Ugrás a fő tartalomra

Könyveshétfő

kép és leírás: moly.hu
Marietta Muir csodás tengerparti otthona, amelyet egykor gyerekzsivaj töltött meg, mostanra némaságba burkolózott. Az idős asszonyt ritkán látogatják meg unokái, akik hajdan / régen / sok évvel ezelőtt minden nyári vakációjukat nála töltötték. Marietta ezt megelégelve meghívónak álcázott ultimátumot küld az azóta már felnőtté lett három lánynak, Dorának, Carsonnak és Harpernek, hogy nála töltsék a nyarat, és vele együtt ünnepeljék az asszony nyolcvanadik születésnapját. Nem titkolt szándéka, hogy a nyári emlékeket megidézve megerősítse a testvérek közötti, korábban igen szoros köteléket. Maga sem tudhatja azonban, hogy a terve miként sül el: a három igencsak különböző női életút fonala összefonható-e még, vagy örökre szétfutnak a világban.
Mary Alice Monroe szívmelengető és magával ragadó trilógiájának első kötetében Carsoné, a szabad szellemű fotósé, a tenger szerelmeséé a főszerep. Csak sodródik az árral, nem találja a helyét a világban, ezért kapóra jön neki a nagyanyja meghívása. Kiderül azonban, hogy még a meseszép dél-karolinai vidéken sem lelhet megnyugvást a lelkét sanyargató démonoktól, mígnem egy vonzó férfi és egy különleges barát segítségével újra fel nem fedezi a családi kötelékek, a megbocsátás és a szeretet erejét, és rá nem talál önmagára.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nyár...

Futással akartam

kezdeni a napomat, de miután már lassan a harmadik napja ébredek fel hajnalban fejfájással letettem róla. Hogy a meleg készít most ki ennyire vagy valami más miatt van már nem tudom, de hajnali négy óta vagyok fent, bevettem már gyógyszert, ittam kávét talán lassan jobb lesz. Borzasztóan érzem magam attól, hogy elkezdődött ez a hét, semmi kedvem kimozdulni a még viszonylag hűvös lakásból és elkezdeni a hétfőt. Minden porcikám tiltakozik ellene, talán ezért is van az egész rossz közérzetem. Az irodában nincs egy rohadt légkondi sem, megfulladunk már a melegben, ha meg bekapcsoljuk a ventilátort nem hiszem, hogy baromi egészséges lenne, ha a pofánkba  arcunkba tolja a felkavart poros levegőt.  Minden nyűgöm, minden rossz történés ami az utóbbi jó pár hétben volt most terített be igazán, elfáradtam rendesen. Heteket, sőt hónapokat szeretnék pihenni - anyukámat agydaganattal műtötték,  a sokk és a műtét után felváltva megyünk a húgommal hozzá, intézzük a bevásárlást, főzést,  amit kell. …

Ez a hét nekem

úgy elment, hogy észre sem vettem és már itt a péntek. Nem mintha nem örülnék neki, sőt. Az egész hetem az ügyintézésekről, futkosásokról szólt, alig,szinte semmit sem pihentem. Itthon is volt mit csinálni délutánonként, tegnapelőtt is fél tízkor értünk be a kertből.
Tegnap viszont akkora felhőszakadás volt, hogy még a kórházban is állt a víz a bejáratnál. Bokáig ért mindenhol, kint az utcákon tűzoltók szivattyúzták. Még a fürdő területén is kis tavak keletkeztek vagy egy órán keresztül szakadt, már semmi sem állta az útját nem bírták elvezetni sem a csatornák. Katasztrófa. Itthon hálisten nem történt ilyen, bár itt is esett rendesen. Persze ma süt a nap, de tenni semmit nem tudok egyelőre, mert a fű alatt még minden vizes, sáros a kert. Nem baj, majd apránként megcsinálom, nem fogok ezen agyalni csak azért bosszant, mert az idő miatt kb. az ember ahogy a végére ér szinte kezdheti elölről, mert a párás levegő miatt még jobban nő minden. Fű és gaz főleg.
A gyereknek most pakoltam össz…