Ugrás a fő tartalomra

Mi magyarok

Olvastam: 

"Mi magyarok imádunk gyűlölni. Gyűlölni a melegeket, a leszbikusokat, a cigányokat, azt a nemzetet, aki ellen éppen focizunk, a szomszédainkat, azokat, akik lepontoznak az Eurovízión, mindenkit, aki jobban boldogul nálunk, a rokonainkat, a saját életünket, csak a gyűlöletet nem gyűlöljük."

Hát igen, van benne valami. És gyűlöljük azt aki többre viszi, aki nyer a lottón, aki nevet, aki nem foglalkozik a hülyeséggel és tud örülni (mert minek is örül, amikor minden szar???)  szóval tényleg úgy általában sok mindenkit, sok mindent. 

Elfelejtettünk örülni, lassan elfelejtünk nevetni. Elfelejtjük, hogy tulajdonképpen jó dolgunk van, mert megszülethettünk és mert élhetünk. És mert remélhetőleg nálunk holnap is felkel a nap. És elmehetünk a munkahelyünkre vagy az iskolába vagy otthon lehetünk (van otthonunk!!) és lógathatjuk a lábunkat, ha éppen ahhoz van kedvünk. És választhatunk. Hogy ma éppen mit együnk. Mert ehhez, meg ehhez nincs kedvünk, inkább ezt és ezt. Hogy melyik cipőt húzzuk a lábunkra. És melyik ruhánkat. Hogy a gyerekünk angolt vagy inkább németet tanuljon. És hogy lovagoljon vagy inkább néptáncra járjon.

Olyan sok mindent lehetne még írni.

Olyan sok mindent elfelejtünk. Legfőképpen azt, hogy nekünk még mindig van választásunk. Hogy milyenné alakítsuk az életünk. Mérgezzük magunkat vagy tartalmasan éljünk. Amíg még megtehetjük. Sosem tudhatjuk holnap mire ébredünk.


Megjegyzések

  1. "...nekünk még mindig van választásunk. Hogy milyenné alakítsuk az életünk. Mérgezzük magunkat vagy tartalmasan éljünk. Amíg még megtehetjük. Sosem tudhatjuk holnap mire ébredünk."
    Nagyon megérintette a szívemet ez a mondatod!!! <3

    VálaszTörlés
  2. ... és szerencsére ez is (csak) egy nagy általánosítás....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Talán. Én így érzem, sokszor, sok helyen. Az jó, ha mások még nem, annak én örülök. Ma nekem ez jött ki a "tollamból."

      Törlés
    2. Egész nap nyűgös vagyok :(

      Törlés
    3. Mindenkire ráül ez az egész, nem tudod kivonni magad alóla. Se Te, se én, aki igen, az vagy nagyon felszínes, vagy süket, vagy agy- és szívhalott....

      Törlés
    4. <3 Igen, nem tudom. :( Pedig próbálkozom. DE ettől függetlenül nem csak ez van benne, illetve nem csak a mostani itthoni állapotokról beszélek. Általában írtam. Az irigység, a másokban mindig hibákat keresők, a nem örülünk mások sikerének, mert....a szinte naponta innen onnan ránk zúduló negativ dolgok, és mondom, nem csak arról beszélek, ami a világban megy éppen. Pl. ma reggel iszom a kávém, ilyenkor blogot olvasok, nézem a híreket. Apróság ez is, hír : Istenes Bencének semmi sem hullott az ölébe.....(fiatal, rtl klubos fiú, apja Istenes László szintén tv-s) Kommentek: "a szart viszi a víz, de csak az ülepítőig, ott minden szar egyforma büdös lesz. bencénk is csak egy szar, semmi értékelhető teljesítménye nem volt ez idáig.kb mint a magyar foci:hasonlít arra, amit nyugatabbra magas színvonalon csinálnak, de attól még nem nevezhetjük profinak. jobban járt volna ha marad kinn Németországban, többre vitte volna". Én ezekről beszélek. Pl.az ilyen kommentekről, az ilyen emberekről akikből egyre több van. Engem nem érdekel a cikk, el sem olvastam, előjöttek a kommentek és a 20-ból kb. 2 volt, ami elfogadható. Azért írtam, hogy rengeteg a negatív gondolat. Na, mindegy is, beszélek össze vissza. Még a saját rokonaim között is van olyan, aki irigy, aki annak örül, ha rossz történik, nem kell ehhez messze menni.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Olyan jó hűvös

volt reggel ötkor, mikor már futottam hogy csuda. 15 fok, annyira szerettem. Tegnap is voltam, meg ma reggel is (és már jó régóta rendszeres) és végre ott vagyok, hogy már ismét a mindennapok része lett a sport és hát ez jó. Sokat küzdöttem azért, hogy megint itt tartsak, megdolgoztam érte. És többé nem is engedem el - és remélem egy sérülés se lesz, mint mikor abbahagytam - mert a visszakapaszkodás borzasztó nehéz, sokkal nehezebb, mint a semmiből elkezdeni.  Négy kiló mínusznál tartok, legalább is mikor utoljára mértem magam asszem úgy egy (másfél?) hete, nem is szoktam általában a ruhák úgy is mutatják. De centiben is biztos, hogy már kevesebb mert a nadrágokon, főleg combon és derékban már érzem. Nem sok a négy kiló, de erőt ad az biztos.  Tegnap csináltam lecsót, most raktam bele padlizsánt is.  Nem mertek szólni semmit, ezt most a kedvemre főztem. Na jó, azért került bele egy kis kolbász is, így egálban vagyunk.  Én kipiszkálom a kolbászt,ők nekem adják a padlizsánt. :) Esik. I…

Ahogy

Molnárilonka is írta, úgy én is rájöttem, hogy a nyári (meg a téli is) dolgozós napokban nem az utazást, nyaralást várja az ember, hanem csak magát a szabadságot. Hogy otthon lehessek, hogy kedvemre csinálhassak ezt azt, mindig valami apróságot vagy éppen ha úgy van kedvem semmit. Most is, ahogy itt ülök mennyire jól esne kiszakadni a melóból. Amúgy minden rendben. Mennek a napok, már július közepe van lassan. Borzasztó gyorsan telik a nyár. A gyerek tizedikén lett 16 éves.  Én meg simán felkelek fél ötkor futni, aztán simán összerittyentek valami ebédet a népnek, simán letudom a hajnalra eltervezett dolgaimat. Látom ismét a változást a tükörben, úgy hogy elég sok erő és elhatározás van még bennem a sport iránt. Sosem fogom többet abbahagyni, borzasztó nehéz visszakapaszkodni, sokkal nehezebb, mint elkezdeni. Azt is észrevettem, hogy a sikerélmény miatt több a pozitív gondolat bennem.  És hogy semmi sem tántorít el semmitől. Legalább is azoktól a dolgoktól,amiket kitalálok magamnak. …

Fejben már próbáltam

párszor összerakni egy értelmes bejegyzést ide a blogra, de megmondom őszintén valahogy nem tudok írni semmiről. Semmi újról ami figyelmet érdemelne.
A nyaralás talán még sosem sikerült ilyen jóra, mint idén és talán most volt az első olyan, amikor a hét napos balatoni "hálidéj" kevésnek bizonyult. Máskor már 3-4 éjszaka után jönnénk haza, most meg senki sem akart igazából. Az idő tökéletes volt, napsütés és 27-28 fok a víz 26 fokos szóval tényleg perfekt. Egyszer esett csak az eső, mondjuk akkor egy két órát intenzíven, de ennyi. Augusztusban folytatása következik ez már biztos.
Az biztos, hogy itthon a kertnek a mi távollétünk nagyon is soknak bizonyult, mert gyakorlatilag annak ellenére, hogy úgy mentünk el otthonról, hogy mindenhol lenyírtuk a füvet és rendet raktunk kb. csatatérré változott az egész. Ez részben annak tudható be, hogy itt percről percre változott az idő, hol sütött a nap, hol meg szakadt az eső és a pára megtette hatását, minden megnőtt mint a gomba. Az…