Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: november, 2015

Könyveshétfő

A Francia kaland, a Tökéletes megoldás és számos egyéb nemzetközi bestseller szerzője e kötetében lélekemelő, romantikus és szórakoztató történetekkel ünnepli a karácsonyt.
Mit tegyünk, ha szenteste egy behavazott skót kisvárosban ragadunk egy jóképű idegennel...?
Mi a teendő, ha a karácsonyt a családunkkal akartuk volna ünnepelni, de egy szobafoglalási zűr végül egy sármos férfival hoz össze...?
Mi történne, ha egyszer az életben hagynánk, hogy a sors vezesse a kezünket, egyenesen a boldogságig...?
Katie Fforde bájos humorral és - nem mellesleg - ínycsiklandó étkekkel teli kötete szép karácsonyi ajándék mindenkinek, aki hisz a szeretet és a barátság erejében, az újrakezdésben vagy a folytatásban, és abban, hogy ha odafigyelünk egymásra, tényleg megtörténhet a csoda..., és akár még szerelembe is eshetünk.

Ez valami elképesztően gyönyörű

Nem is kell semmit hozzátenni, úgy szép ahogy van.










Hát akkor

ezennel megnyitom az idei karácsonyi készülődős időszakot. Adventi koszorú készen lett tegnap este és olyan jó volt ma a szép tiszta lakásban ébredni. Most iszom a második kávémat, férjem a gyerekkel körútra megy a városba - el nem indulnék a helyükben, rohadt nagy tömeg lesz tele idióta , ideges emberekkel, de nem lehet őket lebeszélni róla, mert van még egy két dolog, amit el kell intézni mielőtt elmegy dolgozni - Én pedig gyorsan összedobok egy tökfőzeléket, tükörtojással, ehhez van kedvünk. Hát nem az a tipikus húsleveses, rántott húsos "ünnepi" ebéd. 
Utána pedig elkezdem az apró sütik gyártását. Hókiflit szeretnék első körben csinálni, még sosem csináltam. Recept INNEN  és csinálok valami lájtosabbat is, hogy ne vigyen nagy nagy kísértésbe a többi süti. Zabpelyhes lekváros linzert, recept INNEN. Ezen kívül még valami gesztenyéset, vaníliásat, mákosat édesben és sajtos teasüti lesz szerintem. Van egy nagy nagy karácsonyi fém dobozom még valahonnan zsibis piacról való. …

Itt ma egész nap

esett a hó. Fehérségre ébredtünk már korán reggel és megállás nélkül hullott. Érdekes, most annyira nem zavart, mint szokott de azért remélem jövő héten tényleg 10-12 fok lesz, ahogy ígérték. Ráérünk a hóval még 2-3 hetet! 
Reggel kávéztunk, ráérősen, Kiskorú meg is jegyezte hogy a hótól most milyen nyugalom van, kint esik, bent meleg van és olyan "jószagú". :) 
Aztán 10 óra körül nekiálltam kitakarítani a házat. Kis takarításnak indult, de végül minden szobában elhúztam a bútorokat, szekrényeket, letörölgettem a port mindenről, még a bútor mögötti falról is. Rendet raktam a ruhásszekrényekben, kiválogattam a gyerek ruháit (már megint nőtt!) és a mienket is. Letörölgettem a port a kedvenc újságjaimról a cserépkályhák tetejéről, mostam, teregettem, fürdőt takarítottam, rendet raktam a fagyasztóban (sajnos megint volt mit kidobni, ígérem sokkal jobban megrágom, hogy mit fogok ezentúl venni) és a konyhaszekrényekben is. Karácsony előtt már nem kell óriási dolgokat csinálnom, a…

Rendhagyó karácsonyi könyvajánló

Gyerekkoromban nem múlhatott el egyetlen születésnap, húsvét vagy karácsony, hogy ne kapjak könyvet. Biztos, hogy emiatt is szerettem meg annyira az olvasást. A kevés jó dolgok között, amik akkor történtek velem ez is benne van. Ezért mindig hálás leszek a szüleimnek, hogy olyan sok sok könyvet kaptam annak idején. Azt hiszem elég nagy csalódás lett volna, ha egy egy ünnepkor ez elmarad. 

Hoztam pár könyvet, amit én is szívesen látnék az idei karácsonyfa alatt. :)

 Regény egy nőről, aki már életében legendává vált. Regény egy életről, mely tele volt tragédiával, szenvedéllyel és szépséggel. Ez Gabrielle Coco Chanel élete, és ezúttal ő maga meséli el az olvasónak.Az angol történelmi regények népszerű szerzője új témához fordul, és egy olyan nő életét tárja elénk, aki forradalmasította a divatot: megszabadította a nőket a fűző szorításától és a többkilós kalapoktól.Coco Chanel szegény családból származott, és anyja halála után árvaházba került. Volt varrónőés kupléénekesnő eg…

Ezt nem hagyhattam

ott, ugye??

Jó lesz a nagymamás ruhámhoz, fekete pulcsihoz, szürke pulcsihoz, piros pulcsihoz, meg mindenféle színű felsőhöz. Az én karácsonyi ajándékom magamnak.

Nem vagyok sorozat

függő. Még is egyre inkább nézem az igényes sorozatokat, mint a TV-t. Már nem is emlékszem mikor ültem úgy a tv előtt, hogy egy műsort vagy filmet elejétől a végéig megnézzek? Hát talán még nyár előtt volt ilyen. Vagy akkor sem. Mostanra csak egy két csatornába szoktam belekukkantani, Spektrum Home, OzoneNetwork és a Paramount vagy valamilyen dokumentum oldal. Szerintem szinte nézhetetlen a többi bagázs úgy ahogy van. Most még abban reménykedem, hogy karácsonykor lesznek szép kis filmek, mesék amit majd a gyerkőccel megtudunk nézni. "Mozizunk" és ilyenkor mindig van pattogatott kukorica, meg kóla, meg pizza, csipsz. Szóval minden ami káros, de még is, nem hiányozhat -legalább is nekünk- ahhoz, hogy egy jó kis lazulós délután vagy este legyen. Néha kell ilyen is. 
Na de a sorozatok miatt kezdtem el írni ezt a bejegyzést. Amiket én nézek és amik miatt érdemes leülni a gép elé. 
The Affair
A dráma két főszereplője, Alison (Ruth Wilson) egy hamptoni étterem felszolgálónője és …

Most, hogy

a hétvégén itt van már Advent jöttem rá, hogy abból a sok mindenből, amit elterveztem semmi, de semmi nincs még készen. :/ Én nem is tudom. Tegnap is elúsztam, picit tanultunk aztán persze az én hülyeségem volt, mert két évvel ezelőtt néztem egy jó kis magyar sorozatot a Társas játékot, amit hirtelen ötlettől vezérelve ismét elkezdtem nézni. Ott ragadtam a gépem előtt. :/ Nagyon jó kis sorozat, vicces, pörgős, csajos, szóval jó. Aki még nem látta annak ajánlom, régen az HBO-n ment, szerintem fent van a neten is. 
Azért megérkezett már a Tchibotól rendelt idei adventi alapom, gyereknek is úton van már több meglepi is, férjemnek is otthon van már az ajándéka. Hétvégén remélem összetudom kapni a lakást, legalább nagyjából mert el kell kezdenem a bejgli sütést, mivel a férjem lehet a jövő hétvégén már utazik. :/ Azért talán díszíteni is lesz időm valamennyire. 
Egy napot muszáj lesz kivennem, hogy rendesen, nyugiban, hét közben, mikor talán még többen dolgoznak, mint nézelődnek mindent, …

Vannak olyan

dolgok, amik ha egyszer beváltak vissza kell térni hozzájuk nem vitás. Azt hiszem nekem ilyen lesz a havi bevétel kiadás tervezés a háztartásban. Régen olyan szépen vezettem, minden vásárlás után elraktam a számlákat, legyen az tankolás kis vagy nagy bevásárlás stb. Szépen lefűztem őket és láttam, hogy mire mennyi megy el, mit vettem feleslegesen. Nagyon jól bevált, érdekes módon sokkal spórolósabb voltam, mint most. Most időnként teljesen feleslegesen veszek meg dolgokat nem azért, mert nélküle nem lehet élni, hanem mert futja rá vagy "kell". Néha meg azért, mert rossz napom volt, kompenzálni kell valamivel. :/ Egy egy újabb felső vagy nadrág vagy ez meg az, amire végül is nem lesz szükségem. Szégyellem is magam, mert időnként a megvett ételekből is  -egy egy fej saláta, túlérett gyümölcs, megromlott étel - megy a kukába. Nem szép, tudom és ez azért van, mert nem mindig megyek listával az üzletbe, nem nézem meg előtte, hogy otthon mi van a kamra polcon vagy a fagyasztóban…

Végül azért

tegnap még is sikerült magam összekapni úgy délelőtt 11-re és feltápászkodtam a kanapéról. Elég lazára sikerült a nap, főzni semmit nem főztem, mert maradt szombatról, viszont összedobtam egy valahol talált receptből egy majdnem lájtos sajtos sósat. A végén már abszolút nem követtem a receptet, így fogtam kicsit több, mint 25 dkg túrót, hozzáraktam 2 tojást, meg érzésre reszelt füstölt sajtot és hozzáöntöttem még zabpehely lisztet és pici sütőport meg sót és összekevertem kanállal. Aztán meg a tepsibe raktam sütőpapírt, amire fújtam olajsprayből picit és arra gombócokat raktam ebből a katyvaszból, majd vizes kanállal kilapogattam. Akkor jó, ha annyira megsül, hogy a széle sötétbarna és jó ropogós. Nagyon fini lett, egy kapros tejfölös túrós mártogatóssal meg tuti kis vacsora is lehet. Nekem mondjuk ez lett szinte az ebédem, mert nem voltam éhes, 3 db hagymás sült csirkemájjal meg ebből pár darabbal jól is laktam. Mondjuk a zselés szaloncukorra szépen rájártunk azért :) Ez egyébként o…

Vettem

terrakotta színű harisnyát a fekete kötött és a "nagymamás" ruhámhoz. Pont ilyen:

Szerintem mind a két ruhát felfogja dobni majd. Ezen kívül vettem két feketét is, egyik vékonyabb mások kötött, vastagabb. Úgy hogy van már két fekete, egy sötétkék meg ez a terrakotta, ezekkel már lehet mit kezdeni.

Rettenet nem szeretem idő van már tegnap óta. Ok, lehet ezen nyünnyögni meg nem nyünnyögni csak elfogadni úgy ahogy van, de engem lehangol az ilyen tipikus novemberi idő. Sötét, nedves vizes, sáros, ködös. Legyen hideg, lehet hideg itt az ideje, de mellette legalább ne essen az eső.  Utálom, hogy bejövünk a lakásba és az előszoba - ami nálunk szinte nem is az, mert nincs leválasztva teljesen a nappalitól, direkt akartuk az elején így, hogy majd egyszer, ha lesz terasz szinte összeköttetésben legyen a konyha - nappalival - szóval nincs leválasztva csak egy fél tégla fallal és rühellem, hogy novembertől márciusig állandóan törölgetem ha ki és bejövünk. :/

Amúgy nincs rossz kedvem cs…

Szombaton

reggel 6.25-kor mi mást csinálhatna az ember, mint egy jó bögre forró kávé mellett Molnárilonkát olvas. Egészen 2013-ig visszamenőleg. Ha már aludni úgy sem tudok. De legalább talán eltűnt a fáradtság, ami napok óta volt rajtam. Az eső meg szakad. :/ Jó kis blog ez, beraktam a kedvencek közé.

Ide szeretnék

menni most azonnal.







Last night...

azt hiszem a cérna akkor szakadt el végre, mikor kiborult egy fél zacskó spagetti a földre. Nem értem miért kell turkálni a konyhaszekrényben, ha úgy is én vagyok ott a legtöbbet, én főzök általában, én pakolok el és nekem minden úgy áll kézre, ahogy van. Tudtam én, hogy a nap vége is pontosan ugyan olyan rossz lesz, mint ahogy elindult. Mire hazaértünk - csütörtök az egyik hosszú nap, mert edzés - én már olyan fáradt voltam, hogy alig vonszoltam magam. És akkor bevillant, hogy a gyerek is megkért, hogy vegyük át a matekot, mert holnap ismét- a héten már harmadszor!!!!!!!!! minek????????????? - írnak dolgozatot belőle. Na, akkor már éreztem, hogy a legszívesebben kifutnék a világból, de azért gyorsan összeütöttem egy chilis babot, kikérdeztem a gyereket és ahogy voltam ruhástól, mindenestől, magamra húzott paplannal, jól  leszarva letojva az egész világot és a maradék órákat a napból azt hiszem a fáradtságtól bőgve aludtam el. Nem tudom a mai nap jobb lesz e? Mindenesetre én ma fodrá…

A tegnapi

jól indulós naphoz képest ez ma elég szarul nyűgösen indult. Hiába volt a reggeli csend és békesség, mire elindultunk a dolgozónkba mindenki fáradt és hisztis lett. Én a szokásos fél hatos időpontban ébredtem, teljesen kipihentem magam, de mire beültem fél nyolckor a kocsiba Kiskorúval, mintha ezer súly lett volna rajtam. Gyerek is úgy ébredt, hogy fáradt, fáj mindene, ráadásul az első két órában dolgozatot írnak, hát nem fogok csodálkozni, ha annak ellenére nem fog sikerülni, hogy tanult és kikérdeztem. Egyszerűen ma ez egy ilyen nap. Jut eszembe, nálam maradt a ping pong felszerelés, délután meg edzése lesz. :/ :/ Remélem az edzőnél lesz pót ütő, de várom a telefont a gyerektől, hogy elfelejtettük kivenni a kocsiból. Jön az időváltozás a hideg és a megszokott 20 fok helyett majd megint hirtelen lesz itt a tél a maga mínuszaival, minden átmenet nélkül. Borzasztó. Nem tudom elégszer mondani mennyire várom már a téli szünetet az otthon maradós napokat. Augusztus óta nem voltam egy nap…

Nem tudtam

aludni, úgy hogy már fél ötkor keltem. Néha nem bánom, ülök a csendben, kávézom időnként blogolok, elmaradt blogokat olvasok. Jó ez a csend. Már bepakoltam a mosogatógépet, aminek de örülök, hogy végül megvettük, mert én állítom egy csomó vizet megspóroltunk már -ennek utána is fogok számolni- ráadásul időt is nekem. Egy héten bőven elég, ha megy, általában szombaton addigra lesz tele és nem kell attól félni, hogy büdösek az edények benne, mert nem. Az is biztos, hogy azért csapok akkora főzést, sütést a konyhában, mert nem számít hány edényt koszolok össze, mert tudom hogy a súrolással nem nekem kell bajlódnom. Alanyi jogon adnék minden nőnek egy mosogatógépet a háztartáshoz. De tényleg. A tegnap lezuhanyoztatott és a fürdőszobában hagyott virágot is visszaraktam már a helyére.  Bepakoltam egy mosást, még nincs tele a mosógép de utálom nézni a szennyes tartóban a hóbelevancot, most a mosógépben várják a sorsukat.  A táskámban rendet raktam, nem tudom ki mit szokott vinni magával nek…

Én és a kisruhám

Vettem egy ruhát. A vonalú, szóval előnyes nekem, szürke (mondtam már, hogy imádom a szürkét?? :) ) apró fehér virágok vannak rajta, galléros, mell alatt szabott, hátul kötős, hogy ha éppen szűkebbre szeretném akkor megtudjam kötni. Térdig ér, vastag téli harisnyával is tökéletes vagy a farmer leggings nadrágomhoz is passzol. Csizmával, boka cipővel és színes sállal vagy színes hosszú nyaklánccal is jó lesz azt hiszem. Már csak bátorság kell, hogy mindennap viseljem. Fogom is, eldöntöttem. Nőiesedem, hosszú évek óta először. Szerintem Lulu hatása ez is. :)



Könyveshétfő

London, 1939. A tizennyolc esztendős csinos és ambiciózus Ada Vaughan varrónőként dolgozik a Dover Street-i nőiruha-szalonban. Divattervező pályáról álmodik megvan hozzá a tehetsége és a tudása , de ehhez ki kellene törnie a lambethi sivár családi környezetből.
Ada egy véletlen találkozás során megismerkedik a titokzatos Stanislaus von Liebennel, és ez a kapcsolat a szerelem és a csillogás világába repíti. Amikor a férfi felajánlja, hogy elviszi Párizsba, Ada úgy érzi, itt a nagy alkalom, és meg sem hallja a figyelmeztetést, hogy a közelgő háború miatt veszélyes a kontinensre utazni. A jóslat beteljesül, kitör a háború, ők pedig Franciaországban rekednek. A német megszállás után Stanislaus elhagyja a lányt, de az utolsó éjszakán még kezeskedik arról, hogy Ada sose felejthesse el. Ada fogságba kerül, és annak köszönhetően éli túl a háborút, amihez ért: ruhákat varr. Jelenlegi megrendelői is előkelőségek, csak éppen német előkelőségek. Ada nem is sejti, mekkora bajt hozha…

Az újdonság varázsa avagy

a sálak szeretete. Na igen, nekem ez teljesen új. Régen annyira nem jöttek be a sálak, hogy egy darabom nem volt belőlük. De semmilyen sem! Se télen, se ősszel semmikor nem hordtam. Zavart, hogy ott lóg valami idétlen dolog a nyakamban, ami egy darab "rongy", egy hosszú....semmi. A fészen elég régóta van egy lánycsapat (azt hiszem ennyit elárulhatok) jól összebarátkoztunk. Szó van itt mindenről, divatról, gyerekről, suliról, tanárokról, munkáról, pletykákról és persze az állandó fogyókúránkról, sportolásunkról, mikor miről. Sokszor szoktunk "vinnyogni" ezen azon, támogatjuk egymást, tanácsot adunk, felhúzzuk egymást a földről, lelket verünk egymásba, ha éppen valaki padlót fog. Jó csapat. Páran tanulnak ezt azt (jaj erre majd visszatérek másik bejegyzésben, mert nekem is van tervem ezzel kapcsolatban a jövő évre!!!) van aki rendszeresen futóversenyekre jár, van aki a kézműves dolgokat részesíti előnyben, régi bútorokból varázsol szuper darabokat, páran faljuk a kö…

Otthonosság

Nekem ez, amit a képeken látunk. Színben is és elrendezésben is. Ide jó hazatérni egy szürke napon. 











Könyveshétfő

„Egy nap Karen majd könyvet ír róla – megírja őt, és ezzel örökre eggyé kovácsolja kettejüket. És én hiányzom majd azokról a lapokról.” Karen Blixen nevét széles körben ismertté tette az emlékiratain alapuló Távol Afrikától című mozi, amely a dán bárónő és az angol Denys Finch Hatton szerelméről szól. Ám arról nem mesél a film, hogy ebben a kapcsolatban létezett egy titokzatos harmadik… Paula McLain, A párizsi feleség című sikerkönyv szerzőnője új regényében az 1920-as évek Kenyájának gyarmati világába repíti vissza az olvasót. A Napkeringő a félelmet nem ismerő és elbűvölő fiatal angol arisztokratának, Beryl Markhamnak állít emléket. Beryl egy angol lord gyermekeként nő fel Brit Kelet-Afrikában, a későbbi Kenyában. Miután az édesanyja elhagyja, apja és a birtokukon élő kipszigisz törzs neveli fel. Szabadon csatangol, bennszülött fiúkkal fut versenyt, és mindent megtanul a versenylovakról. Rendhagyó neveltetésnek köszönhetően öntörvényű fiatal nővé cseperedik, aki lelkes …

Az én kedvenceim

Amikor még egyedül éltem rengeteg lakberendezéssel foglalkozó újságot és különféle könyvet vettem. A fizetésem nagy része ezekre ment el, de mivel az olvasás és a lakberendezés a hobbim ez olyan természetes volt, mint a mindennapos mosakodás. (micsoda hasonlat :D ) Aztán idővel lejjebb adtam, mert egyrészt ugye lett a család, azon belül is első a gyerek, másrészt pedig a kedvenc lapjaim kezdtek szépen sorban tele lenni reklámokkal. Gondolom ez anno a válság miatt is volt, fent kellett tartani a bevételt és hát a reklámokból lehet a leggyorsabban ezt megtenni, főleg ha az akkori piac vezető lapjai voltak. Mióta meg van az e-book olvasóm könyvet ritkán veszek, mert minden de minden előbb utóbb felkerül a netre. Az olvasómat meg nagyon is megszerettem, pedig tiltakoztam ellene rendesen, de igen is megéri annak, aki olyan könyvmoly mint én. Valljuk be igen drágák a könyvek és tudom, hogy mindennek megvan a maga ára és mindenki próbál megélni a munkájából még az írók és a könyvkiadók is, …