Ugrás a fő tartalomra

Kihoztam a laptopom

ide a kert hátsó részébe, ülök a diófa alatt, oldalamnál a medence amiben az előbb sikerült lehűtenem magam, miután végeztem jó pár bokor visszametszésével. A vállamat jólesőn simogatja az időnként kicsit erőteljesebbre váltó szellő, ez az egyik kedvenc helyem, mert itt a rekkenő hőségben is viszonylag hűvös van mindig. A kutya a székem alatt fekszik, elaludt az apró kopogásokra, hallja a klaviatúra monoton hangját. A kerti bútor asztalán a monitor mellett egy liter Primavera ásványvíz, most ez a kedvencem nagyon jó íze van jégbe hűtve. Tudom víz, de akkor is. :)
Van itt még két gyümölcsös apró Merci csoki magamat leptem meg vele egy dobozzal egyik bevásárlásom alkalmával. Finom. A macskák velem szemben a kert szomszédok által határolt részébe ültetett pampafű alatt alszanak, időnként veszekednek, játszanak. 
Bent mindennel végeztem, majd az ebédet kell még megcsinálnom bár az bőven várhat, mert későn reggeliztünk. 
Én már látom az ősz előjelét, de az is lehet, hogy a sárguló és időnként lehulló levelek csak a nagy hőség miatt kezdtek el picit előbb színeződni és adták meg magukat. Valahogy a reggeli fények is mások, az illatok is mások, ma kifejezetten őszies napra ébredtünk. Persze, azóta már nyár lett ismét. 
Rajtunk kívül nem igazán látok kint másokat, nem látom hátul a kertből sem, hogy bárki is bármit foglalkozna a burjánzó gazokkal, amik a konyhakertekbe ültetett veteményest körbefutják, ellepik, megfojtják. Mondjuk azt sosem értettem minek raknak bele tavasszal annyi energiát, veszik a vetőmagot és palántákat, ha nagyjából június végére már vagy nincs idő vele foglalkozni vagy megunják. A szomszédban, ahol az idős néni lakott tavasztól késő őszig szintén nagy volt az akarat. Áprilistól elkezdtek kijárni, szépen rendbe is tettek mindent, kivágták az általam annyira utált vagy 15-20 méter magas fenyőfát, amitől mindig féltem nagy viharban, hogy egyszer pont a tetőnkre fog dőlni. Mára kiderült talán ez volt az egyetlen jó cselekedetük irányunkban. A nagy lendület alábbszállt, a kertben ismét majdnem térdig ér a gaz és a nagy buzgón még június közepe felé elkezdett házfelújítási project is félbe maradt. Azt nem igazán értem, hogy az egészet miért azzal kezdték, hogy bent vakoltak, gletteltek, csiszoltak, festettek és új laminált padlót raktak le mindenhol, majd nagy firifittyel lebontották a tetőt, ami azóta is úgy áll félig készen, fóliával -ami nem tetőfólia, tehát csak károsítja az amúgy sem jól kinéző régi gerendákat - félig lécezéssel, cserép meg csak az egyik oldalon van, lukkal a kémény körül, ahol már vagy 10x esett be az eső, ami jó párszor nem csak pár csepp volt. Szerintem mostanra bent elázott minden, annyi az új padlónak, hiszen kívül is végig ázott a fal, foltos is, na meg a pára sem segített az egészen, se szellőztetés nincs, se semmi. 
Nem kedvelem őket, az ominózus esett miatt - hogy egyszerűen kirakták a nénit, miután rájuk íratta a kis nyaralót  - azért meg pláne nem, hogy nem tudnak köszönni, ha ideette őket a fene akkor akkora tüzet raktak, hogy győztem beszedni a kirakott ruhákat, mert arra sem voltak képesek, hogy szóljanak égetni fognak. Arról meg inkább nem is beszélek, hogy a gyerek által már nem használt, de unokatesók által még igen régi nagy trambulinunkat itt ott kiégették a kerítés melletti égetésükkel, mikor a szél felkapott pár apró parazsat. Mikor szóvá tettük szépen, hogy pont az ilyen helyzetek elkerülése végett legyenek szívesek szólni, még annyit sem mondtak, hogy elnézést. Na, éppen ezért a következő nagyobb beruházásunk egy magas 180 centis kerítés lesz, amin nem lehet majd átlátni. Mindenesetre most úgy néz ki eléggé megunhatták a dolgokat, hogy itt dolgozni is kell, nem lehet csak főzőcskézni kijönni két három hetente, mert a fű és a gaz nem parancsszóra nő és magától meg nem nyíródik le, úgy hogy mostanában nem látom őket és nem kell hallgatnom a hétvégén örökös csattogást, kalapálást és az időnként reggeltől estig menő fűkaszájukat. Nagyon jó lenne, ha így is maradna. Egyébként az lenne a legjobb, ha eladnák és megvehetnénk és összenyitnánk, a régi kisházból a férjem kitűnő műhelyt tudna csinálni, traktorral meg könnyedén rendbe lehetne tenni az egész területet. És akkor a következő szomszéd jó messze lenne. :D Álom.
Szóval mióta nem jönnek, azóta ismét csend és béke van, most is. Csak a diófa levelének a zörgését hallom időnként - meg távolban a pincéknél egy fűkaszát, ami a duruzsoló hangjával most inkább megnyugtató, mint zavaró - na meg az időnként az álmából felpattanó kutya vakkantgatását, ha az őt zavaró legyek után fut. Borzasztóan tudják bosszantani és nem érti meg, hogy nem fogja tudni megfogni őket. Nyelvlógatásig, lihegésig tudja őket kergetni fél napon át. Néha úgy kell már erőteljesen rászólni, mielőtt tényleg rosszul lesz a nagy melegben az örökös hajkurászástól. 
Nyugalom van, ilyenkor erősödik fel igazán, hogy milyen jó ebben az alig 260 fős faluban élni, lenni, becsukva magunk mögött a nagy kaput és azt csinálni, amihez kedvünk van. Jó nekem. 



Megjegyzések

  1. Szeretlek olvasni,mert nekem is ezek a meglátásaim,városból kertes házba költözők ,nem köszönnek ,az utca részük gazos és éjjel-nappal bográcsozás és füst!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A bográcsozás az nem zavar, annak a füstjében benne van az étel is, szeretem. De itt a szomszédok ha kitalálnak akkor a térdig érő gazt akarják elégetni egyszerre, egy kupacba hordva, így baromi nagy lánggal ég minden és ha előtte még az eső is esett, akkor jó sokáig füstöl. Kétszer úgy mentek haza, hogy a parazsat el sem oltották még napokig füstölgött magában, szerencse hogy nem volt szél és nem vitte el sehova.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nem tudom már

mennyi vitamint szedek lassan, még is úgy érzem ahogy megyünk előre az időben úgy vagyok egyre fáradtabb. C, D, Supradyn, méz, tea, sok sok gyümölcs.....mi kell még? Ti szedtek valamit??  Most már a stabil heti háromszori futás is megvan és még is, mintha a világ összes súlya rajtam lenne.  Tegnap már fél tízkor ágyban voltam, igaz olvastam még egy órát, utána úgy aludtam, mint a bunda fél ötig de alig tudtam kikecmeregni az ágyból. Komolyan sírhatnékom volt, hogy nekem most el kell majd mennem dolgozni, mikor ilyen szép az idő és itthon ezerszer jobban eltudnám magam foglalni, pl. egy igazán finom ebédet főzni....mondjuk Boeuf Bourguignont by Julia Child módjára. Aztán valami jóféle almás pitét, vaníliafagyival. Ilyenekkel várnám haza a gyereket, na meg a férjem is biztos örülne. Helyette tegnap délután mikor hazaértem túrógombócot csináltam. Nem mintha nem örült volna neki a banda. :) Az ebéd megfőzése után pedig levezetésképpen olvasgatnék kint a kertben, majd végre elültetném azt…

Nehezen kecmergek ki

ebből a nyavalyából, leginkább az éjszakák rosszak. Így hajnalban felkelek, nem forgolódom tovább az ágyban bedugult orral és más egyébbel. Még mindig ezerrel fújom az orrom, vége lehetne már. Remélem letudva a "kötelező" évi megfázás, bár ez kicsit több annál.  Mindig amikor leülök a gép elé azt gondolom,majd írok erről, megírok arról.....és aztán a végén leginkább a semmiről írok. Mert tulajdonképpen nem történik semmi. Néha kicsit megrémiszt ez a  mostani sivár, monoton semmi, a viszonylag nyugodt napok....de talán most jobb is így. Nagyon jó idő volt hétvégén, én meg be voltam ide zárva a lakásba. Viszont erre tiszta erőből nyár volt, 25 fokkal, gyönyörű, erős meleg napsütéssel, mintha augusztus közepe, vége lenne. Be sem kellett csukni az ablakokat, a ház is felmelegedett a két nap alatt, fűteni sem fűtünk, szuper. Ráadásul még folytatódik a jó idő, mára 22 fokot mondtak, jaj ez az ősz pont olyan, amilyet szerettem volna! Ma még nem megyek dolgozni és arra gondoltam, h…

Amíg mindenki

alszik, addig pötyögök pár sort ide. Viszonylag jól aludtam annak ellenére, hogy este nyolckor megint 38 fokos lázam lett. Mindig estére leszek rosszabbul, napközben egész jól elvagyok. Majdnem egész jól. Rég voltam ilyen ramatyul. Tegnap az orvostól jövet gyorsan bementem a gyógyszertárba kiváltani amit felírt, aztán bementem bevásárolni hétvégére is, hogy ne kelljen külön elmenni a férjemnek, vettem sok sok gyümölcsöt - amiből egy banánt bírtam megenni, semmi nem megy le a torkomon, ellenben sokat iszom - mert az hittem, hogy majd egy jó kis gyümölcssaláta segít, hogy jobb legyen minden, aztán nem csináltam. Talán ma. Vettem zöldségeket, csirkehúst és már fel is raktam egy nagy fazék húslevest, van benne minden, a hús, borsó, zöldbab, gomba, sárgarépa, zöldség, karfiol sok sok fokhagyma, bors, zöldség zöldje egészben, az milyen finom, ha megfő a levesben!  remélem jót fog tenni. Kelbimbót elfelejtettem venni :( Ezt kívánom. A fiúk sütnek majd palacsintát maguknak hozzá. Tegnapról m…