Ugrás a fő tartalomra

Nem mondom, hogy

ma reggel hajnalban vidáman és frissen kiugrottam az ágyból, hogy futni megyek, de azért megtettem. Fél órát adtam magamnak a regenerálódásra és hatkor már futottam. Nem tudtam sokat menni, mert éjjel esett az eső és annyira párás volt a levegő, hogy harapni lehetett, szerintem már 10 méter futás után csorgott mindenhonnan rólam a víz, így csak 2 km-t tudtam dombon le és fel, viszont figyeltem a pulzusomra, kontrolláltam magam, így zsírégető tartományban többet értem el a két kilométerrel, mintha rátoltam volna még egyet. Jó ez így most, nem hajt semmi a saját kedvemre futkosom. Nincsenek nagy célok, hogy x időn belül x km menjen, kitudom várni, hogy alakuljon a dolog. Ami megváltozott az én, ezt az egyet tudom. Kihúzott háttal megyek, látom a combjaimon, hogy feszesebb, kezdenek kisimulni a gödrök itt ott, nincs puffadás, se teltség érzés. Szóval minden jól alakul, ezt akartam.
Mára nincs különösebb program. A fiúk elmennek délelőtt anyósomhoz anyáknapozni, én addig jól kitakarítom a házat - tegnap a konyháig jutottam - mert minden poros, de már látom az alagút végét. Megint. Fura az előszoba, mert ott eddig világosszürke padlólap volt, hideg érzetet keltett télen, no meg ezer éves, a szélein itt ott már kopott, szóval anno a legolcsóbb fajtából való. Most pedig vöröses barnás színű, sokkal vastagabb és ha rálépünk nem olyan csúszós és hideg. Először sötétnek tűnt nagyon, de mára már kezdem megszokni, szerintem ha világos gardróbot veszünk akkor szépen kompenzálja a sötétebb színt. Valami ilyesmi:



Felmerült, hogy csináltatunk valamit, de megmondom őszintén semmi kedvem várni hetekig és kupiban lenni. Ez a kettő pont olyan, amit amúgy is terveztünk, úgy hogy nincs mire várni, hétfőn megnézzük és ha tetszik akkor jó lesz ide. Az biztos, hogy mind a kettő olyan nagynak tűnik, hogy minden cuccunk befér - annyira örülök, hogy anno megcsináltam a szelektálást, nincs felesleges ruha, felesleges kacat, felszabadult jó érzés, hogy olyan tárgyak vannak körülöttünk, amiket használunk és pont elég az is - szóval befér minden cuccunk, így a hálóból kikerülhet a másik nagy szekrény is és átrendezhetem végre ott a szobát. A nagy szekrény a szoba egyik beugró részén van, oda én egy kis olvasókuckót tervezek, nagy öblös fotellel, kicsi asztalkával, képekkel, esetleg a falra valami meleg drapériával....mondjuk ez utóbbiban nem vagyok biztos, majd nézek ötleteket pinteresten, úgy is rég jártam ott. A nappaliban pedig tényleg jó lenne egy festés, a férjemet erről még nem tudtam meggyőzni :D illetve igen csak tényleg van ezer más fontosabb dolog most, szóval még muszáj nyünnyögnöm ez ügyben. :) :) 
Alakulunk. Alakulok. 
Tegnap főztem, gyümölcsleveset és végül chilis babot a fiúknak így ma nem kell főznöm, kivéve magamnak, mert most szigorú vagyok és ha kell külön csinálok valamit, amit megehetek. Úgy hogy én ma csirkemellet fogok, jól bepácolva, fűszerezve és hozzá ceruzababot párolok. 
Na jó, kezdődjön a nap. ( a nap, na az még nem süt, egyelőre be van borulva.)

Megjegyzések

  1. Jó, hogy a férjed partner mindenben. Csak nézünk mindig :), hogy mi mindent csináltok, ha itthon van, hihetetlen (szerintem) , nagyon ügyesek vagytok. Neked meg külön pirospont, hogy kitartó vagy (én már megint nagyon nem, tegnap ezen gondolkodtam)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi. :) Krikszi muszáj. Annyira szarul éreztem már magam, mint egy vénasszony, tényleg. :/

      Törlés
  2. Szuper, hogy ilyen kitartó vagy!-)

    VálaszTörlés
  3. Kedves Tami! Ha a szekrény kiválasztásában elfogadsz egy véleményt, én a 2. képen lévőt javasolnám. Nekem nem vált be az elsőn látható tolóajtós, mert nem lehet a teljes belsejéhez jól hozzáférni és az ajtók vastagsága miatt le is vesz a térből (a szekrény belső részén fut az ajtó). A felső polcos rész szintén az elhúzható ajtók miatt nehezen pakolható. Nálunk a gyerekek pulóvereit, nadrágjait tartjuk benne és rettentő nehéz pl. nem a legfelső ruhadarabot kicibálni, kvázi állandóan összevisszaság van benne. És az egyik polcos rész ajtaja ki is jár a sínből. Köszönöm, hogy elolvastad!
    Nagy gratula a futásért, klasszakat főzöl!
    Anna Szegedről

    VálaszTörlés
  4. Tami, én is diétázok, meg tornázok... bár azzal most egy idő óta felhagytam a balesetem miatt, de már újra visszatérek rá. Ez a futás... tudom, hogy ez lenne a legjobb, de nem tudom magam az istenért se rávenni. Ügyes vagy, kitartó és most irigykedek :-)

    VálaszTörlés
  5. Mire jó egy blogbejegyzés, látod, egyből kaptál egy hasznos ötletet. szeretem, amikor segítetek, nekem is. A kitartásod csodálom, irigylem, mert én még futni sem tudok. Viszont ez az én bajom.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nem tudom már

mennyi vitamint szedek lassan, még is úgy érzem ahogy megyünk előre az időben úgy vagyok egyre fáradtabb. C, D, Supradyn, méz, tea, sok sok gyümölcs.....mi kell még? Ti szedtek valamit??  Most már a stabil heti háromszori futás is megvan és még is, mintha a világ összes súlya rajtam lenne.  Tegnap már fél tízkor ágyban voltam, igaz olvastam még egy órát, utána úgy aludtam, mint a bunda fél ötig de alig tudtam kikecmeregni az ágyból. Komolyan sírhatnékom volt, hogy nekem most el kell majd mennem dolgozni, mikor ilyen szép az idő és itthon ezerszer jobban eltudnám magam foglalni, pl. egy igazán finom ebédet főzni....mondjuk Boeuf Bourguignont by Julia Child módjára. Aztán valami jóféle almás pitét, vaníliafagyival. Ilyenekkel várnám haza a gyereket, na meg a férjem is biztos örülne. Helyette tegnap délután mikor hazaértem túrógombócot csináltam. Nem mintha nem örült volna neki a banda. :) Az ebéd megfőzése után pedig levezetésképpen olvasgatnék kint a kertben, majd végre elültetném azt…

Nehezen kecmergek ki

ebből a nyavalyából, leginkább az éjszakák rosszak. Így hajnalban felkelek, nem forgolódom tovább az ágyban bedugult orral és más egyébbel. Még mindig ezerrel fújom az orrom, vége lehetne már. Remélem letudva a "kötelező" évi megfázás, bár ez kicsit több annál.  Mindig amikor leülök a gép elé azt gondolom,majd írok erről, megírok arról.....és aztán a végén leginkább a semmiről írok. Mert tulajdonképpen nem történik semmi. Néha kicsit megrémiszt ez a  mostani sivár, monoton semmi, a viszonylag nyugodt napok....de talán most jobb is így. Nagyon jó idő volt hétvégén, én meg be voltam ide zárva a lakásba. Viszont erre tiszta erőből nyár volt, 25 fokkal, gyönyörű, erős meleg napsütéssel, mintha augusztus közepe, vége lenne. Be sem kellett csukni az ablakokat, a ház is felmelegedett a két nap alatt, fűteni sem fűtünk, szuper. Ráadásul még folytatódik a jó idő, mára 22 fokot mondtak, jaj ez az ősz pont olyan, amilyet szerettem volna! Ma még nem megyek dolgozni és arra gondoltam, h…

Amíg mindenki

alszik, addig pötyögök pár sort ide. Viszonylag jól aludtam annak ellenére, hogy este nyolckor megint 38 fokos lázam lett. Mindig estére leszek rosszabbul, napközben egész jól elvagyok. Majdnem egész jól. Rég voltam ilyen ramatyul. Tegnap az orvostól jövet gyorsan bementem a gyógyszertárba kiváltani amit felírt, aztán bementem bevásárolni hétvégére is, hogy ne kelljen külön elmenni a férjemnek, vettem sok sok gyümölcsöt - amiből egy banánt bírtam megenni, semmi nem megy le a torkomon, ellenben sokat iszom - mert az hittem, hogy majd egy jó kis gyümölcssaláta segít, hogy jobb legyen minden, aztán nem csináltam. Talán ma. Vettem zöldségeket, csirkehúst és már fel is raktam egy nagy fazék húslevest, van benne minden, a hús, borsó, zöldbab, gomba, sárgarépa, zöldség, karfiol sok sok fokhagyma, bors, zöldség zöldje egészben, az milyen finom, ha megfő a levesben!  remélem jót fog tenni. Kelbimbót elfelejtettem venni :( Ezt kívánom. A fiúk sütnek majd palacsintát maguknak hozzá. Tegnapról m…