Ugrás a fő tartalomra

Vannak olyan dolgok

amik pár éve, hónapja még hogy úgy mondjam kiakasztottak. Ma már tudok vállat rándítani és nem foglalkozni vele. Ilyen egy egy munkahelyi dolog is, sőt időnként több munkahelyi dolog. Nem megyek bele a részletekbe, de pont tegnap ilyen nap volt és annyira, de annyira röhejes, hogy emberek képesek megsértődni apró dolgon (amiben ő hibázott,de még ő sértődik meg)  olyannyira, hogy nem köszön, sőt még a szemedbe se néz....én ezt már vicc kategóriába sorolom. Pláne akkor, ha onnan közelítjük meg a dolgot, hogy akár a gyereked is lehetne. Már csak ugye illemből is. A tiszteletet direkt nem írom, mert azt egyáltalán nem várom el, hogy is tehetném? Nem vagyok én senki csak egy dolgozó a sok közül. Mondjuk ezen kb. öt másodpercig fenn tudok akadni, mert azért na de mire kettőt fordulok már le is szarom van ejtve. Akinek nem volt gyerekszobája, annak nem volt gyerekszobája, bárhogy is akarja bizonyítani. Úgy elképzelem, mikor látom a gyűrűt az ujján és valószínű pár hónap múlva esküvő is lesz vajon hogy fogja nevelgetni a majdani gyerekeit....Na, többek között az ilyen dolgok miatt már nem veszek részt semmilyen munkahelyi "szinjátszós", kétszínű, ál szeressükegymástgyerekek dologban. Ha év közben nem tudjuk megadni egymásnak az alapvető dolgokat ami a normális emberi kapcsolathoz kell, akkor azokra a pár órákra sem kell, mikor "kötelező" a viselkedés. 
Amúgy kiragadott példa, szerencsére ebből van kevesebb még mindig. De azért szelektálom az embereket. 
Na, ezért tudom várni már hétfőn a pénteket időnként. :) 


Megjegyzések

  1. Érdekes, a napokban engem is foglalkoztat a kérdés: hogy lehet, hogy az az ember, aki két hete virággal köszöntött és gratulált, szívből, az a tegnap örült, mert azt hitte, hogy elért valamit, ami személyemmel kapcsolatosan szúrta a szemét. S hogy nem oké a dog, az abból is látszik, hogy nem ő mondta el, hogy akkor úgy gondolja, érvényesítette igazát, hanem a főnök, akinél elérte ezt... Azt nem mondhatom, hogy nem foglalkoztat, mert érdekel , hogy az emberek hogyan, de főleg miért gondolkodnak így.
    Közben két másodperc alatt megszületett az adott kérdésre a megoldásom, de a tény, hogy mennyi mindenre képesek az emberek, világossá vált.
    Úgyhogy: legyünk jó példával mindazok előtt, akik nem kapják a helyüket. S hagyjuk, szépen, lassan keressék azt meg.
    Üdv.

    VálaszTörlés
  2. Tami, nálunk "szerencsére" nincs fiatalabb korosztály (mármint mondjuk ilyen nagy korkülönbséggel) - mondjuk ez is fura, de ez még mindig "nyugdíjas" melóhely, vagyis: aki ide jön, az marad is, mármint az irodarészen - de látom, és hallom, hogy a mostani, fiatal munkábaállók - főleg, ha van egy-két diplomája - úgy indulnak neki a munkának, hogy mindenen és mindenkin átgázolnak, s bizony a kor és a tapasztalat az ő szemükben nem plussz, hanem röhejes. Nem tudom, mitől és miért alakult így.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez egy kórház, itt van mindenféle korosztály.

      Törlés
  3. 40 fölött valóban "megbölcsülünk", de sajnos annak az árán, legalábbis én, hogy egy csomoszór pofára estem és már eljutottam odáig, hogy ha megismerek egy új kollégát és megkérdezik a többiek,hogy jó fej-e?
    Már nem vágom rá, hogy "igen, persze, szimpatikus", hanem azt mondom, hogy nem tudom és várok, figyelek, tapasztalok és majd később döntök, de a távolságot megtartom. Ez régen annyira nem így volt, szívvel- lélekkel vetettetem bele magam a munkahelyi közösségbe mert a része akartam lenni, most meg már a partvonalon sokkal jobban érzem magam, de ez már így marad. Csak egy munkahely, ahol hétfőtől már a pénteket várhatja az ember...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na pontosan én is ugyan így vagyok! Jó megfogalmazás, detto így váltam hurrá emberből sima dolgozóvá, aki délutánonként kilép az ajtón és ennyi :)

      Törlés
    2. Megérem, hogy kilépjek az ajtón és ennyi? Hogy ne vigyem haza? Hogy ne kérdezzék, mi baj?.... Jó téma.

      Törlés
    3. Júlia, azért nálad más, mert te gyerekekkel dolgozol ugye? Ők azért adnak is és nem csak elvesznek belőled:) Nálam vannak problémás ügyfelek és vannak kollégák. Az utóbbiak nem problémásak, de már "csak" kollégák, régen az ember barátokként gondolt rájuk , ma meg már inkább munkatársként. Ha kilépek az ajtón valóban itthagoyk mindent, néha eg yegy nehezebb eset velem jön, de az ritkán a munkatársakkal kapcsolatos, inkább egy egy ügyfél sorsa gondolkoztat el és juttatja eszebe, hogy miért is legyek /lehetek hálás.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Úgy érzem lassan

ez a blog tényleg az utolsókat rúgja. Tegnap is elkezdtem írni, de aztán félbehagytam mert olyan kis semmiségekről szólt volna, hogy maximum a visszaemlékezéseimre lett volna jó, ha mondjuk 20 év múlva olvasnám. Na, akkor csodálkoztam volna rá, hogy jéééé ezen a napon sem történt semmi  ez és ez történt velem, velünk.  Nem tudom van e értelme még minden nap vagy két naponta ugyan olyan dolgokról vagy sokszor nagyon hasonlókról írni, én is unom saját magamat. Hosszú ez a január.  Eszembe is jutott, hogy szerintem sokkal jobb lenne januárban téli szünetet tartani az iskolákban, mert decemberben annyi történés van, kezdve a télapóval meg a karácsonyi készülődéssel itthon is, iskolákban is, hogy az úgy is hamar elmegy, pörög mindig van valami, amit lehet várni, amire lehet készülni. Aztán hirtelen vége és a következő hónap általában lassú, szürke és hideg és hirtelen üres. Látom ezt a gyereken is mármint, hogy olyan semmilyen ebben az időszakban. Ő is lassú és időnként türelmetlen, meg f…

A hétvégi tavasz

huss elröpült, ma hajnalban már határozottan hűvös van és a szél is fúj. A tegnap vízparti sétálás elmaradt, volt itt víz elég majdnem egész nap szakadt az eső. Így végül maradt a kuckózás, meg az olvasás, filmnézés és mivel a gyerek inkább az apjával játszott neten, mint hogy a menjünk moziba kérdésre igennel feleljen, én elég jól haladok a kiválasztott könyvemmel. Amiről azt hittem majd jobb lesz, de egyelőre várom hogy beinduljon. Épp ott tettem le tegnap este, mikor talán elindul valami úgy hogy talán van remény. Mostanában nem igazán kötött le egy könyv sem annyira, hogy le se tudjam tenni úgy látszik a fülszöveg részekre mennek a kiadók, mert sorozatban sikerül belenyúlnom olyanba, ami a futottak még kategóriába sorolható, egyszer olvasós vagy többszöri nekifutásra sikerül a végére érnem, mert mindig félbehagyom. Pedig elvileg majd mindegyik jónak ígérkezik. Vagy én vagyok sokszor türelmetlen. Most, hogy belengette az idő a tavaszt már én is kezdek türelmetlen lenni és várom a …