Ugrás a fő tartalomra

Végül tegnap délutánra

19 fok lett kint. Még jó, hogy kis gondolkodás után nem a hosszú ujjú futó felsőmben mentem futni, hanem ujjatlanban. A hosszúban nem bírtam volna egy idő után. A vége 4km lett, 31 perc alatt. A tempo még elég lassú, de majd lesz jobb is. Végül is már most egy kilométerrel több sikerült, mint pár napja. Ismét megállapítottam, hogy kár nyünyögni az embernek magában, hogy nincs kedve, meg kifogásokat keresni, mert az első pár méter után már termelődik a boldogsághormon és nagyon jó az egész. Főleg a végén, hogy ez is megvolt. Ráadásul már éreztem, hogy nem fáradt vagyok, hanem inkább felpörgött.
Sok mindent nem csináltam itthon, megsütöttem a sütit a gyereknek aztán kb.ennyi. 
Egyébként annyira de annyira rossz bent ülni az irodában, miközben kint olyan jó idő van. Az ember legszívesebben sétálna céltalanul vagy kiülne egy kávézóba az utcára. Nézem a Girls sorozatot - először nem tudtam hova tenni, fura volt az egész, legfőképpen baromi szókimondó, tele trágár beszéddel - vígjáték amúgy, Golden Globe díjas és egy fiatal színésznő írta és rendezte Lena Dunham, na szóval nézem, már az ötödik évad megy és most éppen olyan résznél tartok, amikor beülnek egy lakóautóba és mennek a világnak......jaj de jó lehet így. Időnként nekem is eszembe jut, hogy legszívesebben így élnék, feladni mindent és körbeutazni egy ilyen kocsival a világot, menni céltalanul és nézelődni, új kultúrát megismerni, embereket, tájakat, felfedezni a dolgokat.....bármi csak ne ez a hétköznapi élet legyen. Itt élünk ezen a kis bolygón és szinte alig látunk belőle valamit a legtöbb dologról csak könyvben olvasunk, csak filmben látjuk, csak mások elmondása alapján képzelhetjük el, de nem az lenne az igazi, ha láthatnánk, éreznénk, megtapasztalnánk? Nem az lenne a dolgunk, hogy meglássuk mi vesz minket körül, hova csöppentünk? Akkor minek élünk? Hát nem ez az élet egyik legnagyobb szívása, de tényleg?

Megjegyzések

  1. Teljesen igazad van, néha én is azt érzem, hogy mekkora tévedés és időpocsékolás, hogy csak úgy telik az idő nap nap után és nem ÉLÜNK és nem látunk semmit a minket körülvevő világból. Nagyon jó lenne menni, csak menni egy lakóautóval. Én a Grace klinikát nézem esténként és most bejön, régen nem nagyon szerettem:) Futás- nagyon szeretnék menni, lehet, hogy elkezdem újra, majd vigyázok a térdemre.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, pont ez az, hogy élünk, család, gyerek és aztán vége...vagy nem tudom valami ilyesmi :) Nekem a vádlimra kell, nem akarok még egy fájdalmat.

      Törlés
  2. Oh a minek élünk nagy kérdés! :) Szerintem mindenkinek más a prioritás.

    Én úgy szoktam az élet értelmére gondolni, hogy ha eljön majd értem a halál, akkor azt érezzem, hogy amit nagyon akartam az megtörtént. Nálam ez nem annyira nem a világjáráshoz kapcsolódik. Inkább olyan, hogy megtaláltam a férjem és vele együtt a nagybetűs szerelmet, lett egy gyönyörű gyerekem, vannak barátaim, a gyerekemmel van és lesz egy csomó közös élményünk. Nekem ezek adják az életerőt, de tudom, hogy van olyan, akikben erős az utazó gén. :)

    Én A Girls sorozatot amúgy nem bírtam sokáig nézni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De az utazást lehet velük együtt is, nem? Mármint hogy együtt éljük át. Nem egyedül. Az elején nagyon fura volt, de aztán megkedveltem. Van benne valami ami megfogott benne.

      Törlés
    2. Végül is nem a világjárás volt a gondolatom, lehet úgy írtam, hanem hogy nem láttam a Földet. Van ez a bolygó és mennyi minden van rajta, amit nem látok. Na jó, ezt nem tudom leirni :D

      Törlés
  3. Én is értem. Néha el is szomorodom rajta - mert pl. legszívesebben két életet élnék, mert egybe nem fér bele az, amit akarok. Egyrészt nagyon röghözkötött vagyok, szeretek itthonlenni. Másrészt meg ugye ott a világ, ahogy te is írod.... valahogy úgy mennék el, fél, egy évre, hogy tudom, hogy itthon megvár minden, meg hogy visszajöhetek. De ez sajnos a jelenlegi melós korunkban nem megoldható, mert vagy feladod az állásod, vagy nem tudom, mi van... úgy tervezem, hogy nyugger koromban egy évben 1-1 hónapot eltöltenék egy másik országban, az nyaralásnak sok, ottélésnek meg talán pont annyit elég, hogy picit belelátsz az adott nép életébe... ha szerencsém van, és sokáig élek, megismerhetek ezzel a tempóval néhány országot - szép kis álom, nem? de akkor már "szabad" lennék, nem függenék annyira sokmindentől.
    Sorozatból - fentvan a Rólunk szól köv. pár része, és azt néztem - éjfélig, most meg meghalok az álmosságtól... - és egyszerűen nem tudok betelni vele. Megvan a kedvenc párom is, és annyira szeretem a párbeszédeiket....!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nem tudom már

mennyi vitamint szedek lassan, még is úgy érzem ahogy megyünk előre az időben úgy vagyok egyre fáradtabb. C, D, Supradyn, méz, tea, sok sok gyümölcs.....mi kell még? Ti szedtek valamit??  Most már a stabil heti háromszori futás is megvan és még is, mintha a világ összes súlya rajtam lenne.  Tegnap már fél tízkor ágyban voltam, igaz olvastam még egy órát, utána úgy aludtam, mint a bunda fél ötig de alig tudtam kikecmeregni az ágyból. Komolyan sírhatnékom volt, hogy nekem most el kell majd mennem dolgozni, mikor ilyen szép az idő és itthon ezerszer jobban eltudnám magam foglalni, pl. egy igazán finom ebédet főzni....mondjuk Boeuf Bourguignont by Julia Child módjára. Aztán valami jóféle almás pitét, vaníliafagyival. Ilyenekkel várnám haza a gyereket, na meg a férjem is biztos örülne. Helyette tegnap délután mikor hazaértem túrógombócot csináltam. Nem mintha nem örült volna neki a banda. :) Az ebéd megfőzése után pedig levezetésképpen olvasgatnék kint a kertben, majd végre elültetném azt…

Nehezen kecmergek ki

ebből a nyavalyából, leginkább az éjszakák rosszak. Így hajnalban felkelek, nem forgolódom tovább az ágyban bedugult orral és más egyébbel. Még mindig ezerrel fújom az orrom, vége lehetne már. Remélem letudva a "kötelező" évi megfázás, bár ez kicsit több annál.  Mindig amikor leülök a gép elé azt gondolom,majd írok erről, megírok arról.....és aztán a végén leginkább a semmiről írok. Mert tulajdonképpen nem történik semmi. Néha kicsit megrémiszt ez a  mostani sivár, monoton semmi, a viszonylag nyugodt napok....de talán most jobb is így. Nagyon jó idő volt hétvégén, én meg be voltam ide zárva a lakásba. Viszont erre tiszta erőből nyár volt, 25 fokkal, gyönyörű, erős meleg napsütéssel, mintha augusztus közepe, vége lenne. Be sem kellett csukni az ablakokat, a ház is felmelegedett a két nap alatt, fűteni sem fűtünk, szuper. Ráadásul még folytatódik a jó idő, mára 22 fokot mondtak, jaj ez az ősz pont olyan, amilyet szerettem volna! Ma még nem megyek dolgozni és arra gondoltam, h…

Amíg mindenki

alszik, addig pötyögök pár sort ide. Viszonylag jól aludtam annak ellenére, hogy este nyolckor megint 38 fokos lázam lett. Mindig estére leszek rosszabbul, napközben egész jól elvagyok. Majdnem egész jól. Rég voltam ilyen ramatyul. Tegnap az orvostól jövet gyorsan bementem a gyógyszertárba kiváltani amit felírt, aztán bementem bevásárolni hétvégére is, hogy ne kelljen külön elmenni a férjemnek, vettem sok sok gyümölcsöt - amiből egy banánt bírtam megenni, semmi nem megy le a torkomon, ellenben sokat iszom - mert az hittem, hogy majd egy jó kis gyümölcssaláta segít, hogy jobb legyen minden, aztán nem csináltam. Talán ma. Vettem zöldségeket, csirkehúst és már fel is raktam egy nagy fazék húslevest, van benne minden, a hús, borsó, zöldbab, gomba, sárgarépa, zöldség, karfiol sok sok fokhagyma, bors, zöldség zöldje egészben, az milyen finom, ha megfő a levesben!  remélem jót fog tenni. Kelbimbót elfelejtettem venni :( Ezt kívánom. A fiúk sütnek majd palacsintát maguknak hozzá. Tegnapról m…