Ugrás a fő tartalomra

Ez a friss levegő

annyira letaglóz most, hogy egyfolytában aludnék. Tegnap délután, mikor hazaértünk a munkából nem telt el bele egy óra és elaludtam, ami tíz évente kb. egyszer van, szóval nagyon fáradt vagyok. Hűvös idő lett, egyáltalán nem bánom a lakásban végre kicserélődött a levegő, kint pedig nem fuldoklunk a párától. Vasárnap óta mindennap esett az eső, még tegnap reggel is. Most is be van borulva, ki tudja fog e később ismét a nyakunkba zúdulni valamennyi csapadék? Elég is lenne már, mert azért végül is nyár van a nyár első hónapja. Bár ma is fél ötre állítottam be a telefonomat, nem tudtam felkelni elmenni futni, azt hiszem nem is számít már. Majd hétvégétől bepótolom a jövő héten pedig már simán bármikor mehetek, vége az iskolának.
A ballagás helyét áttették az iskola helyett a művelődési házba, amit szerencsére mostanra kívül belül felújítottak, viszont ez még sem az iskola ami azért elég gáz. Egyáltalán nem örülök neki, ahogy gondolom senki sem, mert az iskola és az udvara, na meg a környék is ezerszer nyugisabb és szebb - családi házas övezet, csend és nyugalom a főút melletti művelődési ház helyett - de hát még mindig jobb, mintha egy zivatar utolérne az ünnepség alatt. Bár pont szombattól mondanak jobb időt....
Még két nap a gyereknek. Már egész héten nincs semmi, ma meg holnap is csak gyakorlás a ballagásra. Most látom rajta, hogy elérte a valami véget ér dolog, mert pont tegnap kérdeztem, hogy örül e, hogy vége vagy lenne még azért az osztálytársaival és eléggé lefelé görbült a szája. Kérdeztem ki nőtt nagyon a szívéhez, igazából két barátot emelt ki, az egyiknél pont tegnap is ott volt egész délután bandáztak. Ahogy emlékszem nekem sem volt könnyű az elválás, nagyon jó kis általános iskolás osztályunk volt és ez náluk is így van, nagyon összekovácsolódtak, nem voltak nagy veszekedések, összetartó, jó csapatuk volt, persze voltak kisebb csoportok ki hova tartozott, de ha ki kellett egymásért állni mindenki megtette a másikért. Reménykedem, hogy majd a gimiben is így lesz. Mi szülők is próbáltunk mindig mindenben közös nevezőre jutni, azt hiszem összességében ez is sikerült. Úgy hagyjuk el az általános iskolát, hogy a mérleg pozitívabb felében még mindig több minden fog lenni, mint a negatív felében, amúgy is az idő mindent megszépít egyszer. Maradnak persze tüskék, bizonyos tanárokat nem felejtünk el, de úgy vagyok vele, hogy minek rajta már bosszankodni? Az általános iskola véleményem szerint annyira kis semmiség az ember életében, legalább is a jövő szempontjából, hogy nem ér annyit, hogy vesződjünk vele vagy görcsöljünk rá így a vége felé. Azért én várom a végét, leginkább persze magam miatt, hogy legyen végre vége a reggeli kapkodásoknak és nyugisabb napjaim legyenek.
Annyira fáradt vagyok, hogy két napja a férjem főz, mondjuk nem bánom. 




Megjegyzések

  1. Nálunk az iskolaudvar kivételével igazából jó hely a ballagásra nincs, úgyhogy imádkozzunk, hogy szép idő legyen szombaton.....
    Nekem nagyon jó osztályom volt áltsuliban, és szerettem az egészet, Mucuséknak viszont az egész nagyon gáz, és úgy de úgy sajnálom, hogy azt a fajta jóérzésű közösséget és a beletartozást nem érezhette. Én bízom benne, hogy a gimi más lesz, jobb, végülis a szemlélete pont a közösségről és szeretetről (is) szól...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. leginkább a gyerekektől függ. na meg aki barátkozni akar, az tud is.

      Törlés
  2. Nekem az általános iskola nem is maradt meg a személyiségemben. Az elsős tanítóneninek örökké hálás vagyok mert kinyitott, de egyebekben semmi. Se barátok, se ellenségek, se közösség, se semmi. A gimi szintén.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Olyan jó hűvös

volt reggel ötkor, mikor már futottam hogy csuda. 15 fok, annyira szerettem. Tegnap is voltam, meg ma reggel is (és már jó régóta rendszeres) és végre ott vagyok, hogy már ismét a mindennapok része lett a sport és hát ez jó. Sokat küzdöttem azért, hogy megint itt tartsak, megdolgoztam érte. És többé nem is engedem el - és remélem egy sérülés se lesz, mint mikor abbahagytam - mert a visszakapaszkodás borzasztó nehéz, sokkal nehezebb, mint a semmiből elkezdeni.  Négy kiló mínusznál tartok, legalább is mikor utoljára mértem magam asszem úgy egy (másfél?) hete, nem is szoktam általában a ruhák úgy is mutatják. De centiben is biztos, hogy már kevesebb mert a nadrágokon, főleg combon és derékban már érzem. Nem sok a négy kiló, de erőt ad az biztos.  Tegnap csináltam lecsót, most raktam bele padlizsánt is.  Nem mertek szólni semmit, ezt most a kedvemre főztem. Na jó, azért került bele egy kis kolbász is, így egálban vagyunk.  Én kipiszkálom a kolbászt,ők nekem adják a padlizsánt. :) Esik. I…

Ahogy

Molnárilonka is írta, úgy én is rájöttem, hogy a nyári (meg a téli is) dolgozós napokban nem az utazást, nyaralást várja az ember, hanem csak magát a szabadságot. Hogy otthon lehessek, hogy kedvemre csinálhassak ezt azt, mindig valami apróságot vagy éppen ha úgy van kedvem semmit. Most is, ahogy itt ülök mennyire jól esne kiszakadni a melóból. Amúgy minden rendben. Mennek a napok, már július közepe van lassan. Borzasztó gyorsan telik a nyár. A gyerek tizedikén lett 16 éves.  Én meg simán felkelek fél ötkor futni, aztán simán összerittyentek valami ebédet a népnek, simán letudom a hajnalra eltervezett dolgaimat. Látom ismét a változást a tükörben, úgy hogy elég sok erő és elhatározás van még bennem a sport iránt. Sosem fogom többet abbahagyni, borzasztó nehéz visszakapaszkodni, sokkal nehezebb, mint elkezdeni. Azt is észrevettem, hogy a sikerélmény miatt több a pozitív gondolat bennem.  És hogy semmi sem tántorít el semmitől. Legalább is azoktól a dolgoktól,amiket kitalálok magamnak. …

Fejben már próbáltam

párszor összerakni egy értelmes bejegyzést ide a blogra, de megmondom őszintén valahogy nem tudok írni semmiről. Semmi újról ami figyelmet érdemelne.
A nyaralás talán még sosem sikerült ilyen jóra, mint idén és talán most volt az első olyan, amikor a hét napos balatoni "hálidéj" kevésnek bizonyult. Máskor már 3-4 éjszaka után jönnénk haza, most meg senki sem akart igazából. Az idő tökéletes volt, napsütés és 27-28 fok a víz 26 fokos szóval tényleg perfekt. Egyszer esett csak az eső, mondjuk akkor egy két órát intenzíven, de ennyi. Augusztusban folytatása következik ez már biztos.
Az biztos, hogy itthon a kertnek a mi távollétünk nagyon is soknak bizonyult, mert gyakorlatilag annak ellenére, hogy úgy mentünk el otthonról, hogy mindenhol lenyírtuk a füvet és rendet raktunk kb. csatatérré változott az egész. Ez részben annak tudható be, hogy itt percről percre változott az idő, hol sütött a nap, hol meg szakadt az eső és a pára megtette hatását, minden megnőtt mint a gomba. Az…