Ugrás a fő tartalomra

Bevallom nem nagyon

járok erre. (és blogokat sem nagyon olvastam, úgy hogy nem igazán tudom kivel mi történik, mi a nyári terve vagy más egyéb) Annyi minden történés volt az elmúlt pár hétben, ami sok szervezést, jövés menést, aggódást hozott, hogy se időm, sem kedvem nem volt írni. Ha azt gondoltam, hogy a 2018-as évem jobb lesz, mint a tavalyi volt, akkor kicsit tévedtem. Nem egészen persze, mert volt (és még lesz is! ) sok sok jó dolog is, leginkább a gyerekkel kapcsolatban, ott minden úgy alakult, ahogy azt szerettük volna. De a többi...
Mostanra azért már kezd kicsit visszaállni a rend, kicsit jobban is alakulnak a dolgok, lassacskán kilábalunk sok nem várt dologból.
Azért jó, hogy ez a nyár közepére kezd lecsendesedni és talán a jövő héttől ismét élvezhetjük ezt az időjárásilag sem teljesen felhőtlen nyarat. Mondjuk azt nem bánom, hogy nincs olyan nagyon meleg, mint a múlt nyáron, de a sok esőnek vége lehetne már. Nem esik egész nap, de egy egy napba eléggé belerondítanak a záporok. 
Ha minden igaz hétvégétől ketten leszünk a gyerekkel. Közben ő elmegy majd pár napra az egyik mamához, aztán kicsit itthon lesz és irány a Balaton. 
Én pedig ha minden igaz, akkor kipihenem az utóbbi rossz heteket. Mindenesetre a lazulós napokra beszereztem finom borokat, pezsgőt. Szent elhatározásom, hogy befogom csempészni ezentúl a napjainkba (napjaimba) a minőségibb vagy hogy írjam én időt. Nem nagy dolgok ezek, ilyen pl. egy könyv olvasása közben egy pohár finom bor vagy egy minőségibb csokoládé, gyümölcs, sajt elmajszolgatása. 'Hogy' nem fogom sajnálni magamtól a jót. Valami ilyesmire gondolok. Többek között. 
Reggelente eljárok futni. A lelkesedésem nem változott, még mindig tart. A kedvem meg ettől kicsit jobb is. Levezetem a feszültséget. Igyekszem úgy elmenni, hogy legyen utána elég időm még a kertben kicsit ücsörögni, napozni - már amennyire lehet hajnalban, mert bizony fél ötkor kelek, hogy mindenre maradjon idő - a medencébe belemászni. Sokkal jobban esik így elindulni dolgozni, mintha csak felkelnék, nyűglődnék, hogy újabb munkanap és mennék tovább az utamra. Tervezem, hogy előbányászom a biciklimet és a futások közötti időben levezetésképpen elmegyek ugyan így reggel tekerni egyet. A faluba vezető út oda vissza 6 km, így az pont elég is lenne. Most, hogy így leírtam ha hazamegyek meg is kérem, a férjemet, hogy szedje elő és portalanítsuk, kicsit rakja nekem rendbe, mert már jó pár éve pihen a műhelyben.
Sokat olvasok, most ez került előtérbe ismét ha van egy kis szabadidőm. A pergolát teljesen belaktuk, hétvégén ott ettünk, kerítettünk bele asztalt, nyugágyakat, már csak kicsit csinosítani szeretném, lampionokkal, virágokkal, pici színes szőnyeggel, mintha egy különálló szoba lenne úgy szeretném összehozni. Talán majd a jövő héten sor kerül erre is.  Tervezem, hogy két napra amúgy is kiveszek szabadságot.
Az új - vagy is már inkább a régi - gardróbba végre teljesen rendet raktam, belaktuk, mindennek megvan a helye. A lakás is letisztultabb érzést kelt ezáltal.
A gyerek élvezi a nyarat, most éppen a barátjával nálunk vannak, játszanak, pizzáznak, pokémonokra vadásznak, kutyáznak, medencéznek, bicikliznek nem tudom még mit csinálnak. :) 
Szóval azért halad előre a nyár. Már eltelt a nyár fele :O észre sem vesszük és vége.




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nálunk mára

"lecsengett" a karácsony. Ma már csak itthon leszünk és egész nap a pihenésről fog szólni. Tervben volt a mozi, de idén először nem találtunk semmi olyat, amit igazán megnéznénk így ez most elmaradt.  Tegnap Kecskeméten voltunk, ez volt a gyerek plusz karácsonyi ajándéka. Még sosem vezettem egyhuzamban ennyit főleg a férjem nélkül - Balatonig igen - és az út is csak Dunaföldvárig volt ismerős. Előző nap persze aludni sem igazán tudtam, mert állandóan felébredtem, hogy tudtam hosszabb út vár rám, ráadásul a visszaút pedig már sötétben lesz, télen. Először vezettem gps segítségével  - waze  a telefonon  - és megmondom őszintén teljesen jól ment minden, ez egy jó kis program nagyon könnyedén alakult minden, kifejezetten jó út volt. Este fél tizenegyre értünk haza és nagyjából csak beájultunk az ágyba. Teljesen elfáradtam, de ez főleg annak köszönhető, hogy nem szeretek sötétben vezetni, na nem mintha magamban nem bíznék, de bármi történhet. Na, de nem történt semmi, minden jó …

Ma még

biztosan odaérünk a munkahelyünkre, de hogy holnap mi lesz azt még nem tudom. Holnapra intenzív havazást mondanak, ami itt a hegy északi oldalán kb. dupla annyit jelent, mint ami máshol általában esik. Amikor bezzeg itthon vagyunk szabadság van és téli szünet az iskolában plusz tíz fok napokig. :/ Akkor nem lenne baj se a rossz idő, se a sok hó, mert nem kell menni sehova. Előre látom nem szeretem hét lesz ez, legalább is ami az időjárást illeti. Elég változékonynak mondják. Mindenesetre reggel beszaladok a boltba és feltankolok ebből, abból, gyereknek elfogyott a kenyér, tej, de fogyóban van a gyümölcs, zöldség is, felvágott ez az.  De ma még napsütés lesz, bár elég hideg van és ki is tart a héten állítólag. A hétvége huss megint eltelt, mintha nem is lett volna. Mindegy, legalább beljebb vagyunk a januárban, előrébb járunk.  Nekem ez a hónap az egész évből, ami nem kedves, nem szeretem, hosszú minden szempontból, az ünnepek után kis üresség is van az emberben. Teljes nyűgnek érzem …

Úgy látszik én

már csak ilyen maradok. Hajnalban vagyok aktívabb és esténként használhatatlan. Az éjjeli bagoly szerep nem nekem jutott. Tegnap is egyik pillanatról a másikra váltam használhatatlanná és kilenckor ágyba bújtam. Talán fél tízig tudtam olvasni, pedig a könyv amit elkezdtem - és amit egyszer már olvastam csak nem emlékeztem - nagyon jó. Fábián Janka.  Nem igazán jön be ez a hét, bár már csütörtök van. És ugye ez már a kispéntek. :) Talán azért, mert már elérhető közelségbe került január vége és ezért inkább felgyorsítanám, mint átélném vagy valami ilyesmi. Ma jobb lesz az idő, mint tegnap már is bőven plusz fokok vannak. Állítólag tíz fok felett lesz ma.
Tegnap a gyerek hozott egy csomó ötöst. Német, angol, nyelvtan, történelem dolgozata lett ötös, így fél év előtt. A németre különösen büszke vagyok, mert olyan csoportban kezdte, ahol mindenki tanult már és felzárkózott. Igaz, ehhez az kellett, hogy a férjem foglalkozzon vele, de amúgy seperc alatt megtanulta. Csak nézem, mikor fél óra…