Ugrás a fő tartalomra

Vannak olyan dolgok

amik pár éve, hónapja még hogy úgy mondjam kiakasztottak. Ma már tudok vállat rándítani és nem foglalkozni vele. Ilyen egy egy munkahelyi dolog is, sőt időnként több munkahelyi dolog. Nem megyek bele a részletekbe, de pont tegnap ilyen nap volt és annyira, de annyira röhejes, hogy emberek képesek megsértődni apró dolgon (amiben ő hibázott,de még ő sértődik meg)  olyannyira, hogy nem köszön, sőt még a szemedbe se néz....én ezt már vicc kategóriába sorolom. Pláne akkor, ha onnan közelítjük meg a dolgot, hogy akár a gyereked is lehetne. Már csak ugye illemből is. A tiszteletet direkt nem írom, mert azt egyáltalán nem várom el, hogy is tehetném? Nem vagyok én senki csak egy dolgozó a sok közül. Mondjuk ezen kb. öt másodpercig fenn tudok akadni, mert azért na de mire kettőt fordulok már le is szarom van ejtve. Akinek nem volt gyerekszobája, annak nem volt gyerekszobája, bárhogy is akarja bizonyítani. Úgy elképzelem, mikor látom a gyűrűt az ujján és valószínű pár hónap múlva esküvő is lesz vajon hogy fogja nevelgetni a majdani gyerekeit....Na, többek között az ilyen dolgok miatt már nem veszek részt semmilyen munkahelyi "szinjátszós", kétszínű, ál szeressükegymástgyerekek dologban. Ha év közben nem tudjuk megadni egymásnak az alapvető dolgokat ami a normális emberi kapcsolathoz kell, akkor azokra a pár órákra sem kell, mikor "kötelező" a viselkedés. 
Amúgy kiragadott példa, szerencsére ebből van kevesebb még mindig. De azért szelektálom az embereket. 
Na, ezért tudom várni már hétfőn a pénteket időnként. :) 


Megjegyzések

  1. Érdekes, a napokban engem is foglalkoztat a kérdés: hogy lehet, hogy az az ember, aki két hete virággal köszöntött és gratulált, szívből, az a tegnap örült, mert azt hitte, hogy elért valamit, ami személyemmel kapcsolatosan szúrta a szemét. S hogy nem oké a dog, az abból is látszik, hogy nem ő mondta el, hogy akkor úgy gondolja, érvényesítette igazát, hanem a főnök, akinél elérte ezt... Azt nem mondhatom, hogy nem foglalkoztat, mert érdekel , hogy az emberek hogyan, de főleg miért gondolkodnak így.
    Közben két másodperc alatt megszületett az adott kérdésre a megoldásom, de a tény, hogy mennyi mindenre képesek az emberek, világossá vált.
    Úgyhogy: legyünk jó példával mindazok előtt, akik nem kapják a helyüket. S hagyjuk, szépen, lassan keressék azt meg.
    Üdv.

    VálaszTörlés
  2. Tami, nálunk "szerencsére" nincs fiatalabb korosztály (mármint mondjuk ilyen nagy korkülönbséggel) - mondjuk ez is fura, de ez még mindig "nyugdíjas" melóhely, vagyis: aki ide jön, az marad is, mármint az irodarészen - de látom, és hallom, hogy a mostani, fiatal munkábaállók - főleg, ha van egy-két diplomája - úgy indulnak neki a munkának, hogy mindenen és mindenkin átgázolnak, s bizony a kor és a tapasztalat az ő szemükben nem plussz, hanem röhejes. Nem tudom, mitől és miért alakult így.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez egy kórház, itt van mindenféle korosztály.

      Törlés
  3. 40 fölött valóban "megbölcsülünk", de sajnos annak az árán, legalábbis én, hogy egy csomoszór pofára estem és már eljutottam odáig, hogy ha megismerek egy új kollégát és megkérdezik a többiek,hogy jó fej-e?
    Már nem vágom rá, hogy "igen, persze, szimpatikus", hanem azt mondom, hogy nem tudom és várok, figyelek, tapasztalok és majd később döntök, de a távolságot megtartom. Ez régen annyira nem így volt, szívvel- lélekkel vetettetem bele magam a munkahelyi közösségbe mert a része akartam lenni, most meg már a partvonalon sokkal jobban érzem magam, de ez már így marad. Csak egy munkahely, ahol hétfőtől már a pénteket várhatja az ember...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na pontosan én is ugyan így vagyok! Jó megfogalmazás, detto így váltam hurrá emberből sima dolgozóvá, aki délutánonként kilép az ajtón és ennyi :)

      Törlés
    2. Megérem, hogy kilépjek az ajtón és ennyi? Hogy ne vigyem haza? Hogy ne kérdezzék, mi baj?.... Jó téma.

      Törlés
    3. Júlia, azért nálad más, mert te gyerekekkel dolgozol ugye? Ők azért adnak is és nem csak elvesznek belőled:) Nálam vannak problémás ügyfelek és vannak kollégák. Az utóbbiak nem problémásak, de már "csak" kollégák, régen az ember barátokként gondolt rájuk , ma meg már inkább munkatársként. Ha kilépek az ajtón valóban itthagoyk mindent, néha eg yegy nehezebb eset velem jön, de az ritkán a munkatársakkal kapcsolatos, inkább egy egy ügyfél sorsa gondolkoztat el és juttatja eszebe, hogy miért is legyek /lehetek hálás.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Olyan jó hűvös

volt reggel ötkor, mikor már futottam hogy csuda. 15 fok, annyira szerettem. Tegnap is voltam, meg ma reggel is (és már jó régóta rendszeres) és végre ott vagyok, hogy már ismét a mindennapok része lett a sport és hát ez jó. Sokat küzdöttem azért, hogy megint itt tartsak, megdolgoztam érte. És többé nem is engedem el - és remélem egy sérülés se lesz, mint mikor abbahagytam - mert a visszakapaszkodás borzasztó nehéz, sokkal nehezebb, mint a semmiből elkezdeni.  Négy kiló mínusznál tartok, legalább is mikor utoljára mértem magam asszem úgy egy (másfél?) hete, nem is szoktam általában a ruhák úgy is mutatják. De centiben is biztos, hogy már kevesebb mert a nadrágokon, főleg combon és derékban már érzem. Nem sok a négy kiló, de erőt ad az biztos.  Tegnap csináltam lecsót, most raktam bele padlizsánt is.  Nem mertek szólni semmit, ezt most a kedvemre főztem. Na jó, azért került bele egy kis kolbász is, így egálban vagyunk.  Én kipiszkálom a kolbászt,ők nekem adják a padlizsánt. :) Esik. I…

Ahogy

Molnárilonka is írta, úgy én is rájöttem, hogy a nyári (meg a téli is) dolgozós napokban nem az utazást, nyaralást várja az ember, hanem csak magát a szabadságot. Hogy otthon lehessek, hogy kedvemre csinálhassak ezt azt, mindig valami apróságot vagy éppen ha úgy van kedvem semmit. Most is, ahogy itt ülök mennyire jól esne kiszakadni a melóból. Amúgy minden rendben. Mennek a napok, már július közepe van lassan. Borzasztó gyorsan telik a nyár. A gyerek tizedikén lett 16 éves.  Én meg simán felkelek fél ötkor futni, aztán simán összerittyentek valami ebédet a népnek, simán letudom a hajnalra eltervezett dolgaimat. Látom ismét a változást a tükörben, úgy hogy elég sok erő és elhatározás van még bennem a sport iránt. Sosem fogom többet abbahagyni, borzasztó nehéz visszakapaszkodni, sokkal nehezebb, mint elkezdeni. Azt is észrevettem, hogy a sikerélmény miatt több a pozitív gondolat bennem.  És hogy semmi sem tántorít el semmitől. Legalább is azoktól a dolgoktól,amiket kitalálok magamnak. …

Fejben már próbáltam

párszor összerakni egy értelmes bejegyzést ide a blogra, de megmondom őszintén valahogy nem tudok írni semmiről. Semmi újról ami figyelmet érdemelne.
A nyaralás talán még sosem sikerült ilyen jóra, mint idén és talán most volt az első olyan, amikor a hét napos balatoni "hálidéj" kevésnek bizonyult. Máskor már 3-4 éjszaka után jönnénk haza, most meg senki sem akart igazából. Az idő tökéletes volt, napsütés és 27-28 fok a víz 26 fokos szóval tényleg perfekt. Egyszer esett csak az eső, mondjuk akkor egy két órát intenzíven, de ennyi. Augusztusban folytatása következik ez már biztos.
Az biztos, hogy itthon a kertnek a mi távollétünk nagyon is soknak bizonyult, mert gyakorlatilag annak ellenére, hogy úgy mentünk el otthonról, hogy mindenhol lenyírtuk a füvet és rendet raktunk kb. csatatérré változott az egész. Ez részben annak tudható be, hogy itt percről percre változott az idő, hol sütött a nap, hol meg szakadt az eső és a pára megtette hatását, minden megnőtt mint a gomba. Az…