Ugrás a fő tartalomra

Kihoztam a laptopom

ide a kert hátsó részébe, ülök a diófa alatt, oldalamnál a medence amiben az előbb sikerült lehűtenem magam, miután végeztem jó pár bokor visszametszésével. A vállamat jólesőn simogatja az időnként kicsit erőteljesebbre váltó szellő, ez az egyik kedvenc helyem, mert itt a rekkenő hőségben is viszonylag hűvös van mindig. A kutya a székem alatt fekszik, elaludt az apró kopogásokra, hallja a klaviatúra monoton hangját. A kerti bútor asztalán a monitor mellett egy liter Primavera ásványvíz, most ez a kedvencem nagyon jó íze van jégbe hűtve. Tudom víz, de akkor is. :)
Van itt még két gyümölcsös apró Merci csoki magamat leptem meg vele egy dobozzal egyik bevásárlásom alkalmával. Finom. A macskák velem szemben a kert szomszédok által határolt részébe ültetett pampafű alatt alszanak, időnként veszekednek, játszanak. 
Bent mindennel végeztem, majd az ebédet kell még megcsinálnom bár az bőven várhat, mert későn reggeliztünk. 
Én már látom az ősz előjelét, de az is lehet, hogy a sárguló és időnként lehulló levelek csak a nagy hőség miatt kezdtek el picit előbb színeződni és adták meg magukat. Valahogy a reggeli fények is mások, az illatok is mások, ma kifejezetten őszies napra ébredtünk. Persze, azóta már nyár lett ismét. 
Rajtunk kívül nem igazán látok kint másokat, nem látom hátul a kertből sem, hogy bárki is bármit foglalkozna a burjánzó gazokkal, amik a konyhakertekbe ültetett veteményest körbefutják, ellepik, megfojtják. Mondjuk azt sosem értettem minek raknak bele tavasszal annyi energiát, veszik a vetőmagot és palántákat, ha nagyjából június végére már vagy nincs idő vele foglalkozni vagy megunják. A szomszédban, ahol az idős néni lakott tavasztól késő őszig szintén nagy volt az akarat. Áprilistól elkezdtek kijárni, szépen rendbe is tettek mindent, kivágták az általam annyira utált vagy 15-20 méter magas fenyőfát, amitől mindig féltem nagy viharban, hogy egyszer pont a tetőnkre fog dőlni. Mára kiderült talán ez volt az egyetlen jó cselekedetük irányunkban. A nagy lendület alábbszállt, a kertben ismét majdnem térdig ér a gaz és a nagy buzgón még június közepe felé elkezdett házfelújítási project is félbe maradt. Azt nem igazán értem, hogy az egészet miért azzal kezdték, hogy bent vakoltak, gletteltek, csiszoltak, festettek és új laminált padlót raktak le mindenhol, majd nagy firifittyel lebontották a tetőt, ami azóta is úgy áll félig készen, fóliával -ami nem tetőfólia, tehát csak károsítja az amúgy sem jól kinéző régi gerendákat - félig lécezéssel, cserép meg csak az egyik oldalon van, lukkal a kémény körül, ahol már vagy 10x esett be az eső, ami jó párszor nem csak pár csepp volt. Szerintem mostanra bent elázott minden, annyi az új padlónak, hiszen kívül is végig ázott a fal, foltos is, na meg a pára sem segített az egészen, se szellőztetés nincs, se semmi. 
Nem kedvelem őket, az ominózus esett miatt - hogy egyszerűen kirakták a nénit, miután rájuk íratta a kis nyaralót  - azért meg pláne nem, hogy nem tudnak köszönni, ha ideette őket a fene akkor akkora tüzet raktak, hogy győztem beszedni a kirakott ruhákat, mert arra sem voltak képesek, hogy szóljanak égetni fognak. Arról meg inkább nem is beszélek, hogy a gyerek által már nem használt, de unokatesók által még igen régi nagy trambulinunkat itt ott kiégették a kerítés melletti égetésükkel, mikor a szél felkapott pár apró parazsat. Mikor szóvá tettük szépen, hogy pont az ilyen helyzetek elkerülése végett legyenek szívesek szólni, még annyit sem mondtak, hogy elnézést. Na, éppen ezért a következő nagyobb beruházásunk egy magas 180 centis kerítés lesz, amin nem lehet majd átlátni. Mindenesetre most úgy néz ki eléggé megunhatták a dolgokat, hogy itt dolgozni is kell, nem lehet csak főzőcskézni kijönni két három hetente, mert a fű és a gaz nem parancsszóra nő és magától meg nem nyíródik le, úgy hogy mostanában nem látom őket és nem kell hallgatnom a hétvégén örökös csattogást, kalapálást és az időnként reggeltől estig menő fűkaszájukat. Nagyon jó lenne, ha így is maradna. Egyébként az lenne a legjobb, ha eladnák és megvehetnénk és összenyitnánk, a régi kisházból a férjem kitűnő műhelyt tudna csinálni, traktorral meg könnyedén rendbe lehetne tenni az egész területet. És akkor a következő szomszéd jó messze lenne. :D Álom.
Szóval mióta nem jönnek, azóta ismét csend és béke van, most is. Csak a diófa levelének a zörgését hallom időnként - meg távolban a pincéknél egy fűkaszát, ami a duruzsoló hangjával most inkább megnyugtató, mint zavaró - na meg az időnként az álmából felpattanó kutya vakkantgatását, ha az őt zavaró legyek után fut. Borzasztóan tudják bosszantani és nem érti meg, hogy nem fogja tudni megfogni őket. Nyelvlógatásig, lihegésig tudja őket kergetni fél napon át. Néha úgy kell már erőteljesen rászólni, mielőtt tényleg rosszul lesz a nagy melegben az örökös hajkurászástól. 
Nyugalom van, ilyenkor erősödik fel igazán, hogy milyen jó ebben az alig 260 fős faluban élni, lenni, becsukva magunk mögött a nagy kaput és azt csinálni, amihez kedvünk van. Jó nekem. 



Megjegyzések

  1. Szeretlek olvasni,mert nekem is ezek a meglátásaim,városból kertes házba költözők ,nem köszönnek ,az utca részük gazos és éjjel-nappal bográcsozás és füst!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A bográcsozás az nem zavar, annak a füstjében benne van az étel is, szeretem. De itt a szomszédok ha kitalálnak akkor a térdig érő gazt akarják elégetni egyszerre, egy kupacba hordva, így baromi nagy lánggal ég minden és ha előtte még az eső is esett, akkor jó sokáig füstöl. Kétszer úgy mentek haza, hogy a parazsat el sem oltották még napokig füstölgött magában, szerencse hogy nem volt szél és nem vitte el sehova.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hihetetlen, de

hajnali négykor 14 fok van kint és olyan meleg szellő fúj, mintha a tavasz közeledne nem a tél. Itt napok óta esik, kisebb nagyobb megszakításokkal, minden vizes és sáros és szerintem most már éppen elég is volt. Napok óta alig látjuk a napot - ami nekem nem esik rosszul, mert én a novembert így szeretem - ami azért van akit megvisel.  Még 23 nap a szabadságomig. (borzasztó fáradt vagyok agyilag, tényleg)
Már mindenhol, minden üzletben karácsonyi a hangulat, bőséges az áruválaszték, határ a csillagos ég. A kocsim csomagtartóját rajtam kívül senki nem nyithatja ki. :) Már csak a karácsonyi ebédet kell megrendelnem.
November vége felé feldíszítem a lakást téli díszekkel. Most, bár várom, még nem jött el a hangulatom ehhez. Talán a fáradtság miatt is.
Nem történik semmi különös. A férjemnek lassan csomagolni kell, a gyerek kisebb nagyobb megszakításokkal, de azért tanul(gat) és irtó nagy lett megint a szája, konkrétan tegnap azon gondolkodtam rácsapok   mitől változott meg megint ennyir…

Megtaláltam a teljes

leszarom életérzéshez azokat a dolgokat, amiket bevetek ha úgy érzem idáig és ne tovább! Engem nem a felújítással együtt járó felfordulás küld padlóra, hanem a sok por amit vele együtt kapok. Azt viselem rohadt nehezen. A gyerek szobájától három helyiséggel arrébb lévő nappaliban is áll a por a szekrényeken. Gyakorlatilag mindenhova befészkelte magát. És én ettől kapok hülyét. Szóval az idegeim kisimításához instagramon lévő képek között a felújításokról felrakottakat nézem, blogokat olvasok, ami ezzel  kapcsolatos, youtube videokat nézek. Áldassék a neve minden youtubernek, aki egyetlen egyszer is olyan videot rakott fel az oldalára, ami a takaríts velem címszó alatt fut. Ma reggel negyed ötkor amikor felkeltem még a Spektrum Home szerkesztői is rám gondoltak, mert olyan műsor megy épp a csatornán aminek az a címe, hogy Álomtervekből álomotthonokig. Hát nem csodás?
Tegnap elég sokáig gondoltam azt, hogy szombat van aztán csalódottan rájöttem, hogy szerda. De végül is nem baj, már cs…

Végül

még is csak ideértek a szerelők - én még dolgoztam - és mit mondjak a kezdeti nem túl lelkes énemet felváltotta a szuper latinuszos beszédem róluk. Ketten voltak, gyorsak voltak és olyan tisztán dolgoztak, hogy leesett az állam. Alig volt por és minden, de minden le volt takarva és utána azt a keveset is összeporszívózták és felmosták! ami lett a padlón. Mondtuk, hogy majd megcsináljuk, de nem hagyták én még ilyet nem láttam. Remélem beválik a klíma és már azon gondolkodunk - vagy tulajdonképpen már el is döntöttük - hogy a hálószobánkba is rakatunk. Tegnap fél tízkor már feküdtem és ma negyed ötkor keltem, de ennek ellenére olyan kipihenten, mint hetek óta soha. Iszonyatosan nagy felszabadultságot kezdek érezni minden téren, munka, itthon...szóval kezd az egész eddigi pörgés leülepedni, csendesedni. Lassan tényleg befelé fordulhatok a szó jó értelmében és azt tehetem, amihez kedvem van.   A jövő héten még a kutyát kell elintézni fodrász ügyileg - meg én is beakarok jelentkezni, a gy…