Ugrás a fő tartalomra

Ez a friss levegő

annyira letaglóz most, hogy egyfolytában aludnék. Tegnap délután, mikor hazaértünk a munkából nem telt el bele egy óra és elaludtam, ami tíz évente kb. egyszer van, szóval nagyon fáradt vagyok. Hűvös idő lett, egyáltalán nem bánom a lakásban végre kicserélődött a levegő, kint pedig nem fuldoklunk a párától. Vasárnap óta mindennap esett az eső, még tegnap reggel is. Most is be van borulva, ki tudja fog e később ismét a nyakunkba zúdulni valamennyi csapadék? Elég is lenne már, mert azért végül is nyár van a nyár első hónapja. Bár ma is fél ötre állítottam be a telefonomat, nem tudtam felkelni elmenni futni, azt hiszem nem is számít már. Majd hétvégétől bepótolom a jövő héten pedig már simán bármikor mehetek, vége az iskolának.
A ballagás helyét áttették az iskola helyett a művelődési házba, amit szerencsére mostanra kívül belül felújítottak, viszont ez még sem az iskola ami azért elég gáz. Egyáltalán nem örülök neki, ahogy gondolom senki sem, mert az iskola és az udvara, na meg a környék is ezerszer nyugisabb és szebb - családi házas övezet, csend és nyugalom a főút melletti művelődési ház helyett - de hát még mindig jobb, mintha egy zivatar utolérne az ünnepség alatt. Bár pont szombattól mondanak jobb időt....
Még két nap a gyereknek. Már egész héten nincs semmi, ma meg holnap is csak gyakorlás a ballagásra. Most látom rajta, hogy elérte a valami véget ér dolog, mert pont tegnap kérdeztem, hogy örül e, hogy vége vagy lenne még azért az osztálytársaival és eléggé lefelé görbült a szája. Kérdeztem ki nőtt nagyon a szívéhez, igazából két barátot emelt ki, az egyiknél pont tegnap is ott volt egész délután bandáztak. Ahogy emlékszem nekem sem volt könnyű az elválás, nagyon jó kis általános iskolás osztályunk volt és ez náluk is így van, nagyon összekovácsolódtak, nem voltak nagy veszekedések, összetartó, jó csapatuk volt, persze voltak kisebb csoportok ki hova tartozott, de ha ki kellett egymásért állni mindenki megtette a másikért. Reménykedem, hogy majd a gimiben is így lesz. Mi szülők is próbáltunk mindig mindenben közös nevezőre jutni, azt hiszem összességében ez is sikerült. Úgy hagyjuk el az általános iskolát, hogy a mérleg pozitívabb felében még mindig több minden fog lenni, mint a negatív felében, amúgy is az idő mindent megszépít egyszer. Maradnak persze tüskék, bizonyos tanárokat nem felejtünk el, de úgy vagyok vele, hogy minek rajta már bosszankodni? Az általános iskola véleményem szerint annyira kis semmiség az ember életében, legalább is a jövő szempontjából, hogy nem ér annyit, hogy vesződjünk vele vagy görcsöljünk rá így a vége felé. Azért én várom a végét, leginkább persze magam miatt, hogy legyen végre vége a reggeli kapkodásoknak és nyugisabb napjaim legyenek.
Annyira fáradt vagyok, hogy két napja a férjem főz, mondjuk nem bánom. 




Megjegyzések

  1. Nálunk az iskolaudvar kivételével igazából jó hely a ballagásra nincs, úgyhogy imádkozzunk, hogy szép idő legyen szombaton.....
    Nekem nagyon jó osztályom volt áltsuliban, és szerettem az egészet, Mucuséknak viszont az egész nagyon gáz, és úgy de úgy sajnálom, hogy azt a fajta jóérzésű közösséget és a beletartozást nem érezhette. Én bízom benne, hogy a gimi más lesz, jobb, végülis a szemlélete pont a közösségről és szeretetről (is) szól...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. leginkább a gyerekektől függ. na meg aki barátkozni akar, az tud is.

      Törlés
  2. Nekem az általános iskola nem is maradt meg a személyiségemben. Az elsős tanítóneninek örökké hálás vagyok mert kinyitott, de egyebekben semmi. Se barátok, se ellenségek, se közösség, se semmi. A gimi szintén.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nyár...

Azt már észrevettem

hogy mostanában kicsit később lesz reggel világos. Pár héttel ezelőtt már reggel ötkor volt olyan, mint most fél hatkor, ellenben ma ötkor még csak szürkület van. Először azt hittem, hogy be van borulva de nem, egyszerűen csak arról van szó, hogy haladunk előre az időben itt a nyár közepe. Tegnap volt egy kósza gondolatom, hogy ha itthon maradok majd én is két hetet, akkor elmegyünk pár napra a gyerekkel ketten abba a vendégházba a Balcsira, ahova minden évben szoktunk, de sajnos már nem tudtak adni két három éjszakát sem, hiába na ez hirtelen jött ötlet volt. Minden évben beírnak minket kérés nélkül június utolsó hetére, most azonban tényleg csak ötleteltem, hogy hátha valaki visszamondta. Sebaj, messze még az augusztus, bármi előfordulhat amúgy pedig összerakhatunk más elfoglaltságot is.  Holnap és utána itthon leszek, pénteken dolgozom a gyerek pedig megy anyósomhoz pár napra, aztán haza jön két napra és megy Siófokra egy hétre. (hurrá egy hétig én is nyaralok :D) Aztán meg vége i…

Futással akartam

kezdeni a napomat, de miután már lassan a harmadik napja ébredek fel hajnalban fejfájással letettem róla. Hogy a meleg készít most ki ennyire vagy valami más miatt van már nem tudom, de hajnali négy óta vagyok fent, bevettem már gyógyszert, ittam kávét talán lassan jobb lesz. Borzasztóan érzem magam attól, hogy elkezdődött ez a hét, semmi kedvem kimozdulni a még viszonylag hűvös lakásból és elkezdeni a hétfőt. Minden porcikám tiltakozik ellene, talán ezért is van az egész rossz közérzetem. Az irodában nincs egy rohadt légkondi sem, megfulladunk már a melegben, ha meg bekapcsoljuk a ventilátort nem hiszem, hogy baromi egészséges lenne, ha a pofánkba  arcunkba tolja a felkavart poros levegőt.  Minden nyűgöm, minden rossz történés ami az utóbbi jó pár hétben volt most terített be igazán, elfáradtam rendesen. Heteket, sőt hónapokat szeretnék pihenni - anyukámat agydaganattal műtötték,  a sokk és a műtét után felváltva megyünk a húgommal hozzá, intézzük a bevásárlást, főzést,  amit kell. …