Ugrás a fő tartalomra

Ma reggel

verejtékben úszva ébredtem. :/ Már nagyon régen volt ilyen. Egyre inkább elönt a bizonytalanság a házzal kapcsolatos felújítás miatt. Egyik percben még örülök, hogy belevágunk a másik percben meg azon gondolkodom, hogy kell e ez nekünk már megint?? Kezdek rájönni, hogy ez nem lesz olyan kis dolog, mint amivel időnként nyugtatom magam. Benne lakunk a házban. Ez lényegesen megnehezíti a dolgunkat, hiszen nem lesz konyhám, nem lesz nappali, hogy lesz majd?? Egyik pillanatban szidom magam, hogy ezeket a legnagyobb belső munkákat akkor kellett volna megcsinálni, amikor még félig laktunk csak itt, mert meg volt a másik ház. A másik percben meg eszembe jut, hogy akkor nem is volt erre pénzünk, ezért lett elodázva ez a sok minden ami még vissza van. Aztán meg be is vagyok sózva azért, hogy ha már eldöntöttük, akkor kezdjünk már bele és ne várjunk még hetekig. Pedig muszáj lesz legalább megvárni a májust, amikor már nem kell fűteni, mert addig nem tudunk mit kezdeni az egésszel, hiszen a kémény is nagy valószínűséggel máshova kerül. A legnehezebb ez a kettősség. Az ember tudja, hogy egyszer eljön a pillanat amikor nincs visszaút, mert ha rombol akkor utána építkezni is kell, de legalább akkor minél előbb kezdődjön, történjen már valami. Nem tudom ti, akik ugyan ezt csináljátok, mint mi már évek óta hogyan tudjátok kezelni a dolgokat. Nekem nehéz. Ami majd nehezen fog menni az a sok por, ami lesz. Azt gyűlölöm. Érdekes, hogy amikor megvettük a házat mennyire le volt pukkanva, de akkor ez nem zavart pedig a 9. hónapban voltam már Kiskorúval. Akkor kezdtük el szétverni , amikor pár hét volt már csak a szülésig, még is sokkal jobban bírtam a strapát mint most. Nem zavart a kosz, hogy ha éppen egy nap nem lehetett lezuhanyozni, pedig a nyár közepe volt. A homok a törmelék bent volt a házban az egyik szobában, azon keresztül mászkáltunk át, ha leakartunk esténként feküdni, de valahogy elviseltem. Hasamban egy babával. Aztán amikor hazajöttünk a kórházból sehol sem voltunk. A gyerek a babakocsiban aludt még jó két hónapig, mert szobája sem volt, hely sem ahova az ágyát összerakhattuk volna. Még is szép napok voltak és nem is voltam ideges. Olyan sokáig éltem így itt és éreztem úgy magam, mintha egy nyaralóban lennék, mintha nyaralnék. A szó jó értelmében. Élveztem a dolgot. Most meg vinnyogok, hogy mi lesz ha így, meg mi lesz ha úgy.....Pedig feladat van, amit meg kell csinálni és a végeredmény végre olyan lesz, amit mindig is szerettem volna, amiről álmodozom. Még is nehéz, még is kiakaszt. Azért majd ha valami ilyesmi lesz a fejem fölött, akkor majd örülés lesz meg pezsgő bontás és minden rosszat elfelejtek ám végérvényesen :)

kép: pinterest

kép: pinterest

Na itt hagytam abba reggel, aztán kimentünk a gyerekkel a kertbe. Délelőtt 11-től kint voltunk, jaj de nagyon jó volt!!!!! Máshol is ennyire nagyon tavasz volt ma??? Én pólóban toltam a fűnyírót, végre letudtam nyírni a füvet. Olyan szép lett így az udvar. Lemetszettük a maradék bokrokat kint az utcán. Kivittük a kerti bútorokat, asztalt székeket, nyugágyakat. Lemostuk őket és kicsit pihentünk is. Aztán a télikertből kivittem az összes virágot, megmetszettem a muskátlikat, meg amelyiket a virágok közül még kellett, mindent jól megöntöztem, ( addig már nem is fogom őket, amíg ki nem tehetem végleg a a nyári helyükre ) levegőztettem. Kisöpörtem a helyükön, felmostam. A kocsimat is kitakarítottam. Már csak le kell mosni, de azt nem itthon hanem mosóban fogom. A teraszon ebédeltünk, ez is mennyire jó már! Jó sokat mostam már szépen kilehet teregetni, estére egy csomó ruha meg is száradt. Egészen más az illatuk. Szépen nyílnak a krókuszok, a nárciszok, lassan a tulipánok is kifognak. Nárciszt ősszel rengeteget fogok még ültetni rájöttem, hogy nagyon szeretem őket.  :)

Holnapra is ilyesmi terv lesz, bár a gyerek azt mondja menjünk el a vásárba. Délelőtt lehet, hogy elugrunk, bár a múltkor sem volt semmi a zsibin. Mindig ott nézelődünk, azt szeretjük. Mondjuk házi füstölt áruért, sajtért, tejfölért jó lenne elmenni onnan hoztunk pár hete is.  A bolti felvágottakat elkerüljük, ha lehet nem is veszünk ilyesmit.

Amúgy meg a házzal kapcsolatban majd ez fog eszembe jutni, ha magam alatt leszek:




Megjegyzések

  1. Mi a tetőteret építettük be. Sokáig tartott. Por is volt, kosz is volt. De most olyan jó ott fent lakni ♥
    Fogd úgy fel, hogy mekkora kiváltság, hogy teljesen a saját ízlésedre szabhatod!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, így próbálom. Már 12 éve éve folyamatosan :D Csak azért van elegem kissé, mert én 18 évesen költöztem el otthonról, azóta szinte folyamatosan lakásokat, házakat újítok fel megállás nélkül mert még sosem sikerült olyat venni, amiben max. festeni kell és kész. Tudom, tudom egy ház sosincs készen. Pedig de jó lenne már egy olyan tavasz-nyár-ősz-tél, amikor csak is az évszakok váltakozását élvezhetném ki :D Aranyos vagy, hogy vigasztalsz.! köszi :)

      Törlés
  2. Tami, nincs egyetlen szoba, ahova elhúzódhattok? Az nagy segítség lenne, néha elvonulni. Megértelek, én más cipőben vagyok, de valahol hasonlóban.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De van, persze. De mivel neked is régi házad van tudod, hogy egy ilyen vert fal, vályog félig tégla épületet ha egyszer az ember elkezd bontani na ott még a legkisebb résben is évekig lesz a por :/ Az egész hátsó részben van az "élettér". Nappali, konyha, fürdő, spájz és ez mind szétverésre kerül csak a hálók nem. De gyanítom, bár közte van az előszoba ugyan úgy oda is beeszi magát a kosz. De majd túlélem, hiszen minden miattunk lesz a mi örömünkre. A karácsony majd remélhetőleg már a szép új részben lesz. :)Ez is egy vigasz. :)

      Törlés
  3. Átérzem... mi most vagyunk a házszigetelés-külső színezés kellően kellős közepében... hú, de utálom!!! szörnyű...! és hiába tudom, hogy egy vagy másfél hét még, csak, áááááá!!!!.... kívül minden dzsuva, káosz, és egy ajtónyitással egy csomó kosz behussan..... minden ropog... Ha ezzel végzünk, akkor konyhacsempézés van még napirenden. Hát, de bízzunk abba, hogy majd milyen jó lesz a szépet nézni!:) akkor nálatok most gerendás lesz a nappali?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, gerendás a nappali és a konyha. Ez a terv. Nem is lenne gond, ha nem kellene leszedni előtte a plafont, de le kell, mert egy helyen megereszkedett kicsit a nád, és meg is szeretnénk picit emelni. Engem csak ez az egy dolog aggaszt, ez a része a felújításnak, más nem. De ettől félek, nagyon. Mindegy az vigasztal, hogy ha valamit szétbarmolunk azt mindenképpen meg kell utána csinálni, oldani a nehézségeket és kész. :)

      Törlés
  4. Elhiszem hogy teli vagy bizonytalansággal és félsz a felfordulástól, de ez az utolsó idézet amit a bejegyzésed végén látni erre gondoljál ! A többit úgy is megoldjátok :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nem tudom már

mennyi vitamint szedek lassan, még is úgy érzem ahogy megyünk előre az időben úgy vagyok egyre fáradtabb. C, D, Supradyn, méz, tea, sok sok gyümölcs.....mi kell még? Ti szedtek valamit??  Most már a stabil heti háromszori futás is megvan és még is, mintha a világ összes súlya rajtam lenne.  Tegnap már fél tízkor ágyban voltam, igaz olvastam még egy órát, utána úgy aludtam, mint a bunda fél ötig de alig tudtam kikecmeregni az ágyból. Komolyan sírhatnékom volt, hogy nekem most el kell majd mennem dolgozni, mikor ilyen szép az idő és itthon ezerszer jobban eltudnám magam foglalni, pl. egy igazán finom ebédet főzni....mondjuk Boeuf Bourguignont by Julia Child módjára. Aztán valami jóféle almás pitét, vaníliafagyival. Ilyenekkel várnám haza a gyereket, na meg a férjem is biztos örülne. Helyette tegnap délután mikor hazaértem túrógombócot csináltam. Nem mintha nem örült volna neki a banda. :) Az ebéd megfőzése után pedig levezetésképpen olvasgatnék kint a kertben, majd végre elültetném azt…

Nehezen kecmergek ki

ebből a nyavalyából, leginkább az éjszakák rosszak. Így hajnalban felkelek, nem forgolódom tovább az ágyban bedugult orral és más egyébbel. Még mindig ezerrel fújom az orrom, vége lehetne már. Remélem letudva a "kötelező" évi megfázás, bár ez kicsit több annál.  Mindig amikor leülök a gép elé azt gondolom,majd írok erről, megírok arról.....és aztán a végén leginkább a semmiről írok. Mert tulajdonképpen nem történik semmi. Néha kicsit megrémiszt ez a  mostani sivár, monoton semmi, a viszonylag nyugodt napok....de talán most jobb is így. Nagyon jó idő volt hétvégén, én meg be voltam ide zárva a lakásba. Viszont erre tiszta erőből nyár volt, 25 fokkal, gyönyörű, erős meleg napsütéssel, mintha augusztus közepe, vége lenne. Be sem kellett csukni az ablakokat, a ház is felmelegedett a két nap alatt, fűteni sem fűtünk, szuper. Ráadásul még folytatódik a jó idő, mára 22 fokot mondtak, jaj ez az ősz pont olyan, amilyet szerettem volna! Ma még nem megyek dolgozni és arra gondoltam, h…

Amíg mindenki

alszik, addig pötyögök pár sort ide. Viszonylag jól aludtam annak ellenére, hogy este nyolckor megint 38 fokos lázam lett. Mindig estére leszek rosszabbul, napközben egész jól elvagyok. Majdnem egész jól. Rég voltam ilyen ramatyul. Tegnap az orvostól jövet gyorsan bementem a gyógyszertárba kiváltani amit felírt, aztán bementem bevásárolni hétvégére is, hogy ne kelljen külön elmenni a férjemnek, vettem sok sok gyümölcsöt - amiből egy banánt bírtam megenni, semmi nem megy le a torkomon, ellenben sokat iszom - mert az hittem, hogy majd egy jó kis gyümölcssaláta segít, hogy jobb legyen minden, aztán nem csináltam. Talán ma. Vettem zöldségeket, csirkehúst és már fel is raktam egy nagy fazék húslevest, van benne minden, a hús, borsó, zöldbab, gomba, sárgarépa, zöldség, karfiol sok sok fokhagyma, bors, zöldség zöldje egészben, az milyen finom, ha megfő a levesben!  remélem jót fog tenni. Kelbimbót elfelejtettem venni :( Ezt kívánom. A fiúk sütnek majd palacsintát maguknak hozzá. Tegnapról m…