Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: február, 2019

Van valami a

levegőben. Tegnap itthon voltunk. Kiskorú már kedden délután hazafele a kocsiban mondta, hogy fáj a torka és el is aludt az alatt a negyed óra alatt, amíg hazaértünk. Már akkor sejtettem, hogy készülődik valami nála. Délután míg tanult már az orrát is elkezdte fújni, aztán este már a hasa is fájt, hasmenés is kerülgette. Csináltam teát, meg adtam neki neocitránt. Mivel tegnap reggel is még mindig fájt a hasa és a torka, ezért itthon maradtunk, újabb adag megfázás elleni por, meg méz, meg minden más, így délutánra egy fokkal jobban lett. Csináltam ebédet, jó sokat evett is, krumplipürét, rántott csirkemellet, meg evett gyümölcsöt. Este úgy feküdt le, hogy nem fáj a torka sem és más sem, a nátha maradt. Láza nem volt. Nem tudom hogy fog ébredni, tegnap azt mondta megy iskolába, én is jobban szeretném, hogy ne maradjon le, de nem tudom jó ötlet e ez? Ez a tél ilyen betegségekkel teli volt nála, még sosem volt ennyire sokszor egy egy napra vagy legfeljebb háromra lerobbanva, az influenza…

Tudom mit fogok tenni

szombat reggel. Aludni. Hogy én mostanában milyen jókat alszom. És ez mennyire nem volt így még pár hete. Nem is tudom mitől van, de végig alszom az éjszakát és reggel azt érzem, hogy ha fel kell kelnem meghalok, aztán persze nem. De borzasztóan tudnék még legalább reggel hétig vagy nyolcig egyhuzamban, úgy hogy elhatároztam, hogy szombaton fel sem kelek, addig maradok az ágyban, amíg tudok és kész. Hozzánk még nem érkezett el az a melegfront amit beharangoztak én tegnap fáztam, bár hat fok volt de akkor is. És ma reggel is hideg volt, fújt a szél is, egyelőre még nincs jó idő. Viszont az biztos, hogy a tavasz már benne van a levegőben, más a kinti világ is, mint pár nappal ezelőtt. Kezd éledezni minden, jönnek elő a hagymások, itt ott egy egy krókusz is nyílik már. Az aranyesőn is kezdenek előjönni a rügyek és bár nem néztem még végig minden bokrot, de az biztos, hogy már a fákon is lehetnek. A hétvégén március, aztaaaaaa.
Március még előttünk áll, üres a naptár de valahogy nem báno…

Komoly

idegállapotba kerültem, mikor leejtettem egy doboz olíva olajban elrakott (mi másban?) olívabogyót a konyhában és kb. 3 deci olaj csorgott mindenhova, szőnyegre meg kőre meg mittomén még mire. :/  Már éppen leakartam ülni végre pihenni, de gondoltam még átnézem a hűtő tartalmát. Nem kellett volna.
A napom kezdődött azzal, hogy reggel hétkor keltem, mert elakartam menni korán az Aldiba megvenni azokat a lazúrokat, amiket nem tudtam hét közben és erre odaérek a bolthoz és hát nyolckor nyit vasárnap. Hurrá, én meg ott voltam hét húszkor :/  Mindegy, nyitva volt más és vettem kávét, meg egy pogácsát addig jól elvoltam ezekkel, meg a telefonos nettel. Szóval elmondhatom, hogy ez a hétvége egyáltalán nem az enyém volt, annyi minden történt, lapozzunk.  Aztán hazajöttem, összepakoltam, elmentem futni. Végre! És annyira féltem tőle, hogy fogja bírni a lábam, de tök jó volt és az új cipőm is szuper, jobban tartja a lábam mint a régi és egyáltalán nem volt vészes az időm sem, mint azt vártam. …

Reggel fél hat óta

fent vagyok, egyszerűen nem tudom máshogy megoldani a dolgokat ma. Már fő a babgulyás a gyereknek, nyolcra fodrászhoz megyek, onnan elmegyek a szüleimhez egy kicsit, majd úgy vissza ki tudja mikor érek haza, legalább az ebéd készen legyen. Itthon vár rám két adag mosás majd, meg az akvárium tisztítása, de aztán ennyi, remélem. Tegnap fél háromkor jöttem el a munkahelyemről és csak a gyereket raktam ki itthon, mentem tovább az elintézendők felé és hétre értem haza, de  már lassan minden ki lesz pipálva a listámon amit el kell intéznem.  Aztán míg felraktam a babot jutott eszembe, hogy nem fixáltam le a matek tanárral a gyerek holnapi egy óra gyakorlását, remélem ma még nem késő. Holnap reggel futni akarok menni, aztán ha a gyerek is végez akkor meg teszünk egy kört a városban, valamit nézni akar magának nem tudom farmernadrágot vagy pólót? (zsebpénzből gazdálkodik, mostanában ő vesz magának mindent amire szüksége van, kap egy összeget minden hónap elején, általában ez ötezer ft, mikor…

Nagy nehezen

túléltem a tegnapi napot, bár tényleg minden rettenet bajom volt. Péntek, végre és azért nagyjából meg is fejtettem, hogy mik azok a dolgok, amik bosszantanak. Megint kicsit sok az elintéznivaló és a hétvégém egy része ezzel fog elmenni, ez már nem is tudom hányadik, ami nem csak azzal telik majd, amit igazán szeretnék, hanem be lesz zsúfolva minden. És ilyenkor úgy érzem nem is volt hétvégém. Ma fél háromig dolgozom, aztán felveszem a gyereket és én ki sem szállva a kocsiból már megyek is tovább a kutyával a kozmetikába. Ő ott lesz egy, másfél órát addig nekem ki kell találnom mit csinálok, szóval ez olyan kényszer helyzet, hogy csinálnom KELL valamit. Utána robogok haza, már öt óra lesz szerintem. Szombaton reggel korán kelek, mert nyolcra megyek fodrászhoz és most ez is hosszú lesz, mert festés, vágás is lesz. Aztán fodrásznál végezve el kell ugranom a férjemnek elintézni valamit, majd úgy haza. Elment a fél napom. Vasárnap el kellene ugranunk végre a szüleimhez, na és ez se olyan…

Mióta

itt a tavasz én borzasztóan szenvedek. Itt bent a munkahelyen felerősödik ilyenkor a mit keresek én itt? érzés , gondolat mikor máshol sokkal hasznosabb dolgokkal tudnám eltölteni az időmet. Borzasztó. És nem hiszem, hogy ha lenne egy valódi értelemmel teli munkám akkor nem érezném ugyan ezt. Nem tudom.  Nézek ki az ablakon, süt a nap, minden éledezik kint és annyira rohannék innen el. Reggel azzal indítottam a napom, hogy átnéztem a szabijaimat, mennyi van, mire kell, hogy gazdálkodjam vele hogy mindenre legyen elég. Az biztos, hogy júniusra kell 5 nap és augusztusra 8 nap. Hogy közben mi hogyan lesz még nem tudom, de nagyon gondolkodom, hogy belátható időn belül engedélyezek magamnak legalább kettőt. Egyik nap kicsit rendbe tenném még kint amit kell és talán csinálnék egy alapos tavaszi nagytakarítást, másik nap pedig egy sportos, lazítós, mászkálós, nézelődős kávéházas napot. Lehet ezek sokat javítanának az életminőségemen. :)
A vitamin nagykertől pedig rendeltem Acai meg Camu Cam…

Annyira azt látom

hogy nem mennek a blogok. Sokkal kevesebb van már, mint pár évvel ezelőtt. Vannak akik még kitartanak, de a bejegyzések gyakorisága és hossza is megcsappant már. Volt erről már szó több helyen, itt is. Akkor ráfogtuk arra, hogy nyár van mindenki nyaral. Majd ráfogtuk a tavaszra, mert sok a kinti munka. Majd ráfogtuk az őszre, kezdődik az iskola. Aztán, hogy majd a télen mikor az ember nem tud mit kezdeni magával, na majd akkor....hát én ezt nem vettem észre.  Tulajdonképpen elfogytak a szavak és a történések is. Vannak (és lesznek) új felületek, új helyek ahol az ember önkifejezhet. Gyorsabb, egyszerűbb oldalak ahol a kevéssel is nagy hatást elérhet valaki, ha igazán rátermett. Én a blogok eltűnését egyáltalán nem azzal magyarázom, hogy rohanó a világ és évszakokhoz igazodik az ember. Ez van a blogolás lassan lecseng. Mármint ez a hétköznapi persze. Aki munkafelületnek szánta és ezer éve csinálja és fejleszti annak talán még évekig fennmarad. Viszont azt látom, hogy a régen olyan nag…

Tegnap

ilyen lógós nap volt. Nagyon korán elment mindenki a munkahelyről (nem voltak főnökök) gyereknek is csak hat órája volt, úgy hogy fél három körül már itthon is voltunk, ahhhhhhhhh még több ilyet szeretnék. Szinte "nyár" volt, 15 fokot mutatott a hőmérő, de ahol a nap ért sokkal melegebbnek lehetett érezni és az autóban is megcsapott ahogy beültünk. Mondta is Kiskorú hogy már nem is emlékszik mikor volt utoljára melege a kocsiban. Az embernek egész más a kedve ettől az időtől, energikusabbnak is érzem magam én is, meg olyan mindent csinálnék egyszerre, teszek veszek, pakolgatok, mindig találok valamit és jó, hogy ha épp kimegyek a kertbe nem kell kabát, meg sapka, meg csizma meg mindenféle, hanem elég a vékony kardigán és egy kiscipő. Jaj maradjon is így!
Aztán a napközbeni tök jól vagyok érzés másnap reggelre elmúlik, mert nagyon nehezen kelek fel. Ma engedélyeztem magamnak még plusz félóra fekvést, kicsit olvastam míg valóban észhez tértem, elég fáradt vagyok. Pedig mostan…

Borzasztóan kellett

volna még egy nap ennek a hétvégének. Meg nekem is. Annyira hamar vége lett, hogy csak kapkodom a fejem, hogy is múlhatott el ilyen hamar? Nekem ez most egyáltalán nem volt pihentető, talán majd most.  Tegnap olyan jó idő volt, hogy egy vékony pulóverben is melegem volt, ahogy kint tettünk vettünk a kertben és a végén le is vetettem.  Elég sok mindent megcsináltunk a gyerekkel. A ház előtti részen egy csomó vakondtúrás volt, komolyan vagy húsz kisebb nagyobb azt Kiskorú megcsinálta, felszedte, elegyengette. Már éppen ideje volt, hogy eltüntessük, mert jó rondán nézett ki. Aztán kint felsöpörte a járdát én addig bent lemetszettem egy két rózsát, most már erőteljesen elkezdtek rügyezni. Megnyírtam pár pampa füvet,  kicsit a levendulákat is (bár azon gondolkodom, hogy az öregebbeket kiszedem és inkább ültetek új töveket, mert az egyik évben nem nyírtam meg eléggé és most meg csúnya) összegereblyéztünk két zsák levelet, eltüntettük a kutya khm...nyomait, felsöpörtünk bent is, teraszt is …

Könyveshétfő

Jo Mackenzie kénytelen új életet kezdeni. Miután fiatalon megözvegyül, két kisfiával és megcsappant bankszámlájával otthagyja Londont, hogy átvegye nagymamája vidéki fonalboltját. Zuhogó esőben érkeznek Broadgate Baybe, amely az a fajta kenti tengerparti kisváros, ahol régóta megállt az élet, és a poros, régi bolt tele van ódivatú áruval. A narancslekvár színű moher, a helyi kúriába beköltöző ünnepelt színésznő és egy rendhagyó terápiás csoport segít túlélni a mindennapokat, de az élet már csak olyan, mint a kötés: a sima után jön a fordított… Kisvárosi intrikák, hírességek, románc és egy kétgyerekes anya küzdelme a fennmaradásért és boldogságért

Tegnap későn

értünk haza, tíz óra volt vagy már el is múlt. Az utat most hosszúnak éreztem visszafele, pedig előzőleg amit decemberben tettem meg olyan hamar hazaértünk, most meg...Viszont nagyon jó volt az idő, rengeteget sétáltam a városban, nézelődtem, finomat ettem, kicsit vásároltam, tényleg csak kicsit és az idő is olyan hamar elment, hogy észre sem vettem. Most már a szebbik arcát mutatta Kecskemét, nyilván más volt (ahogy sejtettem télen) mint a szürke decemberben. De még mindig jobban tetszik azért Pécs. :) Szép volt, jó volt, elég is volt megint jó darabig. 
Fáradtan dőltünk be az ágyba, fél hétkor keltem gyerek még alszik. Jó volt itt a hűvös reggelben egyedül, bár úgy keltem fel mint aki átdorbézolta az éjszakát, mindig kicsinál az erőltetett fent lét.  De most két tejeskávé után tettre kész vagyok, süt a nap és kinyitottam az összes ablakot itt a nappali konyha előszoba hármasában és engedem be azt az igazi tavaszi reggeli illattal teli levegőt, amit annyira vártam, vártunk már. 
Gye…

Tényleg valami

elkezdődött, tegnap délután végig jártam a kertet és mindenhol bújnak elő a krókuszok, a tulipánok, a nárciszok csak nehogy baj legyen most ezt kívánom. Jó lenne, ha idén elfelejtődne a márciusi tél.  Végre péntek! Ma még van egy határidős munkám aztán "leteszem a tollat" és várom a hétvégét. Holnapra van programunk, vasárnap itthon leszünk szóval elfog menni hamar az biztos. Vasárnapra egy alapos kert rendezést tervezek, levél összeszedéssel, pampa fű vágással, meg mindenféle takarítással egybekötve. Érzem, hogy nincs messze már a tavasz, alig bírok a fenekemen megülni annyira szeretném már kint is a szépet látni a virágokat, metszeni a bokrokat a rózsákat, rendezkedni, ültetgetni. Ma veszek pár vetőmagot is, veszek répát, meg uborkát, meg cukkinit, meg spenótot....meg amit majd látok. Pici konyhakertet szeretnék csak amennyit mindig frissen megtudunk enni, semmi nagyberuházás, mert arra nem lesz se időm, se energiám még külön ha a nyár egy részében is egyedül leszek. De o…

Mindjárt péntek

váóó de örülök, na. Egyébként meg tök hamar lett/lesz vége ennek a hétnek, tényleg. A gyerek ma fizika versenyre megy egy órától csak ötre ér haza. Én meg először haza akartam menni, de aztán meggondoltam magam és inkább picit nézelődöm, csoda klassz idő van. Meg a kutyának is kell vennem ennivalót.  Amúgy meg szerintem itt a tavasz. "A" NémethLajos is ezt mondja. Én meg szeretnék hinni neki. Olyan jó idő van. Én meg itt rohadok. vagyok a munkahelyen.
Tegnap rendbe raktam a lakást, mostam is egyet a ruhák már a helyükön, ma tiszta lakásba fogunk belépni és csak főzni fogok. A főzni túlzás nem fogok sok időt ott tölteni, mert a kollégám volt olyan rendes és kiszaladt a piacra és hozott házi finomságokat. Sült kolbász lesz vacsorára, veszek majd délután friss kenyeret a gyereknek, én meg majd jó sok, szintén házi savanyúsággal fogom enni.  Egyébként igyekszem mostanában megint kevesebb húst enni -amolyan tavaszi rendrakásba fogok kezdeni kívül, belül magammal kapcsolatban - m…

Vannak olyan dolgok

amik pár éve, hónapja még hogy úgy mondjam kiakasztottak. Ma már tudok vállat rándítani és nem foglalkozni vele. Ilyen egy egy munkahelyi dolog is, sőt időnként több munkahelyi dolog. Nem megyek bele a részletekbe, de pont tegnap ilyen nap volt és annyira, de annyira röhejes, hogy emberek képesek megsértődni apró dolgon (amiben ő hibázott,de még ő sértődik meg)  olyannyira, hogy nem köszön, sőt még a szemedbe se néz....én ezt már vicc kategóriába sorolom. Pláne akkor, ha onnan közelítjük meg a dolgot, hogy akár a gyereked is lehetne. Már csak ugye illemből is. A tiszteletet direkt nem írom, mert azt egyáltalán nem várom el, hogy is tehetném? Nem vagyok én senki csak egy dolgozó a sok közül. Mondjuk ezen kb. öt másodpercig fenn tudok akadni, mert azért na de mire kettőt fordulok már le is szarom van ejtve. Akinek nem volt gyerekszobája, annak nem volt gyerekszobája, bárhogy is akarja bizonyítani. Úgy elképzelem, mikor látom a gyűrűt az ujján és valószínű pár hónap múlva esküvő is lesz…

Úgy néz ki

a tél még időnként próbálkozik. Tegnap reggel még hidegebb és fehérebb volt, mint szombaton volt és hiába sütött a nap egész vasárnap a hideg szél mellett kevésbé lehetett érezni a meleget.
Ma reggel pedig már hajnali négykor is meleg volt, meleg széllel és esővel. Borzasztóan "örülök" az esőnek, tegnap felsikáltam a teraszt, egyszerűen nem tudom elnézni, hogy piszkos, meg rendbe tettük az udvart, most meg majd semmi látszatja nem lesz semminek, mire hazaérünk délután. Egyre inkább hajlok arra, hogy beépítsük a teraszt és csak nyárra kivehető ablakok legyenek benne, de alul zárt és a kutyától, macskáktól is zárt legyen.
Most már nálunk is virágzik a hóvirág, a rózsákon egyre több a rügy és a japánbirsen is vannak már rózsaszín virágkezdemények, na csak nehogy túl korai legyen. Tavaly is elfagyott a japánbirs, már februárban nekiállt virágozni, tele volt aztán pár nap eltelt és olyan fagy volt meg hó, mint egész télen semmikor.
A végét szeretném most már látni tényleg a téln…

A hét volt

nincs, elrepült. Nekem jó gyorsan nem tudom mások hogy vannak vele, de mintha nem is lett volna. Örülök. Alig vártam a hétvégét, borzasztó fáradtnak érzem magam ezen a héten. Valahol azt érzem, hogy a közelben bujkál a tavasz a mostani hétvégére is 15 fokot mondanak. Ez a nagy ingadozás, a héten volt minusz hat is és plusz 6 fölé nem is ment, most meg ez a nagy ugrás, szóval tuti benne van a fáradtságban ez is. A tudat alattim azt súgja, hogy idén márciusban elmarad a tél, ahogy minden évben volt és hát remélem jól gondolom, mert a kardomba dőlök. A január eléggé kitombolta magát, legalább is erre felénk szinte végig hó volt és hideg, úgy hogy jó lenne, ha ennyi lett volna. Már csak három hét és március. Az előbb kint jártam a kertben egyébként a fűszálak most is deresek és köd van, de azt láttam, hogy a rózsákon már elő elő bújtak a rügyek és láttam kibújt nárcisz és tulipán leveleket is. Remélem nem korai.  Ülök itt, iszom a finom kávémat és ilyenkor szombat reggel általában még a …

A hétvégi tavasz

huss elröpült, ma hajnalban már határozottan hűvös van és a szél is fúj. A tegnap vízparti sétálás elmaradt, volt itt víz elég majdnem egész nap szakadt az eső. Így végül maradt a kuckózás, meg az olvasás, filmnézés és mivel a gyerek inkább az apjával játszott neten, mint hogy a menjünk moziba kérdésre igennel feleljen, én elég jól haladok a kiválasztott könyvemmel. Amiről azt hittem majd jobb lesz, de egyelőre várom hogy beinduljon. Épp ott tettem le tegnap este, mikor talán elindul valami úgy hogy talán van remény. Mostanában nem igazán kötött le egy könyv sem annyira, hogy le se tudjam tenni úgy látszik a fülszöveg részekre mennek a kiadók, mert sorozatban sikerül belenyúlnom olyanba, ami a futottak még kategóriába sorolható, egyszer olvasós vagy többszöri nekifutásra sikerül a végére érnem, mert mindig félbehagyom. Pedig elvileg majd mindegyik jónak ígérkezik. Vagy én vagyok sokszor türelmetlen. Most, hogy belengette az idő a tavaszt már én is kezdek türelmetlen lenni és várom a …

Könyveshétfő

Lucy ​Muir elhagyja a férjét, ami súlyos bonyodalmakhoz vezet.  Mindketten séfek, a város egyik legjobb éttermének a tulajdonosai, így nem tűnik könnyűnek az osztozkodás. Ugyanakkor tény: egy magára kicsit is adó nő nem tűrheti el a végtelenségig, hogy megcsalják, ellopják a receptjeit, és hogy alávaló módon viselkedjenek vele.  Egy éjszaka, amikor Lucy válaszokat keresve rója autójával Wooloomooloo utcáit, véletlenül rábukkan egy öreg, megüresedett épületre, ami valamikor Sydney legdivatosabb étterme volt: a Fortune. Az egyik pillanatban még az elhagyatott étterembelsőt bámulja a poros ablaküvegen át, a másikban már az újranyitást kezdi tervezgetni.

Nos jelentem

túléltem a 48. születésnapomat és az élet megy tovább. Az idő valami pazar, korán keltem öt körül és tettem egy kört a még alig derengő reggelben kint a kertben egy rövid ujjú pólóban. Meleg szél fújt és fújdogál most is, ami nagyon jó legalább szárad fel minden egy kicsit. Szeretném ha így maradna.  Egyébként ez a szülinap azt hozta ki, hogy még jobban rákapcsoljak a tudatos életmódra. Mindenben. Tudom kissé viccesen hangzik és nem is akarok átesni a ló túloldalára, hogy "temessem magam" , de tényleg fogy az ember ideje. És olyan jó élni. Úgy hogy tenni is kell a minőségért.  Gyerekkorom óta van az a dolog bennem, hogy én soha nem szeretnék meghalni. Nem tudom honnan jött vagy mi hozta ki belőlem, de tény hogy félek az elmúlástól. Úgy hogy szeretném még jobban összekapni magam és tudatosan mozogni, enni, jól érezni magam, tenni azért, hogy jó vegyen körül, szóval szeretném a hátralevő jó pár évemet rendben, boldogan, egészségesen, egészségesebben élni. Szeretnék még inkább…

Hát szia február

jó, hogy itt vagy bár mindjárt egy évvel öregebb lettem én és megmondom őszintén most már kicsit sem esik jól az évek múlása. No nem azért, mert olyan öregnek érezném magam, meg szerintem még (viszonylag) jól karban tudom tartani a ráncaimat, de azért ez már lassan lassan sok(kkk) lesz. Borzasztó gyorsan elteltek az évek, harmincig még az ember a nagyon fiatal kategóriába sorolható, én legalább is így tettem , aztán utána sincs semmi baj, mert negyven előtt fiatalos vagy, aztán jön a negyven, amikor tényleg úgy érzed, hogy beértek a dolgok, nagyjából gyerek is nagy, meg meló is van, meg azért elértél már valamit és nőies is vagy, meg akkor már nem igazán érdekel ki mit mond és aztán lépünk tovább negyven fölé, mikor már a gyerek is kamasz vagy már ki is nőtt a korból, hát akkor meg azt veszed észre, hogy szinte egy hét alatt van vége egy egy évnek és ott állsz az ötvenedik küszöbén. És most ez nem esik túl jól. Az ötvenedik egy mérföldkő lesz, ezt gondolom most. De azért szép az élet…

Február

Na végre egy lépéssel közelebb kerültünk a tavaszhoz. Ez jutott eszembe korán reggel. A magam részéről nagyon hosszúnak tartottam most a januárt, szegény hónapot sajnálom nem sokunk kedvence a hosszúságával az biztos. Nekem legalább 62 napnak tűnt az elmúlt 31 és örülök, hogy túl vagyunk rajta.  Bár a február hivatalosan még téli hónapnak számít, azért van némi remény hogy többször lesz plusz fok és napsütés, mint eddig volt. Kell már nagyon. Valaki jön megy a blogban, hol olvas, hol úgy dönt nem vagyok fontos, most éppen nem. Megkérem, ha legközelebb erre jár döntse már el és fejezze be az ajtócsapkodást. Köszi.