Ugrás a fő tartalomra

Tűnődés

Van egy munkahely. Sok dolgozó. Adott a lehetőség erre arra, étkezésre, sportolásra stb. Szinte mindenki mindenkinek az ismerőse a legnagyobb közösségi hálón. Aztán történik egy apró?? nézeteltérés amit az egyébként rengeteg iskolát elvégzett, de ezek szerint csak tudást, de intelligenciát nem adó (tudom, hogy ezt nem iskolával lehet tökélyre fejleszteni) sok sok papír után a kolléganő úgy zár le, hogy innentől kezdve nem ismerőse pár ember, hát.....

Először meglepődtem, mert én nem is voltam a konfliktusban. Aztán meg láttam, hogy azokat törölte ki, akik azzal a személlyel ülnek egy irodában, akire ő most nagyon haragszik. Azóta nevetek. :) Felnőtt ember(ek) vagyunk. Néha nem ezt tapasztalom,erre egyébként nagyon jó a facebook. Az ember sok mindent meglát és sok mindent megtud azokról az emberekről, akikkel esetleg eddig nem volt nagyon kapcsolata, nem beszélt velük sokat. Megtudja az interneten, hogy kibe szorult még emberség, intelligencia, ki kivel milyen harcot vív, ki viseli el a kritikát, ki szereti az állatokat, ki fényképez gyönyörűen, kinek van születésnapja, ki hova megy bulizni, nyaralni. Kell ezt sorolni? Hiszen mindenki tudja.

És megtudja azt is, hogy ki érdek ember, ki kedves és mézesmázos addig, ameddig neki jó. Hogy igazából milyen ember, mi van az álarc és a hamarosan neve elé kerülő Dr mögött. (amitől a neve előtt lesz, na attól azért nem kell hasra esni, mert manapság már ezt a címet sem olyan nagyon nehéz elérni, mint jó pár évvel ezelőtt)

Hát ezek vannak. Micsoda problémák :) Nem mintha majd pont ettől nem fogok tudni aludni. Azért "akadtam" ki, mert ez kb. egy óvódás gyerek szintjén van és hát kicsit többet néztem ki ebből a személyből.


Ui. : egyébként az egész ott kezdődött, hogy valaki szólt, hogy ha mindenki fizet az ebédért, akkor talán neki is kellene. Mert hogy hetek óta úgy gondolta az neki jár. És még mindig úgy gondolja ez benne  legviccesebb, nem is a sok kitörölt ismerős :D

Megjegyzések

  1. Én a munkatársaimat nem jelöltem, nem fogadtam, nap mint nap együtt vagyunk, minek ehhez Facebook? Én amúgy is csak telefonkönyvnek használom, bocs, én csak így.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A munkatársak általában engem jelöltek meg. De nekünk azért is jó, mert a cégnek más városban is vannak részlegei és sokszor ott meglehet írni, hogy mi kell még ehhez vagy ahhoz a munkához. Vannak azért jó oldalai is ennek a mai világnak. Ha mobilon be van kapcsolva a net akkor látja is, hogy ha ír valamit az ember. Nem rossz az, ha okosan használjuk. A hülyeségek, na azok meg .....áááhhh tőlük én is hamar megszabadulok.

      Törlés
  2. Amúgy amiről írtál az EMBER a gondokban mutatkozik meg, no meg a problémákban.

    VálaszTörlés
  3. Magam is épp csalódtam és nem igazán tudom megemészteni, hogy -ahogy mondod is- felnőtt emberrel miért nem lehet megbeszélni? Miért reagál ilyen elképesztően?
    ...és én miért nem tudok egy vállrándítással túllépni rajta...? :-D

    VálaszTörlés
  4. sajnos tényleg furán működ(tet)ik a fb-ot sokan:(( az ismerős jelölését túlértékelik (óvodásbüntit játszanak vele), a "barát"-ságot és az "ismerős"-séget kutyulják...
    nekem is (sok) bajom van, pl. hogy sokan csak mások gondolatainak, szavainak idézésére használják ilyeneket beállítom, hogy ne jelenjen meg a hírfolyamomban
    egyébként az egész fb-ot nem értem, illetve, ha üzleti üzenetre használják -illetve olyan üzenetekre, amiket mindenkinek tudnia KELL - azt értem, de minden más egyébre nem értem.. (azt meg pláne nem, hogy két csaj leül a vonaton és ahelyett, hogy beszélgetnének, azonnal nyitják a telójukat:)))))))))

    egyébként meg az alapsztorit sem értem, mert nem ismerem az egész történést, nem tudom mit gondol az illető mit miért tett, csak - harmadik - ember véleményét olvastam...nem vonnék le általános következtetést

    VálaszTörlés
  5. csak annyit akartam mondani, hogy ne tűnődj rajta, kérdezd meg, ha érdekel az oka, és lépj túl, ha nem a te problémád:))))))))))))

    az más, ha neked van problémád ...de az nem derült ki, hogy mi:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Leirtam a problémát. Ebédelni lehet a cégnél. Fizetni is kell érte, 305 ft. Az illető, aki hónapok óta ebédel nem fizet érte, mert úgy gondolja neki ez jár. Ingyen. A többi 30-nak meg nem. Egy darabig eltűrték és most szóltak neki, hogy fizessen. Ezen megsértődött és ezért kitörölte azokat, akik egy szobában ülnek azzal, akire haragszik. Remélem érthető voltam.:)

      Törlés
  6. Jaj nem! Azt hiszem félreértettétek. Nem értékeltem túl ezt, meg nem is "fáj" vagy semmi ilyesmi. Nem hangsúlyoztam ki eléggé! Én ezt abszolút dedós, unintelligens dolognak tartom. Nem azért, mert annyira nem tudok rajta túllépni (amúgy sem tartozott kedvenc kolléganőim közé) rajta, hanem maga a dolog, ahogy elképzelem, hogy a gép elé ül és egyenként kitörli a kolléganőit, akikkel eddig normális volt a viszonya :D Akiket, amúgy elég jól ismer. Szóval ezért irtam, nem dühömben :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Teljesen érthető, amit leírtál - csak az ember a saját életében is talál példát a Te történetedhez hasonlóra és akaratán kívül is belekutyulja a saját tapasztalatait, alkalomadtán érzelmeit a véleményébe... Gondolom. Legalábbis nálam ez történt.

      Törlés
    2. :D Sírjunk vagy nevessünk? :) Nevessünk.

      Törlés
    3. Jaj nem is mondtam, 2km-t futottam. De nem esett jól :/

      Törlés
    4. Feltétlen nevessünk!

      No, majd legközelebb jólesik! Mégy ma is?

      ((( Lezártam a blogot. Küldtem volna meghívót, de hova? Ha szeretnéd, itt megtalálsz:

      jokischbergiregek ( kukac) gmail ( pont ) com )))

      Törlés
    5. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    6. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
  7. A kollégák a "korlátozott" csoportban vannak, és amúgy is mindenkit kategorizálok ott, kapcsolattól függően vannak csoportjaim. Odafigyelek arra, hogy megfelelően és hasznosan - tudatosan - használjam.

    Amúgy valóban, nagyon tiszta képet lehet kapni a személyiségszerkezetekről.

    Néha, amikor hülyének érzem magam, fellépek, megnézem, hogy az ismerőseim miket osztanak meg, és máris megnyugszom, hogy velem minden rendben van. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Olyan jó hűvös

volt reggel ötkor, mikor már futottam hogy csuda. 15 fok, annyira szerettem. Tegnap is voltam, meg ma reggel is (és már jó régóta rendszeres) és végre ott vagyok, hogy már ismét a mindennapok része lett a sport és hát ez jó. Sokat küzdöttem azért, hogy megint itt tartsak, megdolgoztam érte. És többé nem is engedem el - és remélem egy sérülés se lesz, mint mikor abbahagytam - mert a visszakapaszkodás borzasztó nehéz, sokkal nehezebb, mint a semmiből elkezdeni.  Négy kiló mínusznál tartok, legalább is mikor utoljára mértem magam asszem úgy egy (másfél?) hete, nem is szoktam általában a ruhák úgy is mutatják. De centiben is biztos, hogy már kevesebb mert a nadrágokon, főleg combon és derékban már érzem. Nem sok a négy kiló, de erőt ad az biztos.  Tegnap csináltam lecsót, most raktam bele padlizsánt is.  Nem mertek szólni semmit, ezt most a kedvemre főztem. Na jó, azért került bele egy kis kolbász is, így egálban vagyunk.  Én kipiszkálom a kolbászt,ők nekem adják a padlizsánt. :) Esik. I…

Ahogy

Molnárilonka is írta, úgy én is rájöttem, hogy a nyári (meg a téli is) dolgozós napokban nem az utazást, nyaralást várja az ember, hanem csak magát a szabadságot. Hogy otthon lehessek, hogy kedvemre csinálhassak ezt azt, mindig valami apróságot vagy éppen ha úgy van kedvem semmit. Most is, ahogy itt ülök mennyire jól esne kiszakadni a melóból. Amúgy minden rendben. Mennek a napok, már július közepe van lassan. Borzasztó gyorsan telik a nyár. A gyerek tizedikén lett 16 éves.  Én meg simán felkelek fél ötkor futni, aztán simán összerittyentek valami ebédet a népnek, simán letudom a hajnalra eltervezett dolgaimat. Látom ismét a változást a tükörben, úgy hogy elég sok erő és elhatározás van még bennem a sport iránt. Sosem fogom többet abbahagyni, borzasztó nehéz visszakapaszkodni, sokkal nehezebb, mint elkezdeni. Azt is észrevettem, hogy a sikerélmény miatt több a pozitív gondolat bennem.  És hogy semmi sem tántorít el semmitől. Legalább is azoktól a dolgoktól,amiket kitalálok magamnak. …

Fejben már próbáltam

párszor összerakni egy értelmes bejegyzést ide a blogra, de megmondom őszintén valahogy nem tudok írni semmiről. Semmi újról ami figyelmet érdemelne.
A nyaralás talán még sosem sikerült ilyen jóra, mint idén és talán most volt az első olyan, amikor a hét napos balatoni "hálidéj" kevésnek bizonyult. Máskor már 3-4 éjszaka után jönnénk haza, most meg senki sem akart igazából. Az idő tökéletes volt, napsütés és 27-28 fok a víz 26 fokos szóval tényleg perfekt. Egyszer esett csak az eső, mondjuk akkor egy két órát intenzíven, de ennyi. Augusztusban folytatása következik ez már biztos.
Az biztos, hogy itthon a kertnek a mi távollétünk nagyon is soknak bizonyult, mert gyakorlatilag annak ellenére, hogy úgy mentünk el otthonról, hogy mindenhol lenyírtuk a füvet és rendet raktunk kb. csatatérré változott az egész. Ez részben annak tudható be, hogy itt percről percre változott az idő, hol sütött a nap, hol meg szakadt az eső és a pára megtette hatását, minden megnőtt mint a gomba. Az…