Ugrás a fő tartalomra

Korán keltem pont azért

mert olyan jó hűvös levegő áradt be a teljesen nyitott ablakon a hálóba, hogy gondoltam kihasználom ezt és gyorsan kimegyek még az apró dolgokat megcsinálom a kertben. Semmi nagy cécó csak a még le nem vágott elhervadt rózsafejek, egy két gaz, itt ott kikandikáló nem oda való ág a bokrokon. Hát kb. 10 percet tudtam kint lenni, mert eleredt az eső. (ahhoz képest, hogy ide napsütést mondtak hétvégére is...) Most is esik azzal a csendességgel, amit én szeretek. Olyan lassú, megnyugtató cseppekkel, hallom a terasz tetején lévő polikarbonáton a kopogást, de még az is olyan jóleső halk hangon. Most sajnálom nagyon, hogy ez így alakult - bár mintha már látszana a felhők mögül a nap - mert olyan jó volt kint a friss levegőn ténykedni, hogy már bőven kopogott a fejemen is, mikor bejöttem. Ráadásul itt bent most nincs is dolgom a főzésen kívül, mert mindent elrendeztem, megcsináltam. Remélem eláll majd később. Mondjuk addig majd tudok rendezkedni a szekrényekben a gyereknek a ruháit nagyon át kell nézni, mert tuti, hogy megint találok kinőtt ezt azt, lévén hogy a lába is egy számmal nagyobb lett a nyár folyamán. És az én szekrényemben sem ártana körülnézni, mert megint bőven akad olyan, amit nem hordok vagy már elhordtam szóval foglalja csak a helyet.
Ülök a nappaliban, közben nézem az egyik kedvenc hétköznapi műsorom a Vadnyugati nőt a Food Networkon. Imádom ezt a nőt, meg úgy az egész életét is kicsit irigylem, élnek egy csoda klassz és hatalmas farmon, gyönyörű házban, helyes férjjel és négy gyerekkel boldogan. Azt csinálja, amihez kedve van, bloggerséggel indult, aztán később netes boltot nyitott háztartási kellékekkel, cuki csajos dolgokkal, szakácsműsort vezet és könyveket ír, egy két éve pedig megnyitottak a barátnőivel közösen egy házias éttermet, ahol kézműves termékeket is árulnak és az egész olyan kerek egész, semmi mű nincs benne valahogy természetes maradt ez a csaj nem szállt fejébe a siker pedig milliók követik és szeretik.
Kivettem egy tálca filézett csirkecombot a fagyasztóból, majd valahogy elkészítem nincs konkrét elképzelés még, az biztos, hogy sült krumpli lesz hozzá a gyereknek, mert azt kért - ezer éve volt már - aztán csinálok még egy kis darált húsos, fetás, bulguros keverékkel töltött paprikát, amit majd sajttal és olivával a tetején megsütök a sütőben.
Hogy mi lesz a nap többi részében azt még nem tudom, úgy vagyok vele, hogy majd adja magát, lesz ami lesz, vagy elmegyünk valamerre vagy itthon pihenünk, de most minden jónak tűnik, nem kell ezen "görcsölni" meg gondolkodni. A hirtelen döntés is lehet éppen annyira jó, mint az állandóan előre programozott, aztán már annyira nem is akaródzó program.


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Olyan jó hűvös

volt reggel ötkor, mikor már futottam hogy csuda. 15 fok, annyira szerettem. Tegnap is voltam, meg ma reggel is (és már jó régóta rendszeres) és végre ott vagyok, hogy már ismét a mindennapok része lett a sport és hát ez jó. Sokat küzdöttem azért, hogy megint itt tartsak, megdolgoztam érte. És többé nem is engedem el - és remélem egy sérülés se lesz, mint mikor abbahagytam - mert a visszakapaszkodás borzasztó nehéz, sokkal nehezebb, mint a semmiből elkezdeni.  Négy kiló mínusznál tartok, legalább is mikor utoljára mértem magam asszem úgy egy (másfél?) hete, nem is szoktam általában a ruhák úgy is mutatják. De centiben is biztos, hogy már kevesebb mert a nadrágokon, főleg combon és derékban már érzem. Nem sok a négy kiló, de erőt ad az biztos.  Tegnap csináltam lecsót, most raktam bele padlizsánt is.  Nem mertek szólni semmit, ezt most a kedvemre főztem. Na jó, azért került bele egy kis kolbász is, így egálban vagyunk.  Én kipiszkálom a kolbászt,ők nekem adják a padlizsánt. :) Esik. I…

Ahogy

Molnárilonka is írta, úgy én is rájöttem, hogy a nyári (meg a téli is) dolgozós napokban nem az utazást, nyaralást várja az ember, hanem csak magát a szabadságot. Hogy otthon lehessek, hogy kedvemre csinálhassak ezt azt, mindig valami apróságot vagy éppen ha úgy van kedvem semmit. Most is, ahogy itt ülök mennyire jól esne kiszakadni a melóból. Amúgy minden rendben. Mennek a napok, már július közepe van lassan. Borzasztó gyorsan telik a nyár. A gyerek tizedikén lett 16 éves.  Én meg simán felkelek fél ötkor futni, aztán simán összerittyentek valami ebédet a népnek, simán letudom a hajnalra eltervezett dolgaimat. Látom ismét a változást a tükörben, úgy hogy elég sok erő és elhatározás van még bennem a sport iránt. Sosem fogom többet abbahagyni, borzasztó nehéz visszakapaszkodni, sokkal nehezebb, mint elkezdeni. Azt is észrevettem, hogy a sikerélmény miatt több a pozitív gondolat bennem.  És hogy semmi sem tántorít el semmitől. Legalább is azoktól a dolgoktól,amiket kitalálok magamnak. …

Fejben már próbáltam

párszor összerakni egy értelmes bejegyzést ide a blogra, de megmondom őszintén valahogy nem tudok írni semmiről. Semmi újról ami figyelmet érdemelne.
A nyaralás talán még sosem sikerült ilyen jóra, mint idén és talán most volt az első olyan, amikor a hét napos balatoni "hálidéj" kevésnek bizonyult. Máskor már 3-4 éjszaka után jönnénk haza, most meg senki sem akart igazából. Az idő tökéletes volt, napsütés és 27-28 fok a víz 26 fokos szóval tényleg perfekt. Egyszer esett csak az eső, mondjuk akkor egy két órát intenzíven, de ennyi. Augusztusban folytatása következik ez már biztos.
Az biztos, hogy itthon a kertnek a mi távollétünk nagyon is soknak bizonyult, mert gyakorlatilag annak ellenére, hogy úgy mentünk el otthonról, hogy mindenhol lenyírtuk a füvet és rendet raktunk kb. csatatérré változott az egész. Ez részben annak tudható be, hogy itt percről percre változott az idő, hol sütött a nap, hol meg szakadt az eső és a pára megtette hatását, minden megnőtt mint a gomba. Az…