Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: november, 2017

Nem igazán tudok

miről írni, mert írtam már a karácsonyról, meg a kevesebbekről, meg hogy hogyan kell és mit csinálnom a jövőben, hogy jobb legyen az amúgy nagyjából jó, meg írtam emlékekről, meg mindennapokról.....szóval nem nagyon van mit írnom.  Valami baromi gyorsan eltelt ez a hét is, holnap már péntek, csak tátom a szám. Férjem tegnap beszélt a főnökével, nagy valószínűséggel már pénteken indulnia kell. Úgy hogy az események még inkább felgyorsultak. Én hétvégén bejglit gyártok ezerrel, ja meg előtte még elviszem a kutyát fodrászhoz - jut eszembe be kell jelentkeznem nekem is a sajátomhoz karácsony előtt - míg a kutya szépül addig én kicsit körbenézek még apróság ügyben pl. unokatesóknak egy két csoki a csomagba. Szóval sok minden nem történik, hálás is vagyok ezért mert - szerintem ezt is írtam - nem volt ez olyan túlságosan jó év. Szóval jó, hogy nincs semmi újság amiről beszámolhatok, leginkább a napokat számolom, hogy végre otthon legyek. Ez meg ugye már mindenkinek a könyökén jön ki, nekem…

Az a bizonyos

kiflibe töltött krém. Nem egy nagy durranás, de anyám pont jól eltalálta az ízeket.
Hozzávalók: 20 dkg kenőmájas, vagy két (három) doboz májkrém, 5 dkg vaj, mustár, bors, só ízlés szerint, 1-2 főtt tojás. Nem tudom hány db. kifli, amit kettévágunk és a belsejét is hozzáadjuk a közben összekutyult krémhez. Majd az egészet vissza töltjük a kivájt kiflikbe és a tetejüket sajttal megszórva nagyon, nagyon átpirítjuk, mert úgy lesz finom.

Jól elkapott

ez a nátha. Hála a kolléganőmnek, aki beköhögte teljesen bacikkal az irodát. A tegnapi napom eléggé tetőzött és egyáltalán nem esett jól az sem, hogy két órát mászkáltam Kiskorúra várva még este. Alig vártam, hogy hazaérjünk és mire itthon voltunk már fáradt voltam és nyűgös, elfogyott fél csomag százas papírzsepi, fájt a hátam és úgy mindenem. Náthásnak lenni az egyik legrosszabb dolog a világon, még akkor is ha épp nincs láza az embernek. Fél hétkor ágyban voltam, tízkor meg már nem bírtam feküdni. Addigra már mindenki lefeküdt és aludt, na én akkor felkeltem és engedtem egy kád forró vizet, feküdtem benne, majd teát csináltam magamnak, kicsit jobb is lett és itt ücsörögtem egészen fél kettőig, mert sokkal jobb volt mint vízszintesen lenni. Legalább levegőt kaptam. Négy óra óta megint fent vagyok, szóval aludni na azt nem sokat aludtam és nem is tudom, hogy bírom ki a mai napot munkával. Pedig most éppen van elég. Ha ma rettenet rossz lesz, akkor holnap reggel elmegyek az orvoshoz …

Azt vettem észre

hogy minden általam kedvelt blog írója mintha kevesebbet jelentkezne. Nem sűrűn frissülnek a hírek, ritkábban olvasok új dolgokat. Mintha mindenki "beleunt" volna vagy úgy gondolná, hogy nem nem érdemes erről arról írni, mert esetleg senkit sem érdekel. Régebben ha leültem ide hajnalban mindig vártak rám a kedvenceim friss bejegyzésekkel, tudtam, hogy kávézás közben jól szórakozom, tartalmas írásokkal töltekezem. Mára ez kezd elmúlni. Lehet, hogy mindenki inkább befelé fordul, jönnek az ünnepek vagy csak a hideg és a tél hozta a lelassulást, nem tudom. De hiányzik az biztos. Már a nem tudom hányadik megfázásra való cukrot szopogatom, férjem hozta kintről hasonló a negrohoz csak talán nem annyira erős és nem tudom mi van benne, de pár szem is visszahoz a halál közeli állapotból. És arról akartam igazán írni, hogy ahogy itt ülök és pattog a tűz a cserépkályhában, a vízforralóban pedig lassan felforr a teának való, nem tudom hogyan de egy gyerekkori emlék és íz jött elő, törté…

Tegnap reggel

úgy csináltam, ahogy írtam. Kis színezett arckrém, szempilla spirál, kis festék, pirosító. Az egész nem volt több szerintem 10 percnél és még is sokkal jobb érzéssel mentem el otthonról. Szokott ez lenni máskor is, csak ritkán. DE ezentúl sűrűbben az biztos.  Mondjuk a jó érzés elég hamar elszállt - aztán később persze visszajött - mert a főnököm mindjárt reggel nem céges dologgal, de jól felhúzott, úgy hogy a fél délelőttöm el lett cseszve. Tényleg nagyon várom már, hogy végre szabadságon legyek és csak januárban kezdjek ismét dolgozni. Az első dolgom az lesz, hogy hajnalban a kanapén a forró cserépkályha mellett kortyolgassak valamit. Nem tudom még mit, teát, kávét vagy egy finom pohár bort, hajnalok hajnalán :D de valamit ami teljesen kikapcsol. Nagyon kell, ezt érzem minden áldott nap.
Nos elindultam a komfortérzetem javításának útján. :) Azt találtam ki, hogy most karácsonyig nekiállok egy laza "böjt" féleségnek. Amit tegnap már el is kezdtem. Ez nem áll túl nagy dolgo…

Könyveshétfő

Egy 38 éven át őrzött levél felfedi a múltat. 1956-ban, Budapesten Váradi Miklósné Horváth Anna fiatalasszonyként titkos viszonyt folytat férje munkatársával, Nagy Krisztiánnal.

Annak ellenére esnek szerelembe, hogy tudják, számukra nincs holnap.
Anna házas, a férfi pedig jegyben jár, mégsem adják fel!

Reménytelen küzdelem egy megsebzett férj, és egy elhagyott menyasszonnyal szemben az elnyomás és a terror árnyékában. 1956. október 23-a azonban mindent megváltoztat. Kitör a forradalom és már nem csak a szerelmükért harcolnak, hanem az életükért is.

Kékesi Dóra első regényében valós történelmi helyzetben küzdenek szereplői a szerelemükért és az életbenmaradásért. Titkok, hazugságok, féltékenység és egy szenvedélyes szerelem ejtik rabul az olvasót.

A múltkor írtam

arról, hogy amikor előkészítő után nézelődtünk az Árkádban, akkor mennyire másnak tűnt Kiskorú, mint a többi a maga szerénységével és csendességével. De arról nem írtam, hogy némiképp én magamat is milyen kívülállónak gondoltam hirtelen abban a közegben. Valahogy olyan slamposnak és nem "naprakésznek" vagy nem tudom hogy fogalmazzak. Pedig egy teljesen normális csajos ing volt rajtam, farmer és színes sál, magassarkú csizma, még is úgy éreztem, hogy én itt elvesztem, mások csinosabbak, divatosabbak - mondjuk nem jó a szó erre, mert számomra a divat semmit mondó dolog, egy nőnek inkább egyénisége legyen és ne olvadjon bele a tömegbe, amit a divat hoz magával szerintem - szóval olyan szürke kisegér voltam én is. Hirtelen nem éreztem jól magam ott, valahogy kényelmetlen volt az egész. Bár túltettem magam rajta - gondolom voltatok már így ti is, valami megfoghatatlan dolog ez - még is pár napig elmolyoltam a dolgon és arra jutottam, hogy az egész onnan indul, hogy még mindig va…

Kevesebbek

Ezt a bejegyzést még a múlt héten - vagy hétvégén? - kezdtem el, de aztán abbahagytam, mert valahogy nem volt összeszedett a gondolatom, de még is ott motoszkál állandóan a fejemben, hogy jó lenne valami összefoglalót írni már most, hogy mit szeretnék elérni a jövő évben, mire kellene még inkább figyelnem, jobbá tennem az életemet, ha már pár napja írtam róla. Vagy nem is jövőre, indulhat a buli már most is, mert ugye minek halogatni a dolgokat? (közben itt ott belefutottam hasonló év végi összefoglalóba, na de sebaj)
Kevesebb netezést. Több való világot.
Kevesebb írást. Több olvasást.  Kevesebb semmit mondó blogot olvasni. Több inspirálót. Kevesebb agyalást. Több elfogadást. Kevesebb ételt. Több ízt.
Kevesebb rohanást. Több lassulást.
Kevesebb aggódást. Több szabadságot.
Kevesebb elzárkózást. Több kimozdulást.
Kevesebb kifogást. Több sportolást.
Kevesebb tervezgetést. Több cselekvést.
Kevesebb kishitűséget. Több önbizalmat.
Kevesebb szürkét. Több színt.
Kevesebb állatit. Több növény…

Lista a jól érzem magam életérzés kialakításához

Sokáig tartott, amíg kialakítottam a saját minimalista életmódomat és el is higgyem, hogy így is lehet ezt csinálni, nem fosztom meg magam semmitől az életben. Régebben sokszor tettem felesleges dolgokat, amik csak az időmet rabolták vagy vásároltam hirtelen ötletből, mert mondjuk rossz kedvem volt vagy rosszat tett velem valaki és így kompenzáltam a rossz napom van érzést. Nem mondom, hogy néha nem teszem most is, de ha igen, akkor biztos, hogy valami apróság landol nálam - mondjuk egy ananász , vicces de ez mindig helyrebillenti az egyensúlyom :D vagy valami egészséges finomság, pl. sajt vagy akár egy szép jegyzetfüzet. De semmiképp nem veszek, még ha meg is tehetném drága felsőt vagy cipőt vagy parfümöt vagy akár drága könyvet csak azért, hogy jobban érezzem magam kb. 10 percig. Egyáltalán. A hirtelen felindulással elkövetett vásárlást általában megbánja az ember, mert utólag rájön, hogy az a ruha egyáltalán nem áll jól otthon, már lehiggadva és nem is passzol a ruhatárba vagy ros…

Lassan csak összeállnak

a karácsonyi ajándékaim. Mármint, hogy kipipálhatom az összes listámat. Tegnap megérkezett a férjemé és bár kicsit izgultam, hogy milyen lesz - mert netről vásároltam - vagy is olyan lesz e a képen, mint ahogy láttam , megnyugodhatok mert olyan. És meg a csomagolása is szuper, szép kis díszdobozban van, szóval minden flottul ment.  Ma hajnalban felébredtem, hogy a gyerek ajándékát fekete péntek kapcsán éjféltől leárazták, én meg jól átaludtam, úgy hogy az esélytelenek nyugalmával keltem fel, hátha....és még volt úgy hogy az is megrendelve. A gyereket is kipipálhatom. Már csak a nagyszülők vannak hátra, de nekik könnyű lesz, kézzel készített plusz pár apróság, amit bármikor kivitelezhetek. Aztán azon gondolkodtam, hogy lehet idén még is inkább összeállíttatok egy karácsonyi tálat az egyik kedvenc éttermünkben, mint tavaly és majd szépen elmegyek érte - kb. 15 perc alatt megfordulok. Összeválogatok majd mindenféle sültet, meg földi jót és jól megúszom a fél nap sütés főzést és konyhasz…

Hosszas töprengés után

végre megrendeltem a férjem karácsonyi ajándékát és nagyon remélem, hogy olyan szép lesz, amilyennek láttam. Neki mindig nehéz bármit is venni, aminek igazán örülne vagy inkább úgy fogalmazok, hogy amikor látszik, hogy örül. Kivéve, ha szöget, vízmértéket, valami fúró faragó kütyüt és mindenféle házfelújítással, kerttel kapcsolatos szerszámot kap. Ez is nagyon jó, csak olyan sokféle gép és szerszám van már a műhelyében, amikről nekem fogalmam sincs, hogy mik, hogy nem merem megkockáztatni, hogy egyedül vegyek bármit is. Év közben néha el elejt egy egy dolgot, hogy legközelebb mit fog beszerezni magának, amit mindig felakarok írni, aztán meg elfelejtem, vagy már úgy jön haza kintről, hogy megvette. Szóval nem egyszerű ez a dolog, meg különben is úgy vagyok vele, hogy a karácsony nem arról szól - általában - hogy mindenféle praktikus dolgokat vegyen az ember, amit bármikor év közben is akár - hanem hogy olyat, amire év közben sóvárogva vágyunk vagy azt mondjuk, hogy nem ez az elsődlege…

Na most az van, hogy

szorgalmasan írom a jegyzetfüzetembe, hogy mit kell elintéznem és milyen program van és hát azt kell, hogy mondjam, hogy van pár elintézetlen dolgom még. Mondjuk a havi számlák mind egy szálig befizetve, férjem a kocsiját tegnap elvitte műszakira, így azon is túl vagyunk, mind a két kocsin rajta van a téli gumi, a garázs mindjárt kész, ma már festi a férjem, remélhetőleg holnap vagy csütörtökön itt a tető és rálehet rakni, virágok a tél elől a helyükön, kintiek betakargatva falevéllel a fagyok elől. Van még pár apróság a kint, de ez csak annyi, hogy kicsit szebben nézzen ki, pl. van még levél amit össze kell szedni, a teraszt majd lemosni, feldíszíteni kicsit. A kutya jövő héten megy fodrászhoz és szépítkezni :) A gyereket és magamat be kell jelentenem, de csak a karácsony előtti héten akarok menni, hogy valahogy ki is nézzünk. Pár apróság kell a férjemnek, amit visz magával, zoknik, egy két fehér póló, jó kis magyaros kolbász :) házi lekvár. Ne hogy elfelejtsem majd elpakolni! Ami …

A minőségi élet

aranyszabályai.
Tegnap a munkahelyemen, miközben az eltervezett dolgaimat tettem, szanáltam, összepakoltam a saját polcaimon, rendet raktam az íróasztalomon azon gondolkodtam hogyan tehetném jobbá a napjaimat, ha időnként rám tör a kilátástalanság, egy helyben topogás, a mindennapi nyűgösség, az ez nem jó, az nem jó dolog. Mit kellene tennem, hogy még ennél is kevesebbszer érezzem ezt a dolgot - bár már egyre kevesebbszer jön elő, mert tudatosan tettem érte, de néha akkor is elkap a semerre sem haladok érzés. Vagy is, és beugrott a szó, amikor úgy érzem csak élek, de nem élek minőségi életet. Konkrétan nem tudtam mit is értek pontosan minőségi életen, de ahogy befejeztem a dolgaimat ezt ütöttem be a keresőbe. Minőségi élet. És akkor jött elő ez a cikk, amit most bemásolok az oldalamra.  Egyrészt, mert minden ezzel kapcsolatos gondolatot megfogalmazott, amit én is szeretnék elérni az életemben, a gondolkodásomban, másrészt, hogy mindig szem előtt tudjam tartani, ha néha "eltévely…

Nem tudom mi van a levegőben

de hajnali négykor keltem és olyan kipihent vagyok, mint átaludtam volna egy napot vagy nem tudom, de tök jó érzés. Igaz, hogy korán lefeküdtem, nyolckor aztán olvastam kilencig, aztán megint felébredtem egy órára és olvastam és utána ébredés nélkül aludtam négyig. Lehet, hogy nekem így kellene mindig csinálni? Nem tudom. Az is lehet, hogy ez a nyugis hétvége az oka. Csak azzal foglalkoztam, ami jólesett, szép tiszta lett a lakás, elmentem nézelődni, megvettem a tesóm két lányának a karácsonyi ajándékát, aztán hazajöttem, olvasgattam, próbáltam nézni egy várva várt filmet, aminek a könyv változatát olvastam, de ismét az van, hogy sikerült olyan pocsék szar filmet készíteni belőle, hogy végig sem néztem. Szegény író, ha tudta volna, hogy ez lesz lehet el sem adja a jogokat, bár gondolom rosszul azért nem járt még így sem. A garázs mindjárt kész! De tényleg mindjárt, már csak a legyártott tetőpanelekre várunk, az meg remélhetőleg a héten ide ér. Juhúúú. A gyerek ma a Mercedes gyárba me…

Hangolódás

Aztán a végén kiderül

hogy akkor is rend lesz, ha az ember pénteken délután csak lógatja a lábát. :) Olyan szép lett a lakás és nem is tartott sokáig pakolászni, közben zenét hallgattam, meg előszedtem pár díszt, tényleg csak keveset, hogy éppen csak legyen minek örülni már most. A nappali ablakába raktam, hogy emlékeztessen arra, nemsokára itt a karácsony, de éppen csak rápakoltam egy fehér tálcára, szerintem majd még variálni fogom ezt is - ha megtalálom hova pakoltam a kis ezüst és arany csillagokat amiket szeretnék majd az aljára tenni pl. - de azért jó, hogy már van valami. Azt a kis üvegbúrás ledes fenyőfát nagyon szeretem, Tchibotol rendeltem, olyan kis helyes. A csillagos kaspóba pedig majd veszek valami öblös pici üvegvázát, azzal jobban fog kinézni az egész, de valami kellett most hirtelen.

Ma el kell szaladnom boltba, mert a gyerek holnap kirándul az osztállyal és az útra friss szendvicsnek való kell, úgy hogy lehet beszaladok kicsit nézelődni is ide oda, majd meglátom mennyire lesz kedvem.  N…

A kávém forró

kint szürkület van, az a jó megnyugtató amit szeretek. A kutya most már több időt tölthet bent, előkerült a kis puha kiskutya lábnyomos párnája és tegnap délután öt óta horkol, olyan aranyosan, jólesően. Szeretem hallgatni. A többiek még alszanak, rám pedig vár egy csomó minden, de valahogy még ez sem tud kizökkenteni a "jódolgomból". :) Minden megvár a mai napot a főzésre, rend rakásra, mosásra és picit a lakásdíszítésre szánom. Semmi nem tud kizökkenteni a karácsony várós dolgokból, még az sem, hogy a gyerek matek kis dolgozata egyes lett - és még kb. 16 gyereké a 24 fős osztályból és én ezt nem igazán értem, mert kb. nincs olyan gyerek nyolcadikban, aki matekból most ne lavírozna, hol magasan, hol meg mélyponton, jegyet rontana, szóval nem értem egyáltalán, meg nem is mondok véleményt a tanárnőről, mondtam az igazgatónak eleget, meg rajtam kívül még mások is, de sokan panaszkodnak rá - a töri témazáró pedig négyes, amire igazán ötöst vártam, mert tényleg sokat készült rá…

Azt hiszem elmondhatom, hogy

ez a hét úgy ahogy volt, monnnyyyon le. Szürke, ködös, vizes, nyálkás és hűvös és egész héten alig láttuk vagy nem is láttuk a napot. Amúgy szeretném ezt az egészet, mert kedvelem a ködös, szürke napokat, mert ilyenkor télen kis fények világíthatnak mindenhol a lakásban és az olyan szép és otthonos nekem és melegséggel tölt el.  Ha otthon lehetnék és bentről nézném az időt, kezemben egy nagy pohár illatos teával az volna jó. Vagy ha meleg kabátot és gumicsizmát húzva a kutyával nagy sétát tehetnék kint az erdőben, majd hazaérve a melegbe valami finom, illatos süteményt süthetnék. Nyugodt, feltöltődős napokat szeretnék. Otthon.
A hét első három napja rohangálós volt, mindig később értem be dolgozni, borult minden. Munkám van, talán ma délutánra végzek azokkal, amik fontosak. Nagyon vártam már a pénteket. Remélem a következő két napból legalább az egyik végre kicsit világosabb lesz. A garázs megint áll, tegnap nem lehetett rajta dolgozni, mert egész nap trutyis idő volt a férjem meg ny…

Karácsonyi könyvajánló lányos anyukáknak

Mi lenne, ha a hercegnő nem menne feleségül a királyfihoz, mert az autóversenyzés jobban érdekli?
Mi lenne, ha a legszegényebb lány is tanulhatna, hogy aztán országos ügyekben döntsön? A szerzőpáros újragondolja a mese műfaját. Száz rendkívüli nő életét mondja el Kleopátrától Marie Curie-n át Michelle Obamáig. Történetüket egy-egy portré teszi teljessé, amelyeket a világ különböző országaiban alkotó hatvan női grafikus készített. Az Esti mesék lázadó lányoknak a közösségi adománygyűjtés történetének legnagyobb könyves sikere lett. Nem csoda, hiszen hősnői – vagány kalózok, zseniális tudósok vagy élvonalbeli sportolók – köztünk éltek és élnek, az ókori Japánban éppúgy, mint a mai Mexikóban. Sikereik azt bizonyítják, hogy a hagyományos női szerepekből ki lehet törni, és bármire képes egy lány, ha az akadályokat leküzdve kibontakoztatja a benne rejlő lehetőségeket.
"Ismerd meg száz csodálatos nő történetét, akik kiálltak önmagukért, és ragaszkodtak az álmaikhoz, hogy végül…

A saját karácsonyomról

Mert sokan azt mondták októberben és sokan azt mondják novemberben, hogy még minek? Minek gondol rá az ember, ráérünk arra még, miért vannak már kint október végén a díszek, a szaloncukrok az ajándéknak valók? Nem korai ez még? Nem korai még örülni, várni ezerrel, készülni rá, karácsonyi dalokat hallgatni? Én meg azt mondom erre, hogy és? November van. Szürke, esős, ködös, vizes hónap, amikor sokáig van sötét és korán lesz "este". Mindenki siet, megy a dolgára, siet a munkahelyére, ha másért nem, akkor azért, hogy végre melegben legyen. Senki nem áll meg senkivel beszélgetni vagy ha igen az is pár perc, mert hideg van és szürkeség és ilyenkor nem csicsereg senki. A munkahelyen alig várjuk, hogy végre otthon legyünk, hogy végre betegyük az ajtót magunk után és ne kelljen papírt tologatni és monitort nézni - legalább is a "dolgozósat".  És akkor hazaérek a lakásba, ahol mézeskalács illat vár rám, mert előző este még az volt az illóolajom, érezni még az illatát. Elin…

Nem tudom, hogy

csak nekem vagy másnak is, de nagyon gyorsan telnek a hetek, napok. Ma már szerda, a hét közepén járunk és csak rohan az idő megállíthatatlanul. Már csak a jövő hét, ami teljes hét a novemberből és utána következik az adventi időszak, pedig nekem is úgy tűnik, mintha még csak most írtam volna, hogy hamarosan itt a karácsony. És tényleg, hamarosan valóban itt van. Most biztos mindenki kicsit rákapcsol az ünnepi készülődésre. A héten minden reggel később értem be a  munkahelyemre, még jó, hogy nincs belőle baj, mert ma is az első utam az autószerelőmhöz vezet - ahogy a gyereket kirakom a sulinál - végre felrakja a téli gumikat a kocsimra. Annyi munkája van, hogy még jó, hogy két hete telefonáltam, mert mostanra tudott beszorítani. A környék legjobb szerelője, mióta  - már évek óta - hozzá visszük a kocsikat, amúgy családi vállalkozás, még a nagypapa alapította soha nem volt baj az autóinkkal. Rengeteg munkájuk van, viszont őket is elérte az, ami most annyi mindenkit az országban. Egysz…

A tegnapi iskolalátogatásról

csak szuperlatinuszokban tudok beszélni. Valószínű a gyerek is, mert már most borul az iskolák közötti felállított sorrend az ő kérésére. Amikor odaértünk a suli elé, akkor úgy volt vele, hogy de ugye csak megnézzük, ahol először voltunk az jó. Amikor meg kijöttünk, akkor azt mondta, hogy inkább ez legyen az első.  Az iskola nemrég lett felújítva kívül, belül. Klassz a sportcsarnoka, a folyosón végigmenve a suli saját uszodájához érünk. A torna óra - ami nekem nagyon tetszik - úgy zajlik, hogy a gyerek választhat milyen sportágban próbálja ki aznap magát. Kosár, kézi, röplabda, foci, meg még valami kimondhatatlan nevű akármi, amihez ütő kell, én elfelejtettem mi az a gyerek tudja. Ha ezek közül egyik sem, akkor akár mehet úszni az órán. Szuper. Az összes osztályt és folyosót felújították, mindenhol új székek, asztalok, interaktív tábla. Ha a gyerek beteg volt, akkor a pótlást nem egyedül kell megejtenie, hanem minden hétfőn és szerdán egy adott teremben ül egy tanár - akkor is ha épp…

Bejött amit jósoltak

Mára itt a rossz idő. :( Nagyon fúj a szél és bár még nem esik, szerintem csak órák - percek - kérdése. Kitarthatott volna még a héten a nap igazán, mert egyrészt a garázsunk már egész szépen áll, tegnap a gyerek segítségével berakta a férjem az oszlopokat, meg az oldal részt, de a többi így csúszni fog. Amúgy szépen halad az egész. Akkora az alapterülete, hogy egy garzon lakás simán kijöhetne belőle, mondtam is a férjemnek a gyereknek egy kisebb házat is simán építhettünk volna szemben a mi házunkkal. Vagy egy medencét. Esetleg egy nyári konyhát. De amúgy most komolyan, annyira nem is ördöngösség, egy jó alap kell, vízmérték, jó anyagok, képzelő erő, kitartás. Ahogy a férjemet ismerem simán megépítene nekünk egy új házat. Amúgy is amiben lakunk, annak az egész felújítását ő csinálta, még a tető egyik felét is ő ácsolta. Pedig az életben nem csinált még, lemodellezte, megnézett videokat, összetoborozta a haverokat és nekiállt. Jobb is lett, mint az a rész amihez egy remek szakembert …

Van úgy, hogy minden

tökéletesre sikerül. Szerintem ez a ház pont ilyen.








Na, most azért már

egy fokkal jobban érzem magam, hogy itthon vagyunk és nagyjából tiszta a lakás, azért nagyjából, mert a fürdőig nem jutottam el azt majd holnap fejezem be. De körülöttem már rend van, csináltam lecsót is vacsira a fiúknak, friss ágyneműt is húztam, úgy hogy jó lesz bezuhanni később az ágyba. A mosás még vár rám, azt is majd holnap. A nagyobb takarítást, amikor mindent át meg kirámolok és ablakokat pucolok, meg szekrények tetejét mosom meg ilyeneket fogok csinálni, na azt már tényleg csak karácsony előtt ejtem meg. Addig minek?  Munka után elrohantam a Lidlbe, mert még hét elején kinéztem, hogy lesz zöldség csipsz és többen mondták, hogy finom és szerettem volna venni, így ott ejtettem meg a hétvégi bevásárlást. Amúgy is szeretem az üzletet. Na, ha már ott jártam akkor vettem füge csatnit is, amit még soha, (köszi Pipacs, hogy mondtad, hogy szuper) meg friss barna kenyeret és délután ezekből ettem camamberrel és hát jaaaaj. Ezek így együtt irtó finomak azt kell, hogy mondjam. Úgy hogy…