Ugrás a fő tartalomra

Kihoztam a laptopom

ide a kert hátsó részébe, ülök a diófa alatt, oldalamnál a medence amiben az előbb sikerült lehűtenem magam, miután végeztem jó pár bokor visszametszésével. A vállamat jólesőn simogatja az időnként kicsit erőteljesebbre váltó szellő, ez az egyik kedvenc helyem, mert itt a rekkenő hőségben is viszonylag hűvös van mindig. A kutya a székem alatt fekszik, elaludt az apró kopogásokra, hallja a klaviatúra monoton hangját. A kerti bútor asztalán a monitor mellett egy liter Primavera ásványvíz, most ez a kedvencem nagyon jó íze van jégbe hűtve. Tudom víz, de akkor is. :)
Van itt még két gyümölcsös apró Merci csoki magamat leptem meg vele egy dobozzal egyik bevásárlásom alkalmával. Finom. A macskák velem szemben a kert szomszédok által határolt részébe ültetett pampafű alatt alszanak, időnként veszekednek, játszanak. 
Bent mindennel végeztem, majd az ebédet kell még megcsinálnom bár az bőven várhat, mert későn reggeliztünk. 
Én már látom az ősz előjelét, de az is lehet, hogy a sárguló és időnként lehulló levelek csak a nagy hőség miatt kezdtek el picit előbb színeződni és adták meg magukat. Valahogy a reggeli fények is mások, az illatok is mások, ma kifejezetten őszies napra ébredtünk. Persze, azóta már nyár lett ismét. 
Rajtunk kívül nem igazán látok kint másokat, nem látom hátul a kertből sem, hogy bárki is bármit foglalkozna a burjánzó gazokkal, amik a konyhakertekbe ültetett veteményest körbefutják, ellepik, megfojtják. Mondjuk azt sosem értettem minek raknak bele tavasszal annyi energiát, veszik a vetőmagot és palántákat, ha nagyjából június végére már vagy nincs idő vele foglalkozni vagy megunják. A szomszédban, ahol az idős néni lakott tavasztól késő őszig szintén nagy volt az akarat. Áprilistól elkezdtek kijárni, szépen rendbe is tettek mindent, kivágták az általam annyira utált vagy 15-20 méter magas fenyőfát, amitől mindig féltem nagy viharban, hogy egyszer pont a tetőnkre fog dőlni. Mára kiderült talán ez volt az egyetlen jó cselekedetük irányunkban. A nagy lendület alábbszállt, a kertben ismét majdnem térdig ér a gaz és a nagy buzgón még június közepe felé elkezdett házfelújítási project is félbe maradt. Azt nem igazán értem, hogy az egészet miért azzal kezdték, hogy bent vakoltak, gletteltek, csiszoltak, festettek és új laminált padlót raktak le mindenhol, majd nagy firifittyel lebontották a tetőt, ami azóta is úgy áll félig készen, fóliával -ami nem tetőfólia, tehát csak károsítja az amúgy sem jól kinéző régi gerendákat - félig lécezéssel, cserép meg csak az egyik oldalon van, lukkal a kémény körül, ahol már vagy 10x esett be az eső, ami jó párszor nem csak pár csepp volt. Szerintem mostanra bent elázott minden, annyi az új padlónak, hiszen kívül is végig ázott a fal, foltos is, na meg a pára sem segített az egészen, se szellőztetés nincs, se semmi. 
Nem kedvelem őket, az ominózus esett miatt - hogy egyszerűen kirakták a nénit, miután rájuk íratta a kis nyaralót  - azért meg pláne nem, hogy nem tudnak köszönni, ha ideette őket a fene akkor akkora tüzet raktak, hogy győztem beszedni a kirakott ruhákat, mert arra sem voltak képesek, hogy szóljanak égetni fognak. Arról meg inkább nem is beszélek, hogy a gyerek által már nem használt, de unokatesók által még igen régi nagy trambulinunkat itt ott kiégették a kerítés melletti égetésükkel, mikor a szél felkapott pár apró parazsat. Mikor szóvá tettük szépen, hogy pont az ilyen helyzetek elkerülése végett legyenek szívesek szólni, még annyit sem mondtak, hogy elnézést. Na, éppen ezért a következő nagyobb beruházásunk egy magas 180 centis kerítés lesz, amin nem lehet majd átlátni. Mindenesetre most úgy néz ki eléggé megunhatták a dolgokat, hogy itt dolgozni is kell, nem lehet csak főzőcskézni kijönni két három hetente, mert a fű és a gaz nem parancsszóra nő és magától meg nem nyíródik le, úgy hogy mostanában nem látom őket és nem kell hallgatnom a hétvégén örökös csattogást, kalapálást és az időnként reggeltől estig menő fűkaszájukat. Nagyon jó lenne, ha így is maradna. Egyébként az lenne a legjobb, ha eladnák és megvehetnénk és összenyitnánk, a régi kisházból a férjem kitűnő műhelyt tudna csinálni, traktorral meg könnyedén rendbe lehetne tenni az egész területet. És akkor a következő szomszéd jó messze lenne. :D Álom.
Szóval mióta nem jönnek, azóta ismét csend és béke van, most is. Csak a diófa levelének a zörgését hallom időnként - meg távolban a pincéknél egy fűkaszát, ami a duruzsoló hangjával most inkább megnyugtató, mint zavaró - na meg az időnként az álmából felpattanó kutya vakkantgatását, ha az őt zavaró legyek után fut. Borzasztóan tudják bosszantani és nem érti meg, hogy nem fogja tudni megfogni őket. Nyelvlógatásig, lihegésig tudja őket kergetni fél napon át. Néha úgy kell már erőteljesen rászólni, mielőtt tényleg rosszul lesz a nagy melegben az örökös hajkurászástól. 
Nyugalom van, ilyenkor erősödik fel igazán, hogy milyen jó ebben az alig 260 fős faluban élni, lenni, becsukva magunk mögött a nagy kaput és azt csinálni, amihez kedvünk van. Jó nekem. 



Megjegyzések

  1. Szeretlek olvasni,mert nekem is ezek a meglátásaim,városból kertes házba költözők ,nem köszönnek ,az utca részük gazos és éjjel-nappal bográcsozás és füst!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A bográcsozás az nem zavar, annak a füstjében benne van az étel is, szeretem. De itt a szomszédok ha kitalálnak akkor a térdig érő gazt akarják elégetni egyszerre, egy kupacba hordva, így baromi nagy lánggal ég minden és ha előtte még az eső is esett, akkor jó sokáig füstöl. Kétszer úgy mentek haza, hogy a parazsat el sem oltották még napokig füstölgött magában, szerencse hogy nem volt szél és nem vitte el sehova.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Olyan jó hűvös

volt reggel ötkor, mikor már futottam hogy csuda. 15 fok, annyira szerettem. Tegnap is voltam, meg ma reggel is (és már jó régóta rendszeres) és végre ott vagyok, hogy már ismét a mindennapok része lett a sport és hát ez jó. Sokat küzdöttem azért, hogy megint itt tartsak, megdolgoztam érte. És többé nem is engedem el - és remélem egy sérülés se lesz, mint mikor abbahagytam - mert a visszakapaszkodás borzasztó nehéz, sokkal nehezebb, mint a semmiből elkezdeni.  Négy kiló mínusznál tartok, legalább is mikor utoljára mértem magam asszem úgy egy (másfél?) hete, nem is szoktam általában a ruhák úgy is mutatják. De centiben is biztos, hogy már kevesebb mert a nadrágokon, főleg combon és derékban már érzem. Nem sok a négy kiló, de erőt ad az biztos.  Tegnap csináltam lecsót, most raktam bele padlizsánt is.  Nem mertek szólni semmit, ezt most a kedvemre főztem. Na jó, azért került bele egy kis kolbász is, így egálban vagyunk.  Én kipiszkálom a kolbászt,ők nekem adják a padlizsánt. :) Esik. I…

Ahogy

Molnárilonka is írta, úgy én is rájöttem, hogy a nyári (meg a téli is) dolgozós napokban nem az utazást, nyaralást várja az ember, hanem csak magát a szabadságot. Hogy otthon lehessek, hogy kedvemre csinálhassak ezt azt, mindig valami apróságot vagy éppen ha úgy van kedvem semmit. Most is, ahogy itt ülök mennyire jól esne kiszakadni a melóból. Amúgy minden rendben. Mennek a napok, már július közepe van lassan. Borzasztó gyorsan telik a nyár. A gyerek tizedikén lett 16 éves.  Én meg simán felkelek fél ötkor futni, aztán simán összerittyentek valami ebédet a népnek, simán letudom a hajnalra eltervezett dolgaimat. Látom ismét a változást a tükörben, úgy hogy elég sok erő és elhatározás van még bennem a sport iránt. Sosem fogom többet abbahagyni, borzasztó nehéz visszakapaszkodni, sokkal nehezebb, mint elkezdeni. Azt is észrevettem, hogy a sikerélmény miatt több a pozitív gondolat bennem.  És hogy semmi sem tántorít el semmitől. Legalább is azoktól a dolgoktól,amiket kitalálok magamnak. …

Fejben már próbáltam

párszor összerakni egy értelmes bejegyzést ide a blogra, de megmondom őszintén valahogy nem tudok írni semmiről. Semmi újról ami figyelmet érdemelne.
A nyaralás talán még sosem sikerült ilyen jóra, mint idén és talán most volt az első olyan, amikor a hét napos balatoni "hálidéj" kevésnek bizonyult. Máskor már 3-4 éjszaka után jönnénk haza, most meg senki sem akart igazából. Az idő tökéletes volt, napsütés és 27-28 fok a víz 26 fokos szóval tényleg perfekt. Egyszer esett csak az eső, mondjuk akkor egy két órát intenzíven, de ennyi. Augusztusban folytatása következik ez már biztos.
Az biztos, hogy itthon a kertnek a mi távollétünk nagyon is soknak bizonyult, mert gyakorlatilag annak ellenére, hogy úgy mentünk el otthonról, hogy mindenhol lenyírtuk a füvet és rendet raktunk kb. csatatérré változott az egész. Ez részben annak tudható be, hogy itt percről percre változott az idő, hol sütött a nap, hol meg szakadt az eső és a pára megtette hatását, minden megnőtt mint a gomba. Az…