Ugrás a fő tartalomra

Ez a friss levegő

annyira letaglóz most, hogy egyfolytában aludnék. Tegnap délután, mikor hazaértünk a munkából nem telt el bele egy óra és elaludtam, ami tíz évente kb. egyszer van, szóval nagyon fáradt vagyok. Hűvös idő lett, egyáltalán nem bánom a lakásban végre kicserélődött a levegő, kint pedig nem fuldoklunk a párától. Vasárnap óta mindennap esett az eső, még tegnap reggel is. Most is be van borulva, ki tudja fog e később ismét a nyakunkba zúdulni valamennyi csapadék? Elég is lenne már, mert azért végül is nyár van a nyár első hónapja. Bár ma is fél ötre állítottam be a telefonomat, nem tudtam felkelni elmenni futni, azt hiszem nem is számít már. Majd hétvégétől bepótolom a jövő héten pedig már simán bármikor mehetek, vége az iskolának.
A ballagás helyét áttették az iskola helyett a művelődési házba, amit szerencsére mostanra kívül belül felújítottak, viszont ez még sem az iskola ami azért elég gáz. Egyáltalán nem örülök neki, ahogy gondolom senki sem, mert az iskola és az udvara, na meg a környék is ezerszer nyugisabb és szebb - családi házas övezet, csend és nyugalom a főút melletti művelődési ház helyett - de hát még mindig jobb, mintha egy zivatar utolérne az ünnepség alatt. Bár pont szombattól mondanak jobb időt....
Még két nap a gyereknek. Már egész héten nincs semmi, ma meg holnap is csak gyakorlás a ballagásra. Most látom rajta, hogy elérte a valami véget ér dolog, mert pont tegnap kérdeztem, hogy örül e, hogy vége vagy lenne még azért az osztálytársaival és eléggé lefelé görbült a szája. Kérdeztem ki nőtt nagyon a szívéhez, igazából két barátot emelt ki, az egyiknél pont tegnap is ott volt egész délután bandáztak. Ahogy emlékszem nekem sem volt könnyű az elválás, nagyon jó kis általános iskolás osztályunk volt és ez náluk is így van, nagyon összekovácsolódtak, nem voltak nagy veszekedések, összetartó, jó csapatuk volt, persze voltak kisebb csoportok ki hova tartozott, de ha ki kellett egymásért állni mindenki megtette a másikért. Reménykedem, hogy majd a gimiben is így lesz. Mi szülők is próbáltunk mindig mindenben közös nevezőre jutni, azt hiszem összességében ez is sikerült. Úgy hagyjuk el az általános iskolát, hogy a mérleg pozitívabb felében még mindig több minden fog lenni, mint a negatív felében, amúgy is az idő mindent megszépít egyszer. Maradnak persze tüskék, bizonyos tanárokat nem felejtünk el, de úgy vagyok vele, hogy minek rajta már bosszankodni? Az általános iskola véleményem szerint annyira kis semmiség az ember életében, legalább is a jövő szempontjából, hogy nem ér annyit, hogy vesződjünk vele vagy görcsöljünk rá így a vége felé. Azért én várom a végét, leginkább persze magam miatt, hogy legyen végre vége a reggeli kapkodásoknak és nyugisabb napjaim legyenek.
Annyira fáradt vagyok, hogy két napja a férjem főz, mondjuk nem bánom. 




Megjegyzések

  1. Nálunk az iskolaudvar kivételével igazából jó hely a ballagásra nincs, úgyhogy imádkozzunk, hogy szép idő legyen szombaton.....
    Nekem nagyon jó osztályom volt áltsuliban, és szerettem az egészet, Mucuséknak viszont az egész nagyon gáz, és úgy de úgy sajnálom, hogy azt a fajta jóérzésű közösséget és a beletartozást nem érezhette. Én bízom benne, hogy a gimi más lesz, jobb, végülis a szemlélete pont a közösségről és szeretetről (is) szól...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. leginkább a gyerekektől függ. na meg aki barátkozni akar, az tud is.

      Törlés
  2. Nekem az általános iskola nem is maradt meg a személyiségemben. Az elsős tanítóneninek örökké hálás vagyok mert kinyitott, de egyebekben semmi. Se barátok, se ellenségek, se közösség, se semmi. A gimi szintén.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nem tudom már

mennyi vitamint szedek lassan, még is úgy érzem ahogy megyünk előre az időben úgy vagyok egyre fáradtabb. C, D, Supradyn, méz, tea, sok sok gyümölcs.....mi kell még? Ti szedtek valamit??  Most már a stabil heti háromszori futás is megvan és még is, mintha a világ összes súlya rajtam lenne.  Tegnap már fél tízkor ágyban voltam, igaz olvastam még egy órát, utána úgy aludtam, mint a bunda fél ötig de alig tudtam kikecmeregni az ágyból. Komolyan sírhatnékom volt, hogy nekem most el kell majd mennem dolgozni, mikor ilyen szép az idő és itthon ezerszer jobban eltudnám magam foglalni, pl. egy igazán finom ebédet főzni....mondjuk Boeuf Bourguignont by Julia Child módjára. Aztán valami jóféle almás pitét, vaníliafagyival. Ilyenekkel várnám haza a gyereket, na meg a férjem is biztos örülne. Helyette tegnap délután mikor hazaértem túrógombócot csináltam. Nem mintha nem örült volna neki a banda. :) Az ebéd megfőzése után pedig levezetésképpen olvasgatnék kint a kertben, majd végre elültetném azt…

Nehezen kecmergek ki

ebből a nyavalyából, leginkább az éjszakák rosszak. Így hajnalban felkelek, nem forgolódom tovább az ágyban bedugult orral és más egyébbel. Még mindig ezerrel fújom az orrom, vége lehetne már. Remélem letudva a "kötelező" évi megfázás, bár ez kicsit több annál.  Mindig amikor leülök a gép elé azt gondolom,majd írok erről, megírok arról.....és aztán a végén leginkább a semmiről írok. Mert tulajdonképpen nem történik semmi. Néha kicsit megrémiszt ez a  mostani sivár, monoton semmi, a viszonylag nyugodt napok....de talán most jobb is így. Nagyon jó idő volt hétvégén, én meg be voltam ide zárva a lakásba. Viszont erre tiszta erőből nyár volt, 25 fokkal, gyönyörű, erős meleg napsütéssel, mintha augusztus közepe, vége lenne. Be sem kellett csukni az ablakokat, a ház is felmelegedett a két nap alatt, fűteni sem fűtünk, szuper. Ráadásul még folytatódik a jó idő, mára 22 fokot mondtak, jaj ez az ősz pont olyan, amilyet szerettem volna! Ma még nem megyek dolgozni és arra gondoltam, h…

Amíg mindenki

alszik, addig pötyögök pár sort ide. Viszonylag jól aludtam annak ellenére, hogy este nyolckor megint 38 fokos lázam lett. Mindig estére leszek rosszabbul, napközben egész jól elvagyok. Majdnem egész jól. Rég voltam ilyen ramatyul. Tegnap az orvostól jövet gyorsan bementem a gyógyszertárba kiváltani amit felírt, aztán bementem bevásárolni hétvégére is, hogy ne kelljen külön elmenni a férjemnek, vettem sok sok gyümölcsöt - amiből egy banánt bírtam megenni, semmi nem megy le a torkomon, ellenben sokat iszom - mert az hittem, hogy majd egy jó kis gyümölcssaláta segít, hogy jobb legyen minden, aztán nem csináltam. Talán ma. Vettem zöldségeket, csirkehúst és már fel is raktam egy nagy fazék húslevest, van benne minden, a hús, borsó, zöldbab, gomba, sárgarépa, zöldség, karfiol sok sok fokhagyma, bors, zöldség zöldje egészben, az milyen finom, ha megfő a levesben!  remélem jót fog tenni. Kelbimbót elfelejtettem venni :( Ezt kívánom. A fiúk sütnek majd palacsintát maguknak hozzá. Tegnapról m…