Ugrás a fő tartalomra

Annyira vártam ezt

a hétvégét, mint a messiást. Ez a hét tele volt történésekkel, minden napra jutott bőven elintéznivaló és itthon is szerdától irtó nagy kupi volt, mivel megérkeztek a bútorok és nem egy napos dolog volt összerakni, pont a sok elintéznivaló miatt. Tegnap este már nagyon nehezen viseltem a port és a szanaszét heverő dolgokat, így korán lefeküdtem és inkább olvastam, aztán meg jó korán is keltem fel. Lassan egy óra és én csak két szoba takarítását vagyok túl, a gyerekén és a hálón. Lassan haladok, mert közben piszkos ruha hegyek várnak rám, megy a gép, teregetem ami kész, de az ebédet is csinálom közben. Most egészben sült oldalas, hagyma, paprika, paradicsom és egészben hagyott fokhagymagerezd ágyon. A végén majd hozzáadom a krumplit, hogy egyben süljön készre minden. Mennyei illatok lepik el az egész lakást olyan otthonos ettől az egész. 
Ma csak a házi feladatokat csinálom, de most ez megnyugtató a munkahelyi hülyeségek után főleg. Továbbra is keresem a számomra másik megfelelőt vagy továbbra is gondolkodom, hogy borítok idővel. Annyira érzem már a zsigereimben, hogy ez az út már nem az én utam, ami ott van. Pedig 10 éve mennyire mást gondoltam erről. Egyébként olyan sok helyen hallom, olvasom naponta blogokban, hogy elfogyott a motiváció, kiégtek az emberek szóval nem csak én vagyok vele így.
A héten sokszor esett az eső, most minden pára, nehéz kint lenni. A kerthez így nem tudtunk hozzányúlni, pedig most már ismét füvet kell nyírni. Szeretek itthon lenni nagyon.

------------------------------------------------------------------------------
Na, aztán itt abba is hagytam és csináltam a dolgom tovább, férjem elment osztálytalálkozóra kora délután (és hajnalban jött haza az ország másik feléről) mi meg a gyerekkel elvittük a meghívót a ballagásra, meg a szép képeket róla, után hazafele még bevásároltunk és este nyolc körülre értünk haza. A szombat így huss elmúlt, meg kb. a vasárnap is mert olyan, de olyan meleg és párás volt, hogy kint nem is csináltunk semmit, próbálkoztunk de kb. két perc és már csurom víz volt mindenünk, úgy hogy csak bent voltunk, ki ki amit akart, alvás, olvasás, játéknak puzzle, meg még sorozatot is néztem, aztán este fél nyolcra mentünk moziba.  Mire hazaértünk, fél tizenegy volt és kb. fél óra alatt mindenki alvásra készen is volt, hamar elment a hétvége.

Egyébként pedig ötösünk volt a skandi lottón! Juhúúúúú, meg nem juhúúúúúú, mert kettő pontosan két szám mellett, így meglegyintett annak a szele, hogy ha nyerünk, akkor ma akár fel is állhattam volna az íróasztaltól, de sajnos nem így lett. :( Hogy a fene vinné el. Na, de nem adom fel, ugye. :)

Most már tényleg nagyjából vége is a gyereknek a suli, mert van még ez a hét, amiből a péntek neki kiesik, a jövő héten meg már osztálykirándulás, utána meg már a legutolsó hét és a ballagás és lezárul egy korszak.  Én már csak a legvégét várom, hogy kezdődjön a nyár, otthon lehessen én pedig reggelente kicsit felszabaduljak és egyedül járjak dolgozni és akkor itt futhatok majd a bicikli úton, ami némileg könnyebb, mint nálunk az emelkedőkön, meg egyébként is. Ja a héten a nyelvvizsga első része, aztán meg a következő héten hétfőn a második része. Azt hittem egy nap lezajlik az egész, hát nem. Kétszer izgulhatok.

----------------------------------------------------------------------------

Úgy látszik ez ilyen megszakításokkal teli iromány lesz, mert bár akartam még, de még sem írtam már tegnap semmit. Most meg már nem tudom mit akartam. Mindegy, biztos nem volt fontos.

Gazdagabb lettem pár könyvvel mióta nem igazán írtam, meg két nadrággal. Ja és könyv érkezik augusztusban is és már megrendeltem a karácsonyi :D ajándékom saját magamnak, Michelle Obama önéletrajzi regényét. Annyira várom! Nem a karácsonyt a könyvet. Kevesebb lettem pár kilóval és centivel. Ez utóbbinak örülök a legjobban. Tele a kert gyümölccsel, három fajta cseresznye, már az egyik meggyfán le is ért a korai meggy és volt sok meggy leves és meggyes piskóta, érik a ribizli ilyen korán az még sosem. 31 fok volt tegnap, valami eszméletlen meleg, még csak május van! Egy hónap múlva nyaralunk és csak remélem, hogy NEM lesz ennyire meleg. A medencében már langyos a víz, ha hazaérünk most már szinte egyből megyünk is ki és ott vagyunk estig. Nem tanulunk, gyorsan elkészülő vacsorát gyártok, tegnap pizza volt sonkával és ananásszal, aztán meg a kertből esszük a gyümölcsöket. Ma pedig szerintem gyors hamburgereket gyártok majd és jéghideg kólával szervírozom, nekem cukormenteset vettem, néha kell ilyen is, de a jobbik része az, hogy a hamburgereket én gyártom, szóval azért még sem olyan mű a dolog. A medence mellé a diófa alá csinált a férjem bontott téglából a gyerekkel egy dobogó szerűséget, oda került a kerti asztal és a székek, annyira jó, hogy nem a fűben vannak és eső esetén nem koszolódik.
---------------------------------------------------------------------------

Nem tudom ki hogy van vele, de nekem mostanában nem fog az agyam főleg nem arra, hogy  bármilyen épkézláb bejegyzést írjak ide. Mindig megfogalmazódnak dolgok, aztán mire leülök vagy elfelejtem és utólag jut eszembe, hogy mit is akartam vagy már nem is tartom fontosnak. Mint most. :)
















Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nálunk mára

"lecsengett" a karácsony. Ma már csak itthon leszünk és egész nap a pihenésről fog szólni. Tervben volt a mozi, de idén először nem találtunk semmi olyat, amit igazán megnéznénk így ez most elmaradt.  Tegnap Kecskeméten voltunk, ez volt a gyerek plusz karácsonyi ajándéka. Még sosem vezettem egyhuzamban ennyit főleg a férjem nélkül - Balatonig igen - és az út is csak Dunaföldvárig volt ismerős. Előző nap persze aludni sem igazán tudtam, mert állandóan felébredtem, hogy tudtam hosszabb út vár rám, ráadásul a visszaút pedig már sötétben lesz, télen. Először vezettem gps segítségével  - waze  a telefonon  - és megmondom őszintén teljesen jól ment minden, ez egy jó kis program nagyon könnyedén alakult minden, kifejezetten jó út volt. Este fél tizenegyre értünk haza és nagyjából csak beájultunk az ágyba. Teljesen elfáradtam, de ez főleg annak köszönhető, hogy nem szeretek sötétben vezetni, na nem mintha magamban nem bíznék, de bármi történhet. Na, de nem történt semmi, minden jó …

Ma még

biztosan odaérünk a munkahelyünkre, de hogy holnap mi lesz azt még nem tudom. Holnapra intenzív havazást mondanak, ami itt a hegy északi oldalán kb. dupla annyit jelent, mint ami máshol általában esik. Amikor bezzeg itthon vagyunk szabadság van és téli szünet az iskolában plusz tíz fok napokig. :/ Akkor nem lenne baj se a rossz idő, se a sok hó, mert nem kell menni sehova. Előre látom nem szeretem hét lesz ez, legalább is ami az időjárást illeti. Elég változékonynak mondják. Mindenesetre reggel beszaladok a boltba és feltankolok ebből, abból, gyereknek elfogyott a kenyér, tej, de fogyóban van a gyümölcs, zöldség is, felvágott ez az.  De ma még napsütés lesz, bár elég hideg van és ki is tart a héten állítólag. A hétvége huss megint eltelt, mintha nem is lett volna. Mindegy, legalább beljebb vagyunk a januárban, előrébb járunk.  Nekem ez a hónap az egész évből, ami nem kedves, nem szeretem, hosszú minden szempontból, az ünnepek után kis üresség is van az emberben. Teljes nyűgnek érzem …

Úgy látszik én

már csak ilyen maradok. Hajnalban vagyok aktívabb és esténként használhatatlan. Az éjjeli bagoly szerep nem nekem jutott. Tegnap is egyik pillanatról a másikra váltam használhatatlanná és kilenckor ágyba bújtam. Talán fél tízig tudtam olvasni, pedig a könyv amit elkezdtem - és amit egyszer már olvastam csak nem emlékeztem - nagyon jó. Fábián Janka.  Nem igazán jön be ez a hét, bár már csütörtök van. És ugye ez már a kispéntek. :) Talán azért, mert már elérhető közelségbe került január vége és ezért inkább felgyorsítanám, mint átélném vagy valami ilyesmi. Ma jobb lesz az idő, mint tegnap már is bőven plusz fokok vannak. Állítólag tíz fok felett lesz ma.
Tegnap a gyerek hozott egy csomó ötöst. Német, angol, nyelvtan, történelem dolgozata lett ötös, így fél év előtt. A németre különösen büszke vagyok, mert olyan csoportban kezdte, ahol mindenki tanult már és felzárkózott. Igaz, ehhez az kellett, hogy a férjem foglalkozzon vele, de amúgy seperc alatt megtanulta. Csak nézem, mikor fél óra…