vissza, ha ezt a mai napot túlélem akkor is eljön a szabadság ideje, ha egyébként még december elejéig bejárok dolgozni. Az utolsó ellenőrzési nap, amúgy meg kész ideg vagyok mert tegnap derült ki, hogy még mit kell gyorsan megcsinálni - szó sem volt ilyenről - de korán reggel még gyorsan betudjuk fejezni, úgy hogy talán nem lesz gond.  Annyira elegem van! Fáradt vagyok, fáj a nyakam, a hátam, a vállam tiszta csomó a hajam is milyen, fodrászhoz kellene mennem, a gyerekre is panasz volt két tanárnál a suliban - sokat nevet, ficereg, mocorog, mindenhez van megjegyzése, itthon is egyébként, szóval jól le is barmoltam kedden, hogy tényleg elég volt már a nagy szájából! - nem alszom már hetek óta megint, négykor kelek, holnap meg jönnek a klímások és aztán baromira remélem hogy senki nem teszi be a lábát. A futásaim száma lecsökkent, mióta sok a meló képtelen vagyok elindulni, majdnem sötétben érek haza mindig mert tovább vagyok bent, így időm most tényleg nem volt rá, viszont …

Most már

tényleg visszaszámolok, bárcsak már péntek reggel lenne. Legalább.  Elegem van a melóhelyből és az értelmetlen dolgokból, abból meg most bőven van elég ott bent. Néha (?) úgy érzem, hogy "ebben az országban" még mindig olyan maradi dolgok vannak, ami a munkát illeti, meg úgy ami hozzá tartozik, nem haladunk a korral mintha leragadtunk volna valahol a szocializmus táján, hiába van a papírokon 2019 sok ember gondolkodása valahol megrekedt. Én egyáltalán nem tudok azonosulni a régen minden jobb volt kezdetű mondatokkal, mert nem hiszem, hogy jobb volt, legfeljebb más. Vagy akkor mi nem ismertünk mást nem tudtunk kitekinteni a világra, ezért azt gondoltuk nekünk k...jó. Közben meg másoknak volt az, megértették mi az élet értelme, hogyan működik a világ aztán mentek előre a saját útjukon, mi meg próbáljuk őket beérni a mai napig. Sosem fogjuk, sok tekintetben csak loholunk utánuk, de nekem ez olyan mint az egymás mellett haladó és picit mindig egymáshoz közelítő két egyenes, ami…