Ugrás a fő tartalomra

Ez a friss levegő

annyira letaglóz most, hogy egyfolytában aludnék. Tegnap délután, mikor hazaértünk a munkából nem telt el bele egy óra és elaludtam, ami tíz évente kb. egyszer van, szóval nagyon fáradt vagyok. Hűvös idő lett, egyáltalán nem bánom a lakásban végre kicserélődött a levegő, kint pedig nem fuldoklunk a párától. Vasárnap óta mindennap esett az eső, még tegnap reggel is. Most is be van borulva, ki tudja fog e később ismét a nyakunkba zúdulni valamennyi csapadék? Elég is lenne már, mert azért végül is nyár van a nyár első hónapja. Bár ma is fél ötre állítottam be a telefonomat, nem tudtam felkelni elmenni futni, azt hiszem nem is számít már. Majd hétvégétől bepótolom a jövő héten pedig már simán bármikor mehetek, vége az iskolának.
A ballagás helyét áttették az iskola helyett a művelődési házba, amit szerencsére mostanra kívül belül felújítottak, viszont ez még sem az iskola ami azért elég gáz. Egyáltalán nem örülök neki, ahogy gondolom senki sem, mert az iskola és az udvara, na meg a környék is ezerszer nyugisabb és szebb - családi házas övezet, csend és nyugalom a főút melletti művelődési ház helyett - de hát még mindig jobb, mintha egy zivatar utolérne az ünnepség alatt. Bár pont szombattól mondanak jobb időt....
Még két nap a gyereknek. Már egész héten nincs semmi, ma meg holnap is csak gyakorlás a ballagásra. Most látom rajta, hogy elérte a valami véget ér dolog, mert pont tegnap kérdeztem, hogy örül e, hogy vége vagy lenne még azért az osztálytársaival és eléggé lefelé görbült a szája. Kérdeztem ki nőtt nagyon a szívéhez, igazából két barátot emelt ki, az egyiknél pont tegnap is ott volt egész délután bandáztak. Ahogy emlékszem nekem sem volt könnyű az elválás, nagyon jó kis általános iskolás osztályunk volt és ez náluk is így van, nagyon összekovácsolódtak, nem voltak nagy veszekedések, összetartó, jó csapatuk volt, persze voltak kisebb csoportok ki hova tartozott, de ha ki kellett egymásért állni mindenki megtette a másikért. Reménykedem, hogy majd a gimiben is így lesz. Mi szülők is próbáltunk mindig mindenben közös nevezőre jutni, azt hiszem összességében ez is sikerült. Úgy hagyjuk el az általános iskolát, hogy a mérleg pozitívabb felében még mindig több minden fog lenni, mint a negatív felében, amúgy is az idő mindent megszépít egyszer. Maradnak persze tüskék, bizonyos tanárokat nem felejtünk el, de úgy vagyok vele, hogy minek rajta már bosszankodni? Az általános iskola véleményem szerint annyira kis semmiség az ember életében, legalább is a jövő szempontjából, hogy nem ér annyit, hogy vesződjünk vele vagy görcsöljünk rá így a vége felé. Azért én várom a végét, leginkább persze magam miatt, hogy legyen végre vége a reggeli kapkodásoknak és nyugisabb napjaim legyenek.
Annyira fáradt vagyok, hogy két napja a férjem főz, mondjuk nem bánom. 




Megjegyzések

  1. Nálunk az iskolaudvar kivételével igazából jó hely a ballagásra nincs, úgyhogy imádkozzunk, hogy szép idő legyen szombaton.....
    Nekem nagyon jó osztályom volt áltsuliban, és szerettem az egészet, Mucuséknak viszont az egész nagyon gáz, és úgy de úgy sajnálom, hogy azt a fajta jóérzésű közösséget és a beletartozást nem érezhette. Én bízom benne, hogy a gimi más lesz, jobb, végülis a szemlélete pont a közösségről és szeretetről (is) szól...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. leginkább a gyerekektől függ. na meg aki barátkozni akar, az tud is.

      Törlés
  2. Nekem az általános iskola nem is maradt meg a személyiségemben. Az elsős tanítóneninek örökké hálás vagyok mert kinyitott, de egyebekben semmi. Se barátok, se ellenségek, se közösség, se semmi. A gimi szintén.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nálunk mára

"lecsengett" a karácsony. Ma már csak itthon leszünk és egész nap a pihenésről fog szólni. Tervben volt a mozi, de idén először nem találtunk semmi olyat, amit igazán megnéznénk így ez most elmaradt.  Tegnap Kecskeméten voltunk, ez volt a gyerek plusz karácsonyi ajándéka. Még sosem vezettem egyhuzamban ennyit főleg a férjem nélkül - Balatonig igen - és az út is csak Dunaföldvárig volt ismerős. Előző nap persze aludni sem igazán tudtam, mert állandóan felébredtem, hogy tudtam hosszabb út vár rám, ráadásul a visszaút pedig már sötétben lesz, télen. Először vezettem gps segítségével  - waze  a telefonon  - és megmondom őszintén teljesen jól ment minden, ez egy jó kis program nagyon könnyedén alakult minden, kifejezetten jó út volt. Este fél tizenegyre értünk haza és nagyjából csak beájultunk az ágyba. Teljesen elfáradtam, de ez főleg annak köszönhető, hogy nem szeretek sötétben vezetni, na nem mintha magamban nem bíznék, de bármi történhet. Na, de nem történt semmi, minden jó …

Ma még

biztosan odaérünk a munkahelyünkre, de hogy holnap mi lesz azt még nem tudom. Holnapra intenzív havazást mondanak, ami itt a hegy északi oldalán kb. dupla annyit jelent, mint ami máshol általában esik. Amikor bezzeg itthon vagyunk szabadság van és téli szünet az iskolában plusz tíz fok napokig. :/ Akkor nem lenne baj se a rossz idő, se a sok hó, mert nem kell menni sehova. Előre látom nem szeretem hét lesz ez, legalább is ami az időjárást illeti. Elég változékonynak mondják. Mindenesetre reggel beszaladok a boltba és feltankolok ebből, abból, gyereknek elfogyott a kenyér, tej, de fogyóban van a gyümölcs, zöldség is, felvágott ez az.  De ma még napsütés lesz, bár elég hideg van és ki is tart a héten állítólag. A hétvége huss megint eltelt, mintha nem is lett volna. Mindegy, legalább beljebb vagyunk a januárban, előrébb járunk.  Nekem ez a hónap az egész évből, ami nem kedves, nem szeretem, hosszú minden szempontból, az ünnepek után kis üresség is van az emberben. Teljes nyűgnek érzem …

Úgy látszik én

már csak ilyen maradok. Hajnalban vagyok aktívabb és esténként használhatatlan. Az éjjeli bagoly szerep nem nekem jutott. Tegnap is egyik pillanatról a másikra váltam használhatatlanná és kilenckor ágyba bújtam. Talán fél tízig tudtam olvasni, pedig a könyv amit elkezdtem - és amit egyszer már olvastam csak nem emlékeztem - nagyon jó. Fábián Janka.  Nem igazán jön be ez a hét, bár már csütörtök van. És ugye ez már a kispéntek. :) Talán azért, mert már elérhető közelségbe került január vége és ezért inkább felgyorsítanám, mint átélném vagy valami ilyesmi. Ma jobb lesz az idő, mint tegnap már is bőven plusz fokok vannak. Állítólag tíz fok felett lesz ma.
Tegnap a gyerek hozott egy csomó ötöst. Német, angol, nyelvtan, történelem dolgozata lett ötös, így fél év előtt. A németre különösen büszke vagyok, mert olyan csoportban kezdte, ahol mindenki tanult már és felzárkózott. Igaz, ehhez az kellett, hogy a férjem foglalkozzon vele, de amúgy seperc alatt megtanulta. Csak nézem, mikor fél óra…