Ugrás a fő tartalomra

Tegnap este

11-ig a konyhában voltam. Na jó nem teljesen, de majdnem. A munkából hazaérve adtam magamnak másfél óra pihenőt, mert rekkenő hőség volt. Beengedtem a kutyát is, aztán hat körül mentem ki füvet nyírni, mert a sok esőtől beindult rendesen. Nem végeztem az egésszel, de már látom a végét és ez is valami. Utána leszedtem a fákról a barackok háromnegyedét, nekiálltam lekvárt főzni. És akkor vettem észre, hogy kivettem a fagyasztóból a csirkecombokat, mert azt akartam sütni mára, hogy tudjak hozni ebédet magammal és hogy két napra legyen, mert ebben a melegben nincs kedvem bekapcsolni a tűzhelyet. Klassz volt, már elmúlt este tizenegy, mire végeztem mindennel. Illetve a konyhában összepakolni ma reggel fél hatkor tudtam, mert olyan fáradt voltam, hogy egy gyors zuhany és hajmosás után már csak bezuhanni tudtam az ágyba. Reggel nehezen kecmeregtem ki a még hűvös hálószobából. Gyors kávé és korán indultam, mert szüleimnek is vittem a barackból. Rengeteg lett, olyan szépek, mosolygósak és még mindig van három fa amin majd csak augusztus végén lesz, fehér húsú mind. A padlásfeljáróban elhelyezett polcok tele vannak már, nem is fér rá több a másik oldalon kell helyet csinálnom, mert ma még szeretnék pár kis üveg szeder és áfonya lekvárt elrakni vegyesen. Rég volt ilyen nyár, amikor ennyi gyümölcsöt lehetett üvegbe zárni a fiúk örülni fognak, részemről a gyümölcs leginkább frissen az igazi.



Megjegyzések

  1. Hétfőn főztem be én is szederlekvárt, még sosem volt nekünk :), úúúgy örültem. Áfonyátok is van? én idén ültettem, kíváncsi leszek, mikor lesz belőle valami, nagyon kis csünt...

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Olyan jó hűvös

volt reggel ötkor, mikor már futottam hogy csuda. 15 fok, annyira szerettem. Tegnap is voltam, meg ma reggel is (és már jó régóta rendszeres) és végre ott vagyok, hogy már ismét a mindennapok része lett a sport és hát ez jó. Sokat küzdöttem azért, hogy megint itt tartsak, megdolgoztam érte. És többé nem is engedem el - és remélem egy sérülés se lesz, mint mikor abbahagytam - mert a visszakapaszkodás borzasztó nehéz, sokkal nehezebb, mint a semmiből elkezdeni.  Négy kiló mínusznál tartok, legalább is mikor utoljára mértem magam asszem úgy egy (másfél?) hete, nem is szoktam általában a ruhák úgy is mutatják. De centiben is biztos, hogy már kevesebb mert a nadrágokon, főleg combon és derékban már érzem. Nem sok a négy kiló, de erőt ad az biztos.  Tegnap csináltam lecsót, most raktam bele padlizsánt is.  Nem mertek szólni semmit, ezt most a kedvemre főztem. Na jó, azért került bele egy kis kolbász is, így egálban vagyunk.  Én kipiszkálom a kolbászt,ők nekem adják a padlizsánt. :) Esik. I…

Ahogy

Molnárilonka is írta, úgy én is rájöttem, hogy a nyári (meg a téli is) dolgozós napokban nem az utazást, nyaralást várja az ember, hanem csak magát a szabadságot. Hogy otthon lehessek, hogy kedvemre csinálhassak ezt azt, mindig valami apróságot vagy éppen ha úgy van kedvem semmit. Most is, ahogy itt ülök mennyire jól esne kiszakadni a melóból. Amúgy minden rendben. Mennek a napok, már július közepe van lassan. Borzasztó gyorsan telik a nyár. A gyerek tizedikén lett 16 éves.  Én meg simán felkelek fél ötkor futni, aztán simán összerittyentek valami ebédet a népnek, simán letudom a hajnalra eltervezett dolgaimat. Látom ismét a változást a tükörben, úgy hogy elég sok erő és elhatározás van még bennem a sport iránt. Sosem fogom többet abbahagyni, borzasztó nehéz visszakapaszkodni, sokkal nehezebb, mint elkezdeni. Azt is észrevettem, hogy a sikerélmény miatt több a pozitív gondolat bennem.  És hogy semmi sem tántorít el semmitől. Legalább is azoktól a dolgoktól,amiket kitalálok magamnak. …

Fejben már próbáltam

párszor összerakni egy értelmes bejegyzést ide a blogra, de megmondom őszintén valahogy nem tudok írni semmiről. Semmi újról ami figyelmet érdemelne.
A nyaralás talán még sosem sikerült ilyen jóra, mint idén és talán most volt az első olyan, amikor a hét napos balatoni "hálidéj" kevésnek bizonyult. Máskor már 3-4 éjszaka után jönnénk haza, most meg senki sem akart igazából. Az idő tökéletes volt, napsütés és 27-28 fok a víz 26 fokos szóval tényleg perfekt. Egyszer esett csak az eső, mondjuk akkor egy két órát intenzíven, de ennyi. Augusztusban folytatása következik ez már biztos.
Az biztos, hogy itthon a kertnek a mi távollétünk nagyon is soknak bizonyult, mert gyakorlatilag annak ellenére, hogy úgy mentünk el otthonról, hogy mindenhol lenyírtuk a füvet és rendet raktunk kb. csatatérré változott az egész. Ez részben annak tudható be, hogy itt percről percre változott az idő, hol sütött a nap, hol meg szakadt az eső és a pára megtette hatását, minden megnőtt mint a gomba. Az…