Ugrás a fő tartalomra

Pár napja

találtuk a kukorica góréban.


Kisfiú és gyönyörű szép. Sajnos nem sikerül összebarátkoztatni a kutyussal, aki annyira féltékeny rá, hogy kiakarja szedni a kezünkből. :( Nem fogjuk tudni megtartani, pedig annyira nagyon szeretném! Gazdit kell neki találni pár hét múlva.

Megjegyzések

  1. Hogy kukucskál a kapucniból! Nagyon aranyos kis macsek. Szívesen befogadnám,de a tulaj nem enged háziállatot a lakásba. Pedig szétdögönyözném! :)
    Cicapárti vagyok! ;)

    VálaszTörlés
  2. Hogy kukucskál a kapucniból! Nagyon aranyos kis macsek. Szívesen befogadnám,de a tulaj nem enged háziállatot a lakásba. Pedig szétdögönyözném! :)
    Cicapárti vagyok! ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És ne tudd meg milyen puha finom szőre van, szerintem hosszabb, mint az átlag. Van a faluba egy hosszú szőrű valamilyen cica, tuti ő az apa.

      Törlés
    2. faluban. lemaradt az n betű :)

      Törlés
    3. Én pedig dupláztam a nyomatékosítás érdekében...vagyis nem én, hanem az internet, azt hiszem! :)

      Törlés
  3. .... és ha jól látom, barátságos is! elfogadnám, csak messze vagytok :( Nem vagyok macskás, de idén gondoltam, szerzünk egyet, de csak nagyon vadakat tudtak ajánlani, én meg nem tudok azokkal mit kezdeni. Ő gyönyörű!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon kis helyes, barátságos. Nálad jó helyen lenne :) Hány km-re is vagytok?

      Törlés
    2. 290 km kb. Szerintem. :) Szeretnétek kirándulni.....? :):):):)

      Törlés
  4. En is elfogadnam illetve be, de messze vagyok.Nem lehet valahogy osszeszoktatni oket?? nekunk is nehezen ment, de sikerult, csak sokm ido es turelem kellett.Mondjuk nekem yorkie van, biztosan szamit.

    A kapucnis foto a honap fotoja eddig nekem:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aranyos vagy! Hát, mindennap próbálgatjuk őket összeszoktatni, de nem megy. :( A kutya állandóan odakapna, szerintem megfojtaná, irtóra féltékeny. Már próbáltuk úgy is, hogy megfogtam a kutyust, férjem berakta a házába a cicát, hátha megbarátkozik a szagokkal, aztán az lett a vége, hogy kicincálta az összes takarót a házából :( :( Utána visszapakoltam, de úgy kellett beparancsolni, hogy menjen be, végül is visszament. Félek, hogy darabokra szedné a cicát. Már gondoltunk arra is, hogy bent lakjon a lakásban,de egész életében? És ha véletlenül ajtónyitás közben besurran a kutya, na akkor is megfogná. Télen a másik cicát is beengedjük, ő már nagy, nem fél a kutyától, sőt meg is pofozza. Nem tudom mi legyen, fáj a szívem érte.:(

      Törlés
  5. megertelek, nem egyszeru eset...hatha lesz egy szereto gazdi kutya nelkul:)

    VálaszTörlés
  6. Sok türelem kell hozzá, következetesség és határozottság, de össze lehet szoktatni őket... nekem mindig volt kutyám is, meg macskám is, és nem volt ám kecmec, ha tetszik ha nem, ez van, nálunk együtt kell élni... a kezdeti hiszti után mindig úgy összeszoktak, hogy egymás nélkül már létezni sem tudnak.. nekik is kell a társ, a barát... szóval ne adjátok fel... Nekem amúgy az az elvem a kezdetektől fogva, hogy a kutya azt csinálja, amit én mondok neki... és senkit és semmit nem bánthat, "mindent el kell tűrnie" - itt átvitt értelemben mondom, de mivel van gyerekem, ez nagyon szigorú szabály, mert nekem megbízható kutya kell csak. Tehát leegyszerűsítve, én vagyok a falkavezér, ezért az van, amit én mondok és punktum... :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Olyan jó hűvös

volt reggel ötkor, mikor már futottam hogy csuda. 15 fok, annyira szerettem. Tegnap is voltam, meg ma reggel is (és már jó régóta rendszeres) és végre ott vagyok, hogy már ismét a mindennapok része lett a sport és hát ez jó. Sokat küzdöttem azért, hogy megint itt tartsak, megdolgoztam érte. És többé nem is engedem el - és remélem egy sérülés se lesz, mint mikor abbahagytam - mert a visszakapaszkodás borzasztó nehéz, sokkal nehezebb, mint a semmiből elkezdeni.  Négy kiló mínusznál tartok, legalább is mikor utoljára mértem magam asszem úgy egy (másfél?) hete, nem is szoktam általában a ruhák úgy is mutatják. De centiben is biztos, hogy már kevesebb mert a nadrágokon, főleg combon és derékban már érzem. Nem sok a négy kiló, de erőt ad az biztos.  Tegnap csináltam lecsót, most raktam bele padlizsánt is.  Nem mertek szólni semmit, ezt most a kedvemre főztem. Na jó, azért került bele egy kis kolbász is, így egálban vagyunk.  Én kipiszkálom a kolbászt,ők nekem adják a padlizsánt. :) Esik. I…

Ahogy

Molnárilonka is írta, úgy én is rájöttem, hogy a nyári (meg a téli is) dolgozós napokban nem az utazást, nyaralást várja az ember, hanem csak magát a szabadságot. Hogy otthon lehessek, hogy kedvemre csinálhassak ezt azt, mindig valami apróságot vagy éppen ha úgy van kedvem semmit. Most is, ahogy itt ülök mennyire jól esne kiszakadni a melóból. Amúgy minden rendben. Mennek a napok, már július közepe van lassan. Borzasztó gyorsan telik a nyár. A gyerek tizedikén lett 16 éves.  Én meg simán felkelek fél ötkor futni, aztán simán összerittyentek valami ebédet a népnek, simán letudom a hajnalra eltervezett dolgaimat. Látom ismét a változást a tükörben, úgy hogy elég sok erő és elhatározás van még bennem a sport iránt. Sosem fogom többet abbahagyni, borzasztó nehéz visszakapaszkodni, sokkal nehezebb, mint elkezdeni. Azt is észrevettem, hogy a sikerélmény miatt több a pozitív gondolat bennem.  És hogy semmi sem tántorít el semmitől. Legalább is azoktól a dolgoktól,amiket kitalálok magamnak. …

Fejben már próbáltam

párszor összerakni egy értelmes bejegyzést ide a blogra, de megmondom őszintén valahogy nem tudok írni semmiről. Semmi újról ami figyelmet érdemelne.
A nyaralás talán még sosem sikerült ilyen jóra, mint idén és talán most volt az első olyan, amikor a hét napos balatoni "hálidéj" kevésnek bizonyult. Máskor már 3-4 éjszaka után jönnénk haza, most meg senki sem akart igazából. Az idő tökéletes volt, napsütés és 27-28 fok a víz 26 fokos szóval tényleg perfekt. Egyszer esett csak az eső, mondjuk akkor egy két órát intenzíven, de ennyi. Augusztusban folytatása következik ez már biztos.
Az biztos, hogy itthon a kertnek a mi távollétünk nagyon is soknak bizonyult, mert gyakorlatilag annak ellenére, hogy úgy mentünk el otthonról, hogy mindenhol lenyírtuk a füvet és rendet raktunk kb. csatatérré változott az egész. Ez részben annak tudható be, hogy itt percről percre változott az idő, hol sütött a nap, hol meg szakadt az eső és a pára megtette hatását, minden megnőtt mint a gomba. Az…