Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: október, 2017

Igazából most

ezt szeretném.

Pont ilyen napot, pont ilyen nyugalmat, pont ilyen időt. Persze, amikor itthon vagyok. Az lenne a jó, ha az év utolsó két hónapját itthon tölthetné az ember. A november a maga ködösségével és nedvességével, valamint a korán sötétedéssel szerintem pont az a hónap, amikor az ember az adott évben a legjobban tudna pihenni és a legtöbbet szeretne itthon lenni, bevackolni, nyugodtan a saját maga tempójában élni a kis életét. A november lehetne mindenki számára az egész évet kipihenő hónap. Tökéletesen alkalmas lenne rá. Úgy eltudom képzelni, hogy reggel a még bágyadt sötétben felkelek, lassan csukom be magam mögött a hálószoba ajtaját, hogy a többieket hagyjam pihenni. A cserépkályhában újra fellobbantom a tüzet és miközben friss kávét őröl a gép, hallgatom a tűz megnyugtató pattogását. A kész kávét egy nagy, amolyan franciás bögrébe töltöm és jó sok tejjel öntöm fel. A meleg kályhához dőlök és jó nagy kortyot iszom belőle, így indul a nap. Körülöttem csend van és egy pilla…

Könyveshétfő

Elég erős vagy, hogy elviseld az igazságot? Még akkor is, ha ezután együtt kell élned egy hazugsággal?
Az iskolapszichológusként dolgozó Riley MacPherson mindig is úgy tudta, hogy nővére, Lisa tizenhét éves korában öngyilkos lett. Ez a hit formálta bátyja és az ő gyerekkorát, ez a meggyőződés nyomta rá bélyegét a családtagok közti viszonyokra. Most, amikor több mint húsz év elteltével az édesapa meghal, Riley-ra hárul a feladat, hogy túladjon a házon, a lakókocsiparkon és apja gyűjteményein. Ám amíg a tárgyi örökségtől egyszerű megválni, addig a váratlanul feltáruló családi titkok terhét élete végéig cipelnie kell. Riley olyasmit fedez fel, ami megkérdőjelezi mindazt, amit korábban a testvéreiről, a szüleiről és saját származásáról gondolt. Döntenie kell, hogy mit jelent a múlt a jövője számára, és hogy mit kezdjen az igazsággal. Diane Chamberlain legújabb regényében sem az izgalmas krimik, sem a női regények rajongói nem fognak csalódni. Felkavaró családi dráma, fordulat…

Mikor még mindenki

alszik én akkor kelek. Tegnap már előkészítettem a futófelszerelésemet a nappaliban várják a dolgok, hogy induljunk a szabadba. Akkor is kávét készítek először, ez nem maradhat el nélküle nem megyek sehova, fel sem ébredek igazán.  Tegnap óta újból megyek érzem, hogy muszáj. Nem érzem jól magam a bőrömben, erőtlen vagyok, fáradékony és itt is fáj, ott is fáj érzésem van minden áldott nap. A könnyed és jó kedvű napok eltűntek az utóbbi időben, muszáj valamit tenni értük. A kávé kicsit segít, de még így is álmosan húzom magamra a ruhát, a futóórámat, a cipőmet. Mellbe vág a metsző szél, már kora reggel fúj amit megjósoltak tegnap, de a levegő érdekes módon akkor sem olyan vészesen hideg.  Az órám bekapcsolom és apró lépésekkel indulok. Csak el ne fussam az elejét, ez kattog a fejemben de javíthatatlan vagyok, mindig ez van. Nagy lendülettel kezdem és picit bele kell sétálnom. De nem zavar, mert addig nézelődhetek. Körülöttem csend, frissen felszántott föld az út két oldalán. A faluból …

Úgy ölel körül

a sötét és a csend, mintha nem is reggel lenne, hanem valahol az éjszaka kellős közepén járnánk. Szeretem az ilyen reggeleket, mikor csak én vagyok ébren, kezemben a friss kávémmal ücsöröghetek még pár órát, mielőtt másoknak is kezdődne a nap. Mostanában minden jó - csak el ne kiabáljam - haladnak a napok, csendesebben, lassabban mint az utóbbi időben eddig.  Pár nap és itt az őszi szünet az iskolában a gyerek kicsit pihenhet, itthon lesz. Pár nap pihenés, nem kell rohanni, nem kell másnapra készülni így nekem is több időm jut majd mindenre. A lakásra, a kertre, magamra, a kedvteléseimre, a futásra, a főzésre, az olvasásra.  Mennyi minden van ami az "énidőmbe" tartozik és csak ilyenkor veszem észre, mikor írok róla. Nem olyan rossz nekem csak hajlamos vagyok időnként elfelejteni. Miközben pötyögöm a sorokat harangoznak a faluban. Hat óra van.  Még fél óra nyugodtság és utána keltem a gyereket, kezdődik a nap. A jövő héten már benne leszünk a novemberben, ki érti ezt? Ezt a …

Most komolyan

kinek van kedve kidugni az orrát ilyen időben a jó meleg lakásból, hogy elinduljon dolgozni? Hát nekem tuti nincs. Vasárnap délután óta esik az eső és valami iszonyat erővel fúj a szél. Hirtelen váltás ez a már már megszokott huszon fokok után és eléggé nyűgös is vagyok tőle. Illetve attól, hogy másfél óra múlva ki kell nyitni az ajtót és kisétálni rajta. Bleeeeeeee :( Mintha nem is lett volna ez a három nap, úgy elszalad az idő.  Másfél napot tudtunk kertészkedni, ültettem sok sok árvácskát - és még fogok is - kivágtunk három tuját az utcán, végre már egy sincs ott, öregek voltak, száradtak el, télen ha ráhullott a hó az ágaikra behajlott már a járdára, szóval csak nyűg volt. De most a fiatal, nem tudom milyen fajtájú tujáktól minden szép lett ott is. Még a bazsarózsákat kell szétültetni és a házunk elé vezető hidat leszórni kaviccsal és tádááááám kész is. Bár azt mondtam nem veszünk több gyümölcsfát, mert rengeteg van és nem tudunk annyit befőzni és megenni amennyi terem, de egy sh…

A szokásos reggeli fél ötös

felkelésemnek kivételesen most nagyon örülök. Miközben írom ezeket a sorokat a háttérben megy Az élet ízei film, amit nagyon szeretek. Többször - talán már tízszer is - láttam, de sosem unom meg. Helen Mirren csodálatos színésznő, de az egész film gyönyörű. Váratlan ajándék ez nekem a ma reggeltől. A kávé frissen őrült szemekből készült, pont eltaláltam a tej mennyiségét bele, finom. A film illik ehhez a hangulathoz.  Ráadásul péntek van, délutántól három napos pihenés következik. Kicsit beárnyékolja az időjárás előrejelzés, de nem nekem mert legalább végre belehet kicsit kuckózni, olvasni, esetleg moziba menni, finomakat főzni és sütni. Szombatig még lehet kint kertezni. Tegnap készen lett végre! a kocsibeálló. Most a garázs megépítése következik majd, de már lehet szépíteni a kaputól a behajtót. Nagyobbacska kaspókat veszek, bele árvácskát, télálló virágokat végig és kis lámpákat, hogy este a sötétben mutassák az utat. Szép lesz.  Van még kinti feladat bőven és én remélem, hogy az …

Hát én nem tudom ki

hogy volt vele tegnap, de én azt mondom, hogy a hétfő "monnyon le". Hű, de nehezen lett vége a dolgozós délelőttnek. Alig vártam, hogy hazaérjünk. Reggel sikeresen itthon hagytam az előre bekészített ennivalómat, reggelit, ebédet de annyi szerencsém volt, hogy nem a teraszon lévő asztalon, hanem az előszoba szekrényen, így végül is nem lett baja. Viszont legalább megettem a natur joghurtomat, kefiremet és egy doboz paradicsomlevet a benti hűtőből. Úgy is mindig csak halogattam, valahogy sosem került rájuk a sor. Desszertnek meg volt még egy fürt szőlőm. Jó, ezek nem túl jó párosítások, de szerencsére megúsztam a bajt.  Aztán eszembe jutott hazafele, hogy elfelejtettem enni adni a kutyának, macskáknak reggel, nos hát ezért néztek olyan szerencsétlenül rám, mikor látták, hogy beszállunk az autóba és elrobogunk a gyerekkel. Én nem tudom hogy csináljuk, mindig ugyan abban az időpontban kelünk fel hétköznap reggel és még is mindig hétfőn kapkodunk mindennel összevissza. Ez már í…

Könyveshétfő

A háború bonyodalmai végzetesen összekötik három teljesen különböző nő életét

1946. február. A második világháború már véget ért, ám a személyes tragédiákból való gyógyulás még csak most kezdődik Annaliese és Simone számára. Annaliese német származású balerina, aki kétségbeesetten menekül a múltja elől, Simone pedig a francia ellenállás egyik kémjének a lánya. A két nő csatlakozik a RMS Queen Mary óceánjáró fedélzetén utazó több száz európai katonafeleséghez, akik az Atlanti-óceánt átszelve ismét együtt szeretnének lenni a férjükkel. Az Annaliese-re és Simone-ra váró új élet Amerikában reményteli és hívogató, egészen addig, míg a féltve őrzött titkaik felszínre nem kerülnek. Mikor az utazás véget ér a New York-i kikötőben, csupán az egyikük hagyja el a hajót...

Napjainkban.
Brette különleges képességgel rendelkezik, amelynek révén érzékeli a szellemek jelenlétét. Egy barátja kérésére ellátogat a mára már múzeumként üzemelő, legendás Queen Maryre. A hajó fedélzetén tapaszt…

Egy kirándulás képei

A képek Pécsett a malomvölgyi tónál készültek. Mintha nyár lett volna, 24 fokban sétáltunk, szikrázó, meleg napsütés. Nagyon sokan voltak a tavak körül - több is van itt - ki egyedül, voltak akik kettesben, voltak családosan, biciklivel, kutyával, sok futó (irigyeltem őket, nekem is kedvem lett volna velük tartani, legközelebb egyedül jövök erre) és horgászok is ültek a parton szép számmal. Aki Pécsre látogat ne hagyja ki ezt a helyet, mert meseszép, tiszta, rendben tartott környezet a tóparton kis büfével. Körbe lehet sétálni, van játszótár, kis beugrók, ahol akár el is vonulhatunk másoktól, vannak tűzrakók, padok. Egy hely, amit soha nem lehet megunni, minden évszakban más arcát mutatja. Szeretjük.
Egyébként pedig annyira nem fair, hogy a hétvége hiphop véget ér. Mire az ember beleélhetné magát, hogy itthon van és pihen és azt csinálhatja, amihez a legjobban kedve van már véget is ér. Ha kimozdulunk egy kicsit ez még inkább érvényes, mert ugye hét közben se vagyunk itthon, plusz ha…

Sok mindent

megcsináltunk tegnap abból, amit elterveztünk. Összegereblyéztük a lehullott leveleket, jó két nagy zsák lett úgy, hogy a gyerek letaposta. Aztán összeszedtük a diót, rengeteg van idén, úgy hogy örülünk neki nagyon ki tudja jövőre mennyi lesz? Leszedtünk egy jó nagy tál körtét, szerintem holnap viszek is a munkahelyemre, mert ennyit képtelenség megenni. Kicsit már "körtemérgezésünk" is van.  Felszedtük a lepotyogott almát, abból is van bőven. Ebben az évben elkényeztetett minket a kert, bőven volt és van gyümölcs. Ma még folytatjuk a kint dolgokat, bár már kevés van hamar végzünk vele. Már csak az elhervadt rózsákat kell lemetszeni, még olyan sok virág nyílik ezekben a szép őszi napokban, hogy bőven jut ide be is belőle.  Pár kép.





Most már tudom, hogy

amikor nagymamámnál nyaraltam miért volt mindig készen az ebéddel már tizenegy óra körül. Bár sosem kérdeztem, nyilván gyerekkoromban nem foglalkoztam vele, legfeljebb csak azt vettem észre, hogy mennyi mindennel készen volt mire én felébredtem. Nyilván ő is ilyen rossz alvó volt, mint én. Tegnap háromnegyed kilenckor úgy dőltem be az ágyba, mint akit fejbe vertek, gondoltam majd jó sokáig alszom, de hát a szokásos fél ötnél tovább nem igazán tudtam, bár mindent elkövettem azért, hogy ne keljek fel, még is hatnál tovább nem bírtam forgolódni az ágyban, így én már mostanra kisuvickoltam a fürdőszobát, tudom nem vagyok normális. Most iszom a második lájtos kávémat, jó sok laktózmentes tejjel, tejszínhabbal. Az igazság az, hogy nem érzem magam fáradtnak, de gondolom ez majd estére elmúlik. :) Lassan folynak a napok, nagyobb történések nélkül és ez most így jó. Nincs is miről beszámolnom, megszokott rutinból írok pár sort ide, hogy majd a későbbi időben ha visszaolvasom nekem is megmarad…

Az első látogatás

Nos, az elég jóra sikerült. A gyereknek tetszik az iskola, beült angol órára éééésss sokat jelentkezett. És bő mondatokban beszélt, ezt ő mondta. És annyira zavarban volt, hogy még tollat is angolul kért. :D :D Hát így legyen zavarban minél többször :D Aztán óra végén megkérdezték csak tőle, hogy mi a neve és melyik iskolából jött. Úgy hogy a tegnapi nap tele volt élménnyel és pozitív dolgokkal. Végre.  Aztán már nem is ment iskolába, hanem elmentünk bevásárolni ezt azt, hazahoztam én pedig azért még elmentem pár órára dolgozni, mert volt még befejezni valóm. Vásárlásról jut eszembe. Az Aldiban sütött magvas, gyümölcsös kenyér , na az valami álom. Van benne dió, meg mazsola, meg még nem tudom mi, de egyáltalán nem zavaró ez így (pedig azt hittem) annyira, de annyira jól elvannak találva az ízek. A kenyér friss volt és én szintén friss házi krémsajttal ettem, mennyei. Már csak egy kis füge kellett volna a tetejére, de mivel én a munkahelyemen ebédeltem ezt a füge meg itthon volt a bok…

Tegnap kaptunk egy laza

délutánt, mert mára nem kellett készülni. Ugyan is ma lesz az első olyan nap, amikor leendő iskolát látogatunk, nyílt nap lesz. A gyereknek egyre több kérdése van a felvételivel kapcsolatban és az iskolákkal kapcsolatban is, azt látom, hogy érdekli, várja, hogy megnézhesse végre őket, foglalkoztatja, hogy milyenek lesznek a tanárok, milyen lesz egy egy óra. Ez jó. Tervezget előre, ez lesz, az lesz....Szóval laza délután volt, én gyorsan összepakoltam a konyhát - reggel ott hagytuk a kávéscsészét, lekvárt a reggeli maradványait - kipakoltam a mosogatógépet, elraktam az edényeket. Majd csináltam egy kávét, vágtam egy szelet sütit - mondjuk ez tiltott dolog, de olyan jó volt a kávé mellé -  fogtam az új könyvemet, amit már nagyon vártam és kicsit olvasgattam, kávét szürcsöltem. Annyira jó volt! Több ilyen napot szeretnék.
Új könyv:

Egy vékony könyvet vártam, de nem az ez egy közepesen vastag, jól felépített könyv. Címével ellentétben nem csak divatról, öltözködésről van benne szó, hanem…

Az én "őszi" filmjeim

Amikor kint esik az eső és fúj a szél és már mindent megcsináltunk itt bent a lakásban mi más lehetne az egyik legjobb dolog egy ilyen őszi napon -  persze az olvasáson kívül - mint egy filmmaraton. Kuckózzunk be a kedvenc takarónkkal, csináljunk pattogatott kukoricát, teát vagy forró csokit és gyerünk. Időnként kellenek az olyan napok, amikor nem érdekel minket semmi más csak, hogy azt tegyük ami a kedvünkre való, hogy kieresszük a gőzt, hogy ne gondoljunk semmire. Erre az egyik legjobb dolog szerintem egy igazán jó film.
Az én kedvenc "őszi" filmjeim.

A szerelem hálójában

Kathleen (Meg Ryan) nagyon szereti a könyveket és meghitt kis könyvesboltját, ám az utca túloldalán hatalmas könyváruházat nyitó Joe Foxtól (Tom Hanks) kirázza a hideg. A két magányos rivális folyton alátesz egymásnak, nem is sejtve, hogy az interneten épp egymásba szeretnek. Egy nap Joe rájön, kicsoda online szerelme, és nekilát, hogy helyre hozza kapcsolatukat.










Ősz New Yorkban

Will (Richard Gere) élvezi…

Könyveshétfő

A tökéletes lány. A tökéletes barátnő. A tökéletes gyilkosság?

Jenna nagyon beteg. Minden reményét elvesztette egy új szívre, amellyel tovább élhet. Már kihunyna belőle az élet, amikor megkapja egy Callie nevű lány szívét. Vajon ki volt a donor, és hogyan halt meg? Jenna elhatározza, hogy utána jár a dolognak.

Minél közelebb kerül azokhoz, akik szerették Callie-t, annál több kérdés merül fel a lány korai halálával kapcsolatban. Valaki biztosan tudja, mi történt. Miért hallgatnak, miért nem beszél senki?

Jenna közel jár az igazság felderítéséhez, de cserébe elveszítheti mindenét a szeretteit, a józan eszét, sőt az életét.


Nem tudok azokkal az

emberekkel mit kezdeni, akik szinte "kikövetelik" hogy elmondd a problémádat, meghallhatják, sajnálkoznak és együttéreznek, aztán az orrod alá dörgölik, még ha nem is szembe, hogy bezzeg nekik, bezzeg az övék, bezzeg náluk, bezzeg....ezek a bezzegek nem kellenek. Úgy hogy ezeket az embereket is nagy ívben röptetem a közelemből. Majd észreveszik idővel ezt. Ahogy idősödöm úgy lesz egyre kisebb a barátaim, ismerőseim száma. Nem véletlen. Talán nem is voltak azok vagy ha voltak változom én is, ők is. Nincs szükségem olyan dolgokra, tárgyakra, emberekre, érzésekre, amik csak a mérget hozzák és táplálni akarják belém, elakarják érni, hogy foglalkozzam velük, hogy rám kényszerítsék, hogy elolvassam, hogy lássam....stb.stb.stb. Ezekről a sorokról pedig Meryl Streep gondolatai jutottak eszembe, még pedig ez: “Bizonyos dolgokhoz nincs már türelmem.
Nem azért, mert arrogáns vagyok, hanem egyszerűen azért, mert az életem elért egy pontra, ahol már nem akarom az időmet olyan dolgokra …

Kisütött a nap és kicsit

jobb a kedvem. Jót tett a frissen őrült kávé és az őszi gyertyaillat. Ráadásnak még az egész ház fahéj illatban tobzódik. Elkészültek a csigák és a gyerek nem kakaósra szavazott, hanem fahéjasra, most annak az illatát érezzük mindenhol. Ilyenek lettek:

A recepten annyit módosítottam, hogy felesben raktam a lisztet, tönköly és nagymama süteménye került bele valamint cukor helyett xilit és nem olajoztam a tésztát, hanem vajjal kentem meg és úgy szórtam meg fahéjjal. Véleményem szerint így sokkal szaftosabb.  A gyerek reggelire bevágott három darabot egy jó nagy pohár tejjel, úgy hogy gondolom annyira rossz nem lehet. :) Késői reggeli volt, így nálunk ma késői ebéd lesz ez biztos. A magam részéről éhes sem vagyok valahogy most nem is kívánok semmit, éppen iszom egy epres, limos, kókuszkrémes turmixot.  Smoothiet inni tök jó dolog. Kivettem csirkemellet a hűtőből és éppen pácolódik. A receptet egy ismerős osztotta meg (köszi Edina. :D) és mindjárt ki is próbálom, késői ebédre korai vacsi…

Tegnap két tiszta ruha

elpakolása között fogtuk magunkat a gyerekkel, autóba ültünk és elmentünk kocsikázni, majd üzleteket nézni. Voltunk könyvesboltban, műszaki boltban ő egyedül brrrrrr, oda ritkán megyek be, bár este jutott eszembe, hogy a szárítógépeket meg kellett volna nézni, mert tervben van a vétele, miután végül is úgy döntöttünk, hogy nem a mosógép szárítógép kombinációt választjuk, hanem legyen külön, aztán voltam a Hádában, nem vettem semmit, majd benéztem a Pepcoba, de az meg csalódás volt én még nem igazán jöttem úgy ki, hogy pár új dolgot ne láttam volna, most nem volt semmi. Három őszi illatú gyertyát vettem, meg egy alsóneműt és ennyi. Kiskorú mekizett egyet, utána jöttünk haza. Elment a délután, de nem bánom kellett ez a lazaság a hét szarságai után.  Ma délutánra maradt így a kertezés és a dió összeszedése, majd meglesz. Próbálok nem foglalkozni azzal, hogy vannak elintézendő feladatok. A jelszavam a csak lazán, mert különben elcseszem a hétvégémet is. A tegnapi hirtelen elindulás miatt…

Hosszú volt ez a hét

minden szempontból. A náthám még mindig tart, mellette hangom még alig van. De legalább már nincs hőemelkedésem, nem fáj a torkom sem. Elég sok mindennel végeztem a munkahelyemmel, de nem mindennel, viszont ezek már nem határidős dolgok úgy hogy elmolyolhatok vele. Egyébként erre a hétre egyáltalán nem akarok emlékezni a később időkben, sőt. Nem munkahellyel kapcsolatos. Először arra gondoltam elmesélem, de olyan hosszú lenne, meg nem is akarom magam most ismét felidegesíteni, úgy hogy most inkább nem, amúgy is várakozó állásponton vagyok, hogy változzon valami valahol, aztán majd meglátom. Még az is lehet, hogy nem csak a blogon írom le, hanem viszem tovább a dolgot....Volt olyan nap, amikor egyáltalán nem aludtam, helyette hajnali négykor forró fürdőt vettem, hogy egyáltalán jobban érezzem magam. Hát nem lett sokkal jobb. Egyébként meg itt az ősz, olyan szép napok voltak a hét közepéig, de tegnap reggelre rémesen nagy esőre ébredtünk. Most ugyan nem esik, de be van borulva, amit m…

Azt hiszem szerdáig fogok

kínlódni még és aztán a hét második felét itthon töltöm. Csütörtökön elmegyek orvoshoz és kiíratom magam, mert elegem van, hogy minden áldott nap - most már egy hete tart - fejfájással ébredek a náthától és most már köhögök is. Nem jött jókor ez az egész, bár mikor jön jókor egy betegség? de hogy nem elmúlni látszik, hanem egyre fáradtabb leszek, mert alig alszom és a fejfájás meg kikészít ez tény. Az előbb vettem be egy panadolt, ami szart se használ az algopyrinem meg elfogyott - és kész vagyok attól, hogy egy ilyen gyógyszer felírásáért az ember menjen orvoshoz, miért kellett kitalálni, hogy ezt csak receptre lehet kapni????? - természetesen mikor máskor, hogy még a cataflamból is az utolsót használtam el, úgy hogy mindenképpen dokihoz kell mennem. Megőrjít ez a fejfájás. :(  Azt hiszem tegnap estig, míg a férjem el nem indult nem is hittem el igazán, hogy most megint egyedül - illetve ketten - leszünk. Két és fél hete jött haza. Most ez is bosszant. Tele a hócipőm. A gyerek meg a…

Könyveshétfő

Lili, életében először, nem gondolkodott, és belevetette magát a kapcsolatba, amely első ránézésre a boldogsággal kecsegtette őt. A lemondásokkal, kétségekkel és teljes meghasonulással járó szeretői viszony azonban több fájdalmat, mint örömet okozott neki. Amikor egy pszichiátriai osztály falai között találja magát, újragondolja az életét. Orvosa tanácsára visszatér a mesés Toszkánába, ahol nemcsak a feledhetetlen tájat, a színeket, az ízeket és illatokat, hanem saját magát is újra felfedezi. Miközben megismerjük a kétségeit, szembenézünk a démonaival, megelevenedik előttünk Olaszország egyik legszebb vidéke, annak minden bájával és megannyi felfedezésre váró titkával.
Megjelenés: október 9.-én

Azt még nem tudom

hogyan fog alakulni a hetem, elmenjek e dokihoz vagy se? Annyi dolgom van. :/ Viszont tegnap este elkezdtem köhögni - a náthám meg felszakadt, így az orrom már rendesen kitudom fújni - és ma reggelre ez csak fokozódott. Rengeteg dolgom van a munkahelyen, amit gyorsan le kellene tudnom és akkor talán a hét második felében itthon maradhatnék, hát majd meglátom. A férjem ma indul el, szerdától dolgozik és most ez egyáltalán nem jó, ez a hirtelen változás mikor már kezdtük megszokni, kezdünk összerázódni, meg hát a gyerek is örül, hogy itthon van....fene ette volna meg. Tegnap végre földbe került az összes tulipánhagyma. Kiderült, hogy nem csak én vettem 120 darabot, hanem férj is hozott kintről három csomaggal, így közel 140 új tulipánunk van, kíváncsi vagyok milyenek lesznek, kibújik e majd mindegyik, lesz e virágözön nálunk vagy sem?  Krókusz is került ide oda, de abból szeretnék majd még venni, cserépbe ültetni.  Tegnap este a gyerektől kaptam egy jó kis váll és nyak masszázst - enne…

Hello Október!

Hihetetlen, de tényleg itt az év számomra egyik legszebb hónapja. Nem olyan rég, még nyár volt most pedig egy hónappal közelebb kerültünk a karácsonyhoz. Gyorsan múlik az idő. Szép reggelre ébredtünk - én már reggel hétkor itt kakukkoltam - bár kinéztem és elég hűvös volt, olyan de olyan szépen süt ma is a nap.  Szeretek egyedül ébredni, főleg ha még sötét vagy félhomály van, mert körbevesz a csend. Csend van bent és kintről sem hallatszik be semmi, még minden alszik. Ilyenkor frissen őrölt kávét készítek, laktózmentes tejjel és a legkedvencebb időtöltésem, hogy kávézás közben blogokat olvasok, új blogokat keresek vagy éppen az én kis semmiségeimet írom.  Egyébként lassan rákapok a teázásra is, amit annyira szeretnék. Begyűjtöttem jó pár különféle ízesítésű teát és most már, ha a fiúknak csinálok - ők szeretik - akkor magamnak is. Ők a sima fekete teát részesítik előnyben, én viszont igyekszem valami jó minőségű gyümölcsöset vagy különlegeset. Most legutóbb ebből főztem, nagyon finom…