Ugrás a fő tartalomra

Kihoztam a laptopom

ide a kert hátsó részébe, ülök a diófa alatt, oldalamnál a medence amiben az előbb sikerült lehűtenem magam, miután végeztem jó pár bokor visszametszésével. A vállamat jólesőn simogatja az időnként kicsit erőteljesebbre váltó szellő, ez az egyik kedvenc helyem, mert itt a rekkenő hőségben is viszonylag hűvös van mindig. A kutya a székem alatt fekszik, elaludt az apró kopogásokra, hallja a klaviatúra monoton hangját. A kerti bútor asztalán a monitor mellett egy liter Primavera ásványvíz, most ez a kedvencem nagyon jó íze van jégbe hűtve. Tudom víz, de akkor is. :)
Van itt még két gyümölcsös apró Merci csoki magamat leptem meg vele egy dobozzal egyik bevásárlásom alkalmával. Finom. A macskák velem szemben a kert szomszédok által határolt részébe ültetett pampafű alatt alszanak, időnként veszekednek, játszanak. 
Bent mindennel végeztem, majd az ebédet kell még megcsinálnom bár az bőven várhat, mert későn reggeliztünk. 
Én már látom az ősz előjelét, de az is lehet, hogy a sárguló és időnként lehulló levelek csak a nagy hőség miatt kezdtek el picit előbb színeződni és adták meg magukat. Valahogy a reggeli fények is mások, az illatok is mások, ma kifejezetten őszies napra ébredtünk. Persze, azóta már nyár lett ismét. 
Rajtunk kívül nem igazán látok kint másokat, nem látom hátul a kertből sem, hogy bárki is bármit foglalkozna a burjánzó gazokkal, amik a konyhakertekbe ültetett veteményest körbefutják, ellepik, megfojtják. Mondjuk azt sosem értettem minek raknak bele tavasszal annyi energiát, veszik a vetőmagot és palántákat, ha nagyjából június végére már vagy nincs idő vele foglalkozni vagy megunják. A szomszédban, ahol az idős néni lakott tavasztól késő őszig szintén nagy volt az akarat. Áprilistól elkezdtek kijárni, szépen rendbe is tettek mindent, kivágták az általam annyira utált vagy 15-20 méter magas fenyőfát, amitől mindig féltem nagy viharban, hogy egyszer pont a tetőnkre fog dőlni. Mára kiderült talán ez volt az egyetlen jó cselekedetük irányunkban. A nagy lendület alábbszállt, a kertben ismét majdnem térdig ér a gaz és a nagy buzgón még június közepe felé elkezdett házfelújítási project is félbe maradt. Azt nem igazán értem, hogy az egészet miért azzal kezdték, hogy bent vakoltak, gletteltek, csiszoltak, festettek és új laminált padlót raktak le mindenhol, majd nagy firifittyel lebontották a tetőt, ami azóta is úgy áll félig készen, fóliával -ami nem tetőfólia, tehát csak károsítja az amúgy sem jól kinéző régi gerendákat - félig lécezéssel, cserép meg csak az egyik oldalon van, lukkal a kémény körül, ahol már vagy 10x esett be az eső, ami jó párszor nem csak pár csepp volt. Szerintem mostanra bent elázott minden, annyi az új padlónak, hiszen kívül is végig ázott a fal, foltos is, na meg a pára sem segített az egészen, se szellőztetés nincs, se semmi. 
Nem kedvelem őket, az ominózus esett miatt - hogy egyszerűen kirakták a nénit, miután rájuk íratta a kis nyaralót  - azért meg pláne nem, hogy nem tudnak köszönni, ha ideette őket a fene akkor akkora tüzet raktak, hogy győztem beszedni a kirakott ruhákat, mert arra sem voltak képesek, hogy szóljanak égetni fognak. Arról meg inkább nem is beszélek, hogy a gyerek által már nem használt, de unokatesók által még igen régi nagy trambulinunkat itt ott kiégették a kerítés melletti égetésükkel, mikor a szél felkapott pár apró parazsat. Mikor szóvá tettük szépen, hogy pont az ilyen helyzetek elkerülése végett legyenek szívesek szólni, még annyit sem mondtak, hogy elnézést. Na, éppen ezért a következő nagyobb beruházásunk egy magas 180 centis kerítés lesz, amin nem lehet majd átlátni. Mindenesetre most úgy néz ki eléggé megunhatták a dolgokat, hogy itt dolgozni is kell, nem lehet csak főzőcskézni kijönni két három hetente, mert a fű és a gaz nem parancsszóra nő és magától meg nem nyíródik le, úgy hogy mostanában nem látom őket és nem kell hallgatnom a hétvégén örökös csattogást, kalapálást és az időnként reggeltől estig menő fűkaszájukat. Nagyon jó lenne, ha így is maradna. Egyébként az lenne a legjobb, ha eladnák és megvehetnénk és összenyitnánk, a régi kisházból a férjem kitűnő műhelyt tudna csinálni, traktorral meg könnyedén rendbe lehetne tenni az egész területet. És akkor a következő szomszéd jó messze lenne. :D Álom.
Szóval mióta nem jönnek, azóta ismét csend és béke van, most is. Csak a diófa levelének a zörgését hallom időnként - meg távolban a pincéknél egy fűkaszát, ami a duruzsoló hangjával most inkább megnyugtató, mint zavaró - na meg az időnként az álmából felpattanó kutya vakkantgatását, ha az őt zavaró legyek után fut. Borzasztóan tudják bosszantani és nem érti meg, hogy nem fogja tudni megfogni őket. Nyelvlógatásig, lihegésig tudja őket kergetni fél napon át. Néha úgy kell már erőteljesen rászólni, mielőtt tényleg rosszul lesz a nagy melegben az örökös hajkurászástól. 
Nyugalom van, ilyenkor erősödik fel igazán, hogy milyen jó ebben az alig 260 fős faluban élni, lenni, becsukva magunk mögött a nagy kaput és azt csinálni, amihez kedvünk van. Jó nekem. 



Megjegyzések

  1. Szeretlek olvasni,mert nekem is ezek a meglátásaim,városból kertes házba költözők ,nem köszönnek ,az utca részük gazos és éjjel-nappal bográcsozás és füst!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A bográcsozás az nem zavar, annak a füstjében benne van az étel is, szeretem. De itt a szomszédok ha kitalálnak akkor a térdig érő gazt akarják elégetni egyszerre, egy kupacba hordva, így baromi nagy lánggal ég minden és ha előtte még az eső is esett, akkor jó sokáig füstöl. Kétszer úgy mentek haza, hogy a parazsat el sem oltották még napokig füstölgött magában, szerencse hogy nem volt szél és nem vitte el sehova.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nálunk mára

"lecsengett" a karácsony. Ma már csak itthon leszünk és egész nap a pihenésről fog szólni. Tervben volt a mozi, de idén először nem találtunk semmi olyat, amit igazán megnéznénk így ez most elmaradt.  Tegnap Kecskeméten voltunk, ez volt a gyerek plusz karácsonyi ajándéka. Még sosem vezettem egyhuzamban ennyit főleg a férjem nélkül - Balatonig igen - és az út is csak Dunaföldvárig volt ismerős. Előző nap persze aludni sem igazán tudtam, mert állandóan felébredtem, hogy tudtam hosszabb út vár rám, ráadásul a visszaút pedig már sötétben lesz, télen. Először vezettem gps segítségével  - waze  a telefonon  - és megmondom őszintén teljesen jól ment minden, ez egy jó kis program nagyon könnyedén alakult minden, kifejezetten jó út volt. Este fél tizenegyre értünk haza és nagyjából csak beájultunk az ágyba. Teljesen elfáradtam, de ez főleg annak köszönhető, hogy nem szeretek sötétben vezetni, na nem mintha magamban nem bíznék, de bármi történhet. Na, de nem történt semmi, minden jó …

Ma még

biztosan odaérünk a munkahelyünkre, de hogy holnap mi lesz azt még nem tudom. Holnapra intenzív havazást mondanak, ami itt a hegy északi oldalán kb. dupla annyit jelent, mint ami máshol általában esik. Amikor bezzeg itthon vagyunk szabadság van és téli szünet az iskolában plusz tíz fok napokig. :/ Akkor nem lenne baj se a rossz idő, se a sok hó, mert nem kell menni sehova. Előre látom nem szeretem hét lesz ez, legalább is ami az időjárást illeti. Elég változékonynak mondják. Mindenesetre reggel beszaladok a boltba és feltankolok ebből, abból, gyereknek elfogyott a kenyér, tej, de fogyóban van a gyümölcs, zöldség is, felvágott ez az.  De ma még napsütés lesz, bár elég hideg van és ki is tart a héten állítólag. A hétvége huss megint eltelt, mintha nem is lett volna. Mindegy, legalább beljebb vagyunk a januárban, előrébb járunk.  Nekem ez a hónap az egész évből, ami nem kedves, nem szeretem, hosszú minden szempontból, az ünnepek után kis üresség is van az emberben. Teljes nyűgnek érzem …

Úgy látszik én

már csak ilyen maradok. Hajnalban vagyok aktívabb és esténként használhatatlan. Az éjjeli bagoly szerep nem nekem jutott. Tegnap is egyik pillanatról a másikra váltam használhatatlanná és kilenckor ágyba bújtam. Talán fél tízig tudtam olvasni, pedig a könyv amit elkezdtem - és amit egyszer már olvastam csak nem emlékeztem - nagyon jó. Fábián Janka.  Nem igazán jön be ez a hét, bár már csütörtök van. És ugye ez már a kispéntek. :) Talán azért, mert már elérhető közelségbe került január vége és ezért inkább felgyorsítanám, mint átélném vagy valami ilyesmi. Ma jobb lesz az idő, mint tegnap már is bőven plusz fokok vannak. Állítólag tíz fok felett lesz ma.
Tegnap a gyerek hozott egy csomó ötöst. Német, angol, nyelvtan, történelem dolgozata lett ötös, így fél év előtt. A németre különösen büszke vagyok, mert olyan csoportban kezdte, ahol mindenki tanult már és felzárkózott. Igaz, ehhez az kellett, hogy a férjem foglalkozzon vele, de amúgy seperc alatt megtanulta. Csak nézem, mikor fél óra…