Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: 2019

Úgy múlnak el a napok

mintha valaki kötélen húzná őket, lehetőleg minél gyorsabban. Sosem volt kedvenc hónapom szegény Augusztus, pont azért, mert amikor belép a nyár utolsó hónapjaként az életünkbe alig van köztünk, már tova is tűnik. Gyerekkoromban ugyan ezt éreztem, talán ha két legfeljebb három hét volt a felhőtlen iskolakezdés előtti időszak, az utolsó hét már a vásárlásról, előkészületekről szólt és aztán elkezdődött a tanulás. Valahogy most is így vagyok vele. Persze még nyár van azért - bár az utóbbi napok időjárása csak kicsit mutatja ezt az arcát - de már biztosan mondom, hogy ez már nem olyan, mint az elmúlt időszak.  Reggel fél hat után tudok már elmenni futni, akkor érzem biztonságosnak, mivel akkor kezd el igazán világosodni. Az illatok egészen mások már ilyenkor, ez inkább csípős, hűvös, nem olyan langyos meleg, mint pár hete volt még. Az este is hűvösebb már, míg pár napja este tíz, tizenegykor is meleg volt és fürödtünk a medencében, mostanában nyolc és fél kilenckor már érzem a bőrömön a…

Nos, nem

történik semmi különös csak élvezzük, hogy a héten - egészen szombatig - ketten vagyunk a férjemmel. Azt hiszem, mióta együtt vagyunk még sosem voltunk ennyi időt csak ketten a 17 éves együttélésünk alatt. Tényleg élvezzük, hogy a kamasz gyerekünk a Balcsin van mi pedig azt tehetjük minden kötöttség nélkül, amit akarunk. Szerintem ettől még nem leszünk rossz szülők. (ezt a gondolatot azért ki kellett hessegetnem a fejemből, az embernek először van egy kis bűntudata, főleg olyan programoknál, amit mondjuk hárman is lehetne) A vasárnapi lazacos, pezsgős ebédnél azért megjegyeztük, hogy teljesen olyan mintha mi most tényleg megünnepelnénk, hogy a gyerek elutazott. Persze nem. Na, szóval tiszta "nászút" az egész, nincs kötelező kör, mint pl. legyen rendes ebéd, legyen kakaós csiga reggelire vagy müzli , anya szaladj be a boltba ezért vagy azért...."háváj" van.
A férjem rendben tartja itthon a házat és a kertet amíg én dolgozom és ez jó. Nem kell munka után kapkodnom, …

Sajnos úgy látom

már megint, hogy napról napra kevesebben írják a blogjukat. Szinte alig van valami újdonság a net ezen oldalán és elég szomorú vagyok, hogy a reggeli kávémat mostanában úgy iszom meg, hogy sehol semmi. Tudom nyár van és tudom, hogy én is ritkán írok. De míg máskor alig tudtam befejezni reggel az olvasást annyi minden történt, most kinyitom a laptopom és általában már csukom is le, mert újra az elolvasott dolgokkal találom szembe magam. Biztosan minden elutazott, jön megy, nyaral, jobb dolga is van annál, mint ülni a gép előtt. Na, majd szeptemberben meglátjuk. (akkor meg itt az iskola, haha)  Részemről nem várom az iskolakezdést, annyira jó ez a felhőtlen szabadság, amit én is kaptam vele együtt, hogy minden reggel jó kedvűen ébredek, amiért nincs kapkodás, nyugi van, mehetek futni -ma pihenőnap van - van időm sokáig kávézni, virágokat öntözni, reggelit készíteni, esetleg valami könnyű ebédet összedobni, kifeküdni kicsit a medencéhez, reggel elintézni a bevásárlást vagy akár fotókat …

Olvasom ezt a

Legszebb nap című könyvet, amit itt is ajánlottam és azt kell, hogy mondjam nekem meglepően jó. Sokan lehúzták, mert hogy nem olyan kiemelkedően krimis, meg "félelmetes", ahogy a leírásban olvashatjuk és elképzeljük és átverés az egész. Szerintem meg tök jó, mert egyes szám, első személyben íródott - hogy ki meséli el a legszebb napot nem mondom meg - és olyan lassan van felépítve azt egész történet, hogy azt hiszem mindjárt falhoz vágom a könyvet, de nem mert közben meg baromira kíváncsivá tesz, hogy vajon még is mi a fene történik ezen az egyetlen napon?? Szóval szerintem nagyon jó, na de tényleg nem az a klasszikus értelemben íródott krimi, mint pl. egy skandináv könyv, viszont teljesen beletudom magam élni, mintha valahonnan kívülről egy ablakból néznék be és kukkolnék.  Szombaton a gyerek korán reggel elutazott, mi pedig beültünk az autóba és leugrottunk a Balcsihoz. Az úton kb. 10x kaptam infarktust, mert akkora forgalom volt,ráadásul még aratás is van, úgy hogy barom…

Mióta reggelente

járok futni látom, hogy mennyire megváltozott az idő. Két hete még reggel ötkor világos volt, ma már ez nincs így, éppen csak kezd derengeni. Este pedig már korábban sötétedik, szóval egyértelműen múlik a nyár. Már a reggeli illatok is mások, leginkább hűvös és párás, tegnap 14 fok volt mikor futni mentem, ma pedig 12. Az illatok pedig amit korán reggel futás közben érzek időnként inkább őszies, mint nyári. Mondjuk lehet ez azért is van, mert visszaesett a hőmérséklet és napközben sincs harminc fok, bár azt olvastam, hogy elkezd szép lassan felfelé kúszni a mutató a hőmérőn. Én kiegyeznék egy állandó 27-28 fokkal, egyáltalán nem sírom vissza a 37 fokokat. Mióta ilyen az idő végre izzadás mentesen lehet jókat aludni és dolgozni a kertben.  Én továbbra is korábban indulok dolgozni és korábban indulok haza. Megtudnám szokni! A gyerek hétvégén elutazik, de este már jön is aztán jövő hétvégén indul sógoromékkal egy hétre Balatonra.  Mi majd itthon "nászutazunk" a férjemmel, aki …

Könyveshétfő

Paul Stromnak tökéletes élete van: sikeres reklámigazgató csodaszép feleséggel, két egészséges fiúval és egy impozáns külvárosi házzal. A tökéletes férj mintapéldánya: jól kereső, védelmező és gondoskodó. Nem meglepő hát, hogy egy romantikus hétvégére indulnak kettesben feleségével, Miával, akinek megígérte, hogy ez lesz életük legszebb napja.
Ám amint Paul és Mia kihajtanak a városból, és a vidék felé veszik az irányt, szinte tapintani lehet a kettejük között kibontakozó feszültséget és a bennük felmerülő kétségeket. Mennyire bízhatnak meg egymásban? Mennyire tökéletes a házasságuk, vagy egyáltalán létezik-e tökéletes házasság?

Kaira Rouda finom lelki rezdülésekkel is számot vető pszichothrillere nem egyszerűen a férfi és nő, férj és feleség közti lehetséges sérelmekből fakadó feszültségeket szövi izgalmas cselekménnyé, hanem közben a lélek legborzasztóbb zugaiban lakó démonainkkal szembesít bennünket, olvasókat. Lebilincselően izgalmas mesét sző megtévesztésről és árulá…

Ahogy

Molnárilonka is írta, úgy én is rájöttem, hogy a nyári (meg a téli is) dolgozós napokban nem az utazást, nyaralást várja az ember, hanem csak magát a szabadságot. Hogy otthon lehessek, hogy kedvemre csinálhassak ezt azt, mindig valami apróságot vagy éppen ha úgy van kedvem semmit. Most is, ahogy itt ülök mennyire jól esne kiszakadni a melóból. Amúgy minden rendben. Mennek a napok, már július közepe van lassan. Borzasztó gyorsan telik a nyár. A gyerek tizedikén lett 16 éves.  Én meg simán felkelek fél ötkor futni, aztán simán összerittyentek valami ebédet a népnek, simán letudom a hajnalra eltervezett dolgaimat. Látom ismét a változást a tükörben, úgy hogy elég sok erő és elhatározás van még bennem a sport iránt. Sosem fogom többet abbahagyni, borzasztó nehéz visszakapaszkodni, sokkal nehezebb, mint elkezdeni. Azt is észrevettem, hogy a sikerélmény miatt több a pozitív gondolat bennem.  És hogy semmi sem tántorít el semmitől. Legalább is azoktól a dolgoktól,amiket kitalálok magamnak. …

Olyan jó hűvös

volt reggel ötkor, mikor már futottam hogy csuda. 15 fok, annyira szerettem. Tegnap is voltam, meg ma reggel is (és már jó régóta rendszeres) és végre ott vagyok, hogy már ismét a mindennapok része lett a sport és hát ez jó. Sokat küzdöttem azért, hogy megint itt tartsak, megdolgoztam érte. És többé nem is engedem el - és remélem egy sérülés se lesz, mint mikor abbahagytam - mert a visszakapaszkodás borzasztó nehéz, sokkal nehezebb, mint a semmiből elkezdeni.  Négy kiló mínusznál tartok, legalább is mikor utoljára mértem magam asszem úgy egy (másfél?) hete, nem is szoktam általában a ruhák úgy is mutatják. De centiben is biztos, hogy már kevesebb mert a nadrágokon, főleg combon és derékban már érzem. Nem sok a négy kiló, de erőt ad az biztos.  Tegnap csináltam lecsót, most raktam bele padlizsánt is.  Nem mertek szólni semmit, ezt most a kedvemre főztem. Na jó, azért került bele egy kis kolbász is, így egálban vagyunk.  Én kipiszkálom a kolbászt,ők nekem adják a padlizsánt. :) Esik. I…

Ha az ember

időben felkel annyi, de annyi minden belefér cirka másfél órába. Ilyenek, hogy:

reggeli öntözés (vagy fél órás)spagetti és bolognai főzés (tegnap este már nem volt kedvem a melegben főzni)jegeskávé készítésmedencézésnapozás közben a kávé elfogyasztása  És negyed hétkor már indultam is dolgozni, hogy előbb érjek haza. 


Nyitásra mentem

ma reggel bevásárolni, mielőtt a meleg elért volna. Azt hiszem ezt a jó szokásomat meghagyom későbbre is, mert nyolckor már itthon is voltam és előttem áll az egész nap. Bár nagyon ritkán megyek hétvégén, de a hűtő kongott az ürességtől, mert a héten nem vásároltam , nem volt kedvem bemenni a dög melegben sehova csak minél előbb haza a medence vizébe.  Szóval mentem, jól fel is pakoltam mindennel, karton üdítők ( vakáció van, jönnek mennek a haverok, máskor azért nincs akkora üdítőzés, mint ebben az időszakban) akad sör is, vettem dinnyét, meg azért olyat is amit fagyasztóba raktam más időkre és olyat is amiből ebédet lehet főzni. Ami az ebédet illeti "nemvagyoknormális" mert hozzám képest valami elképesztő menüre szántam rá magam így a melegben. Épp sül egy egészben hagyott jópofa kacsa a sütőben, borsozva, sózva, rozmaringgal megspékelve, lesz hozzá párolt káposzta és petrezselymes krumpli és még egy kis joghurtos, sok hagymával megbolondított kukorica salátát és csinálta…

És tényleg

ma reggelre ideért a kicsit hűvösebb idő. Süt a nap, de még is olyan jó kis hűvösség fogadott a kertben, mikor az előbb kint voltam. A tegnapi nap nekem már a pokol volt alig vártam, hogy hazaérjek és bemásszak a medencébe annyira melegem volt egész nap, hogy csak kínlódni tudtam. Főzni sem főztem már napok óta, helyette volt hamburger, meg tortilla sült hússal, sok zöldséggel a "jónépnek". Ma délután viszont muszáj összedobnom valamit.  Ma végre eljutok fodrászhoz is, már nagyon kell egy hajfestés, amit ebben a dög melegben nem akartam itthon csinálni magamnak, nem festékezek össze semmit úgy döntöttem. Az biztos, hogy jó sokat le is vágatok a hajamból, nem bírom főleg, hogy hajmosás után két nappal már viszket a tarkóm az izzadtságtól.
Jó ez a nyár. Olyan lassú gördülős.
A munka nem változott, még jó hogy hétfőn nem dolgozunk.  Továbbra is nyűgös vagyok tőle, nem kicsit. Azt hiszem hiába vannak jobb pillanatok, meg próbálom pozitívan venni az egészet, sajnos mindig oda ly…

Fejben már próbáltam

párszor összerakni egy értelmes bejegyzést ide a blogra, de megmondom őszintén valahogy nem tudok írni semmiről. Semmi újról ami figyelmet érdemelne.
A nyaralás talán még sosem sikerült ilyen jóra, mint idén és talán most volt az első olyan, amikor a hét napos balatoni "hálidéj" kevésnek bizonyult. Máskor már 3-4 éjszaka után jönnénk haza, most meg senki sem akart igazából. Az idő tökéletes volt, napsütés és 27-28 fok a víz 26 fokos szóval tényleg perfekt. Egyszer esett csak az eső, mondjuk akkor egy két órát intenzíven, de ennyi. Augusztusban folytatása következik ez már biztos.
Az biztos, hogy itthon a kertnek a mi távollétünk nagyon is soknak bizonyult, mert gyakorlatilag annak ellenére, hogy úgy mentünk el otthonról, hogy mindenhol lenyírtuk a füvet és rendet raktunk kb. csatatérré változott az egész. Ez részben annak tudható be, hogy itt percről percre változott az idő, hol sütött a nap, hol meg szakadt az eső és a pára megtette hatását, minden megnőtt mint a gomba. Az…

Bevallom

a héten még egyik nap sem voltam futni reggel pedig elhatároztam. Olyan jókat alszom mostanában, hogy húzom az időt. Helyette inkább fél hatkor kimegyek és úszkálok a medencében a hűvös vízben, majd kifekszem a napsütésbe csak úgy lenni fél hétig. Nagyon feltölt ez az egy óra, amit munkába indulás előtt így eltöltök. Sokkal nyugodtabb vagyok ezt érzem. Azon gondolkodom, hogy egyik reggel kiviszem magammal a jóga matracot és kint fogok tornázni.
Ma vége a sulinak, utolsó nap volt de igazán már az se tanulós csak megbeszélték a jegyeket. Holnap már nem kell táskát se hozni, pénteken pedig évzáró.  Továbbra sem hiszem el, hogy eltelt egy iskolás év!
Ma este színházba megyek, ez már a pécsi POSZT egyik előadása, de megmondom őszintén most valahogy jobban esne otthon lenni, mint beülni a kocsiba és elindulni a forró aszfalton bármennyire is betudom kapcsolni a klímát. Még jó, hogy este hétkor lesz és azért tudom, hogy jó lesz még sem érzem most, hogy ez jókor jött ebben a nagy melegben. M…

Ez a három nap

úgy, de úgy feltöltött mint a csuda. Pedig nem történt semmi különös csak (csak?) lábat lógattam, pihentem és kiköltöztünk három teljes napra a kertbe.  Délelőtt a pergolában lógattam a lábam, hallgattam a tó csobogását, délután már hátul a medencénél a diófa alatt feküdtem, olvastam sokat, végre a sok sok megvásárolt kertes és életmódváltós újságokból is sorra került pár darab. Sokat fürödtünk, nagyon jó meleg már a medencében a víz és az illata olyan, mint ami volt gyerekkoromban a strandon, imádom :) voltam futni is 9 km, az már szuper és nem is rossz idővel. Összeütött gyors ebédek voltak, cseresznye a fáról és eper is akadt. Csend volt és nyugalom és valahogy most is az van, csend és nyugalom a faluban. Szeretem a júniust. :) A gyereknek már nincs tanulás, sorban mondják meg az év végi várható jegyeket, de amúgy is tudom, hiszen láthatom a naplóban. Végül azt mondhatom, hogy javított két tárgyból a fél évhez képest, úgy hogy ez még is csak jó. Pénteken lesz az évzáró, vasárnap p…

Könyveshétfő

Delia ​Owens regénye Észak-Karolina ritkán lakott, mocsaras partvidékén játszódik az 1950-es és 60-as években. A történet főhőse a lápvidéken sorsára hagyott kislány, Kya Clark, aki az évek során elszigeteltségében önellátásra rendezkedik be, s alig érintkezik a környékbeliekkel. Az első szerelem azonban Kya életét is felforgatja: a közeli kisvárosban élő Tate megtanítja olvasni, és ő az, akivel a lány osztozni tud a természet és a költészet szeretetében is. Ám nem Tate az egyetlen, aki érdeklődik a különleges, magának való lány iránt… Egy rejtélyes gyilkosságot követően a helyi közösség felbolydul, és a gyanú hamarosan a mocsárban magányosan élő „Lápi lányra” terelődik. A biológus Owens első regénye egyszerre fordulatos krimi, érzékeny fejlődésregény, valamint a vadon és az emberi lélek lenyűgöző természetrajza.

És bár az őszt

szeretem inkább, most még is rám tört az az érzés, hogy bár sose érne véget ez a nyár. Boldogság van. Ne kérdezd, nem tudom miért. Mostanában olyan nyugodt itthon minden és most, hogy végre itt az igazi nyár hirtelen előbukkant ez az érzés, így ébredtem ma reggel. A nyárból igazán a júniust szeretem a legjobban ez a hónap az, ami már pont kellőképpen meleg, de még nem túl égetőn és időnként már már elviselhetetlenül, amikor még szép zöld a fű és minden színes, amikor rengeteg virág nyílik és sorra érnek be a várva várt friss gyümölcsök. Amikor még előttünk van az egész nyár, tele várakozással, eltervezett programokkal, utazással vagy éppen otthoni lazulással a dolgos hétköznapok után. Szeretem hónap ez úgy igazán.
Szeretem, ahogy végig megyek a faluba vezető úton és minden csupa zöld. A szántóföldeken reggelente lágy szellő simítja végig a vetést és az út két oldalán vadmeggy érik, zöld bokrok szegélyezik végig azt a három kilométert, ahol már nem szoktam sietni kocsival és ahol futn…

Úgy elterveztem

hogy hazajövök aztán gyorsan nekiállok a lakásnak.....és hazajöttem, aztán leültem ide a kanapéra és úgy maradtam. Délelőtt mindig bennem van a lendület, ami délutánra mostanában kissé alábbhagy. De azért majd mindjárt összeszedem magam, mert holnaptól tényleg nem akarok semmivel sem foglalkozni.
Na, itt tartottam tegnap aztán mentem (volna) mindenfélét csinálni, de képtelenség volt. Felmostam a konyhát, de annyira nehezen száradt a kő az amúgy is párás levegőtől, hogy fél óra után is éreztem a nyirkosságát, így bekapcsoltam a páraelszívót is, mire nagy nehezen mentem valamire. De ugyan így jártam a nappalival is, ott is felmostam és mire megszáradt majdnem kitéptem a hajszálamat, mert csak vártam, vártam....úgy hogy hagytam az egészet a francba és nem takarítottam a végén sehol, tele lett a hócipőm a várakozással. Ma úgy is hamar hazaérünk, délután háromkor végül is nekiállhatok mindennek és bár nem így terveztem ez van. Nem tudom máshol mi van, de itt minden nap esett az eső, minde…

Egész gyorsan

véget ér ez a dolgozós hét.(is) Mondjuk éppen ideje, nagyon várom már a holnapi napot, mert eddig ketten dolgoztunk, tegnap pedig már csak egyedül voltam egész nap. Kicsit fáradt is vagyok, valószínű az időjárás változatossága is belejátszik ebbe, most már végre tényleg egész nyárias az idő és meleg van. Tegnap már kilenc órakor ágyban voltam - miután ülve majdnem lefejeltem az asztalt a nappaliban ahogy elbóbiskoltam - olvastam pár oldalt és már el is aludtam. Biztosan sikerült jó mélyen, mert egyszer sem ébredtem fel éjjel ahogy máskor megtörténik és eléggé ki is pihentem magam legalább is pár órára.  A gyereknek ma nincs suli (közben kiderült náluk szerdán lesz az osztályozó értekezlet, szóval szerintem most már minden jegy úgy marad, ahogy látom a naplóban és bár lehetett volna kicsit jobb is, nem fogunk időt pazarolni arra, hogy kielemezzük mibe kellett volna több erőt fektetni.)  tíz órakor indulnak egyikük pincéjéhez főzőcskézni, ahova a szülők is megvannak hívva. Az én bánato…

Sokkal

jobb a kedvem, mint hét elején. A néha előtörő hangulatingadozásaim betudom az időnként elkapó változókornak. Ami amúgy kezelhető, mármint a változókor.  Az idő tegnap is nagyon klassz volt. Egy darabig. Hazaértünk, mindjárt ki is mentem kicsit napozni, olvasni aztán álltam neki a mai ebédnek. Székelykáposzta. Miközben az ebéd elvolt magában én megint kimentem és jól tettem mert kis idő múlva természetesen már megint elkezdett esni. Mostanában ez van, nincs olyan délután amikor ne esne egy kiadósat. Talán innentől már egyre kevesebbet fog az időkép szerint. A fű természetesen ezerrel nő, két napja vágtuk le és megint lehetne elölről kezdeni. Nálunk a nagy hajrák az iskolában véget értek, még egy dolgozat van vissza és kész. Számomra nincs meglepetés, az év végi jegyet az ember úgy is kitudja totózni az e-naplóból. Van olyan tantárgy aminek a jegye épp kettő között van és már javítani sincs lehetőség, mert kirándulások vannak meg itt a pünkösd is, szóval csak a jóindulaton múlik (meg …

Némiképp jobb

kedvvel vágok neki a hét további napjainak. Biztosan benne van ebben az is, hogy tegnap igazi nyári idő volt annak ellenére is, hogy itthon csak nagyjából egy órát lehettem kint a friss levegőn olvasni, mert utána ismét leszakadt az ég. Viszont minden napra meleget írnak már és folyamatos eső sem lesz (talán) úgy hogy a kedvem is jobbra fordult, ami az időt és a saját magamra fordított órákat illeti. A munkahely továbbra is olyan, amilyen de ez van. Most nem foglalkozom ezzel csak számolom a napokat a hétvégéig. :) Tegnap kora reggel még sok esetben bizonytalan volt pl. a gyerek terén egy elég fontos dolgozat eredményét vártam - szerencsére pont olyan lett, amilyennek lennie "kell"- szóval hajnalban kissé borúsan láttam a világot. De a fontos dolgozat megvan, tanulás meg már szinte alig még egy témazáró van vissza, de azért már nincs mit aggódni, mert azt a kisujjából is kirázza. Csütörtökön osztálykirándulás, hétfőn nem kell menni utána pedig már osztályozó értekezlet. Azt…

Ez a hétvége

csak félig sikerült, mivel a vasárnapom azzal telt, hogy az éjjel rám törő vírustól? megszabaduljak. Már pénteken éreztem, hogy valami nem igazán jó, szombatot még átvészeltem és viszonylag jól is voltam, szerencsére a színházban semmi bajom nem volt (és az előadás is fantasztikusan jó volt, Twist Olivér) de aztán hajnalban minden kijött belőlem mindenhol. :(  Régen voltam ilyen rosszul.  Ebből kifolyólag  a vasárnapom csak tengés lengéssel telt, szerencsére főznöm nem kellett férjem főzött én pedig leginkább a pergolában pihentem és olvastam, kisebb esőkkel tarkítva. Mostanában ismét nehezen indulok el munkába, ( egyébként pénteken már éreztem, hogy valami nem igazán jó, mondtam is kolléganőmnek, hogy a bal szemem mintha kiakarna esni) úgy érzem ott valami megfeneklett csak rutinosan csinálom a dolgokat, amiknek nem sok értelme van.....biztosra veszem, hogy engem is elért az a bizonyos munkahelyi kiégés, melyet most már - végre - betegségként kezelnek. A neten sokat lehet erről olva…

Mire tegnap

hazaértünk férjem befűtötte a lakást. Hát mit ne mondjak azért a komfortérzetem sokkal jobb volt, mint előző nap. Egy normálisabb májusban ilyenkor már mindenhol nyitott ablakokkal szoktunk létezni éjjel nappal, erre most ismét be kellett fűteni. Hétvégén meg június.  Ketten dolgozunk a csoportból a melóhelyen. Jövő héten csütörtökön egy évzárós ismerkedős nap lesz a gyerek osztályába járó gyerekekkel és azok szüleivel nem tudom eltudok e menni. Pár órára azért megpróbálok. Ma rövid nap lesz, fél háromig dolgozom aztán lehet elugrom bevásárolni hétvégére.  Holnap délután színház, remélem hogy legalább akkor kegyes lesz az időjárás erre és nem fog szakadni az eső. Tulajdonképpen már amikor hónapokkal ezelőtt megvettem a jegyeket akkor elterveztem, hogy milyen jó lesz áprilisban és májusban majd szép idő, meg napsütés és balzsamos este és én majd nyugisan, nézelődve megyek a színházba és kiülök egy limonádéra valahova és élvezem az énidőt......ehhez képest eddig hol esett, hol hideg vo…

Tegnap konkrétan

akkora özönvíz volt, hogy azt hittem nem érünk haza a gyerekkel. A buszmegálló a munkahelyemtől kb. 50 méterre (vagy kevesebb) van, de úgy elázott amíg odaért, hogy még az alsógatyája is vizes volt a vízhatlannak kikiáltott táskájában pedig az összes könyve és füzete elázott. A Tenkesen alig tudtam átevickélni kocsival, négy sávból kettőben lehetett menni, majdnem a küszöbig ért a víz és két oldalon álltak a kocsik, mert annyira sűrű volt az eső, hogy az ablaktörlő alig győzte. Féltünk. Én ekkora esőt csak egyszer láttam akkor is éppen hazafele tartottunk, de akkor még egy nagy szél is volt hozzá így bemenekültünk egy benzinkúthoz. Most legalább a szél nem fújt annyira. Mindenképpen elakartam érni legalább a faluig bevezető úthoz és ott megállni, mert attól tartottam valaki nekem jön ha nem lát rendesen én is csak tapogatózva haladtam.  Itthon a gyereket beparancsoltam, illetve nem is kellett parancsolni ment magától is egy nagy kád forró vízbe a táskáját pedig a szárítógépbe dobtam …

Mifelénk nem

történik semmi azon kívül, hogy jönnek mennek a frontok hol esik az eső, hol meg süt a nap de legtöbbet még is csak esik. Unom, unom unom, pedig jobb lenne ha megszoknám mert az előrejelzések szerint ez így is marad idén. Senkinek ne legyen igaza! A sok víz azért csak csak jó valamire, minden elképesztően megnőtt a virágok és a bokrok, fák és fű mind mind harsogó zöld, ahova nézek csupa csupa szépség van most a kertünkben. Kivéve azt a jó pár cseresznye és meggy fát, amit a permetezések ellenére is elkapott betegség, nem tudom lesz e idén belőlük valami és ha meg is maradnak lesz e rajtuk gyümölcs? Mi történt még? Ja voltunk szavazni, a falu háromnegyed része leszarta láttam a neten az adatokat. Akik mentek ők csak annyit tudnak mondani, hogy "meramigránsokmajdelveszikaházunkat" nem is vártam többet, négyen voltunk akik megadták az esélyt egy fiatal feltörekvő pártnak (nem faggattam senkit, megnéztem a neten) hát így. Szavazás után meg a "mariskanéni" szidta a kor…

Mintha már

soha de soha nem lenne többet legalább egy napra jó idő. Tudom ne vinnyogjunk azon, amit úgy sem változtathatunk meg, de nagyon le tud taglózni már az időjárás. Az egy napba besűrített négy évszak nagyon leszívja az erőmet, hogy reggel hűvös van, délelőtt mikor az íróasztalomnál ülök a munkahelyen akkor nyár, amikor jövünk haza, hogy végre kiszabadulva a mókuskerékből esetleg délután kiüljünk a kertbe vagy elmenjek futni vagy csak élvezzük a nyárias meleget, akkor meg elkezd esni az eső és hirtelen ősz lesz, este pedig mikor leülök a nappaliban olvasni vagy filmet nézni akkor meg takaróba burkolózva kell lenni, mert tél van. Nagy kicsinál, szinte állandósul már a fáradtságom. Sokat tudnék aludni, reggelente nehezen kelek fel olyannyira, hogy a jelzés után még legalább fél órát alszom, este tíz körül kibukom és beájulok. A kettő között pedig alig van kedvem valamit csinálni ebben az esőtől szürke félhomályban sokszor, ami van mostanában. Kellene a D vitamin a kinti programok a láblóga…

Mintha tegnap

azt mondta volna a gyerek, hogy már csak 19 nap van hátra is itt a suli év vége és kezdődik a nyári szünet. Nem néztem utána, de ez is hirtelen "lesokkolt", hogy már itt tartunk. Én még arra emlékszem, mikor szeptemberben lerázott év nyitón - na jó szia, majd telefonálok, ha vége  és jöhetsz értem - és ment be az új iskolába az új osztályba mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga és az volt a legnagyobb bánata, hogy a többiek csendben, megilletődve ücsörögnek a padban és nem ismerkednek. Ő bezzeg. Hát nem az a típus, akit noszogatni kell, hogy új emberekkel kapcsolatot teremtsen. Még szerencse.  Ez az év végül nem úgy alakult, ahogy én elterveztem, lehetnének jobbak is az eredmények, de egyáltalán nem bánom. Egyrészt, mert tapasztalatot szerzett, hogy mit kell másképp csinálni, mire kell több időt szánni, jobban odatenni a tanulásban magát, másrészt mert nem számít bele ez az év (és a jövő év sem) semmibe. Ezzel nem lehet elrontani egy továbbtanulást, nem csökken az…

Olyan sokan

rám írtatok, hogy miért zártam be a blogom és meghívót kértetek. Nem zárom be a blogom csak átalakítom és elfelejtettem megírni, úgy hogy ennyi az oka, hogy egyelőre nem lesz elérhető pár napig, illetve ahogy lesz időm átformálni.  Szóval semmi elzárkózás csak nem szóltam. :)

Csodás reggelre

ébredtem, süt a nap és már jó meleg van olyan igazi nyár elejei idő.  Szombaton reggelente Ree Drummondal szoktam reggelit készíteni. A vadnyugati nő című műsor minden szombaton korán, olyan hat órakor kezdődik és jó sok részt lehet megnézni a Food Network műsorán. Ő a tévében mesél a farmon töltött évekről, a gyerekekről, férjéről és közben finom házias ételeket készít. Az ember késztetést érez, hogy a konyhában előkapjon ezt azt és csináljon valami finomat, mire felkel a család. Én ma leveles tésztába göngyölt sajtos virslit csináltam és túrós pufi palacsintát eperrel, banánnal, juharsziruppal. Ilyenkor nem nyűg nekem sem a főzés. Máskor nem a kedvenc elfoglaltságom, de Reevel ez is tökéletes. Mire mindenki felkelt már frissen minden az asztalon volt.  Ma olyan jó kis nap van mindenféle téren.  A gyerek a városban barátnőzik, én most értem haza és éppen a második kávémat iszom. Tegnap főztem két napra. Van gulyásleves és túrós tészta a fiúknak, pluszban még ez a virslis tekercs. Ma…

Tegnap olyan

jó napom volt, bár sok mindent nem intéztem el abból amit akartam. Szabadságon voltam ugyan is és elakartam menni cipőt nézni, valami szaladgálós kellene, nyári, de azért zártabb, meg úgy volt, hogy a gyereknek is lesz programja ami végül elmaradt, így mivel én vittem volna el a városba összekötve a dolgaimmal, ezért már én sem mentem. Kicsit összekaptam a lakást, mostam egy adagot, főztem egy lájtos ebédet (grill sajt, saláta, sütőben sült rozmaringos újkrumpli) olvastam, késő délután pedig elmentem futni. Irtó jó volt. Mindig megfogadom, hogy többet és többször megyek.  Ma pedig megint esik az eső, hideg van 10 fok. Komolyan, hol marad már a nyárias jó idő?? Tavaly ilyenkor már a medence állt sőt be is merészkedtünk. Megérkezett a rendelt szandálom, imádom de hogy mikor tudom végre felhúzni?? "Kikészít" ez az időjárás, tegnap rövidben voltunk kint a kertben, ma pedig kabátban indultunk el reggel. Nem bírom már követni a dolgokat. Szombaton állítólag megint 20-22 fok lesz.…

Rémes

ez az idő és tudom ne morogjunk, mert ez van de ennyi esős és hideg nap után azt hiszem már kezd jogos lenni egy kis morgás. 5 fok van nálunk, tegnap is ennyi volt csak épp tegnap egész nap zuhogott az eső, ami ma reggel eddig még szerencsére nem esik. Persze hétvégén is esett, meg előtte is. Tulajdonképpen itt már az utóbbi két hétben minden másnap esett, úgy hogy bepótolta az idő rendesen a szárazság után.  Szeretnék végre napot és meleget volt, most már arra van szüksége a gyümölcsfáknak, palántáknak és nekünk is.  Három nap itthon van a gyerek az érettségi miatt de be van zárva ő is a házba. Úgy örülök ennek a három napnak, hogy lett egy kis szünet neki, mondjuk mindennap megy különórára de az ugye még se suli és magamért is örültem, hogy akkor mind a három nap reggel elmegyek futni munka előtt, na ez az idő miatt nem jött eddig össze. Még ha csak csendesen esett volna az eső nem érdekelt volna, de szakadó esőben és szélben öt fokban annyira nem vicces.  Ma délután megyek színház…

Most meg arra

ébredtem, hogy egy csomó kiemelt blogomat nem nyitja meg a blogspot és átrendezte a sorrendet is. Nem tudom mi történt itt az éjszaka, de ma reggelre van amibe nem tudok belépni, viszont ha a keresőbe beírom akkor meg igen.....fene se érti. Lassan tényleg elegem lesz a blogolásból az ilyen hibák miatt. Is. Egyelőre még napsütésre ébredtem, nálunk még nincs nyoma az időjárás változásának. Jó lenne ha nem is lenne az a nagy nagy lehűlés és eső amit mondtak, bár esélyes erre a délután. A fiúk alszanak, a konyhában fő a töltött paprika és már kivettem a fagyasztóból a meggyet is a süteményhez. Vár még rám egy mosás, apróságok és a gyerek ágyneműje.  A kert annyira szép, hihetetlen zöld és gyorsan nő minden nem tudom elégszer mondani mennyire szeretem a májust és a júniust. Az őszi október után ez a két hónap a kedvencem.  Hétvégén anyák napja, a programunk csak annyi, hogy elszaladunk a nagyszülőkhöz.  Valahogy majd csak alakul a két itthon töltött nap....Nem tudok mit írni, inkább olvas…

Gyorsan legyen

délután fél három és gyorsan húzzunk innen.... Végre péntek, olyan jó lenne minden héten egy szerda ami nem munkanap csak beiktatva hét közepére. Sokkal rövidebbnek és boldogabbnak tűnik minden. :) Még vár rám egy bevásárlás, ezt szívesen kihagynám, de miután kitaláltam, hogy hétvégén töltött paprikát főzök a gyereknek meg pizzát így azért könnyebb.  Talán még egy meggyes piskótát is sütök. Sajnos nagyon rosszra fordul az idő, legalább is erre biztos két nap tíz fok és sok eső pedig olyan jó lett volna egy kint program, mondjuk a közeli tóhoz elmenni, vinni horgászbotokat én meg egy két könyvet és csak úgy lenni. Hát ebből nem lesz semmi. Hogy mit fog kezdeni magával a férjem azt nem tudom, gyanítom nyöszörögni egész hétvégén. :/ Ma már sok helyen ballagás, nálunk is többen készülnek rá fura, hogy olyan gyerekek ballagnak itt körülöttem akiket általános iskolás koruk óta ismerek, most meg már kész felnőttek. Megy az idő. Nagyon. Nem tudom mit is írjak, mert nincs semmi. A pergolát te…

Nos, mi a

munkával ünnepeltük a munka ünnepét, végül is. Nagy szelektálást csaptunk ebéd után, jól kiválogattuk a sok sok mindent, nem használt dolgokat, kacatot az első tavaszi lomtalanításra. Csak az időpontot néztük el, nem ma reggel viszik hanem holnap de sebaj. Túl vagyunk rajta, így kint a tárolókban is rend van és selejtezésre kerültek a régi dolgok. Annyira elfáradtam - és még ma reggel is nehezen keltem fel, fél órát is feküdtem az ágyban még a telefonom ébresztése után - hogy délután elaludtam a pergolában. Olyan, hogy délutánonként alszom szerintem az eddig megélt 48 évem alatt kb. 5x fordult elő, beleértve az ovis korszakomat is. :) Szóval ehhez már tényleg nagyon fáradtnak kell lennem. Még jó, hogy csütörtök van és holnap ráadásul rövid nap is lesz a munkahelyen.  Mára is napot és melegebb időt mondtak, mint tegnap volt úgy hogy most nincs okunk panaszra, viszont ez megint előhozta a belső nyafogásomat, hogy mennyire itthon szeretnék maradni.  Végül is nem lesz rossz nap, főnököm …

Május

Hihetetlen. Május van már.  Egy bizonyos kor felett tényleg egy nap egy esztendő. Az ember észre sem veszi és már újra itt a nyár. A gyerek meg 16 lesz két hónap múlva és aztán még két év és már akár mondhatja azt is, hogy ne szóljunk bele mit hogyan merre szeretne és papír szerint persze igaza is lesz. A tűzhelyen rotyog a székelykáposzta, sütőben sül a diós kalács május elsején. Jó pár évvel ezelőtt ilyenkor felvonulás volt és virsli, meg "brigád programok". Legfőképpen azért imádkoztunk, hogy ne essen az eső és ne legyen hideg és sokszor fogalmam sem volt hogyan öltözzek fel, kell e kabát - korán reggel már kötelezően ott kellett lenni a helyszínen - vagy elég pár órára kibírni egy szál fehér ingben, mert úgy is hőség lesz. A kötelezően előírt dolog már akkor sem tetszett. Azért volt sok jó is abban az időben, pl. sokkal több program nekünk gyerekeknek, őrs gyűlés és kirándulások az egész iskola kivonult valami közeli erdőbe és együtt főztünk, volt számháború és valahogy…