Ugrás a fő tartalomra

Nem mondom, hogy

ma reggel hajnalban vidáman és frissen kiugrottam az ágyból, hogy futni megyek, de azért megtettem. Fél órát adtam magamnak a regenerálódásra és hatkor már futottam. Nem tudtam sokat menni, mert éjjel esett az eső és annyira párás volt a levegő, hogy harapni lehetett, szerintem már 10 méter futás után csorgott mindenhonnan rólam a víz, így csak 2 km-t tudtam dombon le és fel, viszont figyeltem a pulzusomra, kontrolláltam magam, így zsírégető tartományban többet értem el a két kilométerrel, mintha rátoltam volna még egyet. Jó ez így most, nem hajt semmi a saját kedvemre futkosom. Nincsenek nagy célok, hogy x időn belül x km menjen, kitudom várni, hogy alakuljon a dolog. Ami megváltozott az én, ezt az egyet tudom. Kihúzott háttal megyek, látom a combjaimon, hogy feszesebb, kezdenek kisimulni a gödrök itt ott, nincs puffadás, se teltség érzés. Szóval minden jól alakul, ezt akartam.
Mára nincs különösebb program. A fiúk elmennek délelőtt anyósomhoz anyáknapozni, én addig jól kitakarítom a házat - tegnap a konyháig jutottam - mert minden poros, de már látom az alagút végét. Megint. Fura az előszoba, mert ott eddig világosszürke padlólap volt, hideg érzetet keltett télen, no meg ezer éves, a szélein itt ott már kopott, szóval anno a legolcsóbb fajtából való. Most pedig vöröses barnás színű, sokkal vastagabb és ha rálépünk nem olyan csúszós és hideg. Először sötétnek tűnt nagyon, de mára már kezdem megszokni, szerintem ha világos gardróbot veszünk akkor szépen kompenzálja a sötétebb színt. Valami ilyesmi:



Felmerült, hogy csináltatunk valamit, de megmondom őszintén semmi kedvem várni hetekig és kupiban lenni. Ez a kettő pont olyan, amit amúgy is terveztünk, úgy hogy nincs mire várni, hétfőn megnézzük és ha tetszik akkor jó lesz ide. Az biztos, hogy mind a kettő olyan nagynak tűnik, hogy minden cuccunk befér - annyira örülök, hogy anno megcsináltam a szelektálást, nincs felesleges ruha, felesleges kacat, felszabadult jó érzés, hogy olyan tárgyak vannak körülöttünk, amiket használunk és pont elég az is - szóval befér minden cuccunk, így a hálóból kikerülhet a másik nagy szekrény is és átrendezhetem végre ott a szobát. A nagy szekrény a szoba egyik beugró részén van, oda én egy kis olvasókuckót tervezek, nagy öblös fotellel, kicsi asztalkával, képekkel, esetleg a falra valami meleg drapériával....mondjuk ez utóbbiban nem vagyok biztos, majd nézek ötleteket pinteresten, úgy is rég jártam ott. A nappaliban pedig tényleg jó lenne egy festés, a férjemet erről még nem tudtam meggyőzni :D illetve igen csak tényleg van ezer más fontosabb dolog most, szóval még muszáj nyünnyögnöm ez ügyben. :) :) 
Alakulunk. Alakulok. 
Tegnap főztem, gyümölcsleveset és végül chilis babot a fiúknak így ma nem kell főznöm, kivéve magamnak, mert most szigorú vagyok és ha kell külön csinálok valamit, amit megehetek. Úgy hogy én ma csirkemellet fogok, jól bepácolva, fűszerezve és hozzá ceruzababot párolok. 
Na jó, kezdődjön a nap. ( a nap, na az még nem süt, egyelőre be van borulva.)

Megjegyzések

  1. Jó, hogy a férjed partner mindenben. Csak nézünk mindig :), hogy mi mindent csináltok, ha itthon van, hihetetlen (szerintem) , nagyon ügyesek vagytok. Neked meg külön pirospont, hogy kitartó vagy (én már megint nagyon nem, tegnap ezen gondolkodtam)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi. :) Krikszi muszáj. Annyira szarul éreztem már magam, mint egy vénasszony, tényleg. :/

      Törlés
  2. Szuper, hogy ilyen kitartó vagy!-)

    VálaszTörlés
  3. Kedves Tami! Ha a szekrény kiválasztásában elfogadsz egy véleményt, én a 2. képen lévőt javasolnám. Nekem nem vált be az elsőn látható tolóajtós, mert nem lehet a teljes belsejéhez jól hozzáférni és az ajtók vastagsága miatt le is vesz a térből (a szekrény belső részén fut az ajtó). A felső polcos rész szintén az elhúzható ajtók miatt nehezen pakolható. Nálunk a gyerekek pulóvereit, nadrágjait tartjuk benne és rettentő nehéz pl. nem a legfelső ruhadarabot kicibálni, kvázi állandóan összevisszaság van benne. És az egyik polcos rész ajtaja ki is jár a sínből. Köszönöm, hogy elolvastad!
    Nagy gratula a futásért, klasszakat főzöl!
    Anna Szegedről

    VálaszTörlés
  4. Tami, én is diétázok, meg tornázok... bár azzal most egy idő óta felhagytam a balesetem miatt, de már újra visszatérek rá. Ez a futás... tudom, hogy ez lenne a legjobb, de nem tudom magam az istenért se rávenni. Ügyes vagy, kitartó és most irigykedek :-)

    VálaszTörlés
  5. Mire jó egy blogbejegyzés, látod, egyből kaptál egy hasznos ötletet. szeretem, amikor segítetek, nekem is. A kitartásod csodálom, irigylem, mert én még futni sem tudok. Viszont ez az én bajom.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Olyan jó hűvös

volt reggel ötkor, mikor már futottam hogy csuda. 15 fok, annyira szerettem. Tegnap is voltam, meg ma reggel is (és már jó régóta rendszeres) és végre ott vagyok, hogy már ismét a mindennapok része lett a sport és hát ez jó. Sokat küzdöttem azért, hogy megint itt tartsak, megdolgoztam érte. És többé nem is engedem el - és remélem egy sérülés se lesz, mint mikor abbahagytam - mert a visszakapaszkodás borzasztó nehéz, sokkal nehezebb, mint a semmiből elkezdeni.  Négy kiló mínusznál tartok, legalább is mikor utoljára mértem magam asszem úgy egy (másfél?) hete, nem is szoktam általában a ruhák úgy is mutatják. De centiben is biztos, hogy már kevesebb mert a nadrágokon, főleg combon és derékban már érzem. Nem sok a négy kiló, de erőt ad az biztos.  Tegnap csináltam lecsót, most raktam bele padlizsánt is.  Nem mertek szólni semmit, ezt most a kedvemre főztem. Na jó, azért került bele egy kis kolbász is, így egálban vagyunk.  Én kipiszkálom a kolbászt,ők nekem adják a padlizsánt. :) Esik. I…

Ahogy

Molnárilonka is írta, úgy én is rájöttem, hogy a nyári (meg a téli is) dolgozós napokban nem az utazást, nyaralást várja az ember, hanem csak magát a szabadságot. Hogy otthon lehessek, hogy kedvemre csinálhassak ezt azt, mindig valami apróságot vagy éppen ha úgy van kedvem semmit. Most is, ahogy itt ülök mennyire jól esne kiszakadni a melóból. Amúgy minden rendben. Mennek a napok, már július közepe van lassan. Borzasztó gyorsan telik a nyár. A gyerek tizedikén lett 16 éves.  Én meg simán felkelek fél ötkor futni, aztán simán összerittyentek valami ebédet a népnek, simán letudom a hajnalra eltervezett dolgaimat. Látom ismét a változást a tükörben, úgy hogy elég sok erő és elhatározás van még bennem a sport iránt. Sosem fogom többet abbahagyni, borzasztó nehéz visszakapaszkodni, sokkal nehezebb, mint elkezdeni. Azt is észrevettem, hogy a sikerélmény miatt több a pozitív gondolat bennem.  És hogy semmi sem tántorít el semmitől. Legalább is azoktól a dolgoktól,amiket kitalálok magamnak. …

Fejben már próbáltam

párszor összerakni egy értelmes bejegyzést ide a blogra, de megmondom őszintén valahogy nem tudok írni semmiről. Semmi újról ami figyelmet érdemelne.
A nyaralás talán még sosem sikerült ilyen jóra, mint idén és talán most volt az első olyan, amikor a hét napos balatoni "hálidéj" kevésnek bizonyult. Máskor már 3-4 éjszaka után jönnénk haza, most meg senki sem akart igazából. Az idő tökéletes volt, napsütés és 27-28 fok a víz 26 fokos szóval tényleg perfekt. Egyszer esett csak az eső, mondjuk akkor egy két órát intenzíven, de ennyi. Augusztusban folytatása következik ez már biztos.
Az biztos, hogy itthon a kertnek a mi távollétünk nagyon is soknak bizonyult, mert gyakorlatilag annak ellenére, hogy úgy mentünk el otthonról, hogy mindenhol lenyírtuk a füvet és rendet raktunk kb. csatatérré változott az egész. Ez részben annak tudható be, hogy itt percről percre változott az idő, hol sütött a nap, hol meg szakadt az eső és a pára megtette hatását, minden megnőtt mint a gomba. Az…