Ugrás a fő tartalomra

Most, hogy eljött

a nap, amikor megtörténik a gimnáziumba a beiratkozás kicsit bennem van a félsz is. Bármennyire is vártuk, hogy kezdődjön valami új most óhatatlanul is előjön az a gondolat, hogy vajon jól döntöttünk e, hogy végül ezt az iskolát választottuk, választotta a gyerek? Nem lett volna e jobb, ha bekerül a "nagyvárosba" és teljesen új közegbe, új utakon megy, messzebb tőlünk jobban önállósodva. Vajon jól döntöttünk e, hogy inkább a családiasabb, kisebb iskolát választottuk - pont ezért - és nem a pörgősebbet, nagyobbat, sokkal több gyerekkel....nos, a kérdéseknek már nem sok értelme van, végül is nem hátra fele nézünk és a mi lett volna ha dolgokkal foglalkozunk, hanem azzal, hogy minden úgy jó, ahogy van, ahogy akarta ő, mert most ez következik. Hagyatkozunk továbbra is a megérzésünkre, a látottakra, azokra a dolgokra, amiket tanároktól, ismerősöktől hallottunk erről az iskoláról és hogy a mérleg nyelve a pozitív dolgok fele billent. A többit meg majd megtapasztaljuk. A mi lett volna ha dolgok már feleslegesek, még is kicsit izgulok milyen lesz majd.
Hiába keltem ma is korán a reggeli futásom elmaradt, a hasam fáj, ismét itt vannak a nem szeretem napjaim, de végül is annak örülök, hogy nyaralás előtt letudom. Viszont ilyenkor én nem tudok futni. 
Tegnap nagyon meleg volt, úgy hogy első utam a kertbe vezetett, egy bő órát voltam kint medencéztünk, beszélgettünk, olvastam és csak ezután álltam neki főzni, kimostam két adag ruhát, kicsit összerántottam a lakást és kb. megint este lett. Úgy érzem szinte alig vagyok itthon, alig csinálok valamit, alig pihenek, mintha csak jönnék és már mennék is.....ahhhhh de hiányzik már a szabadság! Pont tegnap kérdezte a férjem, hogy várom e már a Balatont. Én ilyenkor még nem várom - tudjátok, bepakolás, kipakolás - de amikor ott vagyok, akkor tudom, hogy a legjobb helyen vagyok.


Megjegyzések

  1. Biztosan jó lesz a suli, ha ezt szerette volna. Az ember megérzi hol a helye, ha odafigyel magára. Lehet már most be fog igazolódni, hogy miért ott volt a helye, lehet csak 10-20 év múlva.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen. Na nekem beigazolódott, hogy baromira nem abban voltam, amit akartam. Persze nekem a szüleim mondták meg mit kell csinálni és nem is engedtek meg dolgokat. Talán ezért sem érzem most sem, hogy a helyemen vagyok. :/

      Törlés
  2. Igen, ebben a kérdésben már okafogyottá vált a "mi lett volna, ha" kérdés. Hidd el, mi is sokat gondolkodtunk - mármint én vaciláltam rengeteget - mint ahogy szerintem minden felelős szülő, hogy mi lenne a legeslegjobb a gyereknek. Tudod, nagyjából mindenki kérdőn néz rám, mert ezt a sulit alig ismerik, és "miféle", ha nem annyira ismert, ja, meg itt is csak két osztály van egy évfolyamon (és pl. ez, hogy vannak a nagy, és nyüzsis, és nagyobb diákélettel teli iskolák, és miért nem oda, szóval ezen gondolkodtam sokat, hogy így jó lesz-e)... de azt látom, hogy a gyerek boldog és várja, hogy jártunk ott többször, kicsit van rálátása, és igen, egy kisebb közegben sokkal jobban figyelnek rájuk, és ott nem egy a sok közül, hanem a Te Fiad, vagy az én lányom, Zs.H.K. kilencedikes tanuló. Szóval hajrá mindegyikőjüknek! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    2. Itt nem tudom mennyi van, ha jól emlékszem német szak, info, humán, általános és emelt angol. De valahogy úgy van, hogy osztály nem sok, hanem mindenki megy majd a választott szakra, csoportokban.

      Törlés
    3. Amúgy tudom, hogy okafogyott. De akkor is. Én nem izgultam előtte, most izgulok. ;)

      Törlés
  3. Nem tudom mennyit számít, de azért elmondom...mi nemhogy nem bántuk meg Patrik iskolaválasztását, de most is ugyanígy döntenénk. Ő is ezt mondta tegnapelőtt, amikor átvette az érettségi bizonyítványát. Ahogy a Te fiad is, úgy az enyém is megállta volna a helyét egy nevesebb iskolában, de a személyisêge itt tudott igazán kifejlődni. Nem mellesleg láttuk, ahogy volt osztálytársak kénytelenek évet halasztani, vagy ismételni, mert nem bírták a bejárás okozta stresszt, meg a mindenfélét, ami ezzel járt.
    Szerintem az élet nálatok is azt igazolja majd, hogy jó döntést hoztatok.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Olyan jó hűvös

volt reggel ötkor, mikor már futottam hogy csuda. 15 fok, annyira szerettem. Tegnap is voltam, meg ma reggel is (és már jó régóta rendszeres) és végre ott vagyok, hogy már ismét a mindennapok része lett a sport és hát ez jó. Sokat küzdöttem azért, hogy megint itt tartsak, megdolgoztam érte. És többé nem is engedem el - és remélem egy sérülés se lesz, mint mikor abbahagytam - mert a visszakapaszkodás borzasztó nehéz, sokkal nehezebb, mint a semmiből elkezdeni.  Négy kiló mínusznál tartok, legalább is mikor utoljára mértem magam asszem úgy egy (másfél?) hete, nem is szoktam általában a ruhák úgy is mutatják. De centiben is biztos, hogy már kevesebb mert a nadrágokon, főleg combon és derékban már érzem. Nem sok a négy kiló, de erőt ad az biztos.  Tegnap csináltam lecsót, most raktam bele padlizsánt is.  Nem mertek szólni semmit, ezt most a kedvemre főztem. Na jó, azért került bele egy kis kolbász is, így egálban vagyunk.  Én kipiszkálom a kolbászt,ők nekem adják a padlizsánt. :) Esik. I…

Ahogy

Molnárilonka is írta, úgy én is rájöttem, hogy a nyári (meg a téli is) dolgozós napokban nem az utazást, nyaralást várja az ember, hanem csak magát a szabadságot. Hogy otthon lehessek, hogy kedvemre csinálhassak ezt azt, mindig valami apróságot vagy éppen ha úgy van kedvem semmit. Most is, ahogy itt ülök mennyire jól esne kiszakadni a melóból. Amúgy minden rendben. Mennek a napok, már július közepe van lassan. Borzasztó gyorsan telik a nyár. A gyerek tizedikén lett 16 éves.  Én meg simán felkelek fél ötkor futni, aztán simán összerittyentek valami ebédet a népnek, simán letudom a hajnalra eltervezett dolgaimat. Látom ismét a változást a tükörben, úgy hogy elég sok erő és elhatározás van még bennem a sport iránt. Sosem fogom többet abbahagyni, borzasztó nehéz visszakapaszkodni, sokkal nehezebb, mint elkezdeni. Azt is észrevettem, hogy a sikerélmény miatt több a pozitív gondolat bennem.  És hogy semmi sem tántorít el semmitől. Legalább is azoktól a dolgoktól,amiket kitalálok magamnak. …

Fejben már próbáltam

párszor összerakni egy értelmes bejegyzést ide a blogra, de megmondom őszintén valahogy nem tudok írni semmiről. Semmi újról ami figyelmet érdemelne.
A nyaralás talán még sosem sikerült ilyen jóra, mint idén és talán most volt az első olyan, amikor a hét napos balatoni "hálidéj" kevésnek bizonyult. Máskor már 3-4 éjszaka után jönnénk haza, most meg senki sem akart igazából. Az idő tökéletes volt, napsütés és 27-28 fok a víz 26 fokos szóval tényleg perfekt. Egyszer esett csak az eső, mondjuk akkor egy két órát intenzíven, de ennyi. Augusztusban folytatása következik ez már biztos.
Az biztos, hogy itthon a kertnek a mi távollétünk nagyon is soknak bizonyult, mert gyakorlatilag annak ellenére, hogy úgy mentünk el otthonról, hogy mindenhol lenyírtuk a füvet és rendet raktunk kb. csatatérré változott az egész. Ez részben annak tudható be, hogy itt percről percre változott az idő, hol sütött a nap, hol meg szakadt az eső és a pára megtette hatását, minden megnőtt mint a gomba. Az…